Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-31 / 201. szám
www.ujszo.com | 2018. augusztus 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Hogy mi elfér a fejben A tömeges történelmi eszméletvesztés szlovák módra MARIÁN LEŐKO T udományos munkatársak bevonásával készített közvélemény-kutatást az IVÓ társadalomkutató intézet arról, hogyan tekintenek a szlovákok a szlovák nemzeti felkelésre. És kiderült, hogy a legpozitívabb történelmi eseménynek tartják. A megkérdezettek majdnem 80 százaléka egyetértett azzal az állítással, hogy .joggal lehetünk büszkék a szlovák nemzeti felkelésre, mint a fasizmus elleni harcra”. Na, ha itt megálltak volna a kérdezősködésben, még örülhetnénk is, csakhogy folytatódott a faggatózás, a végeredmény pedig több mint elszomorító. Bár az emberek többsége pozitív történelmi eseménynek tartja a felkelést, csak tizedük véli úgy, hogy jelentős mértékben befolyásolta Szlovákia sorsát és történelmének alakulását. Ebből máris világos, hogy a sznf pozitív értékelése amolyan felületes, hallomásos vélemény. Aki abban a tudatban él, hogy a szlovákság egy jelentős része részt vett a felkelésben, amelynek köszönhetően a győztes hatalmak oldalára kerültünk a második világháború végén, az nem állíthatja, hogy ez alig volt hatással történelmünk alakulására. Sajnos, ennél már csak rosszabb jön, ha tovább böngésszük a felmérés eredményeit. Kiderült ugyanis, hogy azok nagy része, akik pozitívan értékelik a felkelést, pozitívan ítélik meg a Tisoféle szlovák államot is, amely ellen maga a felkelés irányult. Hogy milyen óriási zavar van a fejekben, az szépen kiviláglik az IVÓ szociológusa, Zora Bútorová összegzéséből. Azoknak az embereknek a 72 százaléka, akik büszkék a szlovák nemzeti felkelésre, egyúttal pozitív történelmi szereplőnek tartják Jozef Tiso szlovák elnököt is, akit háborús bűnösként felakasztottak. íme a bizonyíték, hogy egyetlen (dehogy egyetlen...) emberi koponya elég tágas ahhoz, hogy két teljesen ellentétes, egymást kizáró nézet is békésen megférjen benne egymás mellett. Bútorová mérlegvonása szerint „a lakosság nem elhanyagolható részének fejében akkora a történelmi dezorientáció, ami már a relatív értékrendszerrel határos”. A kognitív disszonancia röviden azt jelenti, hogy egymásnak ellentmondó vélemények feszülnek egymásnak az ember fejében, és ez eléggé feszélyező tud lenni - ha gondolkodik az ember. Itt azonban egyenesen kognitív karambolról van szó (Vladimír Krivy szociológus terminus technicusa), a tömeges történelmi eszméletvesztés állapotáról. És alaposan téved, aki azt hinné, hogy ez a kognitív karambol inkább az idősebb generációkat jellemzi, és az 1989 után született, felvilágosult, fiatal generációk világosan látják a dolgokat. A felmérés során pontosan a legfiatalabb választói generációhoz (18 és 24 év közöttiek) tartozók válaszoltak a leggyakrabban úgy, hogy „nem tudom”, „nem ismerem”. Húsz százalékuk nem tudja, mit gondoljon a sznf-ről, hatvan százalékuk nem tudja, ki Ján Golian. Húsz százalékuk nem tudja, mit gondoljon a második világháború alatti szlovák államról, 34 százalékuk pedig nem tudja, ki volt Jozef Tiso. Ez bizony már a szülők, a nevelés és az oktatás csődje is. Elrémisztő belegondolni, hogy minden ország, minden demokrácia olyan, amilyenné az állampolgárok, a választók teszik. A szerző a Trend hetilap kommentátora ÍRJA NŐVÉR! HÁROM EZRELÉK ALKOHOL. TÍZ SZÁZALÉK GYOMIRTÓ ÉS E TARTÓSÍTÓSZEREK. AZTÁN XENOFÓBIA. RUSZOFIL BEÜTÉS. TISO-SZINDRÓMA, HUNGAROFÓBIA, ANTISZEMITIZMUS. EXTRÉMIZMUS. SMERES PÁRTTAGKÖNYV... ...a maradék pedig békeszeretet, szerénység, munkaszeretet, szabadságvágy, ahogy Pellegrini kormányfő mondta (Lubomír Kotrha karikatúrája) I 7 Ukrajna 27 JARÁBIK BALÁZS U krajna története legnagyobb katonai parádéjával ünnepelte függetlenségének huszonhetedik évfordulóját Kijevben, miközben a donbaszi fronton ismét ukrán katonák haltak meg a múlt héten, az ukrán diplomáciát pedig Oroszország Azovitengeri blokádja tartja készenlétben. Vagyis a viszonylag nyugodt ukrán nyárnak vége, az elnökválasztás előtt hat hónappal ismét gerjednek az indulatok. A 2014-es Majdanforradalom óta az ukrán politika sarkalatos pontjai a patriotizmus, a nyugati integráció, és minden orosz (vagy éppen annak tartott) politika visszaszorítása. Orosz részről pedig zajlik a Krím félsziget katonai, logisztikai megerősítése, és ott van a folyamatosan dúló kelet-ukrajnai háború, amely egyre kevesebb nemzetközi figyelmet kap. Donbasz ugyanis nem vált egy újabb befagyasztott konfliktussá, mint arra Moszkvában és sokan Nyugaton is számítottak. Bár a front nagy részén valóban fegyverszünet van, és vannak jelei a helyzet normalizálódásának, 4-5 helyen a két fél egyszerűen túl közel van egymáshoz. Ráadásul az ukrán haderő, köszönhetően a reformoknak, immár közel másfél éve lassan, de biztosan halad előre, tolva kelet felé a frontvonalat. A választásokhoz közeledve, a patriotizmus jegyében, Porosenko elnök Donbasz felszabadítását ígéri - pedig az ukránok például azért választották meg őt közel öt éve már az első fordulóban, mert békét ígért. Megválasztása után gyorsan a katonai megoldás híve lett - elsősorban azért, mert az orosz agressziótól várták a nyugati támogatást és az integráció felgyorsítását. És a rossz nyelvek szerint az évi 5 milliárd dollárt kóstáló ukrán katonai költségvetés az újabb fejőstehén. Viszont az ukránok nagy többsége kitart a béke mellett, egy friss közvélemény-kutatás szerint 72 százalékukjelölte meg a békét Donbaszban a fo prioritásként, míg mindössze 2 százalékuk a nyugati integrációt. Donbasz katonai erővel való felszabaditását Moszkva nem tűmé el. Putyin még a hivatalos orosz haderőt is bevetette, amikor 2015-ben az ukrán erők ugyancsak közeljártak az oroszok által támogatott fegyveres lázadás leveréséhez (a nyílt orosz bevetések után jött a két minszki megállapodás). Moszkva stratégiai prioritása a katonai erővel bekebelezett Krím megerősítése. A frissen átadott, a félszigetet Oroszországgal összekötő 19 kilométeres kercsi-szoroson (vagyis a krimi) át vezető hídnak „csupán” annyi a szépséghibája, hogy orosz tengert csinál az elvileg és jogilag is két országhoz tartozó Azovi-tengerből. így fokozatosan kivérezteti Ukrajna második legfontosabb kikötőjét, Mariupolt. Az oroszok szabályosan sportot űznének az ukrán kikötőkbe tartó hajók ellenőrzéséből, évi 20 millió dolláros gazdasági kárt okozva ezzel. Mindez persze eltörpül az általuk eddig is okozott károk mellett. Persze az ukrán és nyugati szankciók sem olcsók Moszkva számára, de a krimi híd egy olyan presztízsberuházás, amelyet ha sikerülne valahogy megbénítani, az sokkal többe kerülne Putyinnak, mint a híd 3,7 milliárd dollárra becsült ára. Ukrajna 27 éves függetlensége egyik legfontosabb választásának fut neki úgy, hogy gazdaságilag csak most éri el a Majdan előtti időket, és gazdasági és szociális szempontból is a volt Szovjetunió egyik legrosszabbul teljesítő utódállama. A Szovjetunió szétesésekor az ország bruttó hazai terméke 1300 dollár körül mozgott, ma pedig 2100, miközben Oroszország után Ukrajna produkálta a legtöbb posztszovjet milliárdost. Közben kitántorgott Nyugat-Európába jó pár millió ukrán, a valaha több mint 50 milliós országot becslések szerint ma alig 37 millióan lakják. Bár a Majdan alapvető célja az állam megreformálása volt, Ukrajna oligarchikus politikai berendezkedése a legutóbbi forradalmat is sikeresen foglyul ejtette. Mivel a reformok így nagyon lassan haladnak, marad az orosz agresszió nyújtotta politikai lehetőség maximális kiaknázása és az ukrán nemzeti identitás erősítése. Ez a folyamat a Majdan előtt is sikeresen zajlott, de most az állam és az elitek is gőzerővel nyomják. A tízezernél több kelet-ukrajnai áldozat lehetetlenné teszi a közeledést Moszkvához és mintegy konzerválja az ukrán politikát. Bár az EU-val sikerült tető alá hozni egy társulási szerződést, Brüsszel nyilvánvalóvá tette, hogy ez nem vezet tagsághoz. A világ szimpátiáját elnyerte Ukrajna forradalmai és az orosz agresszió miatt, ám 27 év után is egy helyben topog. A mobiltelefon jelzi, hogy kezdődik a rakétatámadás Ha megszólal a mobilod, átlagosan nyolc perced van, hogy mentsd az életed. A légitámadások elkerülésére kifejlesztett mobiltelefonos figyelmeztető rendszert használhat a Szíriái lakosság Idlíb tartományban. A Sentry elnevezésű rendszer segítségével elmenekülhetnek a légicsapások elől. A lázadók utolsó bástyájának számító tartományt a damaszkuszi rezsim és oroszok is erősen bombázzák. Két éve két amerikai és egy Szíriái programozó kezdte kidolgozni a jelzőrendszert, amely a hamarosan várható offenzíva alatt kulcsfontosságú lehet a civilek mentésében. Amikor a szíriai és az orosz gépek felszállnak, a Sentry földi megfigyelők és jelfogók segítségével szolgáltat adatokat a röppályájukról a várható célpontokróí. Rakétatámadás árkezik! A rendszer riasztást ad ki az érintett övezethez közeli területen, a felhasználók üzeneteket kapnak ingyenes telefonos alkalmazásokon, köztük a Telegrammon keresztül, így marad néhány percük menedéket keresni. Kifejlesztői szerint a riasztórendszert már mintegy kétmillióan használják Szíriában, többségük Idlíb tartományban. A mobilos figyelmeztetés hasznosnak bizonyult a Damaszkusz melletti Kelet-Gúta elleni idei nagyszabású offenzíva során is, bár így 1700-an haltak meg a légi és a tüzérségi támadásokban. „E hadjárat idején használták az eddigi legtöbben a rendszert” - mondta el John Jaeger, a Sentryt kifejlesztő Hala Systems cég társalapítója. A volt diplomata új módszereket akart kidolgozni, hogy megkímélje a polgári személyek életét Szíriában. Egy amerikai vállalkozó, Dave Levin és egy sziriai kódfejtő segítségével hozta létre a rendszert, a szíriai közreműködő nevét nem hozták nyilvánosságra. Megbízható adatokat nehéz beszerezni, de Jaeger azt mondta, hogy az adatelemzések szerint a Sentry 27 százalékkal csökkentette a légitámadások áldozatainak számát. A Nagy-Britannia, Kanada, Hollandia és Dánia által finanszírozott rendszerhez emberi hálózatra is szükség van, ennek tagjai figyelik az ellenőrzött területeket és elhelyezik a jelfogókat. Nyolc perc az ólet A közösségi hálón és a helyi rádiók segítségével kapott riasztások, illetve a Hala Systems által távolról működésbe hozott szirénák figyelmeztetését meghallva a lakosoknak átlagosan nyolc percük van, hogy menedéket találjanak — állítja a cég társalapítója. A rendszert az ellenzékiek kezén lévő területen dolgozó mentők, az úgynevezett fehérsisakosok is használják, sőt maguk is részt vesznek annak fejlesztésében. „A polgári védelmi technikusok igyekszenek olyan helyen is elérhetővé tenni a szolgáltatást, ahol nincs internet” - mondta Ibrahim Ab Laisz, a rendszer észak-szíriai koordinátora. A szíriai háborúban több mint 350 ezren haltak meg 2011 óta, közülük harmincháromezer polgári személy szíriai vagy orosz légitámadások áldozata lett. Jaeger azt is beismerte, hogy a Sentry nem mindig megbízható, de ,^ninél több életet igyekszünk megmenteni”-tette hozzá. (MTI)
