Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)

2018-07-04 / 153. szám

141 KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 2018. július 4. | www.ujszo.com Filmes és színházi tábort szervez a Thália NÉMETI RÓBERT Napközis Színházi és Filmes Tábort szervez gyerekeknek a kassai Thália Színház Varga Anikó színésznő vezetésével. nma „Szárnyaló képzeletednek ne szabj határt, gyere velünk a mesék végtelen birodalmába. íij jelenetet, fess díszletet, bújj jelmezbe és lépj fel a világotjelentő deszkákra, vagy forgass filmet egy héten át, a ka­mera forog, csapó, tessék!” - ezek­kel a szavakkal invitálják a gyere­keket a szervezők és Varga Anikó, aki elmondta, a táborban lehetőség nyílik bekukkantani a színházi munka és filmkészítés kulisszái mögé. A résztvevők lehetnek szí­nészek, rendezők, díszlettervezők, jelmezkészítők, operatőrök, smin­kesek, és részt vehetnek a filmké­szítés utómunkáiban. „Az öt nap során filmes technikákat sajátíta­nak el. Megtanulják kezelni a fé­nyeket, belekukkantanak a szere­pek előkészítésébe, a színpadi munkába, abba, hogyan dolgozik egy színész. Átfogó betekintést nyernek egy színész vagy egy fil­mes hétköznapjába” - nyilatkozta lapunknak Varga Anikó, a tábor főszervezője, mentora. Hozzátette, a foglalkozásokat tapasztalt szak­emberek segítik - színészek, ope­ratőrök, rendezők, akik segítenek abban, hogy a tábor végére a szín­ház és a film összekapcsolásával a gyerekek saját, egyedülálló pro­dukcióval rukkoljanak elő. „Gye­rekkori álmomat valósítom meg ezzel a táborral. Egy aprócska fa­luból származom, Tornaija mellől, és abban az időben nem igazán volt ilyen lehetőség. Egy ilyen tábor kreatív gondolkodásra ösztönzi a fiatalokat, és ez azért is fontos, hogy évekkel később, felnőttkorukban is hasznát vegyék. Nekem a színház olyan gondolkodásmódot ajándé­kozott az évek során, ami sok min­denben segít, és boldoggá tesz. Hi­szek benne, hogy tovább kell adni, mert működik” - zárta a színésznő. Augusztus 6. és 10. között várják a gyerekeket a Thália Színházba (A szerző felvétele) Pataky: a polgármesteri munka az első A királyhelmeci, a bodrogközi és az Ung-vidéki ügyekre, problémákra és fej­lesztésekre szeretnék elsősorban koncentrálni - mondta Pataky Károly, Kas­sa megye új alelnöke (A szerző felvétele) LECZO ZOLTÁN Hét hónappal a megyei választások után megválasz­totta alelnökeit a Kassa megyei közgyűlés. A tisztséget Dániel Rusnák (KDH) és Pataky Károly (Híd) tölti be. Ki­­rályhelmec polgármesterét kérdez­tük. Miért tartott ilyen hosszú ideig, míg a testület, Rastislav Trnka megyeelnök javaslatára, meghoz­ta ezt a döntést? A késői döntés a vezetői poszto­kat jelenleg betöltők tapasztalatlan­ságával magyarázható. Az alelnö­­kök személyéről nem sokkal a vá­lasztások után tárgyalni kezdtünk, és már 2017 decemberében a javasla­tok között szerepelt a most megsza­vazott verzió, azaz hogy Dániel Rusnák úr és én legyek a megye al­elnöke. Azt hiszem, csak most jutott el a megyeelnök és csapata ahhoz a felismeréshez, hogy kommunikáció nélkül nem lehet előrejutni a köz­ügyekben. O egyébként a most meg­választottakon kívül még egy sze­mélyt, Ján Volnyt (Smer) tartotta volna elfogadhatónak, ám az ő sze­mélyében nem tudtak egyezségre jutni. Trnka egyébként azzal a fel­tétellel terjesztette a közgyűlés elé a nevünket, hogy vagy mindkettőnk­nek bizalmat szavaz a testület, vagy nem írja alá a határozatot. Milyen változásokkal jár az ön számára, hogy megválasztották Kassa megye alelnökévé? Megtisztelő a bizalom, de komoly pluszmunkával is jár ez a poszt. Hogy konkrétan hogyan osztjuk el egymás között a feladatokat, arról a közeljövőben egyeztetünk a másik alelnökkel. Legfeljebb heti egy na­pot szeretnék Kassán tölteni, ugyan­is azt már többször egyértelművé tettem, és most is hangsúlyozom, hogy számomra a polgármesteri munkám, Királyhelmec ügyei a leg­fontosabbak. Komoly sikereket ér­tünk el az elmúlt három és fél évben a szülővárosomban, ám feladat akad még bőven, úgyhogy szeretném folytatni a munkát. Meggyőződé­sem szerint a megyei alelnöki poszt csak egy további lehetőség arra, hogy a királyhelmeciekért, illetve a tágabb régióért, a Bodrogközért és az Ung-vidékért dolgozhassak. Konkrétan milyen ügyekben számít előrelépésre? A középiskolák és egyes egész­ségügyi intézmények a megye fenn­tartásával működnek, de az útháló­zat karbantartása is a megye felada­ta. Ezen kívül több más olyan do­loggal is foglalkoznunk kell, mely közvetlen hatással van az emberek mindennapi életére. Kiemelt fon­tosságúnak tartom a Királyhel­­mecetNagykapossal összekötő főút felújítását, vagy a zétényi híd re­konstrukcióját. Ugyanígy a király­helmeci, a nagykaposi és a tőkete­­rebesi központi buszállomás ügyére is szeretnék odafigyelni. A Bodrog­közi és Ung-vidéki Kulturális Köz­pontnak nemrég plusz 30 ezer eurót bocsátottunk rendelkezésére, és a megye átvállalta a Királyhelmeci Szakközépiskola komplex rekonst­rukciójára elnyert pályázat önrészét is. Ám ezek csak részsikerek, hisz az itteni emberek ügyei, ugyanúgy, mint az egész keleti régió, sajnos ed­dig számos téren nem kaptak elég fi­gyelmet. Pusztulófélben a Dancs-kastély SZÁSZI ZOLTÁN A Sajó folyó bal partján, a mára gátak közé szelídített folyó keleti teraszán terül el Kövecses. A nevét talán a határában lévő szántófölde­ken igen gyakran előforduló kisebb-nagyobb folyami kavicsok után kaphatta a falu. Régóta lakott hely ez a vidék, alig pár kilométer ide a Méhihez tartozó Feketesár-dűlő, ahol rézkori temetőt tártak fel közel négy évtizeddel ez­előtt. Kövecses mára elég rossz ál­lapotba került kastélya alig 150 éve épült, sorsa végleg megpecsételődni látszik. Az ősi Danes birtok Tököly Gábor történész gömöri kastélyokat és kúriákat bemutató kétkötetes munkájában azt írja, hogy a Dancsok ősei már a tatárjárás előtt is több Sajó menti település, köztük Kövecses, Sajórecske és Sajókeszi birtokosai voltak, eredetileg gömöri várkatonák. Ezek a falvak a tatárjá­ráskor jórészt elpusztultak, elnépte­lenedtek, és csak akkor éledtek újjá, amikor a második honalapítónak is nevezett IV. Béla király újra meg­erősítette birtokaikban a korábbi tu­lajdonosokat. Feltételezhető, hogy a Danes család a vészes idők után ép­pen itt, Kövecsesen alakított ki egy minden bizonnyal megerődített, fá­ból és kőből épített uradalmi udvar­házat, uradalmi központot. Ez a ko­rai családi birtokközpont minden valószínűség szerint a ma álló késő klasszicista stílusú kastély helyén állhatott, és az sem kizárt, hogy a 19. század második felében a mostani kastély építésekor a régi udvarház bizonyos régi elemeit felhasználhat­ták, talán kövei ma is a falakat erő­sítik. Mostanra ugyancsak rossz ál­lapotú lett a kastély. A Danes család, amely már 1427-től birtokos itt, fénykorában igen magas pozíciókat is betöltött, tagjai országos méltósá­gú urak voltak, például a királyi főasztalnok-helyettesi posztot is be­töltötte az egyik ős. A fentebb emlí­tett középkori kúria, erődített udvar­ház meglétét egy 1548-as esetről ké­szült irat is bizonyítja. Ez az irat ar­ról szól, hogy a közeli Szarvaskő vá­rának várnagya, bizonyos Horváth Ferenc megtámadta, és kirabolta az udvarházat, amelynek akkor Danes Miklós volt a lakója. A féllábú honvéd A 19. század végén elkészített Borovszky-féle megyei monográfia említi azt, hogy a kövecsesi Danes család utolsó férfitagja, Danes László alig néhány évvel a monográfia meg­jelenése előtt elhunyt. Azt kell tudni róla, hogy alig 17 évesen csatlakozott az 1848/49-es forradalom és szabad­ságharc honvédségéhez. A bátor fia­tal férfi az 1848. október 30-án le­zajlott schwechati csatában harcolva súlyos sebet kapott, fél lábát ellőtte egy ágyúgolyó. Danes László a sérü­lésből felépülve kövecsesi birtokain élt, 67 éves korában hunyt el, sírja a falu temetőjének felső részében ta­lálható, az elkopott hant felett egy ter­méskőre helyezett fehér kő őrzi a közhonvéd emlékét. A romló kastély Elhanyagolt állapota ellenére is szembetűnő és domináns épülete Kövecsesnek az egykori Dancs­­kastély, amely L alakú, délkeleti Pusztul az épület. Nagy kár lenne érte. (A szerző felvétele) Tájoló Kövecses kastélyához a Tor­naija és Szentkirály közti 67- es úton leheteljutni, a kastély a falu déli végén, a 48,33/20,32 GPS- koordinátáknál található. sarkán díszes kis toronnyal ékesített, harmonikus épület volt, míg az 1948- as államosításkor el nem kobozták egykori tulajdonosától. A bejárat fölé ekkor került a népi demokrati­kus Csehszlovákia oroszlánja, a régi ablakokat formátlan egyenablakok­­ra cserélték, a kastélyba pedig né­hány év múlva mezőgazdasági gép­javítókat képző szaktanintézet köl­tözött, ennek az iskolának a hozzá­építései teljesen elrontották az egy­kor kiegyensúlyozott külsőt, és megbontották a kastély belső elren­dezését is. Azt, hogy egykor a kas­tély körül rendezett angolpark volt, már csak néhány ősfa jelöli, a park­ba garázsokat, műhelyeket építettek. A romló állagú kastélyépület mellett ma is folyik gazdasági tevékenység, de hogy mi lesz a Dancs-kastély to­vábbi sorsa, azt nehéz lenne megjó­solni. Egyelőre csak pusztul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom