Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-11 / 185. szám
www.ujszo.com | 2018. augusztus 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Csak a Krímre ne! Kalinyingrád mindig is német volt. A Csallóköz mindig magyar Nincs nagyobb élmény annál, mint amikor elmegy nyaralni az ember, kiesik a körforgásból, és semmit nem tud arról, mi történik odahaza. A hazatérés után meg csak kapkodja a fejét, nem győz csodálkozni, mi minden történt itt. Megint recseg-ropog a kormánykoalíció, ezúttal a vietnámi vállalkozó elrablása miatt. A nyilvánosság ismét meggyőződhet róla, hogy Pellegrini csupán Fico kiónja, Saková belügyminiszter asszony Kalinák kiónja, a Smer meg a saját maga kiónja. Egy olyan párt, amely nem képes önreflexióra, megújulásra akkor sem, ha 20 százalékra csökken a népszerűsége. És még nagyobb megrökönyödést keltett a magányos (mondhatnánk éjszakai) farkas, Marcek képviselő úr látogatása a Krím félszigeten. Először úgy volt, hogy több szlovák képviselő is vele tart, aztán meggondolták magukat. Ukrajna ugyanis pozsonyi nagykövete révén értésre adta, hogy nem tartja jó ötletnek a megszállt területre való kiruccanást, így aztán csak egyetlen magányos képviselő marad, aki kitartott amellett, hogy a Krím orosz, mindig is orosz volt, tehát teljesen rendben van az elcsatolása. Eszerint az is rendben lenne, ha most elkezdenénk átrajzolni Európa térképét azon az alapon, hogy „hiszen a miénk volt”. Kalinyingrád, jobban mondva Königsberg mindig német volt, a Csallóköz mindig magyar - és így tovább, folytathatnánk. Ezek azok az „alapigazságok”, melyek oly sok tragédiát okoztak Európában, és éppen az Európai Unió az, amely félretette ezt a látásmódot és biztosítja már háromnegyed évszázada a nyugalmat kontinensünkön. Ellenben Oroszország megmutatta, hogy a nagyhatalmi álmokat nemcsak a határain belül dédelgeti, hanem exportálja az egész világba. Ennek ujj lenyomatát felfedezhetjük például, ki hinné, a katalóniai népszavazáson is. Annál meglepőbb, hogy a szlovák csúcspolitika alábecsüli ezt a rizikót. A parlament külügyi bizottsága Cséfalvay Katalin (Híd) vezetésével elutasította a Krím megszállásának legitimálását. Bár ez teljesen megfelel Szlovákia hivatalos külpolitikai irányultságának, a bizottsági ülésről mégis hiányoztak a Smer és az SNS képviselői. Talán el kellene menni ismét szabadságra... Csak nem a Krímre. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa Szív dolgában józan ésszel SZOMBATHY PÁL „Az országoknak megvan a maguk válsága, minta hegyeknek megvan a maguk tele. Egy túl hangosan mondott szó néha lavinát okoz. ” (Victor Hugo) „ Minden nemzet gúnyolja a másikat és valamennyinek igaza van. (Arthur Schopenhauer) Lavinákat görgetni próbáló időket élünk, Közép-Európa keserű történelmi tapasztalatai hangosan feszülnek Nyugat-Európa kényelmes jóléti idealizmusának. A kontinens jövőjéről higgadtan beszélgetni nehéz: a génekre rakódott óvatosság áll szemben a fáradtan eleven optimizmussal, s mint Andrzej Stasiuk, a Varsóból Kárpátokba költözött nagyszerű lengyel író megjegyezte egyszer: az utópia, akármilyen is legyen, előbb-utóbb a pöcsére lép az embernek. Sokszínű, befogadó, kultúráját új és újabb érkezőkkel bővítő, erősítő toleráns Európáról szól még mindig az álom, valamiféle nemzetek fölötti föderációról - csak az a baj, hogy kevesen álmodják, álmodták ezt: annál többen vannak, akik ébren kételkednek a terv kivitelezhetőségében. E kételkedés tagadás és tiltakozás első szakaszából már átlépett a konzervatív megőrző-építő stádiumba és státusba, ahol Európa keresztény alapú kultúrájának védelme a cél. Úgynevezett modemitás harcol úgynevezett tradíciókkal, miközben jobb és baloldal klasszikus gazdasági-társadalmi alapú ellenfélfelismerő tagolása érvénytelenné, használhatatlanná válik, s helyébe más lép: újra itt van a család, kisebb és nagyobb érzelmi közösségek, s persze a nemzet elpusztíthatatlan, ismét virágzó ajánlata. Úgy fest, a szellemi konstrukciók akármennyire is csinos fogyasztói vonzereje nem vetekedhet az érzelmi alapú kötelék mágnesének egyszerűségével. Már akinél, persze: a szellemi-intellektuális felsőbbrendűség érzete is virágzik: nagyvárosban, fiatalon, diplomásként leginkább. Megjelent a tömegdemokráciát egyelőre valamilyen műveltségi hit/tévhit, akarat alapján korlátozni óhajtó elitista szándék, itt lóg a levegőben, fontos szobákban, divatos terekben teljed. A nép - szitokszó. A tájékozatlan, minden újtól ijedt többség definíciója, egyfelől. Forrás, másfelől: hatalmi legitimáció, a félretájékoztatott, érzelmileg manipulálható tömegek igazsága, amit mi mondunk ki a szánkkal, tehát szavazz ránk: a nincs más szabad választásod világa. Mit tehet az ember, ha nem akar a csordához verődni, ugyanakkor elfogadja a tömegdemokráciát mint legkisebb rosszat? Nem verődik a csordába, mégis elfogadja a szavazói többség elvét - ilyen egyszerű ez a mégoly bonyolult válasz. Nem hiszek a szakértői diktatúrákban, nem hiszek a bölcseknek reklámozott tanácsok felsőbbrendűségében a józan ész szinte mindenki által gyakorolható erejének izgalmas igazságaival szemben. Miért nem? Közép-európai vagyok, nem akarok úgy tenni, mintha nyugateurópai lennék, minek csapnám be magamat. Van saját múltam, sorsom, közösségem; lehetnek (legyenek) ideáim, de őrzöm az éberségemet, hiszen gyerekkoromban még a vörös zászló magasba emelését kellett kicseleznem május elsejéken. Nevetve, bagatellizálva, de mégsem. Tétje volt lelkemben az ellenállásnak, ott van bennem a közép-európai szimat és kétkedés. Nem kell gyűlölni magunkban ezt az adottságot, mentalitást, inkább csak érezni, tudni, kordában tartani, figyelni, tanulni, ismemi. Nincs jobb ötletem, mint a szemlélődés, a kíváncsiság, megértés és méltányosság. A Tátrában töltöttem a hetet. Csodálom, újra meg újra Záron a gorál faházakat, a hegyek esti nyugalmát, a kövek erejét, a hágók csendjét, a csúcsok tökéletességét. Átmentem, mint rendre, Lengyelországba, bámultam Ószandec piacterét, a szent Árpád-házi Kinga kolostorát, a Dunajec kanyarjait, a Pieninek zöld harmóniáját. Bármikor járok erre, érzem, ez az enyém, s nem azért, mert őseim éppen itt éltek a közelben, dehogy, csak részben. A táj lelke, a föld hangulata enyém, minek is tagadnám: Lublintól Triesztig vagyok otthon benne - jó ezzel tisztában lenni a lenyűgöző Sienában, Albiban és Wormsban is. Hasonló az eltérőnek is örül. Magyarország betiltja a gendertudományt Először is tisztázni kell, mi a gender. Jelentése: társadalmi nem. Azon tulajdonságok, viselkedés, szerepek összessége, melyet a társadalom az embertől a biológia neme alapján elvár. A nő „nőies", a férfi „férfias", hagyományos női/férfi szerep, és egyéb nemi sztereotípiák. A konzervatív, keresztény, leegyszerűsített szemlélet szerint viszont a gendertudomány annyi, hogy senki se születik se nőnek, se férfinak, és maga döntheti el, hogy egyik vagy másik akar lenni, vagy egyik sem. A világ számtalan országában számtalan egyetemen működik ezt a területet kutató szak, a magyar kormány most be akarja tiltani. Á hvg.hu írta, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumától (Emmi) alig huszonnégy órát kaptak az egyetemek arra, hogy véleményezzék a rendeletelőteijesztést, amelynek egy pontja: a jövőben nem indulhat képzés társadalmi nemek tanulmányi szakon. Vagy ahogy a politikai vitákban elhíresült: genderszakon. A módosítás két egyetemet érint, csak az ELTE-n, illetve a CEU-n van ilyen mesterképzés. Utóbbinál a rendelet a magyar diplomát adó képzésre vonatkozik, az amerikaira nyilvánvalóan nem. Azok, akik már hallgatók, befejezhetik a képzést. A gender studies képzés jó ideje szálka a kormány szemében. Először a KDNP ifjúsági szervezetének elnöke írt nyílt levelet tavaly februárban az ELTE rektorának ebben a témában. Nacsa Lőrinc azt fejtegette, hogy a képzés luxus, felesleges és romboló. Ezután Rétvári Bence, az Emmi államtitkára fakadt ki. ,A gender - a marxizmus-leninizmushoz hasonlóan - inkább nevezhető ideológiának, mint tudománynak, így kétséges, eléri-e az egyetemi oktatási szintet. A szak tartalma szemben áll mindazzal, amit a kormány értékvilága az emberről vall” - fogalmazott Rétvári. Megvédeni saját rossz döntésétől a kormányt A tervezett lépést még az Orbánkormány iránt elkötelezett Magyar Krónika főszerkesztője is bírálta. „Eljött a pillanat, hogy a kormány politikáját támogató nemzeti keresztény konzervatív értelmiségiek megvédjék a kormányt saját rossz döntésétől” - írta Bencsik Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztője. Nézni, hogy lesz lánykából nő, aztán meg férfi? Nem „Ha valóban ilyen rövid időt kaptak véleményezésre az egyetemek, akkor szögezzük le, hogy egy egyetemmel, különösen húsba vágó kérdésekben nem szokás huszonnégy órás határidővel levelezni. Ez egyszerűen sértés, vagy ami még rosszabb, hatalmi arrogancia” - folytatja Bencsik, azzal a megjegyzéssel, hogy a gendertudomány nem az, amit felületes újságírók írnak róla. „A gender ugyanis nem túltolt feminizmus, nem a család szétverése, nem kisgyerekek nemváltásának támogatása, nem tetszés szerinti biológiai nemek konstruálása. Hanem annak vizsgálata, hogy a biológiai nem miként jelenik meg a társadalomban. Márpedig megjelenik. És ennek ezer vonatkozása van. És ha ezeket nem ismerjük, hogyan akarjuk elérni például azt, hogy a társadalom visszanyerje a reprodukciós képességét? Hogyan akarjuk megtalálni az eszközöket ahhoz, hogy a férfiak és a nők újra szeressék a gyerekeket? Az egész világon kutatják és oktatják a gendertudományokat” - írja Bencsik Gábor. Leszögezi, a gendertudomány segít megérteni, hogy miért viselkednek úgy az emberek, ahogy, és mit kellene tennünk, hogy jobban működjön a társadalom. Nonszensz, hogy a magyar tudományosság ne kapcsolódhasson ebbe a folyamatba. Az Emmi szerint a gender szakra nincs szükség munkapiaci szempontból. „A társadalmi nemek tanulmánya mesterszakon végzettek iránti igény a magyar munkaerőpiacon nem mutatható ki” - válaszolta a hvg.hu kérdésére a minisztérium, (úsz, hvg.hu)
