Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-08 / 207. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2018. SZEPTEMBER 8. 12 Murakami Haruki új regénye az el nem múló sebekről Októberben jelenik meg angolul a világhírű japán bestsellerszerző, Murakami Haruki legújabb regénye, amely voltaképpen az író tisztelgése F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsbyje előtt. A Killing Commendatore (A parancsnok meggyilkolása) az egész életen át cipelt gyászról, a szerelem okozta sebekről, a háborúról és a magányról szól. A regény egyik fejezetét már most el lehet olvasni, ugyanis megjelent a New Yorkerben, egy rövid interjúval együtt, amelyben az író egyebek mellett azt is elárulta, hogy milyen művek inspirálták még új könyvét. A regény egy 36 éves, Tokióban élő portréfestő történetét meséli el, aki - mikor a felesége váradanul bejelenti, hogy válni szeretne - fogja magát és hosszú utazásra indul. Ügy dönt, hogy sok-sok év után először csak a maga kedvéért fog festeni. A magányos művész egy vidéki, hegy tetején álló házban telepedik le, ahol olvas, főz, klasszikus zenét hallgat, és naphosszat nézi az üres vásznat. Az épület azonban (amelyet egyik barátja ajánlott fel neki) nem adagos, mert valójában egy híres, tradicionális japán festő, Tomohiko Amada tulajdona. A főszereplő a padláson megtalálja a művész Killing Commendatore című erőszakos gyilkosságot ábrázoló festményét. A felfedezés események sorát indítja el. A regény most megjelent fejezete (ami egyébként önálló novellaként is megállná a helyét), a The Wind Cave címet kapta, és az elbeszélő múltjának egyik legnehezebb pillanatáról, tizenhárom éves húgának haláláról szól. A szívbeteg testvér, Komi egy ádagos napon teljesen váradanul esik össze, amikor a fiú még csak tizenöt éves. A szöveg a gyászról és az emlékezésről szól, illetve arról, hogy vannak olyan veszteségek, amiket soha nem lehet feldolgozni. idő kell ahhoz, hogy rendbe jöjjön, és ami velünk marad a halálunk napjáig. Szerinte az irodalom egyik fő feladata, hogy minél mélyebben és részletesebben feltárja azokat a sebeket, amelyek nem múlnak el soha, mert ezek a hegek határozzák meg az ember életét. Azt is elárulta, hogy amikor regényt ír, természetes módon keveredni kezd benne reális és irreális. „Minél inkább próbálok realisztikusan írni a valóságról, annál inkább felbukkan a valóságon túli.” Mint mondta, világnézete szerint a mi világunk mellett van egy másik világ is, amiről semmit sem tudunk, és ami egyidejűleg létezik a miénkkel. Ennek a másik világnak az értelme és rendje nem írható le szavakkal. De ott van, és néha véledenszerűen felsejlik előttünk. Ezt akarta megmutatni Komi történetével, amit a regényben az Alice Csodaországbannal állított párhuzamba. Elmondása szerint egyébként a regényt eredetileg Ueda Akinari Eső és hold meséi című könyve inspirálta, de régóta tervezte azt is, hogy ír valamit A nagy Gatsby iránti tisztelete jeléül, (könyvesblog) A történet kapcsán adott interjúban Murakami arról beszélt, hogy háromféle érzelmi sérülés létezik ami gyorsan gyógyul, aminek sok FELJEGYZÉSEK ÚTKÖZBEN A város nyelve .. .vagyis a szleng mindenhol más és más alakot ölt. Idegennek nehéz megértenie. Szarajevóban különösen: gyakran mintha többszörösen kódolt szavakra bukkannánk, amelyeket csak az „őslakosok” értenek Legalábbis erről árulkodnak beszélgetés közben apró arcrezdüléseik — hazudni - ugye - csak nyelvvel lehet. Persze, mindennek előfeltétele, hogy az idegen vájtfulű és kiigazodik a beszéd különös melódiáján, a dikció szaggatottságán, az elnyelődő, kihulló hangzókat pedig odaérti, ahová kell. Hogy a főváros nyelve, pontosabban beszéde is dialektus, elég otthonosabb példákkal szemléltetni, mint a budapesti magyar, a prágai cseh vagy a párizsi (randa. Szarajevó beszédének van azonban egy sajátos szegmense. A törökből átvett szavaknak, a turcizmusoknak a bosnyák nyelvben különös szerepe van, pláne mióta bosnyák nyelv létezik. Ügy, mint „külön nyelv”. Jugoszlávia szétesése nyelvek közötti elhatárolódást is eredményezett, s ami addig dialektális különbség volt, mára elidegenítette a különösebb nehézség nélkül kölcsönösen érthető nyelveket. A különbségek hirtelen fontosabbak lettek, mint a hasonlóságok. Jelesül épp a történelem szó [historija] szerb [istorija] és horvát \povijest] változatát is lehet használni, felbukkant azonban mostanság a törökből érkező [tarih] szó is - a szóválasztást persze a szocializálódás és az ideológia is befolyásolja. Politikai ideológia, amely nélkül errefelé a történelem mintha végképp elbeszélheteden lenne. A történelem során a turcizmusok Bosznia nyelvében elfoglalt szerepe is változott. Egyrészt a vallás nyelve — s ebbéli minőségében pedig gyakran török által közvetített arab. Régen az uralom nyelve volt, melynek szavait felekezetre való tekintet nélkül átvette a nép. Ez mára jócskán kikopott - hasonlóan van ez a szlovák és a magyar viszonyában: a klasszikus szlovák prózákban található sok, magyúból átvett szót a mai standard szlovákot beszélő olvasó nem érti, s esedeg csak dialektusokban maradtak fenn. Ehhez hasonlóan a turcizmusoknak is van valamiféle archaikus vagy népies bája, hiszen gyakran van e szavaknak szláv megfelelője is, amelyet Pillában, Becskereken, vagy Nikiiében is megértenek. A cuprija és a most (híd) vagy az pendzer és a prozor (ablak) esete is remekül példázza a jelentés árnyalódását: mindkét szó ugyanazt jelenti, az első térben (Bosznia) és időben (török kor) behatárolt. A pendzer tehát inkább a török házak hagyományos, rácsos (,demirli) ablakát jelenti, és senki sem gondolna arra, hogy az otokai bérház régi ablakát szigeteltre kellene cserélni. Ahogy a cuprija is régi török kőhidat jelent, de semmiképpen a majdan megépülő boszniai gyorsforgalmi autópálya rengeteg völgyhídjának egyikét. Láthatjuk tehát, hogy a nyelv élete (nyelvtörténetként is felmutatható, ugyanakkor politikai ideológiák által meg is regulázható, sőt, kihasználható. De nem a beszéd a nyelv élete? Térjünk vissza kiindulási pontunkhoz, a szarajevói szlenghez. Ebben mutatkozik meg ugyanis, hogy ezekből a turcizmusokból mi az, ami igazán, megregulázhatadanul eleven. Csak három, kocsmai fulelések során elkapott szót hoznék példának - mind a három összetartozik. „Radim kao carsija”, azaz dolgozom, mint a csarsia - azaz robotolok, sokat, egyfolytában. Második- „Bice rajé” - Rája lesz - azaz sok nép, tömegnyomor. Harmadszor: „Táj lik je mahalusa” - Az a fickó egy mahalai - azaz egy kis közösség aktív, ismert tagja. E három kifejezés nagyjából lefedi az ottomán város struktúráját, mely bár módosulva, a város nyelvében máig ott kísért - illetve nem kísért, elevenen tovább hat. A carsija a város központja, ide tényleg dolgozni járnak az emberek, itt találhatók a főbb dzsámik és hivatalos épületek, karavánszerájok, muszafirhánok (szállók), valamint a fürdők és bazárok mellett a céhek, műhelyek, boltok Itt nem lakik senki, ellentétben a mahaláwal. Ez az arab eredetű szó negyedet jelent: néhány kisebb utcát mely egy dzsámihoz vagy imaházhoz tartozik - gyakran erről nevezik el az egész mahalát - esedeg még pékséggel, forráskúttal, temetővel, kisebb bolttal együtt. A mahalusa az az ember, aki jól ismeri a mahaláját, s akit jól ismernek ott, aki jól tudja ki kivel, és mit miért... A kocsmai beszélgetés kontextusában a mahalusa itt egyfajta urambátyám viszonyt jelzett: egy posztra nem az arra képzett és alkalmas embert vették fel, hanem a mahalusat. A mahalát moszlim és nem-moszlim lakosság is lakhatja - a raja szó az utóbbit jelend. A beszélgetés kontextusában persze semmi felekezeti konnotáció nem volt - pusztán egy rockkoncerten várhatóan összeverődő nagy tömegről volt szó. A beszéd és az idő viszonyát, azaz a nyelv elevenségét a jel és jelentés közötti lassú, de folyamatos változás táplálja. A mahala ma már perifériát, lepukkant külvárost jelent inkább. De a régi-új mahalákról majd legközelebb. Száz Pál MOZAIK Grúzia lesz az idei frankfurti könyvvásár díszvendége „Georgia - Made by Characters" (A karakterek alkotta Grúzia) - ez a mottója Grúzia díszvendégségének az idei frankfurti könyvvásáron. A szlogen a különleges, csak a grúz nyelvben használt írásjegyekre utal, amelyek a díszvendégség hivatalos lógóját is uralják, és arra Is, hogy az ország igyekszik a nyugat-európai nagyközönségnek is bemutatni mindazt a sokszínű és értékes irodalmi termést, amelyet az ezen a nyelven alkotó szerzők létrehoztak: múltjukat és jelenüket. Az október 10-14. között megrendezett könyvvásáron a legjelentősebb grúziai írók, költők és könyvkiadók szerepelnek. A megnyitóünnepség főszónoka a grúziai származású, de németül alkotó Nino Haratischwili lesz, de az ország programjain Katie Melua (az irodalmi szereplőknél nálunk is sokkal ismertebb énekes) is fellép, (litera) Kihirdették az alternatív Nobel-díj shortlistjét 2018-ban a svéd akadémia körüli szexuális és korrupciós botrányok miatt nem osztanak ki irodalmi Nobel-díjat. Egy svéd újságíró, Alexandra Pascalidou kezdeményezésére számos svédországi kulturális szereplő összefogásával azonban civilek megalapították az Új Akadémiai díjat, amit az idei alternatív irodalmi Nobel-díjnak szánnak. A svéd könyvtárak és irodalmárok javaslatai alapján összeállított 46 fős listából internetes közönségszavazás döntött a döntőbe jutott három jelöltről, egyet pedig könyvtárosok választottak ki. így állt össze a shortlist, amelyen Maryse Condé, Neil Gaiman, Murakami Haruki és Kim Thúy szerepel. Az októberben kihirdetendő győztest - a Nobel-díjhoz hasonlóan - titoktartó zsűri választja ki, pénzjutalmat is kap. A díjátadást követően az Új Akadémia feloszlatja magát, (litera) Regények a jövőnek Han Kang, a magyarul is megjelent Növényevő című regény Man Booker-díjas délkoreai szerzője is csatlakozott a norvégiai Future Library projekthez, aminek lényege, hogy a felajánlott és máshol soha meg nem jelentetett könyveket csak száz év múlva (pontosabban 2114-ben) nyomtassák ki, olyan papírra, amit ezer, Oslo környéki erdőkben most elültetett fából készítenek majd. Amint a Guardian összefoglalójából is kiderül, a „jövő könyvtárát" a skót Katie Peterson álmodta meg négy évvel ezelőtt, és minden évben egy-egy írót kér fel a részvételre. Az elmúlt években Margaret Atwood, David Mitchell, Elif Shafak és Sjón adta le különlegesen erre a célra szánt kéziratát. A titokzatos kezdeményezés a küldetése és megálmodója nyilatkozatai alapján nemcsak a papíralapú könyvkultúra kilátásait illetően optimista, hanem a klímaváltozás és a művészet jövőjével kapcsolatban is nagyon bizakodó, (litera) A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Uj Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
