Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)

2018-07-24 / 169. szám

www.ujszo.com I 2018.julius 24. KULTÚRA I 9 Majdani séták Alsósztregován Jarábik Gabriella: „Mindvégig azt tapasztaltuk, hogy sok embernek fontos Madách, az ő szellemi hagyatéka" LAKATOS KRISZTINA Idén ünnepli fennállásának, pontosabban kapunyitásának 15. ávforduláját a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma - másfél évtizede nyílt meg a múzeum állandé kiállítása az intézmény pozsonyi székházá­ban, a Bramer-kúriában, és 2003-ban rendezték meg az első - időszaki - kiállítást az alsésztregovai Madách-kas­­télyban is, ami egy új időszá­mítás kezdetét jelentette az irodalmi emlékhelyen. Pozsonyban már folynak az új ál­landó kiállítás előkészületei - mert ahogy Jarábik Gabriella, a múzeum igazgatója megjegyzi, másfél évti­zed alatt jócskán megváltoztak a múzeumi prezentáció módszerei és technikai lehetőségei Alsósztre­gován pedig következő fontos állo­másához közelít a Madách-kastély teljes körű felújítása. A kastély park­ja és a Madách-síremlék van soron. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor a Szlovák Nemzeti Múzeum szerke­zeti struktúráján belül a Madách­­kastély a magyar múzeum gondo­zásába került, látva az akkori ke­serves állapotokat, kevesen gon­dolták volna, hogy belátható időn belül kerül majd pénz az emlék­hely átfogó felújítására. Ma pedig már egy tökéletes állapotú épület, benne új, korszerű, gazdag tartal­mú kiállítás várja a látogatókat. A Madách-kastéllyal egy időben vette át a múzeumunk a szklabonyai Mikszáth-házat is, a felújítást ezzel kezdtük, mert ezt volt a kisebb falat - persze, viszonylagosan, mert itt elő kellett teremteni a pénzt a tervdoku­mentációra, a felújításra, a tárlatra... 2006-ban sikerült átadnunk a meg­újult emlékházat, akkor kezdtünk komolyabban foglalkozni a Madách­­kastéllyal. Alsósztregován a kezdet kezdetétől szerencsésen alakultak a dolgaink. Nagyszerű emberekkel is­merkedtünk meg, például Kass Já­nossal, akinek Az ember tragédiához készített illusztrációit már 2003-ban kiállítottuk itt. Általa jutottunk el Zi­chy Mihály unokájához, Csicsery- Rónay Istvánhoz, aki pár évvel ko­rábban Amerikából tért haza, létre­hozta a Zichy Alapítványt, az pedig hozzásegített minket ahhoz, hogy Zichy Mihály Tragédiához készített garafikai sorozatának második szá­mú másolatát gyakorlatilag ajándék­ba megkapjuk. Ez óriási dolog. Az eredeti sorozat a Magyar Nemzeti Galériában található, az első számú másolat a Zichy Mihály Emlékház számára készült, és ugyanazon a gé­pen nyomtattatta ki a mi sorozatun­kat az alapítvány. Egyik kapcsolat hozta a másikat, remek szakembe­reket ismertünk meg, akik mind lel­kesen voltak a segítségünkre. Min­denképpen ki kell emelnem Kerényi Ferenc irodalomtörténészt, aki azonnal a szárnyai alá vett bennün­ket, amikor először feltűntünk a Csesztvén akkor már 30 éve rend­szeresen megrendezett Madách Na­pokon. Nagy segítségünkre volt a 2013/2014-ben megvalósult al­­sósztregovai felújítás és az új kiállí­tás koncepciójának a kialakítása so­rán. Mindvégig azt tapasztaltuk, hogy sok embernek fontos Madách, az ő szellemi hagyatéka. Különösen Magyarországon, különösen Nógrád megyében. És mi a helyzet nálunk? A határ innenső oldalán él ma a Madách­­kultusz? Alsósztregován, illetve a szűkebb régióban, az Ipoly mentén igen. De ha Dél-Szlovákiát vagy Szlovákiát te­kintjük, akkor kicsit csalódott va­gyok. A két kezemen meg tudom szá­molni, hány iskola érdeklődik az em­lékhelyek - akár a Madách-kastély, akár a Mikszáth-ház - iránt, leszá­mítva a szűkebb környék iskoláit, nagyjából Ipolyságtól Rimaszomba­tig. Nem tudom, hova járnak a hazai magyar középiskolások tanulmányi kirándulásokra. Mi minden feltételt megteremtettünk: nemcsak a terme­ket, a kiállítást lehet végigjárni, nem­csak a Tragédiát lehet megnézni, ha­nem a gyerekek például beöltözhet­nek az egyes színekhez kapcsolódó jelmezekbe, a pincében pódiumunk is van, ahol egy-egy jelenetet akár el is játszhatnak, mondjuk egy rendhagyó irodalomóra keretében. Lehet, hogy vannak ennél szebb helyek, de azt gondolom, ha már egy ekkora szel­lemi és épített örökséget kezelhe­tünk, és gyönyörűen helyreállítva áll a rendelkezésünkre, akkor bűn, ha nem élünk a lehetőséggel mi, szlo­vákiai magyarok. Pedig akár rendez­vényeket, konferenciákat is be tud fo­gadni a kastély. Például a Madách-díj átadása hol lehetne méltóbb helyen? Mire készülnek most Alsósztre­gován? Egy interreges, határon átnyúló pályázaton keresztül jutottunk forrá­sokhoz a kastélypark felújítására - jövő év végéig kell befejeznünk a ki­vitelezést. Az eredeti terveink nagy­jából kétharmadát sikerül megvaló­sítanunk. A kastély parkját a 60-as években oda épített iskola tulajdon­képpen kettészeli. így közvetlenül a kastély körül maradt egy kisebb rész, ahova egy rózsalugast álmodtunk. Az iskola mögött kezdődik a park na­gyobbik része, ez két és fél hektár, amelyet megint csak kettészel egy kis patak. Az iskola és a patak közé két játszóteret terveztünk, ebből az egyikre és egy pihenőhelyre jut most pénz. A patakon keresztül két hidacs­­ka vezet majd keresztül, itt ki kell ala­kítanunk az utakat, a világítást, egé­szen a park végéig, a síremlékig. Ide, a patak másik partjára kerül egy pó­dium a hozzá tartozó kiszolgálóegy­séggel, vagyis egy kis épülettel. Ma­Jarábik Gabriella gát az emlékművet az elmúlt években részben már restauráltuk, de mára szükségessé vált a talapzat és a sír­kamra fedőlapjának a felújítása, pon­tosabban cseréje, mert a homokkő teljesen tönkrement. Mindig történ­nek előre nem látható dolgok: nem­rég például volt egy nagy eső Al­sósztregován, a domboldal megcsú­szott, rá a síremlékre. Nagyon féltünk attól, hogy a víz elborítja a sírkamrát, így azonnal meg kellett oldani a szel­lőzőnyílásokat és a vízelvezető árko­kat. Ä felújítás következő szakaszá­ban, amely még belefér az interreges projektbe, megpróbáljuk kamerával felmérni, milyen állapotban van a sír­kamra, ahova az 1936-os újrateme­téskor a családtagok hamvait áthe­lyezték. Ma egészen pontosan azt sem tudjuk, Madách Imre mellett kinek a maradványai kerültek ide. Mivel a madáchi életmű nem nagyon terebélyes, hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy ami tudható, az tudott is. Ezek szerint vannak még fehér foltok a hagya­tékban? Mindig felbukkannak új tények, adalékok. Az új állandó kiállítás összeállításakor a családfát is igye­keztünk feltérképezni. Madách Imre lányának, Jolánnak az ága Beszter­cebányára vezet, 1964-ben, amikor a kastélyban megnyílt az irodalmi mú­zeum, az unokája még ott volt az ün­nepségen. A költő fiának, Aladárnak az ága messzebbre került. A hónap elején járt nálunk Madách Márton Brazíliából, családostul. Budapesten autót béreltek, és lejöttek Alsósztre­­govára. Madách Márton családi neve tulajdonképpen Bezzegh-Huszágh. Madách Aladár lánya, Flóra volt az utolsó, aki 1938-ig, az ingatlan elár­verezéséig a féijével, Lázár Pállal a kastélyban élt. Nekik is volt egy Fló­ra nevű lányuk, akit a családban Lo­lának szólítottak, ő ment feleségül Budapesten Bezzegh-Huszágh Ist­ván katonatiszthez. A háború végén az egész család Németországba ment, onnan az Egyesült Államokba szeret­tek volna áttelepülni. De Lázár Pál és Flóra akkor már hatvan fölött járt, az USA pedig nem fogadta az időseket, így Dél-Amerika maradt, végül Säo Paulóban telepedtek le. Bezzegh- Huszághéknak akkor már volt két lá­nyuk, Márton és még egy lány pedig Brazíliában született. Lola asszony kérése volt, hogy az egyetlen fia ve­gye fel a Madách családnevet. Ma­dách Mártonnak később három fia született, a két idősebb szintén a Ma­dách családnevet viseli. Különösen a fiúknak volt nagy élmény Alsósztre­­gova. Madách Imre művét sok he­lyen ismerik a világban, de Brazíliá­ban nem. Itt szembesültek azzal, hogy milyen jelentőségű alkotóként tartjuk számon az ősüket. Madách Márton megígérte, hogy jövőre visszajön­nek, előkeresik a régi családi doku­mentumokat, és ha minden jól megy, készítünk egy filmet a visszaemléke­zéseiből. A kastélyban megtekinthető ál­landó kiállítás ötéves lesz, azaz friss anyag. Terveznek itt bővítést, vál­tozást a közeljövőben? Az állandó kiállításunk első része Madách életét és korát, a második rész pedig Az ember tragédiája 15 színét mutatja be. A tervezésekor Csesztvén már kész volt a tárlat, azt a Petőfi Irodalmi Múzeum készítet­te. Mi szlovák-magyar csapattal dolgoztunk, a fökurátor Praznovsz­­ky Mihály volt. Úgy alakítottuk a terveket, hogy az alsósztregovai anyag tulajdonképpen a csesztvei folytatása lett, ahogy az Madáchék életében is történt. Nagyon fontos­nak tartottuk, hogy mind a 15 szín je­len legyen valamilyen jelképes for­mában, hogy a látogatók megértsék a mű ívét, az üzenetét. Kovács Anna, a kiállítás egyik kurátora most elő­állt egy új ötlettel - tervezett egy idő­gépet, amely még idén elkészül, bár a kivitelezést egyelőre homály fedi. Budapesten, az Országos Színház­­történeti Múzeum és Intézet munka­társai pedig készítenek számunkra egy válogatást a Tragédia színházi előadásainak részleteiből - ezt az összeállítást is beillesztjük az állan­dó kiállításba. Visszatérve a kastélypark felújí­tásához. Az Interreg keretében el­nyert támogatáshoz benyújtott, nyertes tervezet 3 szlovákiai és 3 magyarországi települést érint. A helyi projektek milyen módon kapcsolódnak egymáshoz? Ä közös cél a turizmus fejlesztése, az úgynevezett Palóc út kiépítése. A határ szlovákiai oldalán Magasmaj­­tény, Alsósztregova és Gyetva a részt vevő fél. Mi a kastéllyal és a felújított parkkal a kulturális élményt, a pihe- ■ nőhelyet kínáljuk - tavasztól őszig szabadtéri kulturális programoknak adunk otthont. A két másik szlovák helyszínen elsősorban a hagyomá­nyos népi kultúrát, a helyi viseletét és az épített örökséget mutatják be. Ma­gyar részről Vanyarc, Recsk, vala­mint a salgótaijáni Palóc Út Klaszter Egyesület a partner, utóbbi egyben a projektvezető, ez fogja össze a kez­deményezéseket. Vanyarcon szlová­kok is élnek, van szlovák tájház a fa­luban, évente rendeznek haluska­­fesztivált, van egy híres hímestojás­­gyüjteményük, azon belül a patkóit tojások számítanak helyi jellegzetes­ségnek - egyebek mellett ezeket sze­retnék bemutatni. Recsken a palóc vi­seletét népszerűsítik a helyi hagyo­mányőrzők. Mi az Interreg forrásai­ból 320 ezer eurót nyertünk a park felújítására, a kulturális minisztéri­umtól pedig 100 ezer eurót kaptunk az előkészületekre. Nagyon bízunk benne, hogy ez a projekt és egyálta­lán, a Palóc út még több látogatót vonz a kastélyba. Pályázati forrásokból jövő év végéig megújul a Madách-kastély parkja is

Next

/
Oldalképek
Tartalom