Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-30 / 200. szám
www.ujszo.com I 2018. augusztus 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Az üdülési csekk ára Danko politikai indíttatása világos: Nyaralj és szavazz! E gyre reálisabb körvonalakat kap a belföldi üdülési csekk bevezetése, jó eséllyel már 2019-ben megkaphatják a munkavállalók. Andrej Danko, az SNS elnöke már hónapokkal ezelőtt beharangozta a csekket, a törvénytervezet a napokban megérkezett a parlamentbe - és gyorsan ki is váltotta a munkáltatók nemtetszését. Az előzetes várakozásokkal ellentétben ugyanis az üdülési csekk kötelező lesz a munkáltatók számára: kötelesek lesznek támogatni a náluk egy évnél régebben dolgozó alkalmazottak belföldi üdülését, maximum 275 euróval. Az utalvány egyelőre csak a 49 alkalmazottnál több személyt foglalkoztató vállalatok számára lesz kötelező, de nem kizárt, hogy a jövőben kiterjesztik kisebb vállalatokra is. A belföldi turizmus támogatása régóta Andrej Danko egyik vesszőparipája. Ebben önmagában nincs semmi kivetnivaló, a szlovák idegenforgalomban ugyanis még sok kihasználatlan lehetőség van. Amit azonban már lehet vitatni, azok a Danko által választott támogatási eszközök. A belföldi üdülési csekk és a szállásadók számára tervezett áfacsökkentés tipikusan olyan eszközök, amelyek egy jól behatárolt vállalkozói és érdekcsoport számára kedvezőek, míg a költségeket az adófizetők vagy a más ágazatokhoz tartozó vállalatok állják. így persze nem meglepő, hogy a Szállodák és Vendéglők Szövetsége lelkesen támogatja az SNS javaslatait, és már hónapok óta médiaoffenzívát folytat az ügyben. Danko célja világos, nagy a kötelező üdülési csekkek politikai vonzereje. Nyaralj és szavazz! Az alkalmazottak jó része olcsóbban üdülhetne, és a számlát a munkáltatók állnák, akik az alkalmazottakkal ellentétben nem járulnak 2020-ban a szavazóumákhoz. Az üdülési támogatással azonban az állam újabb terhet rak a cégekre, ami hozzájárulhat a vállalati szféra versenyképességének csökkenéséhez. Természetesen az üdülési csekk esetleges költségei nem döntenék romba a nagy munkáltatókat, de egy újabb cseppet jelentenek a pohárban. A csekkek helyett érdemesebb lenne egy olyan önkéntes támogatási rendszeren elgondolkodni, amely motiválna az üdülési támogatások kifizetésére, anélkül, hogy rossz szájízt hagyna az üdültetés kötelező volta. Ennek biztosan lenne létjogosultsága az egyre élesedő munkaerőpiaci versenyben. Az ismert közgazdász mondást átpofozva kijelenthetjük, hogy ingyenüdülés sincs. Míg az alkalmazott örül a több száz eurós belföldi üdülési támogatásnak, ennek természetesen ára van. Ez lehet például a béremelés elmaradása, a csökkenő versenyképességből fakadó elbocsátás, vagy akár a vállalat alacsonyabb költségű országba való távozása. Ezért a vállalatok költségeit növelő szelektív támogatási rendszerek helyett a kormánypártoknak inkább egy olyan vállalkozói környezet megteremtésére kellene törekedniük, amelyben könnyű és érdemes vállalkozni. Ez mindenki helyzetén javítana, nem csak egy szűk gazdasági érdekcsoportén. Természetesen szükség van a hazai idegenforgalom támogatására, de a költségek teljes áthárítása a vállalati szférára nem szerencsés megoldás. Erdogan német testőrsége. Nem győzték lemosni és őrizni a szobrot, így inkább eltávolították. (TASR/AP-feivétei) Összefirkálták, leköpködték Erdogant Egyik tábor sem értette, hogy „művészetről" van szó. A szólásszabadságot pedig naponta többször le kellett mosni a szoborról. Eltávolították Recep Tayyip Erdogan török elnök monumentális szobrát a németországi Wiesbaden egyik teréről. Egy művészeti fesztivál keretében helyezték ki az aranyszínű óriás szobrot, de heves reakciókat váltott ki a helyiek körében. A város azért döntött az installáció eltávolítása mellett, mivel „nem volt garantálható a biztonsága”. A négy méter magas alkotás a néhai iraki diktátor, Szaddám Húszéin 2003-ban ledöntött híres szobrát idéző pózban, jobb kezével előre mutatva örökíti meg a török elnököt. A szobor csak két napig állt a helyén, Erdogan hívei és elutasítói nagy csoportokban gyűltek össze a környékén és egymásra ordibáltak, a Wiesbadener Kurier beszámolója szerint összetűzések is voltak, kések is előkerültek. Végül egy tűzoltókocsival távolították el a szitkokkal telefirkált szobrot. A műalkotás sokkolta a helyiek egy részét. „Rengeteg hívást kaptunk, a helyiek nem értették, mi történik. Nem volt egyértelmű, hogy a szobor a fesztivál részét képezi” - mondta egy városi illetékes. A lap szerint a hatóságok úgy engedélyezték a szobor felállítását, hogy nem tudták, Erdogant fogja ábrázolni. A Wiesbadeni Állami Színház művészeti igazgatója, Uwe Eric Laufenberg védelmébe vette az installációt, szerinte a szólásszabadság megnyilvánulása. „Azért emeltük ezt a szobrot, hogy párbeszédet kezdeményezzünk Erdoganról” - mondta, hozzátéve, hogy a művészetnek a valóságra kell reflektálnia. Laufenberg szerint noha ezt nem könnyű megérteni, de egy demokráciában minden véleményt tolerálni kell. A Wiesbadeni Biennálé témája egyébként a „Rossz hírek”. A török elnök szeptember végén hivatalos látogatásra érkezik Berlinbe. A vizit híre már jóval az időpont bejelentése előtt közéleti vitához vezetett Németországban, például azért, mert Erdogan korábbi németországi tömeggyűléseken felszólította az ott élő törököket, hogy ne illeszkedjenek be a német társadalomba. (MTI) Orbán, a kellék FELEDY BOTOND A Salvini-Orbán-csúcs ideológiája nem más, mint lezavami egy belpolitikai célokat szolgáló külügyi találkozót: ez az új trend. Már nemcsak Donald Trump találkozik ilyen szándékkal az észak-koreai diktátorral - javarészt értelmetlenül, hiszen azóta is inkább a fordítottja történik annak, amit vártunk - elindult ez a trend Európában is. A Helsinkiben zajló Putyin-Trump találkozó hasonló volt: pár nappal utána az amerikai adminisztráció már újabb szankciókat vetett ki az oroszokra, miközben Helsinki estéjén azt hihettük, mégis barátság lesz. El kell fogadni az új valóságot: a találkozók nem a két személy közeledését vagy eszmecseréjét szolgálják feltétlenül és elsősorban (ez persze lehet egy kedvező mellékhatás, esetenként), hanem azt, hogy a szükséges belpolitikai tematizálás és az otthoni támogatottság megtartása működjön. Ennek fényében könnyebb értelmezni, hogy az olasz belügyminiszter, egyben miniszterelnök-helyettes, aki a közvélemény-kutatásokban immár lassan az élre álló Liga tömörülés elnöke, Matteo Salvini miért találkozott kedden a magyar miniszterelnökkel Milánóban. A választásokon a második helyen végző Salvini azóta a politikusi népszerűségi lista élére került, köszönhetően a folyamatos kampányüzemmódnak. Bár az olasz parlament gyakorlatilag nem tudott elfogadni új törvényeket; koalíciós partnerével, az Öt Csillag Mozgalommal sem felhőtlen a viszonya; az ígéretek közül is számos teljesítetlen maradt, de ez az olasz szavazókat egyelőre nem tántorította el. Salvini menekültellenes retorikája miatt sikeres, ehhez kellék számára Orbán Viktor. Amiben biztosan egyetérthetnek ők ketten, az az, hogy a határoknál kell az embertömegeket megállítani. Ez az, ahol Salvini is mutatott a választóinak eredményeket, még ha küzd is a hazai igazságszolgáltatással ebben az ügyben. Ami megosztja őket, az nem annyira a menekültkvóták ügye - hiszen a menekültek újraosztásáig egyikük sem kíván eljutni -, hanem a soron következő európai parlamenti választások közeledte. A magyar miniszterelnök igyekszik a Merkel-Macron-duótól minél távolabbra pozícionálni magát, és egy bevándorlásellenes koalícióval átvenni az Európai Néppárton belül a többséget. Csakhogy eközben Salvini is meghirdette a maga, immár európai Ligáját: ő szeretne lenni a felkent európai radikális vezető. Mindketten ugyanarra törekednek, és ebben egy ideig akár még segíthetik is egymást, egy ponton viszont eljöhet a konfrontáció. Ez persze nem annyira Milánóban, mint Brüsszelben várható, bő fél év múlva. Ahogy az a minapi magyar nagyköveti értekezleten a külügyminiszter, Szijjártó Péter szavaiból is kiérezhető volt: a rövid távú érdekkövetést zászlóra tűző országok konfliktusai gyorsan eszkalálódnak. Hiába panaszkodott a miniszter, hogy milyen súlyosan érintheti a magyar gazdaságot az amerikai-kínai-uniós vámháború, ez az „America first” gondolkodás következménye, amelyet szövetségeseivel együtt az elejétől kezdve kétségekkel kéne szemlélnie Magyarországnak, nem pedig lelkendezni felette. A kompromisszumkultúrát hangosan és büszkén elutasító vezetők nehezen fognak egymással együttműködni. A következményekért pedig megint csak egymást fogják vádolni, ami viszont egy ördögi kört eredményez: hiszen ezzel újra a maguk erősebb érdekérvényesítését fogják sulykolni. Nehéz biztató jeleket találni arra, hogy fordulat nem csak a gödör legalján lehet. FIGYELŐ Milánón át Brüsszel kapui elé Matteo Salvini és Orbán Viktor találkozójával létrejött az Emmanuel Macron francia elnökkel szembeni európai szövetség - kommentálta az olasz Liga kormánypárt vezetője és a magyar miniszterelnök megbeszélését a La Stampa olasz napilap. Az újság szerint kilenc hónappal az európai parlamenti választások előtt egy másik, Macron-ellenes Európa körvonalazódik. Salvini és Orbán barikádra lépett azzal, hogy az Európai Néppártot (ÉPP) - amelynek Salvini pártja nem is tagja - a saját politikai térfelükre vonzzák. Ä lap hangsúlyozta, hogy a másik olasz kormánypárt, az Ot Csillag Mozgalom (M5S) elhatárolta magát a találkozótól. A La Stampának nyilatkozó Antonio Tajani EP-elnök, olasz jobbközép politikus kijelentette: aki kereszténynek vallja magát, annak szolidárisnak kell lennie. Hozzátette: reméli, nem Orbán lép ki az Európai Néppártból, hanem inkább a Salvini vezette Liga csatlakozik. A Corriere della Sera külön cikkben mutatta be Orbán Viktor politikai pályafutását és az általa hirdetett illiberális demokráciát. Megállapította, hogy a Salvini és Orbán közötti európai szövetség nehéz helyzetbe hozta az Öt Csillagot, és az olasz külpolitikában megtörte a két kormánypárt eddig is gyenge egységét. A lap megjegyezte, hiába nevezte hősnek és dicsérte Orbán Salvinit, Magyarország kapui zárva maradnak az Itáliából áthelyezendő menedékkérők előtt. Bruno Bonnell francia politikus, Emmanuel Macron pártjának parlamenti képviselője végzetes veszélynek nevezte a bal- és jobboldali populisták összefogását. A huffingtonpost.it olasz hírportál szerint Salvini és Orbán célja, hogy betörjék Brüsszel kapuit, és bevegyék a hatalom folyosóit, amelyeket ötven év óta a mérsékelt néppártiak és reformszocialisták népesítenek be. Salvini a találkozót úgy kommentálta: elég volt a pénzügyi világ és a migráció diktatúrájából. (MTI)
