Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)

2018-07-21 / 167. szám

14 ÉRDEKESSÉG PRESSZÓ ■ 2018. JULIUS 21. www.ujszo.com A Magyarok Nagyasszonya-kegytemplom és a fegyház. Nagy Lajos magyar király 1352-ben a Börzsönyben létesített „in nostre" (a sajátjából) kolostort. A kolostor épülete ma Magyarország egyik legrégebbi és jelen­leg is működő börtöne. (Fotó: Mapio.net/gausss) Irodalmi barangolás a börzsönyi börtönben és a 20. század tízes és húszas évei-Már a kora kőkorszakban is végeztek ki hadifoglyokat Százhatvan évvel ez­előtt, 1858. október 17-én került átadásra a korabeli Magyar­­ország első női bör­töne Márianosztrán, a Nagy Lajos király által alapított egyko­ri pálos kolostorban. Az elítéltek felügye­letét nők, a Páli Szent Vincéről elne­vezett apácák látták el egészen 1950-ig. A valóságos, hús-vér rabokon kívül há­rom regényhősnőt is ide „zárt be” írójuk. Jókai mindjárt kettőt is. Az arany ember örökké ármánykodó sze­replője, Athalie végezte a nosztrai börtönben, miután megpróbálta megölni Tímeát. „Athalie-t a tör­vényszék halálra ítélte hétszeres mérgezési kísérlet s kiszámított orgyilkos merénylet miatt. A ki­rály kegyelme élethosszú fogságra változtatta e büntetést” - derül ki A márianostrai nő című fejezetből. A másik Jókai-regény, A tengersze­mű hölgy utolsó fejezetének címét szintén „a hely” adja, ahol a mesés szempár birtokosa, a férjgyilkos asszony sínylődik: „Néhány évvel ezelőtt sorra látogattam a hazai nagy államfogházakat. Voltam Szamosújvárott és Illaván, ahol a bűn arisztokráciája van összegyűjt­ve. Mindazok az alakok, akik tíz éven felül terjedő fogságra vannak elítélve, a halálbüntetésből kegye­lem útján élő halottakká téve... Meglátogattam a Mária-Nostrát is. Ott a női elítéltek vannak. A felügyelést apácák végzik Láto­gatást csak miniszteri rendelet mellett szabad tenni e fegyház­­ban. Ott példás rend uralkodik; a fegyencnőkkel igen jól bánnak. Végigvezettek a nappali termeken, ahol a fegyencek munkával van­nak elfoglalva.” Az író valóban járt a fegyintézetben, szigorúan anyag­­gyűjtés céljából. „Édes Annát egy szigorú januári napon két fegyőr a vonatra tette, el­w Athalie is a nosztrai börtönben végezte... kísérte Mária-Nosztrára. A fegyház kapuja becsapódott mögötte. Itt törzskönyvezték, megnyírták, meg­fürdették, számot kapott, darócru­hát: megkezdte fegyencéletét” - is­merted a gyilkossá lett mintacseléd sorsát Kosztolányi Dezső. A fegyintézet első politikai foglyai a Horthy Miklós elleni merénylet főszereplői, Csillag Rózsi és Weisz Gizi voltak. A két nő a frissen ki­nevezett kormányzót készült elten­ni láb alól, sikertelenül. A Gellért Szálló pincéjébe hurcolták le őket, ahol Horthy is meglátogatta az „ő rabjait”. Halálos ítéletük végrehaj­tására villamossal szállították volna őket a Gellértből a Markó utcai bíróságra, de a kormányzó meg­kegyelmezett nekik. Mindketten Márianosztrára kerültek. Itt fejezték be életüket a „tiszazugi méregkeverők” néven elhíresült nők is. A Móricz Zsigmondtól (aki az ügy bírósági tárgyalásáról írt a Nyugat 3. számába 1930-ban) származó gyűjtőnév olyan nőkre utal, akik tiszántúli falvakban éltek, ben megmérgezték a családjukban, környezetükben élőket. Az 1880-as évektől terjedt el az arzént tartalma­zó légypapír használata, amelyből - egy alapos, vízben történő áztatás után - halálosan mérgező „légyvi­zet” készítettek. Alkoholba, ételve adagolva a tiszazugi asszonyok nem kívánt csecsemőket, nyomorék gye­rekeket, magateheteden, ápolásra szoruló felnőtteket, háborús rok­kantakat, erőszakos férjeket küld­tek a halálba. 1952-től Márianosztrán férfifegy­­ház működik. A rendszerváltás után a pálosok visszakapták a ko­lostor nem börtönként szolgáló részeit és az egyik legismertebb Má­­ria-kegyhelynek számító Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplomot. B.Mánya Agnes M ár a kora kőkorszakban is végeztek ki hadifoglyokat - derítették ki régészek, akik hétezer éves „háborús” tömegsírokat tártak fel a mai Ausztria és Németország területén, és 9 csontvázról meg­állapították, hogy fogságba ejtett támadókhoz tartoztak. A vonaldíszes kerámia kultúrájá­nak idejében (7500-7000 évvel ezelőtt) alakultak ki Európában az első földműves kultúrák, amelyek eredményeképpen állandó telepü­lések jöttek lére. Az ezt megelőző gyűjtögető és vadászó időszakból egyáltalán nem maradtak fenn a kollektív erőszakra, háborúra utaló nyomok, ekkor azonban valószínűleg megszaporodtak az ilyen esetek. Az ausztriai Aspern/Schletznél és különböző németországi lelőhelyeken lemészárolt férfiak, nők és gyerekek maradványait tartalmazó tömegsírokat találtak. Miközben a maradványok nagy része a megtámadott és elesett falusiakhoz tartozott, a németor­szági Szász-Anhalt tartományban lévő Halberstadtnál egy ásatáson a régészek foglyul ejtett támadók csontjaira is bukkantak 2013-ban 9 csontvázat tárt fel Halberstadtnál a Kurt Alt, a kremsi Duna Egyetem munka­társa vezette kutatócsoport. A csontvázakat egy csupán mintegy 2 méter átmérőjű halomban egymásra fektetve temették el. Az eltört végtagok nem voltak knga­­zítva lefektetve, minden koponyán - ráadásul a tarkón - sérülések mutatkoztak A sérülések tompa fegyverektől származtak, például kőbaltától, buzogánytól - mondta Alt. Mielőtt elföldelték volna őket, a testeket valószínűleg a földön fekve hagyták egy ideig, mivel né­hány csonton állatoktól származó harapásnyomok láthatóak, egyes testrészek teljesen hiányoztak A szakértők szerint ezeket valószínű­leg dögevők vihették el. A 9 áldozat közül 7 biztosan férfi, két másik esetében nem lehet bizonyossággal megállapítani a nemet. A legfiatalabb 16-20 év közötti, a legidősebb 30-40 év közötti, tehát mindannyian viszonylag fiatalok voltak A friss sérüléseken k'vül semmilyen testi problémájuk nem volt. Fogzománcuk és csontjaik izotó­pos vizsgálata alapján megálla­pították, hogy nem a helyi falu lakosságához tartoztak. Genetika­ilag azonban nem különböztek az akkoriban itt letelepedett csoport­tól, tehát valószínűleg nem túl távolról érkeztek „Hétezer évvel ezelőtt tehát nyilvánvalóan célzottan megöltek egy csoport fiatal és nem helyi felnőttet” - közölték a kutatók. A kvégzést harc előzhette meg. Az áldozatoknak a koponyasérüléseik mellett kéz-, láb- és bordatöréseik is voltak, amelyek éles fegyverek­től származtak (MTI) A tömegsír ábrája. Az egyes csontvázakat a könnyebb megkülönbözte­tés miatt megszámozták és színnel jelölték meg (Fotó: nature) Hosszú haji M inél hosszabb egy nő haja, annál jobb. A hosszú haj ugyanis a kí­nai Yao nemzet­séghez tartozó lányoknál a gazdag­ság és a hosszú élet szimbóluma. Ha a lányok Huangluo faluban elérik a 16. életévüket, nyilvános ceremónia keretében utoljára le­vágják a hajukat, ami azt jelenti, hogy nosza, kereshetik is a férjü­ket. Az asszonyok régebben csak a férjüknek mutathatták meg hosszú hajukat teljes szépségében, ma már azonban turistacsalogató attrakció a patak parti hajmosás és hajfésülés. Egyre több kiránduló keresi fel a kis hegyi települést, hogy láthassa a szép asszonyokat, lányokat, akik nagy gonddal ápolják több mint egyméteres hajukat, hogy fényes, sima legyen, és egy laza dobás­sal különböző formájú copfba, kontyba fonhassák, majd hozzá­illeszthessék a lánykorukban le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom