Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-28 / 199. szám
www.ujszo.com I 2018. augusztus 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Az étel ízei Michelin-csillagtól a Monsanto-gyomirtokig és vissza VERES ISTVÁN étezik egy amerikai romantikus film ezzel a címmel, van benne szerelmi szál is, meg francia vidéki háttér. A film fő üzenete szerintem, hogy a valamire való étterem-tulajdonos egy szakácstanonc rántottájából képes megállapítani, hogy abból a szakácsgyerekből válhat-e Michelin-csillagos séf. A cselekményben ez úgy manifesztálódik, hogy indiai éttermet nyitnak az indiaiak egy francia kisvárosban, a szemközti francia étterem tulajdonosnője pedig utálja őket ezért, de aztán az indiai tulaj fia később Michelín-csillagot szerez a francia étteremnek, és mindenki boldog. Mindezt csak azért jegyeztük meg, hogy ne felejtsük el. De most akkor rátérünk szövegünk fö témájára, íme ő, a gyomirtó. A gyomirtóról köztudott, hogy élő szervezeteket öl, rontja a talaj-minőségét, mégis használjuk, mert a törvény engedi, és egyébként is, törődjön mindenki a saját dolgával. Hanem néhány hete felmerült a nagy híróceánból, hogy valami San Francisco nevű városban megnyerték az első kártérítési pert a Monsanto cég ellen, mely a világon használatos gyomirtók oroszlánrészét gyártja, vagy forgalmazza, vagy is-is. A Monsanto vegyipari óriáscégnek csaknem 290 millió dolláros kártérítést kell fizetnie rákkeltő gyomirtói egyik áldozatának, áll a hírben. Az esküdtszék felelősnek mondta ki a közelmúltban a német Bayer tulajdonába került óriásvállalatot abban, hogy - miközben tudott Roundup nevű gyomirtója rákkeltő hatásáról - nem tájékoztatta vásárlóit a szer használatának lehetséges következményeiről. Vagyis ha hihetünk a megfogalmazásnak, már jó ideje nem az a kérdés, hogy rákkeltő-e a gyomirtó, hanem az, hogy tudott-e róla a cég, meg hogy miért nem tájékoztatta erről a nyilvánosságot. Ok nyilván azzal védekeztek, hogy nem tudtak róla, és amikor megkérdezték őket, tudnak-e róla, azt felelték, amit Gryllus Vilmos az Égből pottyant mesékben. Vilmos, te, mint a világ gyomirtóinak oroszlánrészét gyártó, és ebből dollármilliárdos hasznokat termelő cég illetékese, áruld már el nekünk, tudtál arról, hogy a gyomirtózott gabona kelti a rákot? A, dehogy! - felelték nyilván, ahogy korábban is. De most megnyerték ellenük az első pert, ez pedig nyilván további perek elindulását idézheti elő, hiszen jóformán az egész világ gyomirtózott földben megtermelt alapanyagokból készült élelmiszereket fogyaszt. Hanem néhány Michelin-csillagos (és -mentes) szakács szerint a vegyszerrel kezelt földből származó zöldségeknek nem olyan jó az ízük, hiszen egy leromlott talajélet nem tud olyat adni, mint egy egészséges talajélet. Persze a lakosság oroszlánrésze nem jár Michelin-csillagos éttermekbe, egyrészt mert nem foglalkozik ilyesmivel, másrészt nem lakna jól azzal, amit ott kap, meg be sem fémé mindenki. Viszont a finomat az íztelentől nyilván meg tudják különböztetni. És nyilván inkább finomat ennének, mint íztelent meg rákkeltőt, hisz valahol mindenki jót akar (főleg magának). I. Orbán-házi Viktor (Fotó: Facebook, Rákócziné Csilla) Orbán, a király! Fából faragott király A nyakkendős, koronás relikvia egyelőre nem eladó, csak magának Orbán Viktornak, ha személyesen megy érte. A Jobbik hatvani elnöke, Rákócziné Lózs Csilla tette fel Facebookoldalára a műtárgyat, amikor Szilvásváradon járt, ugyanis a bükki település hatalmas lovasstadiont kapott. A domborműről először azt hitte, ironikus alkotás, de a fafaragó kifejtette: nem. (Sokkal inkább ikonikus, személyi kultusz, amiről szó van itt). A fafaragó egyelőre nem járt jól, ugyanis ajobbikos képviselő asszony nemcsak a lovasstadionokat kedveli, hanem a Nagy-Magyarországot ábrázoló faragott tálakat is, egy ilyenért fordult be a mesterhez, de amint meglátta Orbánt, elszállt a vásárlási kedv. A nepszava.hu megkereste a fafaragót, Gyula bácsit, akit meglepett a hatalmas érdeklődés, kicsit meg is riadt. Elárulta, hogy Orbán Viktor iránti rajongása változatlan, még ha a „királyszobor” miatt netán támadni is fogják az interneten. Két hónapig faragta a müvet, kemény bükkfából, majd lakkal kezelte, a koronát is ő álmodta rá. Gyula bácsi azt mondta, a kép nem eladó, legfeljebb magának Orbán Viktornak. Ha egyszer a faluba látogatna, akkor mondana neki egy árat, mert ingyen azért nem adná. A bácsinál sok minden kapható a fa citromfacsarótói a Nagy-Magyarország fatálig, továbbá „asszonynevelő” és „féijnevelő” feliratok, baseballütőre vésve! Megfér mellettük a szárnyas angyalka, az Orbán-portré mellett pedig Sztálin és Hitler. Gyula bácsi szerint mindkét férfi meghatározó alakja volt a maga korának, és az édesanyja mindkettőjüket szerette, ezért faragta ki őket, annak ellenére, hogy megátalkodott embernek tartja mindkettőt. „A történelmet nem lehet eltagadni, és ez történelem” - magyarázta, miért lógnak diktátorok a gerendán. Azt persze rögtön hozzátette, hogy Orbán nem diktátor, csak erős kezű vezető, aki „tudja, mit akar, és véghez is viszi”. Mondjuk, azt hasznosnak tartaná, ha valaki figyelmeztetné a kormányfőt, amikor hibázik, de„hát ki merné most ezt megtenni?” - tette fel a kérdést a király csináló fafaragó. (nepszava.hu, úsz) A lágy cenzúráról SÁNTA SZILÁRD B eszélhetünk-e még médiapiacról Magyarországon? Mennyire lejt a pálya a kormányhoz közelálló médiacégeknek, milyen előnyöket élveznek más cégekhez viszonyítva, és milyen hatással van ez a nyilvánosság állapotára? Ezekre a kérdésekre kereste a választ A médiapiac illiberális modellje - Lágy cenzúra2017 címmel megjelent Mérték Füzetek 14. száma, melynek szerkesztője Urbán Ágnes, a szerzők pedig Máriás Leonárd, Nagy Krisztina, Pólyák Gábor és Urbán Ágnes. A szerzők a bevezetőben kiemelik, nem a magyar média állapotfelmérése volt a céljuk, hanem a piaci folyamatokra koncentráltak, továbbá a szokottnál későbbre időzített megjelenés lehetővé tette, hogy az előző pénzügyi év eredményeit is figyelembe vegyék. A 2017-es év nyugodtabb volt, mint az előző vagy az azt követő év: 2016-ban szűnt meg például a Népszabadság, idén pedig, az április 8-ai választások után is nagy változások történtek, eltűnt például a Magyar Nemzet és a Heti Válasz. A tulajdonosváltások részletes ismertetésétől eltekintünk, hiszen a médiafelvásárlások története jól ismert, csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a külföldi befektetők szinte eltűntek, és a Magyarországon maradt, a Blikket is kiadó Ringier Axel Springer sem foglalkozik közéleti kérdésekkel. A rádiós piac az elmúlt években szintén átalakult, elsősorban a frekvenciapályázatoknak köszönhetően lehetett megváltoztatni azt a médiaszektort, melynek nagy szerepe van a hírfogyasztásban. 2017-ben a televíziós piacon sem volt jelentős, a nagyobb piaci szereplőket érintő változás. A jelentésben található összeállítás is megerősíti, hogy a legkiegyensúlyozottabb az online piac. Érdemes tanulmányozni a médiacégek 2017-es pénzügyi eredményeit, a választások előtt kirívóan megugrott az állami hirdetések (Soroskampány stb.) volumene a kormányközeli médiacégeknél, az erre fordított összeg meghaladta a 80 milliárd forintot (úgy, hogy fontos médiumok adatai hiányoznak). A piacon a legfontosabb szempont a politikai hovatartozás és hűség: „A vizsgált cégek esetében a pénzügyi eredmény nem a piaci teljesítmény, hanem a politikai pozíció következménye, tehát nagyon torz viszonyok alakultak ki” - olvasható a jelentésben. Egy példa: míg a 2017-ben Simicska Lajos tulajdonában levő Magyar Nemzet hirdetési bevételeinek 3%-a volt állami, addig a kormányközeli Magyar Időknél ez az arány 87% volt. A hetilapok piacán is ugyanez a helyzet: a HVG 3% állami hirdetésre számíthatott, a Figyelő 77%-ra. Az állami hirdetések, a kormánypárti média támogatásai tehát „a lágy cenzúra legfontosabb eszközeként funkcionálnak.” Szeptembertől újabb átalakítás jön a kormánypárt médiabirodalmában - írta meg tegnap a 444.hu -, centralizációra és központi irányításra lehet számítani. Az összevonások fő oka, hogy az egyes médiumok menedzsmentje nem elég hatékony, és gyakoriak a pénzügyi visszaélések. A magyarországi médiapiac eddigi és újabb változásai még inkább megerősítik azt az igényt, hogy ne csak magyar nyelven tájékozódjunk. FIGYELŐ Munkaerőhiány lohasztja Közép-Európát A közép-európai EU-gazdaságokban kialakult munkaerőhiány miatt fogy a gőz a térség gazdaságaiból - írta elemzésében a Financial Times. A londoni gazdasági lap szerint a térségi boom egyelőre folytatódik, a régió országainak gazdaságai idén várhatóan 4 százalék körüli ütemben növekednek, ám a munkaerő-kínálati kapacitás már a határaihoz közelít. Eurostat-adatokat idézve a Financial Times kiemeli: ajúniussal zárult három hónapban a magyar iparvállalatok 86,6 százalékajelezte, hogy a következő negyedévben a munkaerőhiány korlátozni fogja termelésüket. Á térségben ez a legmagasabb arány: Lengyelországban az ipari cégek 49,7 százaléka, Csehországban 43,2 százalékuk tett közzé hasonló előrejelzést, de e két országban is a kétszeresére emelkedett ez az arány az elmúlt két évben. Ebben a környezetben dühödt marakodás alakult ki a munkaerőért, és ez Magyarországon az első negyedévben 10 százalékkal, Csehországban 9 százalékkal, Szlovákiában 8,5 százalékkal, Lengyelországban 8 százalékkal növelte a munkaköltségeket az egy évvel korábbi szinthez képest. A Financial Times szerint a munkaerőhiány a térség gazdasági sikereinek és demográfiai folyamatainak együttes következménye. A lap idéz egy ENSZ-előrejelzést, amely szerint Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia összlakossága a tavalyi 64 millióról 2050-ig 55,6 millióra, hozzávetőleg 13 százalékkal csökken. Az idézett ENSZ-tanulmány szerint ebben az időszakban a világ egyetlen más térségében sem várható a népesség ennél gyorsabb visszaesése (bár egyes előrejelzések Japánban még meredekebb csökkenéssel számolnak). A lap szerint Magyarország ugyanakkor a munkapiaci részvétel ösztönzésével próbálja növelni a munkaerő-kínálatot. Kovács Zoltán magyar kormányszóvivő a Financial Timesnak kijelentette: a magyar kormány szerint gazdasági előnyök származnak abból, ha egy ország a saját lakosságára, a saját önazonossági környezetére támaszkodik. Kovács Zoltán hozzátette: a kormány nem kíván bevándorlókat alkalmazni sem a demográfiai, sem a munkapiaci helyzet megoldására. (MTI)
