Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-05 / 204. szám
www.ujszo.com I 2018. szeptember 5. KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 117 Biztonságosabb lett a buszmegálló környéke Tavasszal egy autó felfutott a járdára és elütött egy nőt (A szerző felvétele) LECZO ZOLTÁN Biztonságosabbá tette a város azt a buszmegállót, melynek közeláben néhány hónapja kis híján tragédia történt. üffiüuiiima A Fő és a Béke utca kereszteződésében tavasszal a buszmegállóba csapódott egy autó. A szemtanúk elmondása szerint két autó ütközött, az egyik jármű felfutott a szemközti járdára, ahol elütött egy nőt, aki szerencsére csak könnyebb sérüléseket szenvedett. Mivel az eset a húsvéti ünnepek előtt történt, amikor az iskolákban már tanítási szünet volt, a buszmegálló nem volt tele gyerekekkel, mint máskor, csak a szerencsén múlt, hogy nem történt nagyobb tragédia. A kereszteződés a város egyik közlekedési gócpontja, de az erre közlekedők sokszor nem tartják be a szabályokat. Balogh Csaba, a városi hivatal vezetője lapunkat úgy tájékoztatta az eset után, hogy javítani fognak a közlekedés biztonságán ezen a szakaszon. Sokat segíthetne, ha elkészülne az évtizedek óta tervezett, a várost elkerülő út, de ennek megépítésére kevés az esély. Körforgalom építésére ezen a szakaszon a terep adottsága miatt nincs mód. A Fő utca egyébként a megye kezelésében van, a város nem intézkedhet. A hivatalvezető tájékoztatása szerint ezért egyszerűbb, ám hatékony megoldást kellett választaniuk. Az aszfaltozást végző céggel megállapodtak, hogy új burkolattal látják el ajárdaszakaszt, és korlátokat is felszerelnek, hogy a gyalogosok ne léphessenek ki közvetlenül a kereszteződésbe, és a korlát a tavaszihoz hasonló balesetektől is megvédheti a buszmegállóban várakozókat. Ezeket a változtatásokat viszonylag gyorsan el tudták végezni, mert az itteni földterületek a város tulajdonában vannak. A hivatalvezető úgy tájékoztatott, azért nem a megálló teljes hosszában raktak ki korlátokat, mert az már akadályozná a buszmegálló forgalmát. Elektromos autót venne a város LECZO ZOLTÁN Elektromos autó vásárlásához nyert támogatást a város. A Környezetvédelmi Alaptól a szlovákiai telepiilásek idén ilyen célra maximum 30 ezer eurót igényelhetnek. inna Hanság Ebből a pénzből kisebb teljesítményű haszonjárművek és személygépkocsik vásárolhatók. A feltételek között az is szerepelt, hogy a pályázónak a költségek legalább 5 százalékát saját forrásból kell fedeznie. Balogh Csaba, a városi hivatal vezetője elmondta, a legmagasabb összeget pályázták meg, és a költségvetésben további forrásokat különítettek el erre a célra. A piacon lévő járművek közül, melyek alapára 22 és 37 ezer euró között van, vásárolhatnak olyat, mely akár hét személy szállítására is alkalmas, de olyan is beszerezhető, melyet a városi rendőrség elektromos járőrkocsiként használhat. Az elnyert mintegy 30 ezer eurót biztosan ki kell egészíteni, de arra törekszenek, hogy a környezetkímélő beruházás ne terhelje meg a tervezettnél jobban a város költségvetését. A kisebb kapacitású járművek hatótávolsága 150-200 kilométer, ezért a település vélhetően olyan járművet választ, melyet elsősorban helyben használhatnak. A beruházás előtt le kell folytatni a közbeszerzési eljárást is. Mórocz Péter, a hivatal projektmenedzsmenttel és városmarketinggel foglalkozó osztályának vezetője korábban úgy tájékoztatta lapunkat, hogy ha a minisztérium meghirdeti azt a pályázatot, melyben az egyes városok és falvak elektromos töltőállomások létesítéséhez és üzemeltetéséhez kérhetnek hozzájárulást, akkor Királyhelmec ezt a támogatást is megpályázza. A kiírás alapján a tárcánál mind az elektromos autók vásárlásához, mind a töltőállomások kialakításához egymillió euró áll rendelkezésre. Ha feltámadnának a nemes Torna vármegye jeles urai, hogy megyegyűlésre hívják össze a Magyar Királyság legkisebb megyéjének képviselőit, ugyancsak elcsodálkoznának, hogy az általuk örökül hagyott vagyon milyen állapotban van. Tán még el is szégyellnék magukat, ha a barokk-klasszicista stílusban felépített egykori vármegyeházra ránéznének. Vagy levernék a díszmagyart, és lapátot, talicskát kerítenének, hogy kitakarítsák, amit még lehet! Volt egyszer egy vármegye Valamikor a tatárjárás után, a második honalapítás idején alakították ki a karsztos vidéket uraló gazdag erdőket vigyázó erdőispánságot, és akkor építették a Szádelői völgyre csatlakozó mészkőszirtre Torna várának legrégebbi részeit. Egykor kristálytiszta vizű folyók, nemesfémeket és vasat rejtő érchegység, hatalmas erdőségek jellemezték a tatáijárás után kialakított alig hatszáz négyzetkilo-Szeméthegyek és gaz az egykori vármegyeház romjai között SZÁSZI ZOLTÁN méternyi, mindössze negyvenkét települést magában foglaló, a Magyar Királyság legkisebb vármegyéjeként számon tartott közigazgatási egységet, amelynek önállóságát elsősorban a megyei hivatalok finanszírozásához szükséges pénz nehéz előteremthetősége veszélyeztette folytonosan, és be kell vallani, a racionális fenntarthatósági elvek szerint nem volt teljesen életképes. Emiatt összevonásokkal próbálkoztak többször is, például II. József, de az ő megyeösszevonása sem lett tartós, majd a Bach-korszakban is elvették a legkisebb megye önállóságát, míg végül 1881-ben országgyűlési döntéssel csatolták Torna vármegyét Abaúj vármegyéhez. Az értékeire és kitartására mindig büszke kistájon élők talán éppen a fenyegetettség miatt 1820-ban a megye anyagi erejét összesítve igen szép, reprezentatív megyeházat építettek, melyben a hivatalok, a megyegyűléseknek helyet adó nagyterem és a foispáni hivatal működött. Szomorú romok Amikor teljes fényében pompázott a megyeháza mint a település legdominánsabb világi építménye, valóban dísze volt Torna városának, amely ma már csak nagyközség. Ez a kétszintes, kelet-nyugati irányba tájolt, U alakú, tekintélyes belső udvaros, keleti traktusában gazdasági épületrészekkel is bíró megyeház szép példája a késő barokk, klasszicista építészetnek. Nyugati főbejárata fölé timpanon emelkedik, ebben két bőségszaru fogja közre a megyecímert, a koronás, kitárt szárnyú sast. Az egykori építtetők minden bizonnyal célzatosan faragtatták meg a bőségszarukat, hogy szimbólumuk gazdagságot hozzon a megyeházára. Sajnos, nem teljesült a kívánságuk. A romos vármegyeház belső elrendezését ma már csak sejteni lehet, az évtizedek óta tető nélkül álló, beázó termek szinte mindegyikén beomlott már a födém, ami mozdítható és újrahasznosítható volt, már mind elvitték. A Romlik, gondozatlan, őrizetlen, és úgy tűnik, ez már így is marad, míg össze nem omlanak a falai (A szerző felvételei) Egykor a település legdominánsabb világi építménye, dísze volt megyei rend épületét szeméttel hordták tele, hol kétmétemyi, hol térdig érő bűzös hulladékhegyek állnak mindenütt, benne nő a gaz, és rágcsálók hada fűtkározik a főispán meg a megyei hivatalnokok egykori termeiben. A II. világháború után a Jednota fogyasztási szövetkezetnek voltak itt irodái és raktárai, ami még mindig egyféle védettséget adott, Tájoló Torna községbe a Zólyom és Kassa közötti E 58-as nemzetközi útról déli irányba letérve lehet eljutni, a 48,597/20,876 GPS- koordinátáknál található az egykori vármegyeház romja. karbantartást biztosított a jobb sorsot érdemlő ingatlannak, amit még az önálló Szlovákia megalakulása előtti, 1991-ben lezajlott vadprivatizáció pecsételt meg végleg. Azóta a vármegyeház állaga gyorsan romlik, gondozatlan, őrizetlen, és úgy tűnik, ez már így is marad, míg össze nem omlanak a falai. Akkor majd markológépek szállítják el a törmeléket. Szemétdombra szállítják a múltat, egy kicsi, de magának hírnevet mindig kivívó megye utolsó emlékét, a vármegyeház romjait.
