Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-09 / 183. szám
Vadászat WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO@UJSZO.COM Ezekben a hetekben éli meg a természet a nyári lepusztulását. Asztalsima tarlók, frissen tárcsázott dűlők mindenütt. Egyes gazdaságokban még a tarlókat is legyomirtózták, nehogy véletlenül felverje a sarjú. feltételeztem belőlük. Lett is vadászsiker bőven. De a legnagyobb trófeák azok a fényképek és megfigyelések, amelyeket cserkelések közben készítettem, tapasztaltam. FARKASOK ÉS SZARVASOK Augusztus elején beszéltem a Szlovák Állami Erdészet vadászati szakemberével, aki elmondta, hogy erősen tartja magát a nagyvadat ért támadások sokévi statisztikája. A farkasok csak a Polyánai Védett Vadászati Körzetben a szarvas szlovákiai génállományából évente 15-20 szarvasbikát rántanak le. Ez mintegy 20%-át teszi ki a nagyragadozók által Polyánán prédaként megölt nagyvadnak. A 80%-ot kitevő 60-80 darab újszülött csülkösvad és felnőtt tarvad nagy részét sose találják meg. Arról, hogy milyen drámák zajlanak le az erdők sűrűjében, sokszor tudomást sem szerzünk. Június elején Szlovákiában is kimutatták az afrikai sertéspestis (ASP) jelenlétét, de a történetnek egyelőre nincs folytatása. Minden gyanús esetet jelenteni kell, a tetemekhez pedig nem szabad nyúlni. Augusztus végén, valamelyik hűvösebb éjszakát követő hajnalon megszólal az első bőgő szarvasbika - valószínű, hogy épp a Duna árterületének valamelyik erdejében. A szakma a szarvasbőgés kezdetét Kisasszony napjára (szeptember 14.) teszi, ám ez régiónként változó, és a magasabb területeken csak októberben következik be. E nnivalót bőven talál magának a vad, de a vízkérdést csak a harmat tudná megoldani. A csülkösvad nagy utat képes megtenni a vízért, de az apróvad, kiváltképp annak a szaporulata nagy veszélynek van kitéve. Hajnalonként és esténként figyelem a tarlóra kiváltó, vízhez vonuló apróvadat. A megfigyelésben nem vagyok egyedül! RÓKÁK, HÉJÁK ÉS AZ APRÓVAD A rókák új nemzedéke, a diósförgepatonyi Slovakiaring parkolóiban kidobott, kóbor életmódra kényszerült kutyák és helyben szaporodó barna rétihéják, melyek száma a sikeres szaporodás után 7 egyedré duzzadt - mind az apróvadat figyeli. A rókák számát a kezdeti 3 darabról sikerült 1 egyedre csökkenteni, az a maradék egy viszont a társai elvesztése közben annyi mindent megtanult, hogy őt egyéni vadászaton az ember már nem veri át. A kutyák állandó utánpótlásáról zsinórban gondoskodnak a Slovakiaring és a Malkia park népes látogatói, akik szívtelenül a parkolókban „felejtik" főleg a fővárosból származó „kedvenceiket". A ragadozó madarak felduzzadt állománya a védelmüknek köszönhető. Nem forszírozom a védelmük szükségességét vagy egyesek számára a gazdaságilag kifizetődő voltát, de tény, hogy sok van belőlük. A harmat, a cserkelő, vadat figyelő vadász nadrágját és cipőjét is átáztató bő harmat sok mindent megoldana. A vadgazda nyári feladatai közé tartozik a sózok karbantartása és feltöltése. Nemcsak a csülkösvad, hanem szőrmés apróvad is keresi és egész évben felveszi a sót. Ezért az ivóvízszegény időszakban a vadat összegyűjtő itatok közelében és a mezőgazdasági termények öntözésekor az öntözök közelében is javasolt sót kihelyezni. AZ ŐZHÍVÁS TUDOMÁNYA A síkság csülkösvadja az őz. Leszámítva az embert, a néhány kóbor kutyát, a rókát és az újra terjedő, jövevényvadnak számító aranysakált, az őznek és a kis gidáknak egyéb természetes ellenségük nincsen. Május 16-tól folyik az őzbak vadászata. De az igazi idény július végén és augusztus első harmadában zajlik, most van az őzek párzása. Maga az őznász 2-3 hétig is eltarthat, de egyes pagonyok sutái csak pár napon keresztül hajlandóak felvenni a bakot. A párzási idénynek tekinthető 2-3 hét egy nagyobb vadászterület különböző részein mutatott párzási hajlandóság összefüggő idejét veszi alapul. A sikeres ő^hívás ideje az őznász alatt van, és azon belül is nagyon behatárolt az ide‘ je. Csak ritkán tart pár napnál tovább. Ezért a gyakorló vadász nagyon óvatosan használja a hívóeszközeit, mert szakavatatlan sípolásokkal több kárt teszünk, mint amennyi maradandó sikerélményt szerzünk magunknak. Semmi sem alkalmasabb az őzállományunk megismerésére, mint a jól kezelt hívósíp. A magaslesekről ilyenkor jobb, ha megfeledkezünk, és a „földhöz ragadt" cserkelő vadászatot gyakoroljuk. A lesről leadott gidahangra meginduló róka is jó 150 méterre megáll a lestől, és néz a leskosárra a vadász szemei közé. A középkorú vagy öregebb bak csak kevésszer mutat érdeklődést a magaslesről leadott csalisíp hangjára. Első osztályú hangbemérő eszközeik vannak a hang eredetének a meghatározásához! Elhagyva a lest és megfelelő légáramlást választva a cserkeléshez a sípomra csak az idén befutott 2 róka, 1 kóbor kutya és jóval több őzbak, mint amennyit a területen j ill r \/ /i M /i \ 1 ii I I K ii m I I j j {I II n if I I Aq C7pr\fpmkprkpn? vo 0£jVUIVXÍ1L/V1 UL11. 1 SZŐRMÉS VADAK KÖZÜL: őzbakra, rókára, mosómedvére, nyestkutyára, amerikai nyércre, nutriára, vaddisznóra, gímszarvasra, dámra tekintet nélkül nemre és korra, őzbakra, muflonra. Szeptember 1-től őzre, alpesi zergére, szikaszarvasra, fehérfarkú szarvasra, üregi nyálra, nyestre és nyuszira, borzra és aranysakálra. SZÁRNYAS VADAK KÖZÜL: vetési varjúra, hamvas (dolmányos) varjúra, szarkára, szajkóra, fogolyra, szirti fogolyra, örvös galambra és gerlére, szeptember 1-től vadkacsára, szalonkára. ^ 2018. Augusztus