Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)

2018-09-18 / 214. szám

www.ujszo.com | 2018. szeptember 18. KÖZÉLET I 3 Kormányzati szájkosár a magyar sajtónak A magyar kormány újabb támadást indít a szabad sajtó ellen (Felvétel: tasr/mti) Januárban merült fel először a sajtókamara ötlete, de utána úgy tűnt, a kérdés „még nem időszerű", aztán egy hete váratlanul minden megváltozott. Amolyan tipikus fideszes módon formálódik ismét egy nagyon fon­tos jogszabály Magyarországon — csak az érintetteket nem kérdezi meg senki a kormánypárttól. Legutóbb ugyanígy történt a Magyar Tudo­mányos Akadémia gazdálkodási autonómiájának szűkítése is, az MTA vezetése egy napot kapott a már valakik által elkészített jogsza­bály véleményezésére. A 2010 óta eltelt időszakból számos példát tud­nánk hozni a hasonló kormányzati gyakorlatra. Most éppen a magyar­­országi sajtó maradék, még kor­mánykritikus része került a célke­resztbe, legalábbis nehéz másképp értelmezni a sajtókamara ötletét az eddig kiszivárgott információk alapján. „Szöllősi-terv" A kamara ötletét még a Nemzeti Sport főszerkesztője (bevallottan Orbán Viktor kedvenc lapja, egy anekdota szerint a kormányfő autó­jának hátsó ülésére minden reggel két napilapot kell(ett) kikészíteni, egy Magyar Nemzetet, illetve ké­sőbb Magyar Időket és egy Nemzeti Sportot, de a kormányfő először mindig az utóbbit lapozza át), Szöl­­lősi György vetette fel januárban. Ő egyébként korábban a felcsúti Pus­kás Akadémia sajtófőnöke volt, fő­­szerkesztőként láthatóan kötelessé­gének érzi, hogy rendszeresen ve­zércikkekben álljon ki a kormány sportpolitikája mellett, legyen az a tízmilliárdokba kerülő stadionépí­tési program, a határon túli fűtball­­akadémiáknak juttatott magyar kor­mányzati pénzek és a szintén évi tíz­­milliárdos nagyságrendű TAO- támogatások ügye. Szöllősi György ugyanakkor januárban még azt mondta, bár az ötlet valóban az övé, egyelőre nem időszerű a kérdés. Újra aktív A Fidesz újabb kétharmados győ­zelme valószínűleg ebben a kérdés­ben is változást hozott, több kor­mányzati forrásunk szerint a sajtó­kamara ügye egyike lesz azoknak a „nagy változásoknak”, amiket Or­bán Viktor még Tusnádfürdőn ha­rangozott be. Valószínűleg nem vé­letlen, hogy Szöllősi György is újra aktivizálta magát, egy hete az ATV kérdésére azt mondta, kormánypo­litikusokkal tárgyal a kérdésről. A Fidesz kulturális és médiaügyekkel foglalkozó politikusai ugyanakkor semmit nem akartak nyilatkozni az ügyben. Az is kiderült, hogy sem Szöllősi György, sem a titokzatos kormánypárti képviselők, akik állí­tólag dolgoznak a sajtókamara tör­vénytervezetén, nem keresték meg egyik magyarországi sajtószerveze­tet sem. Kötelező tagság így egyelőre maradnak a kiszivár­gott hírek, amelyek alapján nem vár túl biztató jövő a magyar média kor­mánykritikus részére. A legfonto­sabb, hogy módosítanák a médiatör­vényt, ez ugyan kétharmados jog­szabály, de a Fidesznek megvan hozzá a többsége a parlamentben. A jogszabály jelenleg még úgy szól, hogy „Magyarországon a média­szolgáltatások szabadon nyújthatók, a sajtótermékek szabadon közzéte­hetők, az információk és a vélemé­nyek a tömegkommunikációs esz­közök útján szabadon továbbítha­tók, a nyilvános vételre szánt ma­gyarországi és külföldi médiaszol­gáltatások szabadon elérhetők”. A jövőben ugyanakkor kötelező lenne a kamarai tagság, vagyis újságíró­ként csak kamarai tag dolgozhatna. Országos termék A másik nagyon fontos változás az lenne, hogy meghatároznák az úgy­nevezett országos teijesztésű sajtó­termékek fogalmát, mondanunk sem kell, ezekben is szigorúan csak ka­marai tagok dolgozhatnának. Ez azért fontos, mert például országos jelentőségű eseményekről csak or­szágos médiumok tudósíthatnának és az ő munkatársaik mehetnének be a parlament üléseire is. Vagyis szá­mos kisebb online portál, blog, helyi független lap munkája lehetetlenül­ne el, ha országos ügyekkel szeretne foglalkozni, de nem felelne meg a kamarai követelményeknek. Bórfegyver A kamara ráadásul előírhatná a tagok minimális javadalmazását is. Ez elsőre még akár érdekvédelmi szempontnak is tűnhet, de tudni kell, hogy ma a legtöbb független, kor­mánykritikus médium nehéz gaz­dasági körülmények között műkö­dik, az újságírók jövedelemszintje évről évre romlik, sokan dolgoznak vállalkozóként, számlára, ha min­denkit teljes állásban kellene fog­lalkoztatni, több szerkesztőség mű­ködése lehetetlenülne el gazdasági­lag. Ugyanakkor a kormányközeli sajtótermékek a bőséges állami hir­detések révén könnyen ki tudnák gazdálkodni a megnövekedett bér­költségeket is. Egyelőre nagyon homályos pont, hogy a kamarának saját etikai kódexet kellene elfo­gadnia, aki ezt megsértené, azt a ta­got kizárhatnák, ez pedig nyilván­valóan azt jelenti, hogy nem dol­gozhatna tovább újságíróként. Mi­vel mára túlsúlyba kerültek a ma­gyar médiapiacon a kormányközeli sajtótermékek, egy kamarai „ön­igazgatás” is azt jelentené, hogy a tagságban is ez a tábor lenne több­ségben, vagyis könnyen el lehetne olyan „etikai normákat” is fogadni, amelyek például lehetetlenné teszik a kormányzati szereplők bírálatát, a velük, családi érdekeltségeikkel foglalkozó oknyomozó munkát. Ebben az esetben is a sajtószabad­ság szenvedne csorbát. Gyilkosság nsm volt A magyar újságírók helyzete egyébként már így is sokkal rosszabb, mint szlovákiai kollégáiké - igaz, újságíró-gyilkosság Magyar­­országon még nem történt, és az új­ságírók fizikai bántalmazása sem fordult elő -, kormánypolitikusok évek óta természetesnek tartják, hogy ne álljanak szóba újságírókkal, ne válaszoljanak a feltett kérdések­re, vagy kioktassák őket. A parla­ment épületén belül is egy rövid fo­lyosórészt jelöltek ki, ahol az újság­írók szabadon kérdezhetik a politi­kusokat, a kormányzati sajtótájé­koztatókon pedig szinte mindenna­pos, hogy a kritikus médiumok munkatársai nem kapnak szót. Maga Orbán Viktor már évek óta nem adott inteijút kormánykritikus sajtóter­méknek, csak a kormánybarát köz­médiának vagy egyéb „baráti” saj­tótermékeknek nyilatkozik. Nincs egyezség az alkotmánybírók megválasztásáról ÖSSZEFOGLALÓ A parlament első olvasatban már rábólintott az alkotmány­bírók megválasztását szabály­zó módosító javaslatra, de a koalíció és az ellenzék között még nincs egyezség a törvény­ről. Egyelőre nem lehet kizárni azt sem, hogy a parlament a jelenlegi szabályok alapján választ alkotmánybírókat. Pozsony. Alkotmányos többség, vagyis 90 támogató szavazat és az alkotmánybírók ciklikus cseréje - ez a két feltétel rezonált Andrej Kiska államfő és a demokratikus ellenzék képviselőinek tegnapi ta­nácskozása során. Az ellenzék egy része ragaszkodik ahhoz, hogy az alkotmánybíró-jelölteket alkotmá­nyos többséggel, vagyis kilencven szavazattal válassza meg a parla­ment. Richárd Sulik (SaS) kijelentette, hogy: „az alkotmánybírók megvá­lasztásánál biztosítani kell a parla­menti többség véleményét, ne for­dulhasson elő, hogy a kormánykoa­líció válassza meg mind a 18 bíróje­löltet.” Sulik a bírójelöltek megvá­lasztását 90 támogató szavazattal, vagy úgy tartja megvalósíthatónak, hogy minden parlamenti képviselő csak egy jelöltre adhatná le a voksát.” Ragaszkodni fog az alkotmányos többséghez az OCaNO-Nova is. „Ha nem akarjuk, hogy az Alkotmánybí­róság pártszervezetté váljon, akkor alkotmányos többséggel kellene megválasztani a bírójelölteket” - kö­zölte Eduard Heger (OEaNO). A képviselő hozzátette azt is, hogy a koalíció egyelőre nem mutatott haj­landóságot arra, hogy tárgyaljanak az esetleges jelöltekről, ez pedig szerin­te arra utal, a koalíció nem akar meg­állapodni az ellenzékkel. Boris Kol­lár (Sme rodina) rendkívül fontosnak tartja, hogy ciklikusan cseréljék le az alkotmánybírókat. Vagyis, hogy ne ismétlődjön meg a jelenlegi helyzet, amikor is egyszerre kilenc alkot­mánybíró mandátuma jár le. „A meg­választott bírók közül sorsolással le­hetne eldönteni, hogy kinek szólna a mandátuma 4, illetve 6 évre” - ma­gyarázta Kollár. Ok viszont elkép­zelhetőnek tartják, hogy második körben már 76 szavazattal válassza meg a plénum a bírójelölteket. Ján Mazák, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, Andrej Kiska jogi képviselője is a bírók 90 szavazattal történő megválasztása, a bírók cikli­kus cseréje és a jelöltek nyilvános meghallgatása mellett érvelt. Ugyan­akkor kifogásolta, hogy a koalíció a jelenlegi 40-ről 45-re emelné a bí­rákra vonatkozó korhatárt, miközben a szlovák alkotmány számos funkció betöltéséhez a 40-et szabja feltétel­ként. Gál Gábor (Híd) igazságügyi mi­niszter az ellenzékre reagálva kije­lentette, reméli, konszenzusra jut az ellenzékkel. „Igyekezni fogok meg­magyarázni nekik, hogy a jelenlegi parlamenti felállásban az alkotmá­nyos többséggel történő bíróválasz­tásnak nincs reális esélye” - közölte a miniszter. Háttér-információk sze­rint ezért azt sem lehet kizárni, hogy a heteken belül esedékes jelöltvá­lasztás a jelenlegi szabályok szerint valósulhat meg. A koalíció által kidolgozott javas­lat nagyvonalakban azt javasolja, hogy a jelenlegi egyszerű többség helyett 76 szavazattal válasszák meg az alkotmánybíró-jelölteket, emeli a bírákra vonatkozó korhatárt, és 65 helyett 70 éves korukig viselhetnék a talárt. Ugyanakkor mellőzték a mint­egy negyven alkotmányjogász és jogtudós javaslatait, melyet év elején dolgoztak ki a jelöltek kiválasztásá­nak szigorításáért. KÓSAANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom