Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-13 / 211. szám
www.ujszo.com I 2018. szeptember 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Amerikai államcsíny Meddig lehet elmenni a demokrácia védelme nevében? JARÁBIK BALÁZS Lassan nehezebb megmondani, mi a rosszabb, Trump elnök szinte minden konvenciót félresöpri) magatartása, vagy ellenfeleinek lépései. A New York Times a múlt héten megjelentett egy névtelen véleménycikket a Trump-adminisztráció magas rangú tisztségviselőjétől, mely szerint az elnök alkalmatlan a vezetésre, de nyugi, vannak páran a környezetében, akik szabotálják károsnak ítélt döntéseit. Ezt tetézve az amerikai újságíró-legenda, Bob Woodward új könyve szerint Trumpot még közvetlen munkatársai sem tartják megfelelő elnöknek, mert kiszámíthatatlan és tájékozatlan. Felmerül a kérdés, meddig mehetnek el a nem választott technokraták egy általuk el nem fogadott elnök elleni lépésekben, illetve a nemzeti érdek definiálásában? Mikortól veszélyezteti a liberális demokrácia vívmányait az, ahogy ezeket a vívmányokat a rendszer képviselői óvni próbálják? Mert az elnök politikájának immár nyíltan bevallott szabotálása, dokumentumok eltüntetése és hasonló módszerek kavalkádja alkotmányos puccsnak tűnik. Ebbe nemcsak Trump bukhat bele, hanem az amerikai demokratikus berendezkedés is belerokkanhat. Trumpot természetesen van miért kritizálni. Lassan többször hazudik, mint igazat mond, teljesen nyíltan használja hivatalát a családi biznisz támogatására, emellett egyre nyíltabbak autokrata és rasszista megnyilvánulásai. Az amerikai sajtó éppen Trump amoralitása miatt kérdőjelezi meg alkalmasságát, azonban közjogi eltávolítása (impeachment), illetve az alkotmány 25. cikkelyének alkalmazása nem lenne egyszerű. Az előbbihez a republikánusok támogatása is kellene a törvényhozásban, az utóbbihoz Trump mentális beszámíthatatlanságát kellene bizonyítani, ami szinte lehetetlen, bármennyire is hektikusan viselkedik a Fehér Házban (és a Twitteren). így marad az elnök lejáratása és ellehetetlenítése. A John McCain temetése körüli bot-(Lubomfr Kotrha karikatúrája) rány, Woodward könyve és a névtelen véleménycikk máris érezteti hatását — Trump támogatottsága 40 százalékra csökkent (igen, még mindig ennyi), és 54 százalékra nőtt ellenzőinek tábora. A Trumppal szembeni nyomásgyakorlás nem új keletű, például szerves része a Robert Mueller-féle vizsgálat Trump Oroszországgal való lehetséges összejátszásáról. Másfél éves vizsgálódás után ki lehet jelenteni, hogy az oroszok minden bizonnyal beavatkoztak a kampányba (szociális halókon, troliokon és reklámokon keresztül), illetve meghekkelték a Demokrata Pártot. Ám Muellerék is csak adócsalás (Manafort), illetve a vizsgálat félrevezetése miatt tudtak eddig vádemelési javaslatot tenni, a Moszkvával való összejátszásra továbbra sincs bizonyíték, (adócsaláson pedig sok más lobbistát is rajta lehetne kapni). Trump viselkedése lehet elfogadhatatlan, ám eddig nem követett el végzetes hibát. ígéreteiből sok minden nem valósult meg, például az orosz nyitás, amit az amerikai törvényhozás teljesen legitim módon megakadályozott. Am a szabadkereskedelmi szerződések felülvizsgálatát még Hillary Clinton is elfogadta a kampány során, az iráni atomszerződés felmondása pedig elég régi republikánus politika. Trump elutasítását (szabotálását) az elitek és a média által akár logikus fejleménynek is tekinthetnénk. Már a kampányban is kiszámithatatlanul viselkedett - ennek ellenére megválasztották, mert az elit által képviselt és a gazdagoknak kedvező konszenzusból elege lett az amerikaiak egy jó részének. Am az amerikai állam vélt vagy valós érdekeinek semmilyen demokratikus mandátummal nem rendelkező őrei átlépnek a demokráciajátékszabályain. Ahogy az egyébként Trumpot bíráló publicista, David Frum írta, túl nagy ár, ha a demokrácia és a jogállamiság védelme nevében mindkettőt elpusztítjuk. Trumpot választásokon kell legyőzni. A novemberi időközi választások előtt egyelőre rosszul áll a republikánusok szénája, ha azonban továbbra is Trump viselkedése és a vélt vagy valós orosz kapcsolat lesz a kampánytéma, akkor a demokraták ugyanabba a csapdába esnek, mint 2016-ban. Az annyira féltett nemzetközi liberális rendszer erodálásában Trump Twittere csak a szócső lesz - a munkát elvégzik a magukat liberálisnak tartó technokraták. Pofon Orbánnak LAJOS P. JÁNOS Elindítja az Európai Parlament az eljárást Magyarország ellen a 7. cikkely alapján, miután a képviselők kétharmados többséggel megszavazták a Sargentini-jelentést. Vagyis a képviselők kétharmada úgy véli, hogy Magyarország megsérti az unió alapvető értékeit. Ez a jelentés ugyanis kimondja, hogy az „Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően meg kell állapítani, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy Magyarország súlyosan megsérti a szerződés 2. cikkében hivatkozott értékeket”. Az EU-szerződés, amelyben minden tagállam, így Magyarország is vállalta, hogy betartja az uniós értékeket, 2. cikkelye így szól: „Az unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok - ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait - tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.” A Sargentini-jelentés 12 pontban foglalta össze, hogy Magyarország - pontosabban a magyar kormány, a kormányzati szervek és az Országgyűlés - hogyan, milyen esetekben sértette meg ezeket az elveket. A 12 pont közül csak egy foglalkozik a menekültekkel, igaz, ez említi azt is, hogy Magyarország nem tartotta be az unió területére érkezett menekültek elosztására vonatkozó uniós megállapodást. Emellett azonban sokkal hangsúlyosabban jelenik meg az, hogy Magyarország embertelenül bánik az országba érkezett menekültekkel. Ugyan nem tartalmazza - mert korábban készült -, de elég hozzátenni az idén nyári esetet, amikor a szerb határon lévő „befogadóközpontban” napokig nem adtak enni az ügyük elbírálására váró menekülteknek, és azt sem engedték, hogy civilek vigyenek nekik ételt... Ez az orbáni „kereszténydemokrácia” valódi arca. Ez az, ami nem kell az uniónak az orbáni „menekültpolitikából”. De a 12 pontból 11 nem a menekültekről szól, hiába hegyezte ki erre védőbeszédét Orbán Viktor. A jelentés nem a magyarok ellen készült, bár a címében Magyarország szerepel, mivel a Magyarországon uralkodó állapotokat írja le. A sajtószabadság fokozatos lebontásáról, a választási rendszer visszásságairól, az igazságszolgáltatás függetlenségének megnyirbálásáról, a szociális jogok visszavágásáról, a korrupcióról. Erről szól, nem pedig az Orbán elleni „gyűlöletről”, ahogyan ezt a magyar miniszterelnök láttatni szeretné. A 12 pont egyike-másika illene több országra, köztük Szlovákiára is, de így egyben, ennyire pontosan csak Magyarországra. A legnagyobb pofont azonban saját pártcsaládjától, a hangsúlyozottan kereszténydemokrata Európai Néppártól (ÉPP) kapta Orbán. Az ÉPP 218 tagjának több mint fele —115 képviselő egyetértett a jelentés megállapításaival, csak 57 szavazott ellene. Manfred Weber, az EPP frakciójának elnöke is megszavazta, Weber pedig annak a bajor CSU- nak a tagja, amelyben Orbán legfontosabb német szövetségesét látta— eddig. Úgy látszik, a Keresztényszociális Unió sem az orbáni keresztény értékeket vallja. FIGYELŐ Újabb kétharmad, gratuláció Orbánnak Frappánsan reagáltak a Kétfarkúak a 69 százalékkal megszavazott Sargentini-jelentésre. Miután az Európai Parlament megszavazta, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt gratulált a Fidesznek. „Újabb magyar siker! A Fidesz-KDNP ezúttal az Európai Parlamentben szerzett kétharmadot” - írta a Kétfarkú Kutya Párt Facebook-oldalán. (ú) Fájdalommentes búcsú Junckertől A saját országában titkosszolgálati botrányba keveredett miniszterelnökből lett európai bizottsági elnök, Jean-Claude Juncker elmondta utolsó évértékelő beszédét, a State of the Uniont az Európai Parlament strasbourgi szerdai ülésén. A mögötte álló öt év nélküle is nagyon nehéz lett volna a tagállamoknak, hiszen a terrorizmus, a migráció, Trump elnöksége, az ukrajnai háborús konfliktus mind-mind egyszerre érték el Európa határait. Juncker személye kezdettől megosztó volt, ugyanakkor tipikus kompromisszumot jelentett: amikor a nagyobb tagállamok, különösen Berlin és Párizs nem tudnak maguk közül valakit kinevezni, olyankor jönnek a kis országok jelöltjei, hogy egyik félnek se fájjon. Ennek a legkisebb közös többszörös keresésének lett a végeredménye Juncker, a sok-sok évet leszolgált luxemburgi néppárti miniszterelnök. Már mandátuma kezdetén súlyos dilemma merült fel őszintesége és elhivatottsága kapcsán. A Panama Papers és LuxLeaks dokumentumokból kiderült, hogy személyesen is hozzájárult a luxemburgi nagyhercegség adóparadicsommá válásához. Összességében e problémát azóta sem kezelték érdemben, és saját intézményéből származó becslések szerint ezermilliárd (egy billió!) euró veszhetett el az európai polgárok zsebéből az elitek közti játszma miatt, a végső nyertesek pedig tagállami kormányok és köreik íehettek. Az európai munkanélküliség mutatói általában véve javultak, ez azt jelenti, hogy most 239 millió ember áll alkalmazásban. Ezen a számon túl azonban nem sok jót mondhatunk el: sem a társadalmi egyenlőtlenség nem csökkent, hiszen a bérből és fizetésből élők életszínvonala nem alakult arányosan a felső tized lehetőségeivel; emellett a déli tagállamokban a fiatalok közti munkanélküliség még mindig destabilizációs tényező. Mindehhez a civil szervezetek azt is hozzáfűzik, hogy 2016-os adatok alapján 116 millió európait fenyegetett az, hogy a szegénységi küszöb alá csúszik, vagy más módon szegregálódik. Ehhez képest Juncker nem annyira a szellemi hagyatékát foglalta össze tegnap, hanem további javaslatokat dobott be az európai választási kampány kezdetén. Egyik ilyen az uniós határvédelmi koordinációs ügynökség, a Frontex felturbózása, és 10 ezer bevethető határőr felállítása. Ugyanígy lelkes volt abban, hogy a nagy közösségi médiaplatformokat meg lehessen büntetni, ha egy órán belül nem veszik le a terrorista jellegű tartalmakat, tehát például az Iszlám Államhoz köthető Facebookposztokat, vagy a közvetlen erőszakra felszólító YouTube-videókat. Összességében az Európai Bizottságjelenlegi 28 fos vezető testületé, a kollégium, aligha tekinthető hatékonynak. Fontos lenne csökkenteni a biztosok számát, egységesebb biztosi portfoliókat kialakítani (nem szétszabdalni azokat), és hiteles vezetőket találni, nem pedig kádertemetővé varázsolni a testületeket a nyugateurópai politikai elit számára. A valódi kérdésre nyilván nem térhetett ki Juncker, hiszen óriási találgatás zajlik: ki lehet az utódja, haa választásokat alighanem kisebb többséggel, de megnyerő Európai Néppárt vezetője, Manfred Weber nem lesz elfogadható kompromisszum a parlament számára?
