Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)

2018-07-26 / 171. szám

Természetes UTAZÁSOK Hogy miért van szükségük a természettel való kap­csolatra, tőlem nem fogják megtudni. Én nem tudom újabb, meggyőzőbb érvek hadát felsorakoztatni önök elé, mint a számtalan egyéb forrás a világból. De nem is tartom helyesnek az információk ilyen módon való szájbarágósát, mint biztosan működő, egyetemes iránytűt a kielégítőbb létezéshez. Inkább elmesélem an­nak a történetét, hogy bennem hogyan ala­kult ki ez a kapcsolat, és hogyan fejlődött termé­szetszeretetté. ÁLLATFIGURÁK ÉS BREHM Vajmi kevés emlék bon­takozik ki kisgyermekko­romból és családtagjaimra sem tudok ebben nagyon hagyatkozni. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy már akkor befelé forduló, magamban jól ellevő gyerek voltam, sok cselekvésem, de főleg a belsőmben zajló párhuzamos világ rejtve ma­radt a környezetem elől. Első témába vágó emlék­ként azt sikerül előhívnom, hogy nagyjából hároméves korom tájékán átváltottam kisautókról műanyag állatfi­gurákra. Bizonyosan a múló idő ködfátyola is ludas, de most az a kép van bennem, hogy szabályosan félretet­tem az előzőt, és tudtam, hogy mostantól jobban fog érdekelni az utóbbi. A hát­térben rejtőző okok már nyilván az agykutatókat bol­dogítanák, de most már tel­jesen elhanyagolhatók. Ezt követi egy bevillanás óvodás koromból. Reggel a család egy része rángatja rám a ruhákat, anyu nyilván késésben volt a munkahe­lyéről. Mellettem az aszta­lon nyitva Brehm: Az állatok világa egyik része (a máso­dik), a kötet elején Wilhelm Kuhnert festményén élet­hűen ábrázolva egy bongó, Afrika egyik legrejtettebb életű, csodaszép antilopja. Földrajzi elterjedésével, sőt, a földrajzzal úgy általában persze akkoriban nem vol­tam tisztában, viszont úgy fest, a felnőttek minden­tudásában szentül hittem, mert az öltöztetésemmel bajlódó anyámat és nagy­anyámat kérdeztem meg, hogy ez az állat él-e a mi erdőnkben. Az említett sze­mélyek erős oldalait most nem fogom sorolni, de a zoológia nem volt az soha (ezt egyébként nagyon sokáig nem bírtam felfog­ni), de a ruhadarabok rám applikálását elősegítendő, a képre talán rá sem néz­ve rávágták, hogy „Igen!". Ettől mintegy feloldódott bennem a probléma miatt érzett feszültség, picit meg­nyugodtam, hogy van miért létezni, kimenni az erdőnk­be. Az sem volt mellékes számukra, hogy egy ilyen nekem kedvező válasszal végre ideig-óráig sikerült kiragadniuk az állatok és könyvek csodavilágából. ALÁZATTAL NÉZNI A TERMÉSZETRE A feljebb említett erdőnk magyarázatra szorul. Azért is, mert nem a miénk volt. De ez a kertünktől egy erő-12 Utazás EXTRA 2018. július

Next

/
Oldalképek
Tartalom