Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-19 / 215. szám
I www.ujszo.com KÖNYVESPOLC ■ 2018. SZEPTEMBER 19. MOST MUTASD MEG! Bárczi Zsófia könyvespolca Bárczi Zsófia egyetemi oktató, prózaíró, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja. Ámulatba ejtő élmény könyvekről beszélgetni vele, pontosabban hallgatni, ahogy kifogyhatatlan olvasmánylistájáról válogat és idéz műveket. Kovács Magda író és Bárczi István költő gyermekeként, gondolom, irodalommal, könyvekkel nőtt fel. Szinte az első másodperctől meséltek fejből, vagy olvastak nekem a szüleim. Az első saját gyerekkönyvem pedig rögtön két könyv volt. A baba első könyve volt az egyik, gazdagon illusztrált, rövid egy mondatocskákkal mesélő kötetecske. Alig négyévesen választottam magamnak a tornaijai könyvesboltban. Nyelvileg jóval összetettebb irodalmi élményeim voltak, édesapám a János vitézt olvasta már nekem, A baba első könyve mégis lenyűgözött. Szavakat tanultam belőle. A csupor szót vagy a kardigán kifejezést. A könyvbéli édesanya kardigánt kötött a kislányának, és én roppantul irigyeltem tőle. A másik első könyvem A Babar család kalandjai volt, az előbbivel egyszerre vettük. Színes, rajzolt meséskönyv szintén, magával ragadott a kiselefantok kedves történetével. Édesanyám barátaitól hamarosan megérkezett az első ajándékkönyvem, a Micimackó, mondanom sem kell, imádtam. Elrongyolódott, tönkrement,. kávé- és egyéb foltok éktelenkednek benne, mert sokáig elkísért. Gimnazista osztálytársaim közül sokan ugyanúgy imádták, fejből mondtuk belőle a verses részeket. Sőt, még az egyetemen is Micimackó-imádó volt a baráti köröm. Az első saját választás után, feltételezem, rendszeressé vált a gyerekkönyvvásárlás... .. .és hagyománnyá. Szenteste előtti napon Tornaiján estébe nyúlóan tartott nyitva a könyvesbolt. Egyszer elmentünk édesanyámmal könyvet venni, s ez, a karácsony előtti könyvvásárlás mostanáig tartó hagyománynyá vált. Az Alice Tükörországban volt az első karácsonyi könyvem. Az Alice Csodaországbant a rá következő évben vettük meg hozzá az ünnepre. Szeretek visszatérni hozzájuk különböző nyelveken, angolul és fordításokban is. Az ifjúsági irodalomból mi kötötte le leginkább? Amikor már olvasni kezdtem, jött a mizéria, amit minden olvasó ember ismer. Mikor befejez egy könyvet, megérinti a lét iszonyatos üressége, egészen addig, míg nem találja meg a következőt. A szüléimét nyaggattam az állandó kérdéssel, hogy mit olvassak. Abból igyekeztek megtalálni a legmegfelelőbbet, ami a könyvtárukban volt, a klasszikus felnőtt irodalomból. Így sikerül párhuzamosan olvasni Dosztojevszkijt és Linkóci kapitány kalandjait. Nálam ily módon egy kicsit összecsúsztak az irodalmi stílusok és korszakok Ezzel ma gyarázom, hogy ma is mindenevő vagyok. Mindent szeretek, ami jó, amiben jó mondatok vannak, legyen klasszikus, populáris, kortárs irodalom, vers, próza, teljesen mindegy... csak fogjon meg! Ezért tudtam ifjúsági irodalmat nagy élvezettel olvasni később is, pótlólag. Erich Kästner regényeit említeném. Nagyon jó lelki állapotba tudja hozni az embert. Kezdetben tehát jobbára a családi kör határozta meg az olvasmányélményeit? Igen, mi olvasó család voltunk, mindenki olvasott a környezetemben. A fogadott nagyanyám miatt olvastam végig a Németh Lászlóösszest. Az Égető Esztert ő kezdte felolvasni nekem ötéves koromban. A gyerekben még nincs ellenállás bizonyos dolgokkal szemben, ezért ha Németh Lászlót olvasnak fel neki, ha Egri csillagokat, ha Jókait vagy bármi mást, ami nem túl drasztikus, nem túl véres, és nem áll túl messze a befogadókészsége kapacitásától, akkor, azt gondolom, az irodalmi szöveg megteszi rá a maga hatását, és befogadja azt, nyilván nem a teljes mélységében. kai Mórt és Arany Jánost olvasni, úgy, hogy kimondottan élveztük. A kötelező olvasmányok nem ránk mért büntetésként jelentek meg az életünkben. Olvastunk még Joseph Heilert, Mika Waltarit, Catullust, velük párhuzamosan pedig Vavyan Fable-t. Az igazi nagy középiskolás élményem Dosztojevszkij volt. A múltkor állapítottuk meg az egyik kolléganőmmel, hogy azért jó, ha Dosztojevszkijt fiatalon olvas az ember, mert később már nehéz elviselni az emberi létnek azt a mély nyomorúságát, ami ott van a regényeiben. Mindent szeretek, ami jó, amiben jó monda- ^ ^ tok vannak, legyen klasszikus, kortárs irodalom, vers, próza, teljesen mindegy... csak fogjon meg! Ezért sem értek egyet a fokozatos rászoktatás elvével. A Micimackón kívül mit szeretett még középiskolásként? Nagyon hosszú lista lenne. Négyen laktunk kollégiumban, akik nagyon hasonlóan gondolkoztunk, és egymás kezéből vettük ki a könyveket, majd adtuk tovább. Jóformán minden szabad percünkben olvastunk, olyat, ami kellett az iskolába és olyat, ami nem. Ebben a kis közösségünkben lehetett Bánk bánt, Hamletet, Szigeti veszedelmet, JóEgyetemi hallgatóként szeretett saját maga felfedezni műveket, vagy hagyta, hogy irányítsák az olvasmányaiban? Is-is. Magyar szakon természetes módon volt irányított olvasás, és voltak kötelezőolvasmány-listák az egyes vizsgákhoz. Ha ez nem lett volna, nagy valószínűséggel több minden kimarad az életemből. Olyasmi, amiről az ember húszévesen esetleg azt gondolja, hogy elavult... Ha a polcról levehet Dugonics Andrást vagy valaki és valami mást, lehet, hogy a más után nyúl, ha nem az irányított olvasás mentén kényszerül haladni. A másik meghatározó vonal a barátok voltak. Nehéz lenne kiemelni egy-egy írót, címet, mert a középiskolás és az egyetemi olvasmányaim nagyjából összefolynak A felsoroltak mellett Bulgakovtól említeném még A Mester és Margaritát vagy Isabel Allendétől a Kísértetházat. Teljesen paradigmaváltó hatással voltak rám, nagyon másképp kezdtem nézni az életet utánuk Az egyetem alatt jött Nádas, Esterházy, Örkény, akit már korábban is olvastam. Jöttek a Kertészek. .. Kertész Ákostól a Makrát nagyon szerettem, ugyancsak meghatározó élmény volt számomra. Érdekes viszont, hogy egyetemistaként nem szépirodalmi mű volt rám a legerősebb, tehát olyan hatással, hogy megváltoztatta a világhoz való viszonyomat, hanem Hankiss Elemér Az emberi kaland című könyve. Ráébresztett, hogy a jól megírt bölcseleti szövegek legalább annyira felkavarok és megrázok tudnak lenni, mint egy-egy regény. Költészetet is olvasott? Az egyetem utolsó évfolyamai és az azt követő tíz év a versolvasás jegyében telt. Nemcsak kötetek révén, hanem alapvetően folyóiratokban - mintaTiszatáj, az Alföld, a Jelenkor, a Kalligram, az Irodalmi Szemle, a Bárka, a Lettre International, a Kortárs - követtem a kortárs lírai történéseket, Petri Györgyön és Takács Zsuzsán keresztül Németh Zoltánig. Nagyon szeretem a verseket, de csak olvasni, hallgatni nem. (Fotó: Somogyi Tibor) És a harmadik műnemet, a drámát? Itt fordított a helyzet. Középiskolás koromban szerettem utoljára drámát olvasni. Most is olvasok, Spirót például, de színpadon jobban élvezem, ha eljutok színházba. Diákként sokat jártam, aztán időhiány miatt ritkultak a színházlátogatásaim. Itt, Nyitrán néha el szoktam menni szlovák nyelvű előadásokra, egészen kiváló az Andrej Bagar Színház társulata. Milyen a viszonya a szlovákiai magyar irodalommal? Edesanyámékon keresztül alapvetően személyes. A szlovákiai magyar irodalom sokáig nem fogalmazódott vagy képződött meg bennem külön szövegkomplexumként. Akkor szembesültem vele különálló egészként, amikor tanársegéd lettem itt, az egyetemen, kaptam egy órát ebből a tárgyból, és következetesen, rendszer szerint elkezdenem tanulmányozni. Hogyan választ könyvet ma? Könyvajánlókat, könyvkritikát olvasok, ezek befolyásolnak Vagy valakinek az ajánlására, akivel tudjuk egymásról, hogy hasonló az irodalmi ízlésünk Gyűjt könyvritkaságokat? Nem, illetve kimondottan nem. A könyvgyűjtésben pragmatikus vagyok, abszolút használati tárgynak tekintem a könyvet. Van ugyan egy-két könyvritkaságom, de nem vagyok gyűjtő. Olyan esetben próbálok megszerezni kevés példányszámban fellelhető vagy nehezen hozzáférhető kötetet, ha valami miatt maga a kiadvány vagy a témája érdekel. Akkor viszont minden követ megmozgatok érte. A választáskor egyetlen dolog számít egy könyvnél, a szövege. Még csak azért se veszek meg egy-egy új vagy régebbi példányt, mert egy adott szerző írta. Említette, hogy az Alice-történeteket angolul és más nyelven is olvassa. Könyvtárában az idegen nyelvű irodalom is jelen van? Az idegen nyelvű könyveken keresztül tapasztaltam meg a stílus szinte tapintható sokféleségét, hogy minden író külön nyelvet használ azon a nyelven belül, amin ír. Tudvalevő, ezt nevezzük stílusnak, szókincsnek, írásmódnak stb. Ám a realitása, hogy ez valóban így van, számomra idegen nyelven írt könyveken keresztül sokkal erőteljesebben megtapasztalható. írónként tanulom újra az adott nyelvet. Vannak idegen nyelvű könyveink, a legtöbb spanyol, mert a férjem is hozta a saját könyvtárát, és folyamatosan bővíti. Értelemszerűen sok a szlovák kiadvány, aztán angol, főleg szakirodalom, de szépirodalmunk is jócskán van angolul, ezenkívül néhány német könyvet is tudnék említeni. Az e-könyvekre mennyire figyel? Követem, men az e-könyv-olvasókat is imádom. Azért is szeretek e-könyveket vásárolni, mert szép dolog a könyv a polcon, csak egy ponton túl kiszorítja az embert a saját életéből. A lakásunkban már annyi van, hogy ritkítani kell, nem gyűjteni. Ezért, ami elérhető online, e-könyv-verzióban veszem meg. Legutóbb Kazuo Ishiguro Az eltemetett óriás című regényét olvastam elektronikus változatban. A minap kiszámoltam, hogy az olvasómban lévő könyvekkel megspóroltam három polcot. A sok könyv nagyon derűs és nagyon kellemes hangulatot kölcsönöz a lakásnak, csak egy ponton túl már mi, lakók nem férünk el benne. Szabadsága idején, kikapcsolódásként szokott olvasni? Annyira része a létemnek az olvasás, hogy nem tudnám megmondani, munkát vagy kikapcsolódást jelent-e. Ahhoz, hogy jól tudjak létezni, nekem olvasnom kell. Az e-book-olvasó az utazásnál is előnyös, különösen, ha repülővel megyünk. Azelőtt könyvtárakat hurcoltunk haza a világ különböző pontjairól... vagy a gépen fizettünk túlsúlyt, vagy feladtuk csomagban postán, de az is pénzbe került. Ezért is drukkolok az összes e-könyvkiadással foglalkozó kiadónak, hogy minél több könyvet tegyenek elérhetővé online. Klasszikusokat olvas-e még? Magyar klasszikusokat a munkámból kifolyólag rendszeresen. Időnként azonban előveszem a világirodalom klasszikusait is, legutóbb az Anna Kareninára volt hangulatom. A rendkívül pontos mondatait szeretem. Alessandro Baricco Selyem című könyvében is ez nyűgöz le. Más stílusú, más modalitásban író szerző, de neki is tökéletes, hibádan mondatai vannak. Folytathatnám a sort Márquez Száz év magányával vagy Carlos Ruiz Zafón A szél árnyéka című könyvével, ami megjelent magyarul is, de én spanyolul szeretem. Költőket pedig bármikor tudok újraolvasni. Tallósi Béla
