Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)

2018-09-26 / 221. szám

www.ujszo.com | 2018. szeptember 26. KULTÚRA 5 A lappangó musical A Matús Cák Trenciansky'kedélyes nagy mackónak ábrázolja Csák Mátét, a kiskirályt Kevés díszlettel és összesen tizenhét szereplővel is mozgalmas jelenetek születtek (René Miko felvételei) JUHÁSZ KATALIN Harc a magyar koronáért, szerelem, szenvedély, árulások és intrikák. Ezek mozgatják a Csák Mátéról szóló szlovák musicalt, amelyet a Divadlo Cassia társulata játszik ezentúl rendszeresen a pozsonyi Istropolisban szókelő Teatro Wiistenrotban, Peter Weinciller rendezésében. A Matús Cák Trenciansky egy fur­csán lappangó musical. Vannak, akik két verzióban is látták már az utóbbi tíz évben, mások most hallottak róla először, és csak a rádiókban ezeregy­­szer játszott Tisíc a jedenkrát című Elán-slágerre kapták fel a fejüket a nézőtéren. Lubo Homák és Jakub Nvota müvének első verziója már 2008-ban felbukkant Kassán, ahol a rozsnyói Sexit zenekar alapítója, Hundzsa Ist­ván alakította Csák Mátét. Az alkotó- és szereplőgárda később lecserélő­dött, a darabot pedig kicsit átpofoz­ták, állítólag azért, hogy realistább le­gyen. Néhány új dal is került bele, így mutatták be ismét 2014-ben, immár Peter Weinciller rendezésében, a cseh Lukás Adamec címszereplésével. Abból a gárdából mára ketten marad­tak: Petra Ceginová, aki az előző ver­zióban a bérgyilkos-jósnőt alakította, most pedig ő Anjou Izabella, Csák Máté végzetes szerelme, valamint a cseh Martin Harich, aki maradt Ká­roly Róbert. Új koreográfia készült Beáta Oleámiková jóvoltából, a cím­szerepre pedig sikerült szerződtetni a metálos hangú Jirí Zonygát, a cseh Petra Cegióová és Jirí Zonyga (pontosabban morva) Vikidál Gyu­lát, aki akkora rocker, hogy motor­­kerékpárral járt a próbákra Hodonín­­ból Pozsonyba. Kiválóan éneklő embereket látni a színpadon mindig öröm számomra, és mivel az utóbbi időben nem Volt sze­rencsém ilyen fokú profizmushoz, pár órára azt is feledni tudtam, hogy nem vagyok musicalrajongó. Vagyis ha valamibe szakmailag nem lehet be­lekötni, mert nincsenek hamis han­gok, és minden közös karlendítés, lábemelés pontos, akkor a mű hat a nézőre. Az előadás hangsúlyai a történelmi tényszerűség helyett a mesehősök kreálásának irányába tolódtak. A ka­rakterek egyszerűek, a köztük fenn­álló konfliktusok szintén, ami egy­részt a műfaj kötöttségeiből adódik, másrészt nincsenek adataink a 14. századból arra nézve, milyen embe­rek voltak a főszereplők, Csák Máté (itt kedélyes nagy mackó) és Károly Róbert (itt hőbörgő, hataloméhes kis­­mitugrász). Valós tények csak el­enyésző mennyiségben jelennek meg a műben, hogy ne zavarják a kon­cepciót. Megtudjuk például, hogy 1307-ben a katolikus egyház hajtó­vadászatot indított a templomos lo­vagok ellen, vagy hogy Károly Ró­bertét elsőre nem sikerült megkoro­názni, mert a korona Csák Máténál volt egy zsákban. És hogy az 1312-es rozgonyi csatában Károly Róbert se­rege a kassai johanniták segítségével tudta legyőzni Aba Amadé csapatait. Az viszont már hiányzik, hogy Csák Máté, az egyik legnagyobb hatalmú tartományúr egy évvel korábban megtámadta Budát, aminek követ­keztében a magyar király kénytelen volt székhelyét Temesváron beren­dezni. Károly Róbert végig negatív figura ebben a darabban, ezért az sincs benne, hogy tulajdonképpen jót akart: egyesíteni az országot, egyenként le­győzni a kiskirályokként viselkedő oligarchákat, köztük Csákot. De ne akadjunk fenn ilyesmiken, végtére is, ez nem történelmi dráma, hanem musical. Annak viszont na­gyon is korrekt. Összesen tizenheten szerepelnek benne, de egymást kö­vetik a „tömegjelenetek”, a paraszt­lányok három perc múlva már udvar­hölgyekként lejtenek vissza, a végén pedig úgy kardoznak, mint a fiúk. Maszek kezdeményezés lévén drága díszletre sem költöttek az alkotók, ehelyett megmutatták, hogyan lehet pár asztallal és ládával egyre más és más atmoszférát teremteni. A szereplők könnyedén megbir­kóznak a minimális szöveges felada­tokkal, a csehek szépen beszélnek és énekelnek szlovákul. A legjobb ka­rakter az udvari foszakács, aki egy­ben az udvari bolond is. Jutalomjáték ez egy színésznek, és Peter Pavlik alaposan ki is élvezi. Az ő jelenetei hozzák a humort a drámainak szánt cselekménybe. Ki-kiszól a közön­séghez, ügyesen csetlik-botlik, és ő süti el az előadás egyetlen aktuálpo­­litikai poénját is, hogy tudniillik a legerősebb hatások mostanában ke­letről érkeznek hozzánk. Ezt a koro­názási ünnepség menüsorára érti (mi a fene az a törökméz, kérdi Károly Róbert), de a közönség hálás reakci­ója nem marad el. Ilyen rejtett utalásokból talán több is elfért volna a színpadon, ha már felújításról van szó. Mert egy zenés színházi előadást lehet szeretni a jó dalok miatt, lehet azért, mert moz­galmas és szórakoztató, de ennél is többet érne, ha még mondani is akarna valamit a világról, amelyben élünk. RÖVIDEN A hazai termés legjava Dunaszerdahely. Ma mutatják be a Szlovákiai magyar szép iro­dalom 2018 című antológiát, amelyben hazai magyar szerzők folyóiratokban megjelent versei és elbeszélései szerepelnek. A Szlovákiai Magyar írók Tár­sasága 2003 óta ad ki antológiá­kat az előző évben született leg­izgalmasabb szövegekből. A mostani kiadványt H. Nagy Péter és Hizsnyai Zoltán állította össze, 25 szerző szerepel benne, köztük olyanok, akik évek óta nem pub­likáltak. A könybemutató 18 órakor kezdődik a Cuvée Bor­bárban (Komensky u. 6331/1D), Hizsnyai Zoltán szerkesztővel Nagy Erika beszélget. (juk) Új dobosa van a The Butchersnek Pozsony. Sűrű lesz az ősz a The Butchers számára. A somorjai székhelyű, magyar zenészekből álló blues-rock csapat Pozsony­ban kezdi a koncertezést szep­tember 28-án (pénteken) az Alygator Crystal Rock Pubban. Másnap egy jótékonysági ren­dezvényen lépnek fel a duna­­szerdahelyi DAC-stadionban, majd október 5-én a dunaszer­­dahelyi Soul Hunterben. Ezután ismét Pozsony következik (ok­tóber 10., Flame), novemberben pedig prágai és párkányi koncert is szerepel a naptárukban, illetve akik kihagyták a pozsonyi és dunaszerdahelyi bulikat, pótol­hatják őket. A zenekarnak eddig két albuma jelent meg, vagyis inkább három, mivel idén ismét kiadták 2013-as bemutatkozó CD-jüket, feljavítva, áthang­szerelve. Az őszi koncerteken mutatkozik be új dobosuk, Mu­cha Attila, aki Petrákovic Zol­tánt váltotta. A The Butchers a blues egyetlen alfajához sem tartozik szorosan, sok helyről merít, és bátran keveri a tradici­onális bluest a rockosabb vagy rhythm and bluesos elemekkel. Az angol nyelvű dalszövegek­nek köszönhetően nem rekedtek meg a hazai magyar közegben, hanem szélesebb körben is ter­jesztik az „igét”, a szlovák bluesrajongók körében is népszerűek. (juk) Egyetemi tananyag lett David Bowie Hatszoros volt a túljelent­kezés a Leedsi Egyetem David Bowie-kurzusára, amelyen a zenész dalait állítja párhuzamba írék és filozó­fusok műveivel egy oktaté. Leeds. Denis Flannery, az angol és amerikai irodalom professzora tíz­éves kora óta Bowie-rajongó, és azt állítja, a zenész irodalmi ízlésére is hatással volt, mivel sorra elolvasta azokat a könyveket, amelyeket Bowie említett interjúiban. 2016 őszén, David Bowie halála után in­dította a tizenegy hetes kurzust, amely rendkívüli népszerűségnek örvend. Idén négy albumra fókuszál, valamennyit kiegészítő olvasmá­nyokkal együtt elemzi diákjaival. Az 1971-es Hunky Dory egyrészt azért szerepel a tanagyagban, mert a lemezborító hátsó oldalát Bowie sa­ját kezűleg készítette, a dalok címe is kézírással szerepel rajta. Flannery a kézírásnak a művészi alkotásra gya­korolt hatását is elemzi, két francia fi­lozófus tanulmányai alapján, és azokkal a személyiségekkel is fog­lalkozik (Andy Warhol, Bob Dylan és Lou Reed), akiknek Bowie egy-egy dalt szentelt a lemezen. A Diamond Dogs című 1974-es Bowie-lemez azért lehet érdekes a hallgatók számára, mert eredetileg musicalnek készült, és a zenész Or­well kultikus regényét, az 1984-et használta nyersanyagként. A kurzus résztvevői a regényt is elolvassák, és együtt tárgyalják az albummal, to­vábbá kitérnek arra is, milyen fontos szerepet tölt be a regényben a zene. A Healten (2002) borítóján Freud és Nietzsche könyvei láthatók, ezért az ő szövegeiket állítják párhuzamba a dalokkal a hallgatók. Végül a La­zarus, David Bowie utolsó albuma kerül fókuszba. Denis Flannery a BBC-nek el­mondta, hogy a legtöbb diák azért vá­lasztotta ezt a kurzust, mert szüleik Bowie-rajongók, és gyerekkorukban sokat hallgatták őt közösen. „Emiatt nagyon bensőséges viszonyuk ala­kult ki ezekhez a lemezekhez, a gyer­mekkorukra emlékeztetik őket, egyi­küket például a Young Americansra altatták. A tavalyi diplomaosztón odajött hozzám pár szülő, és kiderült, hogy titokban ők is megoldották azo­kat a feladatokat, amelyeket a gyere­keiknek adtam a kurzuson” - mondta el a professzor. (juk) Pénteken este 20.15-kor rendkívüli vetítésen mutatják be Nemes Jeles László új filmjét, a Napszálltát a pozsonyi Lumiére moziban a Be2Can fesztiválon. A magyar filmet a női főszerepet alakító Jakab Juli kíséri el Pozsonyba, akivel a vetítést követően a közönség is találkozhat. (Fotó: Laokoon Filmgroup/Hermann Ildi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom