Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-18 / 214. szám
www.ujszo.com | 2018. szeptember 18. KÖZÉLET I 3 Kormányzati szájkosár a magyar sajtónak A magyar kormány újabb támadást indít a szabad sajtó ellen (Felvétel: tasr/mti) Januárban merült fel először a sajtókamara ötlete, de utána úgy tűnt, a kérdés „még nem időszerű", aztán egy hete váratlanul minden megváltozott. Amolyan tipikus fideszes módon formálódik ismét egy nagyon fontos jogszabály Magyarországon — csak az érintetteket nem kérdezi meg senki a kormánypárttól. Legutóbb ugyanígy történt a Magyar Tudományos Akadémia gazdálkodási autonómiájának szűkítése is, az MTA vezetése egy napot kapott a már valakik által elkészített jogszabály véleményezésére. A 2010 óta eltelt időszakból számos példát tudnánk hozni a hasonló kormányzati gyakorlatra. Most éppen a magyarországi sajtó maradék, még kormánykritikus része került a célkeresztbe, legalábbis nehéz másképp értelmezni a sajtókamara ötletét az eddig kiszivárgott információk alapján. „Szöllősi-terv" A kamara ötletét még a Nemzeti Sport főszerkesztője (bevallottan Orbán Viktor kedvenc lapja, egy anekdota szerint a kormányfő autójának hátsó ülésére minden reggel két napilapot kell(ett) kikészíteni, egy Magyar Nemzetet, illetve később Magyar Időket és egy Nemzeti Sportot, de a kormányfő először mindig az utóbbit lapozza át), Szöllősi György vetette fel januárban. Ő egyébként korábban a felcsúti Puskás Akadémia sajtófőnöke volt, főszerkesztőként láthatóan kötelességének érzi, hogy rendszeresen vezércikkekben álljon ki a kormány sportpolitikája mellett, legyen az a tízmilliárdokba kerülő stadionépítési program, a határon túli fűtballakadémiáknak juttatott magyar kormányzati pénzek és a szintén évi tízmilliárdos nagyságrendű TAO- támogatások ügye. Szöllősi György ugyanakkor januárban még azt mondta, bár az ötlet valóban az övé, egyelőre nem időszerű a kérdés. Újra aktív A Fidesz újabb kétharmados győzelme valószínűleg ebben a kérdésben is változást hozott, több kormányzati forrásunk szerint a sajtókamara ügye egyike lesz azoknak a „nagy változásoknak”, amiket Orbán Viktor még Tusnádfürdőn harangozott be. Valószínűleg nem véletlen, hogy Szöllősi György is újra aktivizálta magát, egy hete az ATV kérdésére azt mondta, kormánypolitikusokkal tárgyal a kérdésről. A Fidesz kulturális és médiaügyekkel foglalkozó politikusai ugyanakkor semmit nem akartak nyilatkozni az ügyben. Az is kiderült, hogy sem Szöllősi György, sem a titokzatos kormánypárti képviselők, akik állítólag dolgoznak a sajtókamara törvénytervezetén, nem keresték meg egyik magyarországi sajtószervezetet sem. Kötelező tagság így egyelőre maradnak a kiszivárgott hírek, amelyek alapján nem vár túl biztató jövő a magyar média kormánykritikus részére. A legfontosabb, hogy módosítanák a médiatörvényt, ez ugyan kétharmados jogszabály, de a Fidesznek megvan hozzá a többsége a parlamentben. A jogszabály jelenleg még úgy szól, hogy „Magyarországon a médiaszolgáltatások szabadon nyújthatók, a sajtótermékek szabadon közzétehetők, az információk és a vélemények a tömegkommunikációs eszközök útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi médiaszolgáltatások szabadon elérhetők”. A jövőben ugyanakkor kötelező lenne a kamarai tagság, vagyis újságíróként csak kamarai tag dolgozhatna. Országos termék A másik nagyon fontos változás az lenne, hogy meghatároznák az úgynevezett országos teijesztésű sajtótermékek fogalmát, mondanunk sem kell, ezekben is szigorúan csak kamarai tagok dolgozhatnának. Ez azért fontos, mert például országos jelentőségű eseményekről csak országos médiumok tudósíthatnának és az ő munkatársaik mehetnének be a parlament üléseire is. Vagyis számos kisebb online portál, blog, helyi független lap munkája lehetetlenülne el, ha országos ügyekkel szeretne foglalkozni, de nem felelne meg a kamarai követelményeknek. Bórfegyver A kamara ráadásul előírhatná a tagok minimális javadalmazását is. Ez elsőre még akár érdekvédelmi szempontnak is tűnhet, de tudni kell, hogy ma a legtöbb független, kormánykritikus médium nehéz gazdasági körülmények között működik, az újságírók jövedelemszintje évről évre romlik, sokan dolgoznak vállalkozóként, számlára, ha mindenkit teljes állásban kellene foglalkoztatni, több szerkesztőség működése lehetetlenülne el gazdaságilag. Ugyanakkor a kormányközeli sajtótermékek a bőséges állami hirdetések révén könnyen ki tudnák gazdálkodni a megnövekedett bérköltségeket is. Egyelőre nagyon homályos pont, hogy a kamarának saját etikai kódexet kellene elfogadnia, aki ezt megsértené, azt a tagot kizárhatnák, ez pedig nyilvánvalóan azt jelenti, hogy nem dolgozhatna tovább újságíróként. Mivel mára túlsúlyba kerültek a magyar médiapiacon a kormányközeli sajtótermékek, egy kamarai „önigazgatás” is azt jelentené, hogy a tagságban is ez a tábor lenne többségben, vagyis könnyen el lehetne olyan „etikai normákat” is fogadni, amelyek például lehetetlenné teszik a kormányzati szereplők bírálatát, a velük, családi érdekeltségeikkel foglalkozó oknyomozó munkát. Ebben az esetben is a sajtószabadság szenvedne csorbát. Gyilkosság nsm volt A magyar újságírók helyzete egyébként már így is sokkal rosszabb, mint szlovákiai kollégáiké - igaz, újságíró-gyilkosság Magyarországon még nem történt, és az újságírók fizikai bántalmazása sem fordult elő -, kormánypolitikusok évek óta természetesnek tartják, hogy ne álljanak szóba újságírókkal, ne válaszoljanak a feltett kérdésekre, vagy kioktassák őket. A parlament épületén belül is egy rövid folyosórészt jelöltek ki, ahol az újságírók szabadon kérdezhetik a politikusokat, a kormányzati sajtótájékoztatókon pedig szinte mindennapos, hogy a kritikus médiumok munkatársai nem kapnak szót. Maga Orbán Viktor már évek óta nem adott inteijút kormánykritikus sajtóterméknek, csak a kormánybarát közmédiának vagy egyéb „baráti” sajtótermékeknek nyilatkozik. Nincs egyezség az alkotmánybírók megválasztásáról ÖSSZEFOGLALÓ A parlament első olvasatban már rábólintott az alkotmánybírók megválasztását szabályzó módosító javaslatra, de a koalíció és az ellenzék között még nincs egyezség a törvényről. Egyelőre nem lehet kizárni azt sem, hogy a parlament a jelenlegi szabályok alapján választ alkotmánybírókat. Pozsony. Alkotmányos többség, vagyis 90 támogató szavazat és az alkotmánybírók ciklikus cseréje - ez a két feltétel rezonált Andrej Kiska államfő és a demokratikus ellenzék képviselőinek tegnapi tanácskozása során. Az ellenzék egy része ragaszkodik ahhoz, hogy az alkotmánybíró-jelölteket alkotmányos többséggel, vagyis kilencven szavazattal válassza meg a parlament. Richárd Sulik (SaS) kijelentette, hogy: „az alkotmánybírók megválasztásánál biztosítani kell a parlamenti többség véleményét, ne fordulhasson elő, hogy a kormánykoalíció válassza meg mind a 18 bírójelöltet.” Sulik a bírójelöltek megválasztását 90 támogató szavazattal, vagy úgy tartja megvalósíthatónak, hogy minden parlamenti képviselő csak egy jelöltre adhatná le a voksát.” Ragaszkodni fog az alkotmányos többséghez az OCaNO-Nova is. „Ha nem akarjuk, hogy az Alkotmánybíróság pártszervezetté váljon, akkor alkotmányos többséggel kellene megválasztani a bírójelölteket” - közölte Eduard Heger (OEaNO). A képviselő hozzátette azt is, hogy a koalíció egyelőre nem mutatott hajlandóságot arra, hogy tárgyaljanak az esetleges jelöltekről, ez pedig szerinte arra utal, a koalíció nem akar megállapodni az ellenzékkel. Boris Kollár (Sme rodina) rendkívül fontosnak tartja, hogy ciklikusan cseréljék le az alkotmánybírókat. Vagyis, hogy ne ismétlődjön meg a jelenlegi helyzet, amikor is egyszerre kilenc alkotmánybíró mandátuma jár le. „A megválasztott bírók közül sorsolással lehetne eldönteni, hogy kinek szólna a mandátuma 4, illetve 6 évre” - magyarázta Kollár. Ok viszont elképzelhetőnek tartják, hogy második körben már 76 szavazattal válassza meg a plénum a bírójelölteket. Ján Mazák, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, Andrej Kiska jogi képviselője is a bírók 90 szavazattal történő megválasztása, a bírók ciklikus cseréje és a jelöltek nyilvános meghallgatása mellett érvelt. Ugyanakkor kifogásolta, hogy a koalíció a jelenlegi 40-ről 45-re emelné a bírákra vonatkozó korhatárt, miközben a szlovák alkotmány számos funkció betöltéséhez a 40-et szabja feltételként. Gál Gábor (Híd) igazságügyi miniszter az ellenzékre reagálva kijelentette, reméli, konszenzusra jut az ellenzékkel. „Igyekezni fogok megmagyarázni nekik, hogy a jelenlegi parlamenti felállásban az alkotmányos többséggel történő bíróválasztásnak nincs reális esélye” - közölte a miniszter. Háttér-információk szerint ezért azt sem lehet kizárni, hogy a heteken belül esedékes jelöltválasztás a jelenlegi szabályok szerint valósulhat meg. A koalíció által kidolgozott javaslat nagyvonalakban azt javasolja, hogy a jelenlegi egyszerű többség helyett 76 szavazattal válasszák meg az alkotmánybíró-jelölteket, emeli a bírákra vonatkozó korhatárt, és 65 helyett 70 éves korukig viselhetnék a talárt. Ugyanakkor mellőzték a mintegy negyven alkotmányjogász és jogtudós javaslatait, melyet év elején dolgoztak ki a jelöltek kiválasztásának szigorításáért. KÓSAANDRÁS
