Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)

2018-09-08 / 207. szám

www.ujszo.com I 2018. szeptember 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Ragasztgatás vagy fogcsikorgatás A nagy kérdés, hogyan forgatja fel a politikai palettát Kiska pártja "T" kérem, esett Kotlebáék ■ ■ népszerűsége. -L ^ Tíz százalékról nyolc és félre - de nehéz időkben a kis öröm is öröm. Szavazóbázisuk csökkenésének van morális oldala - kicsit visszaszorulóban vannak a szélsőséges nézetek és van politi­kai, gyakorlati oldala is. Csökken ugyanis a gyakorlatilag hasznave­hetetlen parlamenti mandátumok száma, amelyek nem tartoznak sem a kormánypártokhoz, sem az ellen­zékhez, hiszen normális ember nem közösködik ezzel a zöld trikós csa­pattal. Mint az AKO ügynökség felmé­réséből kiderült, a kormánykoalíci­ónak sincs nagyon mivel büszkél­kednie. Összesen 64 képviselőt küldhetné a parlamentbe a három párt, ami a kormányzáshoz édeske­vés, persze, ha - szigorúan elméleti szinten - hozzávesszük ehhez a KDH eredményét, akkor az már 77, szűk többség. Amilyen szűk, olyan tarka. Négy nagyon különböző párt, még akkor is, ha tudjuk, hogy a politiká­ban az azonos érdekek felülírják az eltérő véleményeket. Erős csiriz ez mindenféle politikai tákolmány szá­mára, hogy Robert Fico kedvenc szófordulatát idézzük azokból az időkből, amikor még az ellenzéki padokat koptatta, és sokpárti jobb­oldali kormány volt. Nos, akárhogy is mulatott ezen annak idején Fico, most már ő is csak ragasztgatni meg ragasztgatni fog. Az ellenzéki pártok, az SaS, az OEaNO, Kollárék és a KDH 72 képviselői mandátumot hozna össze. Talán itt az idő összeszorítani a fogakat és megkeresni a Hidat. Bár Bugárék alighanem inkább a Smert választanák ismét, mint Sulíkot. Úgy fest, a 2020-as választás után lesz itt nagy ragasztózás meg fog­csikorgatás is. Van még egy lehetőség, hogy Andrej Kiska új pártja alaposan megkeveri a lapokat. Mint egy má­sik felmérésből kiderült, nem vélet­len, hogy Kotleba szavazói utasítják el leginkább Kiska pártját, utánuk jön a kormánypárti tábor (kivéve a Híd szavazóit) és a KDH-sok. A másik oldalon leginkább az SaS, az OEaNO, a Progresszív Szlovákia és a Spolu tábora üdvözli Kiska párt­alapítási terveit. Azzal viszont korai számolni, hogy Kiska 25 százalékot szerez. Más dolog, hogy szimpatikus egy párt megalapítása az embereknek, és megint más a valós választási ered­mény, amely ennél szinte biztosan alacsonyabb lesz. A közös stratégia itt nem az egymás választóira való vadászás lehet, hanem a mobilizálás. Ha a 2020-as választások után változást akarnak, akkor annak az ellenzéki vezetők közös meggyő­ződéséből kell fakadnia, nem pedig a politikai tákolmányok összecsiri­­zeléséből. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa Munkaerőhiány Megszállók hátrányban Tbnkreteszi a ciprusi törököket a török líra gyengülése. Ciprusi törökök százai tüntettek a megosztott Nicosiában a török líra gyengülése következtében számuk­ra dráguló áram, üzemanyag és más fogyasztási cikkek ára miatt. A tüntetők transzparenseket vittek és az őket ért nehézségeket sérelme­zőjelszavakat skandáltak. A tiltako­zók az Észak-ciprusi Török Köztár­saság parlamentje elé vonultak. A török ciprióták a török lírát használják fizetőeszközként, ami azonban az idén már 42 százalékkal gyengült az amerikai dollárral szemben, jelentősen veszítve vásár­lóértékéből. Az elektromos áram például a felével, más importált ter­mékek ára pedig kétszeresére drá­gult február óta a szigetország török felében. A török líra mélyrepülése azzal kezdődött, hogy a piacokat aggasz­totta Recep Tayyip Erdogan török államfőnek a jegybankra gyakorolt nyomása és befolyása. A válság to­vább mélyült az amerikai-török kapcsolatok elmérgesedésével. A líra értékvesztése jelentősen meg­drágítja az energiahordozók árát, Törökország ugyanis szinte teljesen behozatalból fedezi szükségleteit. Ciprus 1960-ban nyerte el függet­lenségét Nagy-Britanniától, és 1974 megosztott, azóta, hogy a török had­sereg megszállta a sziget északi ré­szét válaszul a görög ciprióták puccsára, amelynek célja az ország Görögországhoz csatolása volt, és komoly aggodalmat váltott ki a tö­rök cipriótákból. Az északon 1983-ban önhatalmú­lag kikiáltott Észak-ciprusi Török Köztársaságot Ankarán kívül más állam nem ismeri el. (MTI) Magánélet és magániskola SZOMBATHY PÁL „A gyermekeim taníttatása nem köz-, hanem magánügy. Kérem a nyilvánosságot, hogy gyermekeim, családom magánéletét tartsák tiszteletben. ” (Szabó Tünde sportállamtitkár) Nem jött ki jól az EMMI sportügyekért felelős államtitkára, sportjogász, olimpiai ezüstérmes úszó egy Facebook­­posztból. Ártatlan kis tanévnyitó köszöntőnek indult a do­log, s ki ne lenne büszke gyermekeire. Csakhogy a róluk kitett fotó árulkodott másról is, a politikus reakciója pedig igen tanul­ságos. Hibázott, de nem abban, ami miatt támadások kereszttüzébe került. A fent idézett indignált hangon reagált a sajtóérdeklődésre a sport­emberi erőforrás államtitkár, miután kitett a hivatalos Fb-oldalára egy nyilvános posztot az ikrei fotójával, akik méregdrága magániskolában nyitották a tanévet. ízlelgessük újra: hivatalos internetes oldal, amely­re az államtitkár asszony fényképe mellé ki is került az önminősítés, kategorizálás: „közszereplő”. A fotó, a poszt maga pedig nyilvános - vagyis mindenki számára elérhető. Tehát nem magánjellegű közlés barátoknak, ismerősöknek (lehetnek bár sokan). Utóbbira is létezik beállítási kategória a közösségi médiában (ismerősök), így talán el­várható, hogy profi politikusok, állami vezetők szakszerűen használ­ják a kommunikációnak ezt a mára bevett formáját is. Ezzel szemben e közleménynél mókásabban kevesebben nem léptek még a kommunikációs gereblye szúrós végére. Szabó Tünde ugyanis nyilvánosan és hivatalosan közöl valamit, mutat meg valamit és vala­kiket - majd nem szeretné vállalni ennek következményét, vagyis a nyilvánosság, a sajtó érdeklődését, hanem hirtelen már sértetten be­zárkózna magánéletébe, melyet éppen ő nyitott ki mindenki előtt. Ez pedig a közösségi média általános használatának korában nem megy. Jó lenne persze a politikusok számára, ha csak a népszerű, pozitív ügyek vagy üzenetek lennének nyilvánosak, a kellemetlen kérdésekre pedig azt lehetne felelni: magánügy, privát szféra, csukva vagyunk. De nem, ma már dönteni kell: használni ezt a kommunikációs csatornát vagy távol maradni tőle — persze az offline üzemmód lépéshátrány eb­ben a korban, ebben a pozícióban. Eddig a baki, mert ennél többet nem ér, hibázott az államtitkár a re­akcióval, viszont szerintem nem szolgált rá azokra a kritikákra, ame­lyek reá zúdultak e poszt után. Szabó Tündét ugyanis azért feszítették keresztre, mert a kép tanúsága szerint gyermekeit magániskolába já­ratja, miközben ő a közszféra képviselője. Nem értem az összefüggést: az iskolaválasztás szabad, sem jogi, sem erkölcsi előírás nem köti egy kormányzó politikus kezét, hogy oktatási magánintézményeket ne ve­hessen igénybe. Szabó Tünde nyilvánvalóan rendelkezik a gyerekek fizetős taníttatásához szükséges forrásokkal, társadalmi-anyagi státusa ezt megengedi, innentől ez az ő döntése. Bizonyos jobb módú társadalmi csoportok előszeretettel járatják magániskolákba a gyermekeiket, mert előnyösebbnek tartják. Igaz, hogy ez esetben ezt egy magát sok tekintetben plebejus stílusúnak val­ló kormányzat tagja teszi meg, de akkor mi van? Lehet, hogy ez a tény befolyásol néhány választót, de morális ügyet kreálni belőle felesleges és indokolatlan. Álszent és demagóg. Túl sok kvázi morális ügyet kre­álunk manapság közéleti ügyekben, ami viszont elhasználja az erkölcsi ítéletek erejét és élét. Szabó Tündének érdemesebb lett volna reakciójában erre felhívni a figyelmet, s nyugodtan vállalni a magánoktatás igénybevételének nyilvánosság előtti vitáját és magyarázatát, döntése ugyanis védhető és megokolható. Mi több: izgalmas kérdésekhez is elvezethet. FIGYELŐ Orbán, a tehetség Orbán Viktor magyar miniszter­­elnökről közöl portrét a Mladá Fronta Dnes cseh napilap. Kamii Struha, a lap szerkesztője az Or­bán kibírhatatlan vonzása című jegyzetében úgy vélekedett: a magyar kormányfő sikerének tit­ka, hogy képes tanulni saját vere­ségeiből, és azt követően a sike­resebb stratégiát választja. „Orbán számára ugyanis a hatalom a leg­fontosabb, de ezt nincs miért a szemére vetni, hiszen minden si­kerre törekvő politikus célja ez kellene, hogy legyen” - mutatott rá a szerző. Megjegyzi, hogy a magyar kormányfő nagyon ru­galmas, és másoknál jobban képes felismerni, mit akarnak az embe­rek. „Ezen a téren valóban rend­kívül tehetséges” - szögezi le Ka­mii Struha. Megjegyezte: Orbán „gyakran a demokratikuis rend­szer határán mozog, miközben kihasználja a rendszer nyújtotta összes előnyt”. A szerző szerint Orbánt Angela Merkel és Emma­nuel Macron ellenfelének lehet tekinteni, akik tartanak „ideoló­giai befolyásának szélesedésétől az EU-ban”. Bár Orbán gyakran bírálja az EU-t, annak megszün­tetéséről nem beszél, mert szük­sége van az uniós támogatásokra, célja, hogy pragmatikusan a maga képére alakítsa át a szervezetet. Orbán szeretné, ha az EU a szu­verén nemzetállamok szövetsé­gévé alakulna át, amelyek gazda­ságilag nagyon szorosan együttműködnek, és szigorúan védelmezik külső határaikat. Szerinte Orbán „nem autokrata, mint Vlagyimir Putyin, akivel nagyon jók a kapcsolatai, de olyan személyiség, aki kihasználja a demokrácia nyújtotta lehetősége­ket”. (MTI) MÁRIUS KOPCSAY

Next

/
Oldalképek
Tartalom