Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)

2018-07-26 / 171. szám

Természetes

UTAZÁSOK

Hogy miért van szükségük a természettel való kapcsolatra, tőlem nem fogják megtudni. Én nem tudom újabb, meggyőzőbb érvek hadát felsorakoztatni önök elé, mint a számtalan egyéb forrás a világból. De nem is tartom helyesnek az információk ilyen módon való szájbarágósát, mint biztosan működő, egyetemes iránytűt a kielégítőbb létezéshez.

Inkább elmesélem annak a történetét, hogy bennem hogyan alakult ki ez a kapcsolat, és hogyan fejlődött természetszeretetté.

ÁLLATFIGURÁK ÉS BREHM

Vajmi kevés emlék bontakozik ki kisgyermekkoromból és családtagjaimra sem tudok ebben nagyon hagyatkozni. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy már akkor befelé forduló, magamban jól ellevő gyerek voltam, sok cselekvésem, de főleg a belsőmben zajló párhuzamos világ rejtve maradt a környezetem elől.

Első témába vágó emlékként azt sikerül előhívnom, hogy nagyjából hároméves korom tájékán átváltottam

kisautókról műanyag állatfigurákra. Bizonyosan a múló idő ködfátyola is ludas, de most az a kép van bennem, hogy szabályosan félretettem az előzőt, és tudtam, hogy mostantól jobban fog érdekelni az utóbbi. A háttérben rejtőző okok már nyilván az agykutatókat boldogítanák, de most már teljesen elhanyagolhatók.

Ezt követi egy bevillanás óvodás koromból. Reggel a család egy része rángatja rám a ruhákat, anyu nyilván késésben volt a munkahelyéről. Mellettem az asztalon nyitva Brehm: Az állatok világa egyik része (a második), a kötet elején Wilhelm Kuhnert festményén élethűen ábrázolva egy bongó, Afrika egyik legrejtettebb életű, csodaszép antilopja. Földrajzi elterjedésével, sőt, a földrajzzal úgy általában persze akkoriban nem voltam tisztában, viszont úgy fest, a felnőttek mindentudásában szentül hittem, mert az öltöztetésemmel bajlódó anyámat és nagyanyámat kérdeztem meg, hogy ez az állat él-e a mi erdőnkben. Az említett személyek erős oldalait most nem fogom sorolni, de a zoológia nem volt az soha (ezt egyébként nagyon sokáig nem bírtam felfogni), de a ruhadarabok rám applikálását elősegítendő, a képre talán rá sem nézve rávágták, hogy „Igen!". Ettől mintegy feloldódott bennem a probléma miatt érzett feszültség, picit megnyugodtam, hogy van miért létezni, kimenni az erdőnkbe. Az sem volt mellékes számukra, hogy egy ilyen nekem kedvező válasszal végre ideig-óráig sikerült kiragadniuk az állatok és könyvek csodavilágából.

ALÁZATTAL NÉZNI A TERMÉSZETRE

A feljebb említett erdőnk magyarázatra szorul. Azért is, mert nem a miénk volt. De ez a kertünktől egy erő-12 Utazás EXTRA 2018. július