Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)

2018-08-24 / 196. szám

181 SPORT 2018. augusztus 24.1 www.ujszo.com Öt játékos, akik meghatározhatják a következő évtized női teniszét MÉSZÁROS GYÖRGY A női tenisz élmezőnye sokkal hullámzóbb, mint a férfiaké. Míg a férfiaknál az elmúlt 10 évben összesen négy játékos volt a ranglista élén, addig a nőknél ez a szám 12. Pont ezért konkrét generáció­­váltásról nem is beszélhetünk, így arra kerestük a választ, hogy kik lehetnek azok a női játékosok, akik az elkövet­kezendő 5-10 év meghatározó alakjai lehetnek. Ahogy a férfiak esetében, a női listánkon is olyan 25 év alatti játé­kosok szerepelnek, akik a világ­­ranglistán az első 50-be tartoznak, és már rendre feltűnnek nagy WTA 1000-es és Grand Slam-tomák fő­tábláján. Caroline Garcia (világranglista-6.) A 24 éves francia játékosról még 2014-ben, egy Marija Sarapova el­leni elvesztett mérkőzés után tweet­­telte Andy Murray azt, hogy ebből a lányból egyszer világelső lesz. Kar­rierje elején az egykori világelső, Lindsay Davenport nyilatkozta róla: „Látni, hogy megvan a tehetsége, de nem tud mit kezdeni a nyomással.” Az ominózus Sarapova elleni mér­kőzés után nem is jöttek neki az eredmények, úgy tűnt, Davenport­­nak lesz igaza, nem pedig Murray­­nek. Aztán 2016-ban először a strasbourgi, majd a mallorcai tornát nyerte meg Garcia. 2017-ben szin­tén két tornát húzott be, a Wuhan Opent és a China Opent. Eközben 2016-ban Kristina Mladenovic ol­dalán megnyerte a Roland Garros páros döntőjét, a US Openen pedig döntőig meneteltek. Idén pedig Garcia magabiztosabb lett, mint valaha volt, a világrang­listán feljött a 6. helyre. Sokan kritizálták amiatt is, hogy hiányzik belőle az a gyilkos ösztön, ami bajnokká tehetné. Mostanra ezen a téren is sokat fejlődött, elju­tott arra a szintre, ahol már a legjob­bak is okkal tarthatnak tőle, és senki sem mehet ellene biztosra. Elina Szvitolina (7.) Az ukrán lány egy évvel fiatalabb, mint francia konkurense, ennek el­lenére már 14 döntőt játszott a fel­nőttek között, amiből 12-t meg is nyert. Az utolsó döntőjét még 2016 novemberében, Kínában veszítette el, akkor Petra Kvitová győzte le. Azóta mind a nyolc döntőjét meg­nyerte, ráadásul csak egyetlenegy­szer, a római 1000-es tornán veszí­tett szettet Simona Halep ellen. A februári dubaji győzelme után Szvitolina így nyilatkozott erről a fantasztikus sorozatról: „Minden döntőt kihívásként kezelek. Mind­egyik tartogat valami újat a szá­momra. Eddig még valamennyi tor­na, amit megnyertem, hozzátett va­lamit a játékomhoz. Maga a trófea, az, ahogyan megbirkóztam a nyo­mással, hogy úgy teniszeztem, ahogy kellett. Igen, mindegyik döntő más volt. Igyekeztem maximálisan fel­készülni, és aztán figyeltem, mi működik és mi nem. Szerencsére eddig többnyire úgy alakult minden, ahogy szerettem volna.” Ashleigh Baity (JASR/AP) Jelena Ostapenko (Sita/ap) Kis szépséghibája ennek a csodás sorozatnak, hogy az igazán nagy tor­nákon már korántsem villog ennyire. A Grand Slameken a negyeddöntő­kön még egyszer sem jutott túl. Eh­hez talán az kellene, hogy a világ­­színvonalú védekezéséhez a támadó teniszét is ennyire összerakja. Ha ez összejön neki, és mentálisan is ilyen stabil tud maradni, akkor csak idő kérdése, hogy az igazán nagy torná­kon is jól szerepeljen. Jelena Ostapenko (10.) A lett lány 2017-ben a semmiből nyerte meg a Roland Garrost. A tor­na előtt a 47. helyen állt és nem ki­emeltként indult a versenyen. Olyan skalpokat gyűjtött be, mint Saman­tha Stosur, Caroline Wozniacki, Ba­­csinszky Tímea, a döntőben pedig Simona Halepet győzte le, szetthát­rányból. Az akkor 20 éves Ostapenko sen­kitől és semmitől nem félt. Sem az ellenféltől, sem pedig magától. Pe­dig mindkettőtől tarthatott volna. Komoly neveket győzött le, de a leg­nagyobb veszélyt magára talán mégis saját maga jelentette. Illetve az agresszív játékstílusa. Kis túlzással mondhatjuk, hogy nem volt taktiká­ja, kidolgozott forgatókönyve a meccsekre. Odaállt a vonalhoz és Elina Szvitolina (sita/ap) mindenkit leütött a pályáról. A Wozniacki elleni negyeddöntőben például 50 ki nem kényszerített hi­bánál járt. De ez sem félemlítette meg, ment előre, és végül leütötte a pályáról a dán lányt. Azért hangsú­lyozzuk ennyire, hogy leütötte, mert a tenyereseinek átlagos sebessége a negyedik legnagyobb volt a tornán, Thiem, Wawrinka és Nadal után, de Murray előtt. És ez a sebesség azóta sem kopott meg. Az utóbbi pár hónapban kicsit visszavett ebből az agresszív játéká­ból, többet pörget és magasabban üti a labdákat, hogy sokkal inkább a vonalon belül tartsa azokat. Az erő­höz ész és taktika is kezd párosulni, így Jelena Ostapenko előtt fényes jövő áll. Madison Kays (14.) A 23 éves amerikai lány tehetsé­gét és játéktudását sosem vitatta senki. Azt már sokkal inkább, hogy fejben nem elég agresszív és ki­egyensúlyozott ahhoz, hogy igazán jó teniszező váljon belőle. Sokan odáig mentek, hogy túl kedves ah­hoz, hogy legyőzze ellenfeleit. Mondták mindezt úgy, hogy Keys alapjátéka a támadó tenisz, ereje és sokoldalúsága lehetővé teszi szá­mára azt, hogy agresszív teniszt játsszon. Azonban sokáig nem volt képes ezt megfelelő önbizalommal kezelni, főleg olyankor nem, amikor esetleg nem sikerült kihasználnia a lehetőségeit mérkőzés közben. Keys 2015-ben az Australian Openen elődöntőt, Wimbledonban pedig negyeddöntőt játszhatott, mindezt alig 20 évesen. Ezután törvényszerű volt, hogy hullám­völgy következik, ami egy súlyos csuklósérülésben csúcsosodott ki. És amely javára vált az amerikai lány­nak. Hisz a sérülése után egy új Keyst láthatunk a pályán, aki sokkal ag­resszívabb, kiegyensúlyozottabb, és már egyáltalán nem kedves az ellen­feleivel. Jól mutatja ezt, hogy mióta visszatért, ott volt a tavalyi US Open döntőjében, idén negyeddöntőt ját­szott az Australian Openen és elő­döntőt a Roland Garroson. Ha erre a jó formájára és mentális fejlődésére a jövőben még egy lapáttal rá tud tenni, akkor bőven lesz esélye arra, hogy Grand Slam-tomákat nyerjen, és még előrébb lépdeljen a ranglis­tán. Ashleigh Barty (17.) A lány, aki 18 éves korábban fel­hagyott a profi tenisszel, hogy nor­mális életet élhessen. 2011-ben, ti­zenöt évesen megnyerte a juniorok közt a wimbledoni tornát, majd 17 éves korára három különböző Grand Slamen is eljutott a döntőig páros­ban. Ekkor 2014-et írtunk, és ekkor jelentette be Barty, hogy befejezi a teniszpályafutását. Tizenhét hónapig nem is teniszezett, de a profi sporttól mégsem távolodott el, 2015-ben kri­kettjátékos vált belőle. Azonban nem tudta kiverni a fejéből a teniszt, így 2016-ban visszatért a pályára. Ám mindössze három WTA-tomán tu­dott elindulni. 2017 elején sokat se­gítettek az ausztrál szabadkártyák, hiszen ennek köszönhetően ott lehe­tett az Australian Openen, ahol egé­szen a harmadik fordulóig menetelt. Utána megnyerte a Malaysian Opent és Nottingham Opent is. „Valahogy mindig is éreztem leg­­belül, hogy a tenisz az, amire szület­tem. Természetesen most nagyon jó döntésnek tűnik, hogy újra tenisze­zem, de ha a visszatérés esetleg nem lett volna ilyen sikeres, akkor is úgy gondoltam volna, hogy ez volt a he­lyes döntés” - mondta a megnyert trófeák után. Ugyan egyéniben a Grand Slam-tomákon még várat ma­gára az igazán nagy siker, de az, hogy Barty tinédzserként annyira tudato­san és éretten tartott egy nagyobb szünetet, előrevetíti, hogy mentájisan mennyire erős az amerikai lány. És ez a mentális erő nagyon sokáig repít­heti még a karrierje során, hisz a já­téktudása megvan hozzá. Madison Keys (Sita/ap) Caroline Garcia (SITA/af

Next

/
Oldalképek
Tartalom