Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)

2018-07-23 / 168. szám

www.ujszo.com I 2018. július 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Meghívás mgyenebédre A tanulók vércukorszintjének biztos napi kapaszkodót jelent az étel erekkoromban nem szerettem az iskolai men­zán étkezni. Meghagytam a kaját, és amikor a pedagógusok fel­szólították a nem evő diákokat, hogy legalább a húst egyék meg, a köretet visszavihetik, úgy oldottam meg a feladatot, hogy a köret alá temettem a húst, és a friss sikerélmény lendüle­tével vittem vissza az így keletkezett gyanús térszíni formát az ablakhoz. Nem értettem, miért épp a húst köte­lező megenni, ha a köret igazából ehető volt. Persze, sokan megették, úgyhogy biztosan velem volt a baj. Némileg feledésbe merült az utóbbi hetekben Robert Fico június eleji ötlete, mely abban áll, hogy az állam ingyenebédet adna az iskola­­köteles gyerekeknek. A nagycso­portos ovisoktól a kilencedikesekig minden gyerek ebédjét fizesse az ál­lamjavasolja Fico, aki szerint ez az intézkedés évi százmillió eurót szip­pantana el az állami költségvetésből. Ingyenebédet bevezetni nem kell félnetek jó lesz-ilyesmi stílusban jöttek az óvatos ellenvélemények, hogy milyen olcsó populista húzás a fél fenékkel már a politika szemét­dombján ücsörgő exkormányfötől: ez sem tud már mit kitalálni, minden szalmaszálba belekapaszkodik, minden követ megmozgat, biztosan elfelejtette, hogy addig jár a borsó az útra, amíg el nem ütik. A lapok utá­nanéztek, melyik országokban fizeti az állam a gyerekek ebédjét (Finn­ország, Svédország, Észtország, meg a csehek), néhány vezéregyéniségű pedagógus pedig elmondta, hogy a szociális esetek ebédjét most is megfizetik Szlovákiában, így sze­rintük hasznosabban is el lehetne költeni ezt az évi százmilliót. Az oktatásügyi minisztérium éves költségvetése 2018-ban nagyjából másfél milliárd euró. Ebből szip­­pantódna el ez a „százas”, ami nagyságrendileg, mint látjuk, úgy viszonyul az egészhez, mint borsó­szem a szarvasmarhához. Rendkívül nagy tisztelettel adózom az oktatás­ügyi szakmai szervezeteknek, de nem tudom elképzelni, hogy mi le­het az, amire hasznosabban el le­hetne költeni az oktatásügyben százmillió eurót, mint a gyerekek ingyenebédje. Persze, kellenek a reformok, a jó sok reform, hogy meg legyen reformálva a reformálnivaló, minden miniszter reformáljon egy nagyot, amekkorát csak bír, mint az eddigiek, ők is reformáltak, király­ság van. Beszélgessünk sokat heti óraszámokról, meg módszertanok­ról, meg tanárbérekről, meg fejpén­zekről meg kis- meg nagy iskolákról meg osztály létszámokról, azzal is gyorsabban telnek az évek. De azért azt se felejtsük el, hogy sehol más­hol nem fogunk az életben olyan rendszerrel találkozni, mint amilyen az iskolában működik (hacsak nem leszünk pedagógusok, ugye). Az, hogy biztosítva van az ebéd, hasz­nos dolog, mert a tanulók vércukor­­szintjének biztos napi kapaszkodót jelent, és ha kivétel nélkül minden­kinek jár, nem osztjuk meg a gyere­keket szociális szempontból: a me­nők, akiknek a szülei fizetik, meg a csórók, akiknek az állam. Ne ez le­gyen a vita tárgya, hanem a menzás étel minősége. Oda is jó lenne eljut­ni egyszer, hogy arról vitatkoznak hozzáértő emberek. Egyéb vetület: ha az ingyenebéd nem ízlik, könnyedén legyintünk: ingyen kap­tuk. De ha fizetünk is a rosszért, ak­kor bizony kibújuk röhögés nélkül. Fico egyébként téved, ha azt gon­dolja, hogy ettől többen fognak rá szavazni, mert nem fognak. De ha el nem felejti őszig, beteljeszthetné nyugodtan, hisz ráér. Ázsiából indultak, Európába érkeztek. Szerencsére, nem egy újabb, menekültek drámáját rögzíti a kép, hanem a teg­napi boszporuszi (Isztambul) 6,5 kilométeres úszóverseny több mint 2000 résztvevőjét. (tasr/ap felvétel) Brexit: nem pótolható az EU előnye John Major volt kormányfő szerint a brit kormány nem tud olyan megállapodást kötni az Európai Unióval a kilépés megszűnésének feltételrend­szeréről, amely pótolhatná a brit EU-tagság előnyeit. Az egykori konzervatív párti brit miniszterelnök (1990 és 1997 között) a BBC televízió tegnapi politikai magazinműsorában kijelentette: bár­milyen megállapodásra jut London az Európai Bizottsággal, „az kevésbé lesz jó”, mint az a kapcsolatrendszer, amelyet Nagy-Britannia az unió tag­jaként jelenleg fenntart az EU-val. Major - egyenes utalással arra a több­ször hangoztatott kormányzati állás­pontra, amely szerint egy rossz meg­állapodásnál az is jobb, ha nincs meg­állapodás az EU-val - kijelentette: a megállapodás nélküli kilépés a lehet­séges legrosszabb forgatókönyv. A volt kormányfő szerint ebben az esetben például az északkeleti or­szágrészt, amely „most sem virágzó jólétéről közismert”, a helyben meg­termelt hazai össztermék (GDP) 16 százalékának megfelelő gazdasági veszteség érné. Arra a felvetésre, hogy a kormányzó Konzervatív Párt keményvonalas brexitpárti tábora szerint Nagy-Britanniára megállapo­dás nélkül megszűnő EU-tagság ese­tén is várhat, jó jövő”, és a brit kor­mány más országokkal is tud majd kereskedelmi megállapodásokat köt­ni, JohnMajorúgy fogalmazott: „még az is lehetséges, hogy a Föld lapos, de nem nagyon valószínű”. A brexitet pártoló tábor önálló ke­reskedelmi megállapodásokat akar az USA-val, Indiával és Kínával is. Az USA-val nem kizárt egy ilyen egyezség, de ennek „kisebb előnyök mellett” komoly hátulütői is lenné­nek, például a mezőgazdasági ter­mékek és a szolgáltatások kétoldalú kereskedelmének feltételeiben - hangsúlyozta a volt brit kormányfő. Major szerint az Indiával a szolgál­tatások területén tervezett kétoldalú kereskedelmi megállapodás kilátása jelenleg nagyon távolinak tűnik, Kí­nának pedig „még a látóterében sincs” Nagy-Britannia önálló keres­kedelmi partnerként. Major hangsú­lyozta, amikor Nagy-Britannia kilép az unióból, ötvennél is több olyan külső szabadkereskedelmi megálla­podást veszít el, amelynek az EU tagjaként jelenleg részese. (MTI) Nincs új Grendel New Pozsonyban MÓZES SZABOLCS M intha kevésbé számítanánk. Nem jutunk eszükbe. Nem tartják fontosnak, hogy ott legyünk. Nagyjából ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor a Tisztességes Szlovákiáért szervezőivel beszélgettünk a Gombaszögi Nyári Táborban. A beszélgetés témája a szervezet tevékenysége és az elmúlt pár hektikus hónap értékelése volt. S adódott a kérdés: ha a tavaszi pozsonyi, központi kormányellenes tüntetéseken annyira ügyeltek rá, hogy lehetőleg a társadalom minden rétege, szociális csoportja megjelenjen a pódiumon mikrofont szoron­gató szónok képében, miért hagyták ki a magyarokat? Merthogy magyar felszólaló nem volt, vagy legalábbis olyan ember nem, aki a honi magyar társadalom képviseletében jelent volna meg, a tömeg pedig mint magyar szónokot hallgatta volna. Jó kérdés, ez eszünkbe sem jutott - felelte a tüntetések egyik arca, szervezője. Válasza őszintének tűnt. Nem jutott eszükbe... Mit üzen ez nekünk? Aki minden rosszban a jót keresi, vagy csak egyszerűen politikai PR-szövegeket gyárt, azt mondhatná: annyira tö­kéletes lett a szlovák-magyar viszony, hogy erre már nem is volt szük­ség. Nem a szónok nemzetisége számít, az üzenet a lényeges, mert meg­értjük egymást. Ha viszont csak egy kicsit is kritikusabban szemléljük a helyzetet, ak­kor nem csaphatjuk be magunkat. Nem ezért nem voltak magyar felszó­lalók a központi rendezvényeken. Hanem mert közösségünk és vele együtt a megmaradásunkat, társadalmunk fejlődését érintő témák mar­ginális helyet foglalnak el a közbeszédben. Ha pedig valaki és valami nem látható, nem is veszik észre. Persze, erre az is mondható, hogy végre nem a „magyarkérdéssel” kel és fekszik a szlovák, kellett már a nyuga­lom - a gond az, hogy ezt csak munkavégeztével szabadna kijelenteni. Akkor, amikor már nincs dolgunk, elértük, amit akartunk. Tematizálás nélkül ugyanis nincs megoldás és előrehaladás. 1989-ben az akkori rendszerváltók fontosnak tartották, hogy a ma­gyarokat is bevonják. A bársonyos forradalom egyik tüntetésén felszó­lalt Grendel Lajos is, a tömeg pedig hatalmas tapssal fogadta beszédét. Ez is egy fontos momentum volt, nem csak a magyarságnak. Megjele­nése az egész társadalomnak üzent. Most nem akadt követője, nem szó­lítottak magyar szónokot a tribünre. Pedig talán fontosabb lett volna, mint akkor, hiszen azok között, akik ellen a százezrek tüntettek, magya­rok is ülnek. Magyar szavazatoknak köszönhetően tud működni ez a kormányzat. Ha valami megoldódott, nem kell róla beszélni. Ám fordítva ez nem igaz: a gondok nem attól oldódnak meg, hogy nem beszélünk róluk. FIGYELŐ Külföldieket várnak a Bundeswehrbe Külföldi, európai uniós állampol­gárok felvételét mérlegeli a német hadseregbe a berlini védelmi mi­nisztérium a haderőnél évek óta fennálló létszámhiány megoldása­ként -jelentette a hétvégén a német sajtó. „A német honvédség felnőtté válik. Ehhez képzett emberekre van szükség. Ehhez minden lehet­séges opciót mérlegre fogunk ten­ni” - erősítette meg a védelmi mi­nisztérium az Augsburger Allge­meine bajor lap értesülését a ZDF német köztelevíziónak. A ZDF honlapján megjelent beszámoló szerint az elképzelés már a védelmi tárca 2016-os ún. fehér könyvében is szerepelt, és most a hadkiegészí­tési stratégia újragondolásakor ve­tődött fel ismét. A ZDF-nek nyi­latkozó Erich Vad biztonságpoliti­kai szakértő szerint jó és helyes, hogy a védelmi tárca új, gyakorla­tias megoldásokon gondolkozik, mert a Bundeswehr évek óta súlyos problémákkal küzd a toborzás te­rén. Két héttel ezelőtt a Bild lapnak sikerült megszereznie a védelmi tárca egyik bizalmas jelentését, melyből az derült ki, a német had­sereg a teljesítőképessége határára ért, jelenleg nem tud a mostaniak mellett további feladatokat vállalni, : és minden haderőnemnél problé­mát okoz a létszámhiány. (MTI) : Irán felkészült a kibertámadásokra Irán felkészült kiterjedt kibertá­­madások végrehajtására amerikai és európai infrastruktúra és ma­gáncégek ellen, ezért az USA arra figyelmeztette szövetségeseit, hogy erősítsék meg számítógépes védelmüket, és szükség esetén el­lentámadást mérlegeljenek - kö­zölte az NBC amerikai hirtelevízió honlapján több névtelenül nyilat­kozó amerikai tisztségviselőre hi­vatkozva. A híradás szerint iráni hekkerek „megvetették a kiteijedt kibertámadások alapjait.” Bár Irán „hadállásba helyezte kiberfegy­­vereit”, nincs arra utaló jel, hogy küszöbön állnak a támadások. Miközben az NBC szerint Orosz­ország a legagresszívebb a kiber­­térben, amerikai tisztségviselők azt mondják, Irán előkészületeket tesz, hogy hekkertámadásokkal megbénítson több ezer elektromos hálózatot, vízmüvet, egészségügyi intézményt és technológiai céget az Egyesült Államokban, Német­országban, Nagy-Britanniában és más európai országokban, vala­mint a Közel-Keleten. Az ameri­kai hírtelevízió idézi ugyanakkor Alireza Mirjuszefit, az iráni ENSZ-nagykövet szóvivőjét, aki szerint Iránnak nem áll szándéká­ban semmilyen kiberháborúba bocsátkozni az USA-val. (MTI) VERES ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom