Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-09 / 183. szám
www.ujszo.com I 2018. augusztus 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Berlin le fogja inteni a kínai tőkét A politikai üzletek és a kapitalista üzlet között van különbség FELEDY BOTOND A hőség ellenére folyik a munka a német kereskedelmi minisztériumban. Nem is akármilyen. Miközben közép-európai országok még naivan azon dolgoznak, hogy a kínai befektetéseket bármelyik ágazatukba akár porszívó, beszippantsák, Berlinben ez a szándék éppen megfordulni látszik. A német kormányzat nem először döntött úgy, hogy megakadályozza, hogy a kínaiak bevásárolják magukat egy nemzetstratégiai és biztonsági szempontból kiemelt német vállalatba. Legutóbb a német áramellátásban szerepet játszó 50 Hertz cégbe léptek volna be kínai állami oldalról, ez ellen emelt vétót Berlin, pontosabban egy német állami bank vásárolta fel a részvényeket. A befektetésvédelmi szándék idén tovább tisztult. Már tavaly törvény-, ben fektették, hogy ha a befektető cég az Európai Unión kívülről érkezik és 25%-nál nagyobb részesedést szerezne a stratégiai iparágak bármely szereplőjénél, akkor ehhez előbb államijóváhagyás szükséges egész Németországban. Ezt a szabályozást finomítanák tovább. A minisztériumban már 10%-os küszöbről kezdtek beszélni, ekkora részesedéstől kellene állami jóváhagyás. A több részletben végrehajtott bevásárlásnál is érvényes lenne a szabály, tehát ha először 9, majd 16 százalékot vesznek, akkor a második bevásárlást engedélyeztetni kell. A kritikus infrastruktúra fogalma meglehetősen széles, hiszen a vízellátás, az informatika, a közlekedés, az egészségügy és természetesen az energiaellátás is beletartozik. Fontos, hogy megértsük: a 21. században ezekben a cégekben hihetetlen mennyiségű adat és információ keletkezik, és ezek felett rendelkezni már önmagában nemzetbiztonsági kérdés. Hogy a szolgáltatások leállítása, külföldi állami szereplőhöz való átjátszása milyen hihetetlenül nagy kockázatokat rejt, azt nem is szükséges taglalni. Éppen ezért izgalmas, hogy a németek az unió legnagyobb gazdaságaként és a leginkább exportorientált országként mégis teljesen nyíltan elindultak ezen az úton, hiszen a várható hasonló válaszlépések, retorziók miatt bizony komoly kockázatot vállalnak. Az üzenet az, hogy a kapitalista profitorientált befektetők és az államkapitalista cégek között van különbség. Az euroatlanti térség piaci szereplői és a tervgazdaságok szereplői között van különbség. A politikai üzletek és a kapitalista üzlet között van különbség. Ez Pekingre, Moszkvára, Észak-Koreára és Iránra is vonatkozik, ahogy az arab térségben is számos országra. Európában több gazdasági autonómiára, ennek kiépítéséhez és megvédéséhez pedig nagyobb bátorságra van szükség. Berlin végre ebben jó üzenetet küldött. Az pedig a közép-európai országok számára is támogatható lenne, hogy a kínai pénz helyett egy Európai Befektetési Alap legyen az, amely végső esetben biztosítja, hogy európai kézben maradjon a kritikus európai infrastruktúra. Ez pedig a német-orosz gázüzletekre is vonatkozhatna. Egy teljesen tiszta ember (Lubomír Kotrha karikatúrája) Kulturális veszteségeink XI. JUHÁSZ KATALIN Régi ismerősömmel találkoztam a minap egy rendezvényen. Az illető, aki tizenkét évvel ezelőtt diplomázott a pozsonyi képzőművészeti egyetemen, görögdinnyéből faragott ki mindenféle elképesztő alakzatot az egybegyűltek szórakoztatására. Tényleg mindenki remekül szórakozott, hiszen élvezet nézni egy ügyes kezű dinnyeszobrászt munka közben, még akkor is, ha egykedvűen, flegmán forgatja a kést. Naná, hiszen tényleges tudásának csupán 8-10 százalékát használja - de lehet, hogy sokat mondtam. Szinte szégyelltem odamenni hozzá, hiszen emlékszem, mekkora tervei voltak egyetemistaként. De aztán legyűrtem a rossz érzést, és úgy tűnt, a találkozás számomra volt kínosabb. O láthatóan megörült nekem, és elmesélte, hogy a dinnyeszezonon kívül is van munkája bőven: ételdekoratőrként dolgozik egy kis cégnél, amely puccos partikra, bálokra, vállalati bulikra szállít hidegtálakat. Gondolom, nem kell magyaráznom, mi ebben a kulturális veszteség. Egy grafikus barátom, aki Budapesten végzett, nemrég webshopot nyitott néhány kollégájával. Úgy bocsátják áruba alkotásaikat, hogy pólókra, bögrékre, kispárnákra, laptoptáskákra, hátizsákokra, és a jó ég tudja, még mi mindenre nyomtatják őket (nem volt bátorságom végignézni a teljes kínálatot). Fura érzés látni a jól ismert, karakteres, néhány markáns vonalból összeálló rajzokat ezeken a tucat-termékeken. Másnap szétnéztem az illető Facebook-profilján, és találtam egy fényképalbumot, amelyben 103 egyéb grafika és kombinált technikájú alkotás szerepelt, mind az utóbbi két évben készült, és látni rajtuk, hogy sosem kerülnek bögrékre. A művészet tehát megmaradt hobbiként, a megélhetést pedig a webshop biztosítja, már ha megér valakinek 18 eurót egy ilyen bögre. És itt egy harmadik történet is: szintén diplomás képzőművész, könyvillusztrátor, és imádja a munkáját, illetve imádná, ha lenne rá kereslet. De sajnos nincs, ezért jelenleg egy rajzfilmstúdióban napi nyolc órában háttereket rajzol egy francia megrendelőnek, valami halas, víz alatt játszódó sorozathoz. Még talán ez hangzik a legjobban, bár nem igazán rugaszkodhat el a földtől, vagyis alig használhatja a fantáziáját. Milyen jó lenne, ha ezek hárman azt csinálhatnák, amihez a tehetségük és a tudásuk is megvan! Mennyit gazdagodna általuk az emberiség! Ehhez „csak” arra lenne szükség, hogy „az emberiség” a megérdemelt helyén kezelje a képzőművészetet, hogy minden érettségizett fiatal értékelni tudja a kortárs alkotásokat, vagy legalább ne intézze el őket egy legyintéssel. Hogy a polgárok eredeti festményekkel, grafikákkal, kisplasztikákkal díszítsék lakásukat. Hogy legyen erre igényük, illetve megengedhessék maguknak. Hogy sokkal többen járjanak kortárs kiállításokra, ismerjék és szeressék meg a köztünk élő tehetségeket. Ne csak dinnyeszobrászként vagy bögredíszítőként találkozzanak a nevükkel, hanem művészként is. Persze realista vagyok, tudom, hogy sok ez egyszerre kívánságból, még egy aranyhalnak is, amely egy francia rajzfilmsorozatban úszkál. Szépen kidolgozott háttér előtt. FIGYELŐ Vizsgálat kell, nem hazugságvizsgálat Cirkusz kell a népnek, hát a Smer két Robertje megadja neki. Az emberrablási botrány kipattanása után várható volt, hogy beindul a cirkuszi mutatványos offenzíva, csak azt kellett kitalálni, mivel. A múltkor már kiraktak egymillió eurót élő adásban az asztalra, valami új etűd kellett, hát Kalinák ráköttette magát a hazugságvizsgálóra - úja kommentárjában a Sme. A lap rámutat, a hókuszpókuszok helyett bőven elegendőek lennének a régi, unalmas, hagyományos módszerek, mint például egy tisztességes rendőrségi vizsgálat, a biztonsági emberek felmentése a titoktartás alól stb. „A hazugságvizsgálóra úgy tekintenek, mint valami titokzatos, kifinomult berendezésre, amely kideríti az igazságot. Valójában csak az alany lebukástól és hazudozástól való félelmét leplezi le. Ilyesmivel pedig tényleg nem vádolta meg soha senki Robert Kalinák”-írja a lap. (úsz) Burkatörvény: Mit járkálnak postaládának öltözve?! Bírálatok zúdultak Boris Johnson volt brit külügyminiszter a dániai burkatörvénnyel kapcsolatos kijelentései miatt. Van, aki a kizárását sürgeti a Konzervatív Pártbál, ás Theresa May kormányfő is bocsánatkárásre szólította fel. Boris Johnson a The Daily Telegraph-ban megjelent cikkében bírálta a Dániában a burkára és az arcot takaró viseletekre vonatkozó tilalmat, egyúttal nevetségesnek nevezte, hogy a muszlim nők postaládának öltözve járnak az utcán, majd bankrablókhoz hasonlította őket. Kijelentései belpolitikai vihart kavartak, a kormányzó brit Konzervatív Párt elnöke, Damian Lewis után Theresa May kormányfő is bocsánatkérésre szólította fel, egyértelműen sértőnek nevezve Johnson szavait. A Konzervatív Párton belüli muszlim fórum alapítója, Mohamed Sheikh, a törvényhozás felső kamarájának, a Lordok Házának a tagja a úgy véli, nem elég a bocsánatkérés, Boris Johnsont ki kell zárni a pártból. Hol vagyunk, kocsmában? Sayeeda Warsi, a Konzervatív Párt egy másik tagja a Lordok Házában, és az első muszlim nő, aki kormánytag lett, a The Guardian című lapban megjelent írásában úgy vélte, Johnson kijelentései a gyűlölet-bűncselekmények számának növekedéséhez vezethetnek Nagy-Britanniában. Jeremy Wright kulturális miniszter azt mondta, szükség van vitákra, „de nem a barátainkkal beszélgetünk a kocsmában, közszereplők vagyunk, így kötelességünk körültekintően fogalmazni”. Eric Pickles, a Konzervatív Párt korábbi elnöke azt mondta: ha valaki hivatalosan is panaszt tesz a párt soraiból, vizsgálatot indít egy független bizottság, és valószínűtlennek nevezte, hogy Johnson ebben az esetben megúszná a büntetést. Szerinte „illiberális nyelvezetével” Johnson a vita elfojtását kockáztatja. Pártelnök akar lenni A gyakran túlzónak ítélt megnyilvánulásairól ismert Johnson köreiből olyan információk érkeztek, hogy nem fog bocsánatot kérni. Johnson júliusban mondott le a külügyminiszteri tisztségről, mert nem értett egyet Theresa May kormányfő elképzeléseivel a brexit feltételrendszeréről és az EU-val kialakítandó szoros kapcsolatokról. Kommentárok szerint lemondásával Johnson megerősítette vezető szerepét a Konzervatív Párt keményvonalas brexit-táborának élén, sokan pedig Theresa May lehetséges utódaként tekintenek rá, ha nem hoznának eredményt a brexittárgyalások. Egyesek a politikus dániai burkatilalommal kapcsolatos megnyilvánulását is csak annak tudják be, hogy Johnson növelni akaija népszerűségét a párt jobbszámyán. Európában például Franciaországban, Belgiumban is tilos az arcot takaró öltözet viselése nyilvános helyen, Nagy-Britanniában azonban, ahol becslések szerint hozzávetőleg hárommillió muszlim él, egyetlen komoly párt sem támogat ilyen korlátozást. (MTI)
