Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-06 / 230. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2018. OKTOBER 6. ÉRDEKESSÉG 13 Jelképek hordozói, szentek segítői, mítoszok szereplői - az állatok 1931 óta a természetszeretetéről ismert és a legenda szerint az állatok nyelvén is értő Szent Ferenc emléknapján tartják az állatok világnapját. Amikor Olaszországban meghirdették, az volt a cél, hogy megfékezzék a vadon élő állatok pusztulását, később azonban már minden élő állat védelméről szó volt. Ilyenkor világszerte rendezvényeket, ismeretterjesztő előadásokat, szórakoztató csoportvezetéseket szerveznek az állatmenhelyek és az állatkenek. Olaszországban pedig, amely köztudottan nagy kutya- és macskakedvelő ország, ilyenkor még a templomokba is be lehet vinni a házi kedvenceket, ahol a papok megáldják őket. Madaraknak prédikált, farkast szelídített A már halála után két évvel, 1224- ben szénné avatott Ferencet gyakran úgy ábrázolják, amint az állatokkal beszélget - nem véletlen, hogy VI. Pál pápa épp őt jelölte ki a környezetvédők védőszentjének. Az október 4-ei emléknap tisztelgés Assisi Szent Ferenc előtt, aki már a 13. század elején azt hirdette, hogy mindent feltétel nélkül szeretnünk kell, ami körülvesz bennünket, legyen az élő vagy élettelen. Már életében legendák születtek az állatoknak szóló prédikációiról és az állatokkal való beszélgetéseiről. Cannarióban például prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, amíg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek. .. Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hiheteden sokasága láttán, és azt mondta társainak; „Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.” Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták yégig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Amikor Ferenc közöttük sétált, s csuhájával megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem. Nemcsak a szelíd madarakkal értett szót, hanem a vérengző farkassal is, amely Gubbio vidékén garázdálkodott. Ferenc szép szóval rávette, hogy ne támadjon meg ezentúl se embert, se állatot. A városbeliek ennek fejében megígérték, hogy etetni fogják. így is volt egészen a farkas haláláig; amikor pedig elpusztult, sírt ástak neki, abba temették, és a sírja fölé még kis kápolnát is emeltek. A gubbiói farkas nyughelyét rejtő parányi kápolna, a sír, melyben az állat nyugszik, aztán valóságos zarándokhely lett és máig is az: a megszelídített vadállat még poraiban is Szent Ferenc emlékét őrzi. Jeromos és Dániel oroszlánja Más szenteket is gyakran ábrázolnak állatokkal, ezek vagy csodatetteikre, vagy tulajdonságaikra utalnak. Szent Jeromost általában oroszlánnal festették meg, mert a kolostorba, ahol élt, a legenda szerint besántikált egy oroszlán, és egyedül ő nem félt tőle. Magához hívta, és kivette a mancsából a tüskét, az oroszlán pedig azután szinte háziállatként követte mindenhová. Ugyancsak oroszlánnal ábrázolják Szent Dániel prófétát, akit Dáriusz király vettetett az oroszlánok barlangjába, mert Istenhez imádkozott. Isten azonban bezárta az állatok száját, és azok nem bántották Dánielt. Szent Ágnesnél a szelídség jelképe a bárány, Szent Ambrusnál a szorgalomé a méhek, Szent Pétert pedig, aki halfogásból élt, de Jézus az emberek halászává tette, gyakran hallal lehet látni. Róla nevezték el a Szent Péter halat is. A legenda szerint Péter a Genezáreti-tóban (földrajzi nevén Galileai-tenger, amely édesvizű) fogott egy ilyen halat, amelynek a szájában volt egy aranyérme, s ebből Péter be tudta üzemi adóit. Az ő ujjnyomainak emlékét őrzi a hal két oldalán található sötét folt. Az Újszövetség is sok Állatszimbólumot tartalmaz: a Szendélek a galamb, Jézus Krisztus bárány, a négy evangélista pedig: Márk az oroszlán, Lukács az ökör, Máté ember alakú lény, János a sas. Az ördög ugyancsak gyakran állat képében jelenik meg, főként kígyóként, kecskebakként, macskaként. Állatmesék és eredetmondák Az állatokat azonban nem csak a kereszténység alkalmazta szimbólumként, az emberek vallásuktól fiiggedenül ősidőktől fogva emberi tulajdonságokkal ruházták fel őket. Tulajdonságaik, viselkedésjegyeik alapján szinte minden állat leírható egy-egy jelentéssel, pl. a medve jelképezi a hatalmat, bátorságot, erőt, a hangya a szorgalmat, a róka a ravaszságot, a kaméleon a köpönyegfogató hamisságot. La Fontaine és mások állatmeséi, vagy gyakran a népmesék szintén az állatok egy-egy ismert tulajdonságán alapulnak. Az állatvilágba vetett hit átjárta az egész univerzumot, hiszen az ég urának a sast, a föld és az állatvilág királyának az oroszlánt, a víz uralkodójának pedig gyakran a bálnát képzelték. Az ősember tisztelettel vegyes félelemmel tekintett az állatokra. A barlangfestmények főként nagyvadak, pl. vadló, barlangi medve rajzát örökítették meg. A totemizmusban az ősnek gondolt állatok kultusz tárgyává váltak. A sámánizmusban a sámánutazás segítő szellemei állatalakban jelennek meg., mint például sas, medve vagy holló. Az egyiptomiak abban hittek, hogy a halott lelke a föld, a víz, a levegő állataiba lép, és ott marad három évezreden át, majd emberi testben újra visszatér. A görög mitológiában is hemzsegnek az állatok, az istenek gyakran jelennek meg állat formájában, és egyes állatra utaló jelzőjük állandósul is - pl. bagolyszemű Pállasz Athéné, tehénszemű Héra. Léteztek félig állat, félig embertestű mitológiai lények is, mint a kentaurok vagy Khimaira. A rómaiaknál a görög hagyományok mellett a természeti népek totemizmusának nyomai is megtalálhatóak. Sok család felvette az ősének tekintett állat nevét, innen ered a nemességnél a címerállatok hagyománya. Szárnyaló sasok, bölcs baglyok A madarak az égbe emelkedést, a menny és a föld közötti kapcsolattartást, az istenekkel folytatott kommunikációt, a lelket és a szellemet szimbolizálják. A sámánok madáröltözetei, tolldíszei az égi szférába emelkedést, az emberfeletti képességeket jelölik. A ragadozó madarak, főleg a sas és a sólyom a napot, szelet és vihart jelképező istenek megtestesítői. A madarak számos eredetmítoszban totemállatként szerepelnek, ilyen a magyar mondákban a turul, különböző indián törzseknél a holló, varjú. Napjainkban leggyakrabban a szabadság és szárnyalás szimbólumaként használják. De nem minden madárhoz kapcsolódik pozitív jelentés, a dögevő madarak, pl. a keselyű, gyakran szerepelnek negatív értelemben, mint a halál, a démoni erők szimbólumai. Különös helyet foglal el a madarak között a bagoly. A kistestű kuvikhoz negatív jelentések kapcsolódnak, a legtöbb ősi kultúrában halálhírnökként tartják számon. A gonoszság, bűnözés megtestesítője a keltáknál, Kínában, Egyiptomban, Indiában, Japánban, Mexikóban, Etiópiában. Julius Caesar halálának előhírnöke. A nagytestű fülesbagoly pozitív jelentésű. A görög-római mitológiában Paliasz Athéné/Minerva állata, a bölcsesség szimbóluma. Szent Jeromos attribútumaként szintén a bölcsességre utal. A néphagyomány a halálhoz kapcsolja. Éber kakas, feltámadó főnix A kereszténységben a kakas a fény, újjászületés, a minden irányba forgó szélkakas az éberség jelképe, Szent Péter árulására is a kakas figyelmeztetett. Sokszor a szerencse, jókívánság és a hírnév jelképe. Érdekes a vörös kakas képe; egyes nézetek szerint megvéd a tűztől, mások szerint éppen a tűzvészre utal, mivel a lángokat a vörös kakas viszi egyik házról a másikra. Kínában a jang, a férfi princípium állata, párja - a jin állata - pedig a kacsa. Japánban gyakran megjelenik az ajtókon, mivel a japánok szerint megvéd az éjszaka rossz befolyásai ellen. A buddhizmusban a kakas a végzet szimbólumaként jelenik meg. Az antikvitásban sokszínű jelentés hordozója. Apollón/Apolló és Zeusz/Jupiter madara. Mivel úgy tartották, hogy meggyógyítja a betegeket, feláldozták Aszklépiosznak, a gyógyítás istenének is. Ügy tartották, hogy a kakas az evilági lét után egy új világ hajnalának fényébe vezeti a halottak lelkét, ezért lélekkísérő motívumként Hermész/ Mercurius jelképévé is vált. Az európai népek hitvilágában a kakas kiáltásának szellemriasztó tulajdonságot tulajdonítottak. A germánok szerint a nappalt és éjjelt elválasztó kakas a túlvilág határának őre. A keltáknál a halált a halottas ágy lábához kötött kakas szimbolizálta. A zsidók inkább a kakas termékenységére utalva a mátkapárokat kakastyúk párban ábrázolták. A főnix az összes kultúrában megtalálható, és mindenhol pozitív képzetek tartoznak hozzá. A hagyományok szerint pártalan lény, mely ötszáz évig él. Megérzi halálát, előtte tömjénből és mirhából fészket rak, és elégeti magát, majd hamvaiból újra feltámad. Az ókorban a tűzben elégő, hamvaiból feltámadó lényként az idő és az újjászületés jelképe volt. A keresztény kultúrában az örök élet és feltámadás jelképe, Krisztus szimbóluma. A hűséges kutya és a hamis macska A kutya esetében automatikusan a hűségre asszociálunk, de ennél lényegesebben több képzet társult hozzá. Gyakori az éberség jelkép. Kínában ez kiegészül az engedelmesség, odaadás jelentéssel. A kutyához gyakran párosul a szeretet, lojalitás is. Több kultúrában az alvilág határának őrzője, lélekkísérő. Egyiptomban Anubisz, a sakáltestű vagy sakálfejű alvilági isten kísérőjeként a halál képzetéhez kapcsolták. Az antikvitásban többféle jelentésben is előfordult: Odüsszeusz Argosz nevű kutyája a hűséget jelképezte, Hádészé az alvilági erőket. Negatív jelentésben a kutyához kapcsolták a hitványságot, a hízelgést, szemtelenséget. A perzsa vallásban a rossz szellemek elűzőjeként, a zsidók pedig a tisztádanság, erkölcstelenség kifejezőjeként tekintettek rá. A kereszténységben a sebet nyalogató kutya a prédikátor, aki nyelvével, azaz a szó erejével megtisztítja a bűnösök lelkét. A Szent Domonkos által alapított dominikánus rend jelképe a fekete-fehér foltos kutya, ruházatuk is ezt a két színt követi. A házastársi hűség szimbóluma és a nemesség jelképe is. A macskához egyaránt kapcsolódnak pozitív és negatív jelentések. Mivel jól lát a sötétben, gyakran az éleslátást jelképezi, rendszerint az éjszaka, a titkos tudás állata. Kínában az embert segítő hatalom jelképe, mivel a gabonát elpusztító egér ellensége, de rontó hatalmak állataként is előfordult. Egyiptomban mély tisztelet övezte, Básztet, a szerelem és a termékenység istennője macska képében jelent meg, ezért az állat az áldást, védelmet és az anyaságot jelképezte. Egyike azoknak az állatoknak, amelyeket az egyiptomiak mumifikáltak. A kereszténység általában a macska negatív vonásait emelte ki: lustaság, kéjvágy. A fekete macska a démoni erők, a szerencsétlenség, a halál, sőt, egyenesen a Sátán megtestesítője volt. Innen a babona, hogy keresztet kell vetni, amikor egy fekete macska átszalad előttünk az úton. A nyugati kultúrákban gyakran erotikus szimbólumként jelent meg. Ambivalens, kiszámíthatadan, megismerheteden természetét egyenesen a női lélekhez hasonlították. Napjainkban inkább a nőiesség, a fuggedenség, kecsesség jelképe. Megmentő delfin, rebbenő pillangó Az egyik leggyakoribb állatszimbólum a delfin. A köztudatban mint a harmónia, kommunikáció, bizalom szimbóluma van jelen. A mediterrán kultúrákban pozitív jelentésű: a halak királya, a hajótöröttek megmentője, lélekvezető. Jelképezi a tenger erejét, a gyorsaságot, a biztonságot. A görög hagyomány szerint a krétai hajósokat maga Apollón vezette delfin alakjában Delphoiba. Delphoi a világ egyik legismertebb jósdája, bejáratánál állt az örök érvényű tanács: Ismerd meg önmagad! A görögök hitvilágában Apollón mellett Dionüszosz, Aphrodité szent állata. Az etruszkok halotti kultúrájában a halotti lelkeket a Boldogok szigetére a delfinek kalauzolták. A horgonnyal ábrázolt delfin a gyorsaság és a lassúság ellentétét, az arany középutat mutatja. A hajóval és horgonnyal ábrázolt delfin pedig az egyház jele. A kereszténységben általában azt a „nagy halat” jelképezi, amelyik elnyelte Jónást. De gyakran utal Krisztusra is, aki a lelkek hordozója a halál vizein. Díszes szárnyai miatt a szépségre utal a pillangó, kifejlődése az átváltozás ßzisaira, csapkodó repkedése miatt pedig a lélek szimbóluma. Törékeny, rebbenő, megfoghatadan - ahogyan maga a lélek is. Hernyó, majd bábállapotból való kibontakozása több nép hitvilágában a halott testből felröppenő lelket jelenti. Negatív értelemben a gyors múlandóságra ítélt hiú pompa, az önpusztítás megtestesítője, mivel a fény és a láng felé vonzódik Hüpnosz álomisten és Tanatosz halálisten szintén pillangószámyakat viselt. A kínai hagyományokban a halhatadanságra utal. Japánban a pár nélküli pillangó a szűziesség vagy a hűden szerető és a gésák jelképe - Puccini Pillangókisasszonya is erre utal. A pillangópár a hitvesi boldogság jelképe, a fehér pillangó pedig a halott léleké. Az antikvitásban leginkább a halhatadan lélek szimbólumaként tekintettek rá, erre utal a „pszükhé” szó is, melynek jelentése: lélek, pillangó. A kereszténységben többféle értelmezése is megtalálható: jelenti a múlékony földi életet, a feltámadást, és a pillangó az igaz hitre áhítozó hívő szimbóluma is. Vrabec Mária Szent Ferenc szobra a farkassal a ligúriai Monterosso al Maré település tengerpartján (Fotó: Shutterstock)
