Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-28 / 223. szám
8 I KULTÚRA 2018. szeptember 28. | www.ujszo.com Fénnyel festett fehér éjszaka meg a műfajokat vegyítő, multimediális és interaktív fesztivált Pozsony belvárosában Az osztrák építészek által kivitelezett interaktív objekt belsejében egy formáját állandóan változtató hálórendszerben lehet bolyongani (Fotó: Biela noc/LittleGray) Holnap este rendezik TALLÓSI BÉLA Pozsony Ezen a hétvégén rendezik meg a Fehér éjszaka elnevezésű kortárs művészeti fesztivált. E nagyszabású, nemzetközi részvételű rendezvény műfajokat vegyítő, multimediális és interaktív mustra, amely a fényművészetből indul ki, de az építészetre és a mozgásművészetre egyaránt támaszkodik. A rendezvényen 196 kortárs művész, dizájner és zenész vesz részt. Negyvennégy helyszínen hoznak létre valamilyen, alapvetően fényhatásokra, illetve fénnyel teremtett látványra épülő alkotást. A fesztivált holnap este 18.30-kor nyitják meg a Rázus rakparton; ezt kivetően az alkotások hajnali kettőig tekinthetők meg. Az idei - negyedik évfolyam - újdonsága azonban, hogy nem csak a szombat esti fő programra várják a nagyközönséget. Az érdeklődők már ma délelőtt 10 órától vasárnap 22.00-ig megtekinthetnek bizonyos alkotásokat. Értelemszerűen azokat, amelyek nem egyszeri fényművészeti installációként valósulnak meg közterekről, utcáról elérhető (látható) helyszíneken. Zömmel belső vagy zárt külső térben elhelyezett helyspecifikus, kinetikus objektek, multimediális installációk ezek, melyeket egyszerre csak korlátozott számban tekinthet meg a közönség. Ez évben a szombat esti rendezvénysorozat két útvonalon zajlik. Az egyik a vízi, tehát a Duna-partról PENGE A digitális világképlet, a világ mint maradék Bevallom, amióta először láttam a német szerzőpáros könyvének borítóját, ott pulzál bennem a zseniálisan sötét, elragadó alcím, annak is az első fele: A digitális világpusztitás (feltárulása). Pontosnak gondolom: VI DA GERGELY KRITIKAI ROVATA ez a pontosság azonban valahonnan a mélyről, a zsigeri szintről felhozott és a nyelv által formalizált sejtés. (Köszönet a fordítónak is.) A könyv a digitális világkép filozófiai leírása, az analóg világ szellemmé válásának víziója. A médiafilozófús szerzőpáros bevallottan és szándékosan vallásos metaforákat használ. (Jelzésszerűen néhány fejezetcím, rögtön az első: Kinyilatkoztatás, aztán: Kiűzetés a paradicsomba, Az angyalok világa.) Egyfajta ellenállás ez a részükről a digitália mindent maga alá gyűrő racionalitásával szemben. Másrészt, ahogy mondják, „ a digitális világ apokaliptikus fantáziákat hív elő ”, a miértre válaszol a könyv. Olyan mértékű világképváltás zajlik korunkban, melynek következményei egyelőre beláthatatlanok, szemlélhető, a másik pedig a történelmi. Ez a belváros sétálóutcáin vezet végig egészen a VUB székházáig. Itt, az épület legfelső szintjéről az érdeklődők megcsodálhatják a fesztivál fényeit, de a tetőn is készül fényinstallációs alkotás. Szombaton este az esemény idejére a motorosforgalom elől lezárják a rakpartot a River Parktól az Eurovea üzletközpontig — ezen a szakaszon csak a villamosok közlekednek majd. A művészeti fesztivál eseményein résztvevőknek ajánlatos a tömegközlekedés éjszakai menetrendjének változásairól előre tájékozódniuk. Nézzünk néhány kuriózumot a fényfesztivál kínálatából. A Prímási ugyanakkor a kultúránkban nem előzmény nélküli: a 14. században megjelenő mechanikus világkép megjelenése volt hasonló volumenű a szerzők szerint. Hogy miért ölt mindez pusztításjelleget, az éppen a digitális kód természetéből adódik. A végtelenül kicsi számokkal és fénysebességgel dolgozó programok nemcsak nullákká és egyesekké alakítják a meglevő (analóg) világot, de létre is hoznak egy másikat. Emlékezzünk Antonioni 50 évvel ezelőtti Nagyítására, amelyben az analóg világ határait feszegető fénykép véletlenszerűen megőrzött egy gyilkosságot - de ott (akkor) még a technológia határt szabott a teljes átlátszóságnak. A digitális kor ennél jóval messzebb jutott, az ember észlelési határait jócskán meghaladó tartományokban épít világokat, a DNS- szekvenciák digitális felfejtésétől a 3D nyomtatásig jelenségek számolhatatlan sora tartozik ide. A szerzők korántsem a régi világ végét hirdetik: ,,Az analóg világ ugyan túléli a digitalizálását, ám érezhetően csupán Patyomkin-falu lesz, árnyéka, salakja önmagának. Hiszen digitális megjelenési formájában sokkal hatékonyabb. ” A digitális paradicsom tehát customized, azaz személyre szabott, jólfésült és neutralizált. Höferék az első meghallgatott CD-k élményét hozzák fel szemléletes példának: a bakelitlemez sercegő mellékzaja után a CD üres csendjét. Aki figyeli a technológiai világkép alakulásának állomásait, a hatásáról palota előtti térről lesz látható az égbolton Németh Ilona, Jaro Varga és Ravasz Marián felhőobjektje, amely szöveges üzenetet közvetít. A Squidsoup csoport a Submergence című multimediális installációjával - fény füzérekkel és -pontokkal operálva - átjárható hibrid teret alakít ki a virtuális és a valós világból a régi városháza udvarán. Antonin Foumeau francia művész Waterlight Graffiti című munkáját a Dvorák rakparton, a River Park előtt állítja fel. Olyan interaktív fényinstallációs felületet formázott meg speciális technikával, amelyre a graffitizők vihetik fel tünékeny műveiket. A fényérzékeny felületre ugyanis perkészült elemzéseket-találomra: Guy Debord-tól Paul Virilión át Vivian Sobchackig, vagy György Pétertől Tari Annamáriáig -, annak a könyv számos gondolata ismerős lehet. Elsőrendű érdeme abban rejlik, hogy a szerzők megkísérlik - számomra sikeresen és meggyőzően - megragadni és működésében (in work) bemutatni a szóban forgó változások fundamentumát. Ez utóbbi egy képlet, mely egyenesen digitális világképlet, George Boole-tól, a 19. századi ír matematikustól származik: x = xn. Leegyszerűsítve mindez azt jelent, hogy a bináris kóddal (0,1) minden digitalizálható (x), s elvben a metezőflakonból (vagy más eljárással) vízzel lehet festeni. Az osztrák építészeket tömörítő Numen/For Use tagjai kivételes élményt nyújtanak a Zuckermandelben felállított interaktív objektjükkel. Alapja egy felfújható, felhőszerű képződmény, melynek belsejében flexibilis hálórendszer található. Ebbe bele lehet lépni, mozogni, sétálni lehet benne. Minden egyes lépés új térformációt alakít ki. A látogató így egyfajta hálólabirintusban tévelyeg. A neves osztrák koreográfus, Willi Domer mozgásművészeti performansszal gazdagítja a Fehér éjszaka eseményeit. Színes ruhákba öltözött akrobaták és táncosok különvégtelenségig sokszorosítható és alakítható (xn). A képlet tehát végtelen potenciált rejt, s nemcsak a digitális édent villantja fel, hanem idehozza a túlvilágot (a digitális világban nem érvényesek az idő és a tér, vagyis a végesség kategóriái). Az információ ebben a logikában tehát nem valami minőséget képez le, hanem az válik jelentőssé, hogy egyáltalánjelen van. Kiválóan példázza ezt a közösségi médiák, videómegosztó oldalak lájk-üzemmódja vagy nézettségmutatója: a tartalmak azáltal tesznek szert jelentőségre, hogy mennyi lájkot kapnak, és nem a minőség szerint. Gondoljunk bele egy olyan világba, mondják Höferék, ahol egy „pfúj” lájk/üzenet jelentőségre tehet szert. A Szilícium-völgy szerverei pedig villámgyorsan ruházzák fel reklám- és másfajta értékekkel azokat. Mindez következményekkel jár az énképre, a testképre, a mentalitásra, a mezőgazdaságra, a biotechnológiára, a gazdaságra, a szerzőiségre etc. nézve, szépen elemzik is a szerzők, újra és újra alkalmazva azt a bizonyos Boole-képletet. Hogy is írta Babits? „Mindensemmi! Színek nélkül / ragyogó semmi! Unlak, hagyj te most!” Persze ő (még) másra gondolt... Martin Burckhardt - Dirk Höfer: Minden és semmi - A digitális világpusztítás feltárulása. (Fordította: Lénárt Tamás.) Atlantisz Könyvkiadó, 2018.94 oldal. Értékelés: 9/10 böző performanszokat mutatnak be az új negyed, az Eurovea City különböző pontjain, beépülve, beleilleszkedve a városképbe, amivel a térnek új arculatot adnak. A Kunsthalle LAB terében Karina Smigla-Bobinski Németországban élő lengyel származású művész interaktív kinetikus objektet mutat be. Alapja egy héliummal töltött, nagy méretű speciális ballon, amelynek felületére faszéndarabok vannak rögzítve. Ha a látogató mozgásba hozza a ballont, a faszén vonalábrákat hagy a kiállítótér falain. A látogatók - folyamatosan át-, illetve továbbrajzolva a falon hagyott előző ábrarendszert - egyfajta véletlenszerű, autonóm művet hoznak létre. Guillaume Marmin - Goethe-től kölcsönözve a kifejezést - a Licht, mehr Licht! (Több világosságot!) címet adta fényinstallációjának. A francia művész a klarisszák templomában, sötét térben fénysávokkal olyan hipnotikus geometrikus alakzatot hoz létre, amely az életből a halálba átvezető fényalagutat szimulálja. A látogató ezen az organikusan ható fénymezőn minimalista zenei kíséret taktusaira átsétálva különleges érzettel lesz gazdagabb. A hazai fényművészek, dizajnérok és programátorok csoportja, a BN Label a főváros több jellegzetes helyszínét fényjátékkal fényművészeti installációvá változtatja át. A művészek fénymedúzát formálnak az Sznf híd ufószerű építményéből, a VUB- székházra újabb emeleteket húznak, azaz fénykonstrukcióval megmagosítják az épületet, az Öreg hidat pedig a tolerancia fényeibe öltöztetik. Rodriguez szólóban Pozsony. Vasárnap, szeptember 30-án a Régi Vásárcsarnokban lép fel Sixto Rodriguez, napjaink egyik legnépszerűbb gitáros dalnoka. A 70-es években kiadott két lemezt mérsékelt sikerrel, majd abbahagyta a zenélést, és negyven éven át építkezéseken dolgozott. 2013-ban lett világsztár egy róla készült, számtalan díjat besöprő, az Oscarig menetelő dokumentumfilmnek köszönhetően. Akkor 71 éves volt, és ugyanaz történt vele, mint a Buena Vista Social Club kubai zenészeivel, Wim Wendersnek köszönhetően. A mexikói-amerikai dalszerző-előadó azóta volt headliner Glastonburyben, a montreux-i dzsesszfesztiválon, és mindenütt több ezres tömeg várta. Idén a trencséni Pohodán is fellépett, aztán a bécsi reptér felé félúton visszafordította a sofőrt, hogy még egyszer megköszönje a fesztivál szervezőinek a szívélyes fogadtatást. Rodriguez dalai keserűen őszinték és dzsesszesen leleményesek. Bár mára teljesen elveszítette látását zöld hályog miatt, sokat koncertezik, változó felállású zenekarral. Pozsonyban szólóban lép fel. Általában a hetvenes években megjelent két lemezének anyagát játssza, de van néhány újabb szerzeménye is. (juk)
