Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-22 / 194. szám
www.ujszo.com I 2018. augusztus 22. RÉGIÓ 9 XX. SZENT ISTVÁN NAPOK XX. DNI SVATEHO STEFANA TARDOSKEDD • 2018.8.24-27, TVRDQ$OVCE . 24-27.8.2018 live kontert DER HENI DOMBÓVÁRI ISTVÁN SOBOTA/SZOMBAT 25. 8. 2018/2018. 8. 25. NEDELA/VAÜARNAP 26.8 2018/2018 8 26 VARGA MIKLÓS ÉS A BAND OMEGA REVIVAL BIG IF FELVIDÉKI MULATÓS MESTERHÁRMAS CSIK ZENEKAR DJ. BENES AMFITEÁTER TVRDOSOVCE Vstupné: predpredaj: 8.- €; na mieste. 10,- € www.tvrdosovce.sk TARDOSKEDDI SZABADTÉRI SZÍNPAD Belépődíj: elővételben: 8,- €; a helyszínen: 10.- € www.tardoskedd.sk Az utcán vonuló harckocsik látványára ébredtek V. KRASZNICA MELITTA Komárom, határvárosként, 1968. augusztus 21-re virradóra az elsők között szembesült azzal, hogy a szovjet csapatok megszállták Csehszlovákiát. A harckocsik a nem sokkal korábban, augusztus 9-én átadott, a belvárost az Erzsébet szigettel és a magyarországi határátkelővel összekötő felnyitható hídon átjutottak a belvárosba. imAf.iiíiiúi Hrala Gyula a húszas évei vége felé járó fiatalemberként élte át az akkori eseményeket, és nem csupán passzív szemlélőként. „Augusztus 21-re éppen szabadnapot vettem ki, mivel festeni akartuk a lakásunkat. Amikor felébredtem, bekapcsoltam a rádiót, ahol arról beszéltek, hogy megtámadtak minket a szovjet csapatok. Arra gondoltam, ez nagyon durva, rossz vicc, el se akartam hinni. Ám amikor kinéztem a lakásunk ablakán, a Rákóczi úton végig a Vág-híd irányába tankok, katonai járművek haladtak — idézte fel az eseményeket Hrala Gyula. - A rádióból azt hallottuk, hogy mindenki maradjon nyugodt, majd a politikusaink elintézik a dolgot. Nekem viszont az volt az első dolgom, hogy magamhoz vettem a katonakönyvemet, hátha mozgósítás lesz. Ez ugyan nem következett be, de akkor sem tudtam tétlenül nézni a dolgokat, néhány barátommal, munkatársammal úgy éreztük, tennünk kell valamit a megszállók ellen. A lakásunk konyhájában szórólapokat gyártottunk, a szovjeEudovít Gráféi műemlékvédő szerint a napi élelmiszerszükségletükből lehet kikövetkeztetni, hogy 6-7 ezren lehettek. A tisztek a strandfürdőhöz közeli ún. oroszházban laktak a családjukkal, a közkatonák azonban szinte egyáltalán nem jutottak ki az Öregvár és az Újvár területéről. Valószínűleg azt sem tudták, hol, milyen városban vannak. „Amikor 1990 elején a csehszlovák hadsereg két ezredesét, akik az állapotok felmérésére érkeztek ide, kalauzoltam az erődrendszerben, azt láttam, hogy az Öregvár kazamatáiban a plafonig ér a felhalmozott lőszer, muníció - mondta Eudovít Gráféi. — Dél-Komáromban, a Monostori erődben szintén óriási hadianyagkészletet halmoztak fel. Egy esetleges fegyveres konfliktus során komoly veszélyt jelentett volna ez városunkra.” A szovjet hadsereg 1968- as bevonulásának 50. évfordulója alkalmából tegnap délután fotókiállítás nyílt a vár kaszámyaépületében a városi hivatal és a Pro Castello Comaromiensi szervezésében. Arról, hogy hány katona is állomásozhatott itt, nincsenek pontos adatok, de becslések szerint 6-7 ezren lehettek „Más már lövetne" A komáromiak kivonultak az utcára, a tömeg rothadt gyümölccsel, paradicsommal dobálta meg a határ irányából áradó katonai konvojt, harckocsikat, autókat. „Fültanúja ugyan nem voltam, de ismerősöktől hallottam, hogy amikor az egyik szovjet tisztet eltalálták rothadt körtével, az azt mondta: ’más ezért már lövetSzovjet katonák a komáromi várban (Ludovtt Gráféi gyűjteményéből) tek által terjesztett röplapokat átjavítgattuk, odaírtuk a ne - nem szócskát, azaz a szöveg értelme pont ellenkezőjére változott. Volt, aki az irányjelző táblákat forgatta el, így kötöttek ki a tankok például a Holt-Vágnál. Később a hajógyárban is sokszorosítottunk röplapokat, amelyeket a Lucanka nevű hajóról engedtünk ki a magyarországi partoknál a Dunán.” ne, de én nem fogok’ — emlékezett vissza Hrala Gyula. - Bár lövöldözésre később se került sor, volt egy áldozata a bevonulásnak Komáromban is. Akkoriban áradás idején a gyárakból kivezényelték a fiatal munkásokat a Duna mellé figyelni a töltést, a szivárgást, és az ott posztoló egyik férfit, nem tudni, miért, lelőtték az oroszok. Sajnos, azóta sem tudtam kinyomozni az áldozat nevét.” Szégyelltók magukat Az oroszok, vagy ahogyan akkor hívták őket, a szovjetek mellett magyar egységeket is vezényeltek Csehszlovákiába, akiket a komáromiak árulóknak neveztek, láttukra pfujoltak, köpködtek. „Az egyik katona visszaszólt, hogy szégyellik magukat, de őket kivezényelték, nem tehettek mást. Ráadásul olyan hirtelen hívták be őket, hogy még a fizetését sem volt ideje odaadni a családjának, mutatta nekünk a nála lévő pénzt - mondta beszélgetőtársunk. - A szovjet hadsereg egy része körbekerítette az erődrendszert, ahol a csehszlovák katonák állomásoztak, de lövések ott sem dördültek. A két parancsnok, a csehszlovák és a délkomáromi monostori erődben állomásozó szovjeteké egyébként is jóban volt. Olyan esetről azért hallottam, hogy a mieink jól leitatták az oroszokat, aztán lefurészelték az ágyúcsövet.” 23 óvig az erődben Az erődből kizavart csehszlovák katonaság helyébe beköltöztek a szovjet csapatok, és itt is maradtak több mint 20 évig, egészen a rendszerváltásig. Az utolsó szovjet katona 1991 nyarán hagyta el Komáromot. Arról, hogy hány katona is állomásozhatott itt, nincsenek pontos adatok, , A hangulat általában ellenséges” Az augusztusi események felidézésével emlékeztek a Prágai Tavasz ötvenedik évfordulójára a Háromhidak Polgári Társulás tagjai és a lakosok. r~t ij'i t aiJiViui A járási székhelyre augusztus 21-én hajnali három óra után törtek be a magyar néphadsereg katonái. A korabeli hadtörténeti közlemények egyik jelentéséből kiderülnek a részletek. „A hangulat általában ellenséges. A polgári lakosság sorban áll élelmiszerekért. Az emberek válságos hangulatban vannak, nem tudják, mit csináljanak. Az ellenséges elemek ténykednek és szervezkednek. A hadosztály helyőrségei közül Párkányban és Léván rend van, Érsekújvárban a milícia közreműködik a rend fenntartásában”. A katonai csapat a Komáromi úton érkezett meg a városba, elfoglalta a járási és a városi pártbizottság épületét, felügyelet alá vonta továbbá a rendőrség, a bíróság, a postahivatal és a vasútállomás épületét. A lakosok a főtéren tiltakoztak a megszállás ellen. Néhány incidens, utcai támadás miatt a magyar katonák végül úgy döntöttek, visszahúzódnak a Berek parkerdő mögé. Két áldozatot emlegetnek az érsekújvári térségben a megszállás idejéből. Az egyik áldozat a tizenkilenc éves Jozef Svitjela, az akkor az Érsekújvári járáshoz tartozó Negyed lakosa, aki az augusztusi események során súlyos sérüléseket szenvedett, és több hónapon át kezelték kórházban. A temetésén több százan vettek részt. A másik áldozat a hatvanéves Dominik Teplan, aki az érsekújvári járásbeli Hullról származott. Kerékpáron indult el Érsekújvárba, hogy gyógyszert vegyen az unokájának. A hulli vasútállomásnál megpróbált balra kanyarodni, jelezte a karjával, de egy magyar katonai teherautó átgázolt rajta. Nagysurányba szállították az egyik katonai vezérkari járművön, de már nem tudták megmenteni az életét. Érsekújvárban a magyar királyi honvédhuszár laktanyát a helyiek éveken át orosz laktanyaként emlegették. A megszállás éveiben itt állomásozó orosz katonákat időnként meghívták az alapiskolákba és a középiskolákba, hogy megismerkedjenek velük a fiatalok. (száz) „A polgári lakosság sorban áll élelmiszerekért. Az emberek válságos hangulatban vannak, nem tudják, mit csináljanak." (Fotó: Érsekújvári Fotóalbum) DP180: isaaar janos, az iviaz-ivir, esMiexanoer liudcck, a uorsr eiso uixaranax laiaiKozuja i\umarumuan 1968. augusztus 17-én. Kádár a csehszlovák helyzet veszélyeire figyelmeztette Dubéeket. (Ludovít Gráféi gyűjteményéből)
