Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-26 / 171. szám
8 KULTÚRA 2018. július 26. I www.ujszo.com Hozzáadott valamit a világhoz Talán mindenütt voltam címmel jelent meg könyv Huszárik Zoltánról, a Szindbád alkotójáról RÖVIDEN Új albumon dolgozik Yoko Ono New York. Új albumon dolgozik a 85 éves Yoko Ono. Az énekesnő Warzone (Háborús zóna) című lemeze októberben jelenik meg, de már a következő albuma is készül. A Warzone-on Ono 1970 óta írt dalai szerepelnek, a záró szám pedig az Imagine, amelyet néhai férjével, John Lennonnal együtt a béke himnuszának szánt. A lemez producere Ono fia, Sean Ono Lennon volt. A japán származású művésznő Tokióban és New Yorkban nőtt fel, meghatározó alakja lett a zenei avantgárdnak azután, hogy megismerte Lennont, és a második felesége lett. Egész életében hű maradt a béke üzenetéhez, őrzi és ápolja az 1980-ban meggyilkolt Lennon örökségét. (MTI) Wes Anderson kiállítást rendez Bécs. Wes Anderson kiállítást rendez a bécsi Kunsthistorisches Múzeumban. Az intézmény arra kérte fel a filmrendezőt és libanoni származású dizájner-írónő feleségét, Juman Maloufot, hogy mutassák meg a közönségnek saját világuk kicsinyített mását. Ehhez a múzeum mintegy négymillió darabos gyűjteményéből válogathattak, megkötések nélkül. A november 6-án nyíló, jövő április végéig látható tárlat anyaga már kész, a címe pedig The Spitzmaus Mummy in a Coffin and Other Treasures from the Kunsthistorisches Museum. Wes Anderson az egyik leginkább látványban gondolkodó rendező, akinek filmjeire egyetlen képkockából is rá lehet ismemi az extrém színekből, a szimmetrikus elrendezésekből és a szabályos alakokból. (juk) Velencében debütál a Napszállta Budapest. A Velencei Filmfesztiválon debütál Nemes Jeles László új filmje, a Napszállta, ráadásul a versenyprogramban. Mivel legutóbbi filmje, a Saul fia az Oscar és rengeteg más díj előtt először a Cannes-i Filmfesztiválon nyert födíjat, esélyes volt, hogy Nemes Jeles László új munkája is itt debütálhat, de végül nem került be a májusi fesztiválra. A film forgatása 53 napon keresztül zajlott budapesti és vidéki helyszíneken egyaránt. A Napszálltát a tervek szerint idén nyáron mutatták volna be a magyar mozik, végül szeptember * 27-re tolódott a magyarországi bemutató dátuma. A történet 1913 nyarán játszódik Budapesten, a béke utolsó napjaiban. Leiter írisz (Jakab Juli) hosszú évek után tér vissza az Osztrák-Magyar Monarchia sokszínű és nyüzsgő városába. A korán elárvult fiatal lány minden vágya, hogy néhai szülei legendás kalapszalonjában kapjon munkát. Az új tulajdonos azonban elutasítja, és igyekszik eltávolítani őt a városból. Egyik éjjel egy idegen keresi fel íriszt, és bátyja hollétéről tudakozik - a lány ekkor tudja meg, hogy van egy testvére. (juk) SZABÓ G. LÁSZLÓ Ha csak első játékfilmjét, a Mannheimben, Atlantában és Milánóban díjazott Szindbádot hagyta volna ránk, Huszárik Zoltán neve akkor is aranybetűkkel fénytané a magyar filmművészet nagykönyvében. De hagyott itt nekünk mást is. Játék címmel egy nagy erejű vizsgafilmet, amelyben két rab különös módját leli meg a cellabeli szórakozásnak. És még hat rövidfilmet, köztük a lovakat elsirató Elégiát és a Tisztelet az öregasszonyoknak című, szívszorongatóan szép férfiúi elismerést. „A legszebb magyar filmnek” minősített, Krúdy Gyula szecessziós világa ihlette Szindbád után kilenc évvel forgatott még egy játékfilmet. Császár István és Dobai Péter forgatókönyve alapján a Csontváryt. Mindeközben dolgozott dramaturgként, rendezőasszisztensként, díszlettervezőként, rádió- és színházrendezőként, eljátszott pár filmszerepet, illusztrált jó néhány könyvet, kevésbé ismert grafikai életműve pedig több száz rajzból áll, amelyekből most a Műcsarnok rendezett gazdag kiállítást. Ennyi fért Huszárik Zoltán ötven évébe, és ebből ad most kétszázötven oldalas ízelítőt a Talán mindenütt voltam című kötet, amely a Magyar Művészeti Akadémia gondozásában a Magyar Nemzeti Filmalap együttműködésével jelent meg. „Mert akinek a műveivel beszélgetünk, az velünk van” - úja a könyv előszavában Gelencsér Gábor, a Képzelet és valóság Huszárik Zoltán filmjeiben című százoldalas, átfogó írás szerzője. Huszárik Zoltán pedig tényleg velünk van, velünk kell hogy legyen. Alkotásaival ugyanis becsüli az embert, és minket is erre tanít. „Végül is számomra a művészet nem esztétizálást jelent, hanem azt, hogy ÉLNI. Létrehozni valamit, hozzáadni valamit a világhoz: úgy, ahogy egy paraszt szánt, vagy az asztalos széket készít.” MOZIJEGY Kezdjünk el élni! Ha valaki tipikus brit komédiát vár a Férfiak fecskében című filmtől, némileg csalódni fog. Ez ugyanis nem az a darab, amely tele van emelkedett poénokkal, itt nem jut minden Vékony, szél cibálta férfi volt, írja róla Legenda című versében Csoóri Sándor. Vagy egy ámokfutó, egy részeg égfaragó. Huszonöt éves pályafutásával mégis beírta magát a magyar film történetébe. Ezért kellett ez az újabb kötet róla. Hogy felidézze a múló időben, hogy még erősebb vonalakkal rajzolja meg alakját, felelevenítse interjúit, elénk tátja ma már nehezen fellelhető kiadványokban, lapokban megjelent írásait. Itt a lepercre egy-egy bonmot, ám közben mégiscsak azt üzeni a film, mint a legjobb vígjátékok: hogy mindenen lehet nevetni, és a válsághelyzetekre vannak megoldások, még ha kissé furcsák is. Mert a Férfiak fecskében alaphelyvél, amelyet kollégájának, Gaál Istvánnak írt a Zöldár című filmje forgatókönyvéről. Noteszlapjait olvashatjuk Szindbád kalandjairól. Egy másik levél is bekerült a kötetbe: Dajka Margitnak írta köszönetképpen. Bizakodás a színházban című írásában az aranjuezi szép napokat siratja. „A színház elvesztette moralitását. Társulatok alig vannak, az emberek menekülnek egymástól.” 1982 februáijában gondolja ezt, harzete valóban egészen furcsa, vagy ha úgy tetszik, igazán abszurd: egy férfi-szinkronúszócsapat útját követjük, amely csupa középkorú vagy már idősödő legényből áll, és a közös bennük, hogy mindannyian valamilyen problémával küzdenek. Vagy nem merik bevallani, hogy szerelmesek, vagy annyira unják a végtelenül egysíkú munkájukat, hogy az uszodában találnak menedéket. Eric például könyvelőként dolgozik, majd egyik nap az uszodában belefut a különös csapatba, és megváltozik az élete. Ebből ki lehet találni, hogy innentől mi következik, mert a Férfiak fecskében nem éppen az a film, amely szereti meglepni a nézőjét. Helyenként egy sportfilmre hajaz (ennek megfelelően a csapat elindul a világbajnokságon), máskor pedig kellemes, megmosolyogtató drámára, de a mozi mégiscsak használja a műfaj kliséit, így kapunk lelkesítő beszédet, necces helyzetet a verseny előtt, és persze elérkezik a happy end is. Könnyű volna tehát haragudni Oliver minchat évvel ezelőtt! A kötet harmadik fejezete az interjúiból közöl válogatást. Az egyiket Nádas Péter (az író!) készítette nem sokkal az Elégia bemutatója után. ,Aliért csinált filmet a lovakról?” - kérdezi a rendezőt. „Mert az emberekről szól! ” - mondja Huszárik. Arra a kérdésre, hogy tehetséges embernek tartja-e magát, egy másik interjúban azt válaszolja: „Nem tudom. Csak annyira, mint egy madár. Ha kedve van, énekel, ha nincs kedve, hallgat.” A következő gondolatával már feljebb lép: „A teremtő megelégelte a hatodik napon, hogy rendben a világ, s a művészek, akik utána jöttek, elégedetlenek voltak azzal, amit a teremtő véghezvitt. Én a hét nyolcadik napját szeretném megcsinálni.” Elkezdte, csak nem tudta befejezni. De van egy ajándék is a grafikákkal és fotókkal szépen illusztrált, értékes könyvben. In memóriám Huszárik Zoltán címmel egy frissen készült DVD Mohi Sándor rendezésében. Kollégák, munkatársak, barátok vallanak a filmben egy kivételes tehetségű művészről, aki lánya, Huszárik Kata szerint olyan nyelvet beszélt, amilyet rajta kívül senki, mégis mindenki értette őt. Lázadó lélek volt, rendkívül öntörvényű, minden közösségből kilógott, mégis szeretett tartozni valahová, emlékezik Rózsa János filmrendező. Szabó István szerint a magyar film szabadságának százszázalékos kifejezője volt, ugyanakkor elképesztően lezser is, de mindenekelőtt imádni való fickó. Zsombolyai János a lappangó titkot látta benne, Sára Sándor a bővizű szeretetforrást. A költő Ágh István szerint úgy válogatta a nőket a filmjeihez, hogy az felért egy szerelmi vallomással. Markovics Ferenc, a Csontváry standfotósa azt mondja, ágról ágra, ágyról ágyra lebbent, ezt tudomásul kell venni. Egy szorongó, segítségre vágyó, kreatív ötletekkel teli, reneszánsz ember portréját rajzolja meg a könyv. Könnyű kézbe venni, nehéz letenni. Talán mindenütt voltam. MMA Kiadó, 2018.262 oldal. Parker rendezésére, csak hát mégsem lehet. Mert hiába érezni ki némi hollywoodi giccset a történetből, a Férfiak fecskében mégiscsak azt üzeni, hogy semmi nem számít, csupán az, hogy kezdjünk el végre boldogok lenni. Nem fontos, hogy mások azt gondolják, a szinkronúszás női sport, nem érdekes, hogy mit mondanak, akik látják őket, a lényeg, hogy ezek a fickók végre nem látják értelmetlennek az életüket. Nem állítom, hogy ez olyan eredeti tanulság volna, de a filmből süt az életigenlés, és ez anézőt is bevonja. Az igen jói megcsinált víz alatti felvételek, a röhejes mozdulatok ugyanis képesek átadni ezt a hangulatot, és ha csak ennyit kapunk egy nyári filmtől, már előrébb vagyunk. Gera Márton Férfiak fecskében (Swimming with Men). Angol vígjáték, 2018, 96 perc. Rendezte: Oliver Parker. Szereplők: Charlotte Riley, Rupert Graves, Jim Carter, Rob Brydon. Afilm egy férfi-szinkronúszócsapat útját követi nyomon (Képarchívum)
