Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-24 / 169. szám
A helyi könyvtárak alkonya? A könyvtáros szakma eddig is rugalmasan reagált az új kihívásokra SÁNTA SZILÁRD inte egy emberként horgadt fel a könyv- M táros szakma meg- MLÁ annyi képviselője az Egyesült Államokban. Az indulatos tweetek és dühös posztok kiváltója Panos Mourdoukoutas közgazdász cikke volt, amely a Forbes magazinban jelent meg. Mourdoukoutas azt állítja, a helyi könyvtárak elvesztették jelentőségüket: a könyvtárak helyén Amazon könyvesboltokat kell nyitni, és ezzel az adófizetők egy csomó pénzt megspórolhatnának. A zajos visszhangot kiváltó írás szerzője elismeri, hogy volt olyan időszak, amikor a könyvtárak ki tudták elégíteni a lakosok, könyvtárlátogatók igényeit, ilyen szolgáltatás volt például a könyv- és folyóiratkölcsönzés, ezenfelül valódi közösségi helyként funkcionáltak, ahol rendezvényeket tartottak. Újabb és újabb szolgáltatások jelentek meg, lehetett videókat kölcsönözni, később ingyenes internet-hozzáférést kínáltak. Jóllehet, e szolgáltatásokat ma is megtaláljuk a helyi könyvtárakban, de megjelentek más típusú közösségi helyek - mint a Starbucks -, amelyek sokkal vonzóbbak a közgazdász szerint. Ahol ugyanúgy élvezhetjük egy könyv vagy egy barát társaságát, dolgozhatunk a laptopon, és közben italt rendelhetünk. A közgazdász másik provokatív állítása: a digitális technológia fejlettsége oda vezetett, hogy könyvekre már csak gyűjtők vadásznak - ezért nincs szükség többé könyvkölcsönzésre. Ellenben az Amazon online könyvtára megoldást jelent, mivel bárhonnan elérhető. (Áz Amazon tulajdonosa, Jeff Bezos, éppen múlt héten lett a modem történelem leggazdagabb embere. A vagyona - adta hírül a Bloomberg - meghaladta a 150 milliárd dollárt.) A cikk megjelenése után szakadt el a cérna a könyvtárosoknál. Válaszukban kiemelték: márpedig a könyvtárak továbbra is hasznosak, olyan értéket teremtenek, amelyet egy magáncég soha nem lesz képes előállítani. Az indulatos hozzászólásokban a Forbes magazint is támadták, amiért ilyen „üres locsogást” közöl. Továbbá tanulmányokra hivatkoztak, melyekben kimutatták, hogy a könyvtárakra költött pénz igenis megtérül a gazdaságban, a megtérülési ráta több mint négyszeres. Az egyik könyvtáros azt hangsúlyozta, hogy a könyvtár a megértés, a befogadás helye, azok is ugyanolyan bánásmódban részesülnek, akiket a társadalomban valamiért kirekesztenek, megvetnek. Olyan emberek is menedékre lelnek, akiknek másutt megvetés, lenézés jut - a szabad sajtóhoz és a tudáshoz való hozzáférés mindenkit megillet. A vitában, a fölhergelt könyvtárosok válaszaiban az a jó, hogy egy csomó érv elhangzik a helyi könyvtárak szükségessége mellett. Még nem tartunk ott, hogy hirtelen fölszámoljuk ezeket a hasznos intézményeket, és Amazon könyvesboltokra vagy más típusú közösségi helyekre cseréljük le őket, de a változás már érezhetően elkezdődött - a könyvtáros szakma eddig is rugalmasan reagált az új kihívásokra. Pártalapítás mint túlélési eszköz MÓZES SZABOLCS Simon Zsolt pártelnök lenne? Szét akarja verni a magyar érdekképviseletet? Nem, csak 2020 után is parlamenti képviselő szeretne maradni. A felröppent hírek szerint az MKP-t megjárt, majd a Híd megalapításában részt vevő Simon Zsolt új magyar pártot alapítana. Erik a „politikai uborka”, nincs történés, ilyenkor kell az ilyen próbálkozásokat megszellőztetni. Kommunikációs szempontból tökéletes időzítés. A képviselő a szokásos alapítási utat járja be: korábban állítólag saját felmérést rendelt, most „szellőztet”. Utóbbi lényege, hogy lemérje a reakciókat. Hogyan látja a köz, mennyire válik beszédtémává, hányszor csörrentik meg a telefonját olyan érdeklődők, akik eddig még nem tudtak a tervezett lépésről, de hozzácsapódnának. A terv kész, ez viszont még nem jelenti azt, hogy valóra is válik. A „szellőztetős” fázis lényege ugyanis - hasonlóan a közvélemény-kutatáshoz - az érdeklődés felmérése. Ha nincs érdeklődés, nem sok értelme lesz a pártalapításnak. A múltban több ilyen kísérlet tanúi lehettünk, amelyek végül nem torkolltak konkrét pártalapításba. Ezt most sem lehet kizárni, ám vannak olyan tényezők, melyek erősítik egy új párt létrehozásának tervét - még akkor is, ha ez látszólag ellenkezik a józan ésszel. Mi is az alaphelyzet? Adott a 9 százalékot kitevő magyarság és az 5 százalékos parlamenti bejutási küszöb. Nem kell hozzá nagy matek, hogy lássuk, ezen a piacon két párt is nehezen él meg, és 2010 óta a valóság is alátámasztja ezt. A piacon pedig már foglalt a két hely - a Híd és az MKP mellett pedig egy szatellitszövetség is létezik (itt csak az a kérdés, a, Jiarmadik párt” pontosan kinek a szatellitje). Mindehhez pedig adott a szlovenszkói magyar szavazó letargiája, amelynek fokmérője a legalább egy évtizede állandósult, az országos átlagnál alacsonyabb választási részvétel. Aki a fenti képletből azt olvassa ki, hogy nem lehet sikeres új pártot alapítani, nem jár messze a valóságtól. Elvileg egyébként lehet, hiszen a letargia egyik oka éppen a kínálati oldal gyengeségében keresendő, ám ezt nem egy olyan politikusnak kell kezdeményeznie, aki másfél évtizede része a rendszernek, bonuszként pedig már mindkét tábort megjárta és magára haragította. Simon Zsoltnak ettől függetlenül megvan a maga kis szurkolótábora, 2016-ban a Hídra voksolók 16 százaléka az ő nevét (is) karikázta. A 27 ezer választó egy része nem biztos, hogy a rajongója is, az viszont biztos, hogy ennél népesebb személyes „fanklubja” nincs. Mire jó akkor a pártalapítási mocorgás? Alapjáraton marketingeszköz, amivel a politikus a saját nevét tudja futtatni a piacon. Az információdömpingben egy független képviselőnek nem egyszerű a hírekbe kerülni. A pártalapító jelző pedig értéknövelő, hiszen a közvélemény egy részének szemében többletértékkel bír az a politikus, aki új formációt hozna létre - még akkor is, ha rajta kívül ez más közszereplőt nem mozgat meg. Simon Zsolt hosszabb távú célja minden bizonnyal a képviselői mandátuma megtartása, a politikai térben történő túlélés. Ez egyedül, a parlamenten kívül nem működik. Nincs olyan észérv, amely azt mondatná velünk, hogy Simon Zsolt pártot alapítva, a Hidat és az MKP-t megelőzve 5 százalék feletti eredményt ér el. Viszont saját párttal, amelynek ittott mérnek pár tized százalékos támogatottságot, 2019-ben eredményesebben futhat neki a választások előtti tárgyalásoknak, mintha önállóan, egy lejáró mandátumú független képviselőként kopogtatna egyik vagy másik párt székházának ajtaján. A tárgyalás így párttalálkozóként is eladható, Simon Zsolt listás helye pedig a szlovákiai magyar érdekképviselet összefogásaként is prezentálható. Alighanem ez a forgatókönyv 2019-re: Jó kérdés, hogy mindennek lehet-e mobilizáló hatása is? Itt a kommentáríró szkeptikus, hiszen a választópolgár mindezt egyfajta újracsomagolásként élheti meg, amikor a „régi terméket” akaiják neki eladni újra, felerősítve az „ezek mindent megtesznek, hogy bent maradjanak” érzetet. Ez pedig csak konkrét, a politika tartalmát érintő lépésekkel oszlatható némileg el. Idén is rekordgyorsasággal használjuk el a Föld éves erőforrásait Minden eddiginél korábban, már augusztus 1-ján elérkezik a túlfogyasztás napja. Ez azt jelenti, hogy 2018-ban mindössze 212 nap alatt használ el a Föld lakossága annyi erőforrást, amelynek egy évre kellene elegendőnek lennie ahhoz, hogy a bolygó a jelenlegi állapotában fennmaradjon. A Global Footprint Network kutatószervezet 2003 óta hasonlítja össze a természeti erőforrások megújulóképességét az emberiség ökológiai lábnyomával. A nemzetközi túlfogyasztás napja az a nap, amikor a két érték találkozik, vagyis amikortól már a bolygó megújulóképességén felül fogyasztunk. A túlfogyasztás napja tavaly augusztus 2-ára esett. Az emberi tevékenység aktuális szintjének fenntartásához annyi erőforrásra lenne szükség egy év alatt, amennyit 1,7 Föld tudna biztosítani - írta a brit The Guardian. A túlfogyasztás az 1970-es években kezdődött, amikor a népesség és a szükségletek növekedése nyomán a fogyasztás átlépte a fenntarthatósági szintet. 1970-ben a túlfogyasztás napja december 29-re, 1988-ban már október 15-re esett. Húsz éve szeptember 30-ra használta el az emberiség a Föld éves erőforrásait, tíz éve augusztus 15-re. Ezután egy kis lassulás következett, ám az elmúlt két évben ismét felgyorsult a folyamat. A jelenlegi ütemet nézve 2019 lehet az első év, amikor már júliustól fogyasztjuk a bolygó tartalékait. A szervezet szerint az egyre nagyobb élelmiszergyártás, ásványian^ag-kitermelés, erdőirtás és fosszilistüzelőanyag-égetés ugyan rövid távon haszonnal jár egyesek számára, ám a hosszú távú következmények, a talajerózió, a vízhiány és az éghajlati változások egyre szembetűnőbbek. „Az országok gazdaságai piramisjátékot űznek Földünk erőforrásaival” - mondta Mathis Wackemagel, a Global Footprint Network vezetője. „A bolygó jövőbeli erőforrásait kölcsönvéve működtetjük a gazdaságainkat. A piramisjátékhoz hasonlóan ez egy ideig működik, ám ahogy a nemzetek, vállalatok, háztartások egyre mélyebbre süllyednek az adósságban, végül össze fog omlani” - tette hozzá a szakember. A folyamat még visszafordítható. A szervezet szerint a politikai intézkedések messze hatékonyabbak, mint az egyéni szintű erőfeszítések. A húsfogyasztás 50 százalékának helyettesitése vegetáriánus étrenddel például öt nappal tolná vissza a túlfogyasztás napját, míg az épületek energiahatékonyságával és az ipari termelésben bevezetett változtatásokkal három hetet, az emberiség ökológiai lábnyomának jelentős hányadát kitevő szén-dioxid-kibocsátás mértékének felére csökkentésével pedig három hónapot lehetne nyerni. Az elmúlt évtizedekben a gazdasági fejlődés lassulása - amely az energiaszükségletek csökkenésével jár együtt -, pozitív irányba mozdította el az ökológiai mutatót. A 2007-2008-as pénzügyi válság öt nappal tolta ki a túlfogyasztás napját. Az 1980-as és 1990-es évek gazdasági visszaesései ugyancsak enyhítettek a bolygóra nehezedő nyomáson, akárcsak az 1973-as olajválság. A tavaly készített tanulmányok szerint azonban a bolygó földterületeinek egyharmada pusztul. A kutatók egyre aggasztóbb jelenségként kezelik a szokatlan időjárást, különösen az Északi-sarkvidéken, valamint a terméshozam szempontjából kulcsfontosságú méhek és egyéb beporzók populációinak hanyatlását. (MTI)
