Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-13 / 211. szám
ECY DISZNÓ FELBÁR MELLETT 1985 nyarán a Felbár melletti Sülyben lakó Tibor barátom meghívott vaddisznóra vadászni. Egy július végi délutánra szólt a meghívás, Tibor remélte, hogy az ígéretes kiskutyát hamarosan kipróbálhatja majd a vad utánakeresése közben is. Útra kelve a leseket a Duna mellékágain, ladikon közelítettük meg Tibi elhelyezett a lesen, és miközben fent szöszmötöltem, igyekezve komfortosabbá tenni magamnak a lest. Hamarosan eldörrent egy lövés. Kisvártatva Tibor visszatért és közölte, hogy lőtt egy disznót, menjek segíteni kihúzni. Vendéglátóm elmondása szerint a kisebb kan kinn ált a lénián, hol ő azt meglőtte. A lövés után a disznó beugrott a két méter magas csalánba, majd átment a valamivel alacsonyabb jágerkenderbe (aranyvesszőbe). A beugrás helyén olyan bőven találtunk vért, hogy nem volt kérdés az, hogy a kan a közelben már kimúlva fekszik. Tibi mégis óvatos volt! El akart menni a tacskóért. Én igyekeztem őt lebeszélni. Részben tartottam a sok evezéstől, a fiatal ,még játékos tacskó vadászati tapasztalatának a hiányától és részben tartottam attól is, hogy közben besötétedik. Meggyőző eszközként hivatkoztam neki- az új Expressz puskámra, mely baj esetén azonnali másik lövést tesz lehetővé. A vendéglátóm, ha fenntartásokkal is, de a ráállt a javaslatomra. Megegyezésünk szerint én mentem elöl, és ha szükség lenne rá, akkor Tibor a hátam mögül biztosítana. Elindulva láttam, hogy a vad mindkét oldalon erősen vérzik. Csak idő kérdésének látszott, hogy hamarosan rátalálunk a már kimúlt disznóra, ezért a sűrű aljnövényzet ellenére a menekülő disznó nyomán megnyújtottam a lépteimet. Gyenge száz méterre az aranyvessző megmozdult és a mozgásából következtetni lehetett, hogy a disznó még eleven. Nemcsak, hogy eleven, de igyekszik elérni a jágerkendert behatároló magasabb és jóval sűrűbb fiatal füzest, hol lehetetlenné válna a követése! Hogy ezt megakadályozzam, még jobban kezdtem sietni, és szerencsémre egy mozdulattal levettem a leakasztható céltávcsövet a puskáról, nehogy az megsérüljön. A disznó tudta, hogy követem, és a kitartásom már sok volt neki is. Megfordult, és mintegy gőzmozdony, fújtatva jött a saját nyomán vissza, egyenesen felém. A köztünk levő távolság gyorsan fogyott. Vállhoz kaptam a puskát, hogy kellőképp tudjam a disznót fogadni, miközben belenyúltam a ravaszba, mitől az alsó cső elsült és a golyó elment magasan. A nehéz golyó becsapódásának a hatására a nagyot csattanó távoli fatörzs igazolta, hogy a golyó elakadt. Köszönhetően a sok sörétes puskával tett duplázások előidézte beidegződésnek, ösztönösen hátranyúltam a felső cső elsütő billentyűjéhez, és mintegy kéthárom méterről fejbe lőttem a sűrűben rám rohanó, csak az utolsó métereken megjelenő disznót. Az összerogyó, lendülettől csúszó vad orra a csizmám orrától csak pár cm-re állt meg. A szájából 4-5 cm hosszú fogak világítottak. Rándult még párat, majd végleg elcsendesedett. Falfehéren hátranéztem - de a Tibor sehol. Kis idő után előkószálódott, de akkor én már úgy remegtem, mint a kocsonya. Tibor csak annyit mondott: „Ekkora két marhát keresve se lehetne találni..." Észhez térítő pofon volt, az biztos! Akkor és ott percek alatt megtanultam tisztelni a disznót. ÁRTÉRI SZARVAS Következő dunai vadászatomra még az évben, 1985. szeptember 21-én került sor. Akkor is Tibor vendége voltam, és a meghívás bőgő szarvasbikára szólt. Tibi nem tudott velem jönni, így az egyik közös barátunk, Cyuszi kísért. Árterületen a megközelítési útnak most is a Duna mellékága szolgált, és ladikon mentünk. A lesre korán érkeztünk, az erdő még csendes volt. Elrendeztük a felszerelést, készenlétbe helyeztük a keresőtávcsövet, betöltöttem a dupla golyóst, és csendben beszélgettünk. A Dunán köz-' lekedő hajók motorzaja olyan volt, mint egy lassú dobpergés. A hangzavart időnként tetézte a Duna fenekéhez súrlódó uszályok emberi fül számára roppant kellemetlen hangja. Az ártéri vadat cseppet sem zavarták. Megszokta. Az öreg Dunán túl, Magyarföldön megszólalt egy szarvasbika és kisvártatva egy másik. Az erdőben lassan megtört a fény, és észrevehetően kezdett fogyni az intenzitása is. Egy messziről hangzó faág roppanása jelezte határozottan, hogy a közelünkben is történik valami. A lesemről nézve az erdő altalaján látom, hogy itt csendben semmi és senki nem tud átmenni előttünk. Mikor szellemként megjelenik egy szarvasbika, határozottan meglepődöm. Ezt hogy csinálta? A szarvas csendben áll. Páros tízes bika létére az agancsszárak nem érik el a 60 cm hosszúságot. Tipikus ártéri szarvas. Cyuszi megbök, hogy lőjek! Minden izgalom nélkül célzóm meg az oldalát, és útjára indítom a 18,5 grammos golyót. A vad a lövésemre megugrik, és előttünk rohan végig. Mindennek nekimegy, ami az útjába kerül, majd egy erősebb nyárfa megállítja, és elfekszik a tövében. Ekkor tört ki rajtam a vadászláz. Cyuszi örvendezik, gratulál, és kivárjuk •ez ilyenkor illő 8-10 percet, hogy a vad számára nyugodt körülmények közt jöjjön el a halál. Végül rálátunk a bikára, nem mozdult meg egyszer se. Gyuszi odavezet a zsákmányomhoz, ügyelve, hogy először én lépjek hozzá. Ez a szaivas a vadászgyakorlatom első elejtett szarvasa. Abban az időben még nem volt divat a fényképezés. Nem igen volt mivel. Az utolsó falat, a sebtakaró, a töret és az avatás viszont elengedhetetlen volt. Miután mindez megtörténik, vadászkésemmel feltöröm a szarvast, majd Gyuszi gyakorlott keze szakszerűen kizsigereli. Testre is kicsi a bika, nem igen lehetett sikere a bőgősben - nagyon gyenge bikaszaga is van. Ketten kihúztuk a ladikhoz. Közben úgy megizzadtunk, hogy az izzadsággal lemosott szúnyogriasztó helyén ott van a környék öszszes szúnyogja. Ez is a vadászathoz tartozik, majd otthon kivakaróddzuk magunkat.Régen történt mindez, nagyon régen. A legtöbben az akkori vadásztársaim közül sajnos már nem élnek. Nagy Tibor tisztes kora ellenére jó egészségnek örvend, és idős úriemberként éli az életét. Sajnos, ma már nem vadászik. Az Isten sokáig éltesse még őt erőben és egészségben. Cyuszi, teljes nevén Herberger Gyula is jó erőben van még. Rendkívül nagy vadászati gyakorlattal rendelkező vadászember, aki napjainkig aktívan vadászik. Vadászüdvözletem neki is! Takács Frigyes Mire vadászhatunk szeptemberben? SZŐRMÉS VADAK KÖZÜL: őzre nemre és korra való tekintet nélkül, rókára, mosómedvére, nycstkutyára, amerikai nyércre, nutriára, vaddisznóra, gímszarvasra, dámra és muflonra nemre és korra való tekintet nélkül, alpesi zergére, szikaszarvasra, fehérfarkú szarvasra, üregi nyálra, nyestre és nyusztra, borzra és —anysakálra. vetési varjúra, hamvas (dolmányos) varjára, szarkára, szajkóra, fogolyra, szirti fogolyra, örvös galambra és gerlére, vadkacsára és szalonkára. AZ ÚJ SZŐ HAVI MFLLÉKLFTF. SZERKFS7TÖSÉG: P.0 BOX 222, 830 00 Bratislava 3. E-MAIL: hobbi(a>ujszo.com. SZERKESZTŐ: Veres István. GRAFIKA: Duransky Tamás. REKLÁMMENEDZSER: Seres Zoltán, zoltan.seres(3iduelpress.sk, TELEFON: 0905 840 430. A hirdetések és a fizetett cikkek tartalmáért a szerkesztöseg nem vállal felelősseget. NYOMJA: Petit Press, a. s., Kopcianska 22, Bratislava. A NEM JELÖLI' FOTÓK: www.shutterstock.com ^ lobbi 2018. Szeptember
