Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)

2018-07-20 / 166. szám

www.ujszo.com | 2018. július 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Pillantás az álarc mögé Kelet-Európábán tán még normális a rasszizmus és a diszkrimináció R égi emlék: egy tanárom az egyetemen arról be­szél, hogy az emberek általában szerepeket játszanak. Álcát viselnek, meg­­játsszák magukat, többnyire nem azt mondják, amit gondolnak, ha­nem amiről azt gondolják, hogy mondani illik. De vannak helyze­tek, amikor előbukkan a valódi én­jük. Jó tanár módjára rögtön példát is mond. A barátja magyar lányt vett feleségül. Egy ideig jól meg­voltak, nem volt köztük semmiféle szlovák-magyar ellentét, aztán az első komolyabb veszekedésnél ki­tört az asszonykából, hogy „te buta tót!”. Ekkor mutatkozott meg, hogy igazán mit gondol a szlovákokról, fejezte be a tanár úr, ki tudja, miért, rám, az egyedüli magyarra szegez­ve a tekintetét. Sok évvel később a San Diego-i egyetem parkjában ülünk egy otta­ni kolléganővel. Nem messze fiatal család hever a füvön. De aranyos kisbaba, kiáltok fel. Melyik, kér­dezi az amerikai kolléganő. Ott, az a néger bébi, mutatom, mire ő a megbotránkozás és valamiféle megvetés keverékével tekint rám. Tudom, hogy nálatok, Kelet- Európában még normális a rasszizmus és a diszkrimináció, mondja, de most az Államokban vagy, és itt mi mások vagyunk, ezért kérlek sose mondd ki többet ezt a szót. Mi azt mondjuk, hogy afroamerikaiak! Bárén mindenféle rasszista mellékzönge nélkül hasz­náltam a „néger” szót, elhatáro­zom, hogy mivel senkit sem akarok megsérteni, még a háta mögött sem, a továbbiakban már az „afro­amerikai” kifejezést fogom hasz­nálni. De azért megkérdezem tőle, minden irónia nélkül, hogy szerinte az Államokra a 0% rasszizmus és 100% toleranciajellemző-e. Értel­miségi körökben biztosan, vála­szolja. A napokban egy fagyizó teraszán ülök, kezemben újság. Egyszer csak letelepedik mellém egy isme­rősöm. Mit olvasol, kérdezi. Ezt az interjút Pellegrinivel, mutatom ne­ki. Ja, az a buzi, kiált fel megvető­en. És elmond egy viccet, amit már korábban is hallottam. A vicc a kö­vetkező. Tudtad, hogy Trosková már nem megy vissza a kormány­­hivatalba? És tudod miért? Mert Pellegrininek nem tanácsadónőre, hanem tanácsadóra van szüksége. És nagyokat hahotázik. Megle­pődve nézek rá. Csodálkozom raj­tad, mondom neki. Máskor kikelnél magadból, hogy miféle homofób kifejezés az, hogy buzi, meg hogy mennyire diszkriminatív így be­szélni valakiről. Most meg te be­szélsz így? Ez más, mondja picikét elpirulva, mert ez a Fico bábja. Jó, de akkor miért nem ezt mondtad, hanem azt, hogy buzi? Visszatérve az amerikai sztori­hoz: az említett kolléganővel autó­val tépetünk a sivatag felé (ponto­sabban ő tépet, én csak ülök és fé­lek, mert nem vagyok hozzászokva ekkora sebességhez). Egyszer csak megelőz egy ház méretű autó. Azt a mindenségit, micsoda egy kib.... néger, kiált föl a kolléganő. Afroamerikai, helyesbítek ma­gamban. Rosszabb, mint egy lakógyűlés MARIÁN LEŐKO A Pellegrini-kormány miniszterei egyhangúlag szavaztak az F-l 6-os vadászgépek megvásárlásáról. Örvendezhetnénk most afelett, hogy a három kormánypárt között milyen csodás egyetértés uralkodik a szakmailag megalapozott döntések meghozatalakor, de sokkal inkább nemtörődömségről, ha­nyagságról és a miniszterek szemtelenségéről van szó. Peter Gajdos SNS-es védelmi miniszter és Ján Hol’ko, a tárca szol­gálati vezérigazgatója mindent megtett, hogy ne előzze meg társadalmi vita az 1,6 milliárd eurós bevásárlást. A kormány tagjai egy héttel a döntés előtt kapták meg áttanulmányozásra az anyagokat, a nyilvá­nosság pedig röpke tizenkét órával a kabinet ülése előtt ismerhetett meg belőle bizonyos részleteket. Nem tiltakozott sem a kormányfő, sem egyetlen miniszter, hogy ho­­hó, kérem, micsoda eljárás ez, hiszen mégiscsak csillagászati összeg­ről van szó, amit az adófizetők állnak. Nem, néhány miniszter meg sem nyilvánult a vadászgépvásárlással kapcsolatban, aki pedig megszólalt, az csak nevetségessé tette magát. Például Gabriela Matecná miniszterelnök-helyettes elújságolta, hogy az egyetlen dolog, amit áttanulmányozott, az az, hogy melyik or­szágnak milyen vadászgépei vannak. így aztán rájött, hogy „É-l 6-osai 25-nek, Gripenjei meg csak 4-nek”, amiből az alábbi következtetést vonta le: „laikusként csak annyit mondhatok, hogy ha valamiből sok van, az biztosan azért van, mert az a jó és hatékony”. Nos, Matecná valóban laikusként nyilatko­zott, nem pedig miniszterelnök-helyettesként, hiszen tucatnyi tényezőt és adatot kell figyelembe venni és összevetni ahhoz, hogy eldönthes­­sék, milyen vadászgépek felelnek meg a legjobban nekünk, de ezek között nem szerepel az, hogy más országok melyik gépből mennyit vásároltak. A Híd miniszterei azt a három majmot idézték, melyek közül az egyik a fülét fogja be, a másik a szemét takarja el, a harmadik a száját. Sólymos László - szintén miniszterelnök-helyettes - azt mondta, nem akar azon lamentálni, szüksége van-e Szlovákiának vadászgépekre, mert ez nem az ő feladata. Lamentálást nem is várt tőle senki, de azt még Urundi-Burundiban is elvárják a miniszterelnök-helyettestől, hogy felelősen részt vesz a döntéshozatalban. Kollégája, Érsek Árpád bevallotta, hogy nem olvasta a minisztériu­mi anyagot, azt mondta: „annyi időm nem volt”. Gál Gábor először őszintén visszakérdezett, amikor az újságírók faggatták: „Minek ol­vasnék olyan dolgokat, amelyekből semmit se értek?”. Aztán amikor felfogta, hogy mit is mondott, visszavett kicsit az őszinteségéből és kijelentette, hogy csak a gépek szoftverrendszerével kapcsolatos feje­zeteket nem olvasta... Érdekes módon folyt bele az „eszmecserébe” a külügyminiszter. Arra a kérdésre, rendjén való-e, hogy a nyilvánosság tizenkét órával a döntés előtt értesül egy ekkora tranzakcióról, Miroslav Lajéák, a Smer jelöltje, azt válaszolta: „Hiszen a kormány dönt, nem a nyilvánosság”. Épületes hozzászólás az átlátható és ellenőrizhető kormányzás lajcáki mibenlétéről: ha ülésezik és döntést hoz a kormány, arról a nyilvános­ságot nem kell tájékoztatni. Megkockáztathatjuk, hogy még egy lakógyűlésen is felelősebb döntés születik néhány száz euró elköltéséről annál, ahogy a Pellegrini-kormány rábólintott az 1,6 milliárd eurós repülőgép­vásárlásra. A szerző a Trend kommentátora Vége az óriási tisztogatással járó török rendkívüli állapotnak Törökországban szerdán ájjsl vágót árt a rendkívüli állapot, amelyet a 2016. július 15-i katonai puccskísérlet után vezettek be. Az intázkedást először 3 hónapra rendelták el, de eddig minden alkalommal - összesen 7-szer - újabb 3 hónapra meghosszabbították. A rendkívüli állapot bevezetésé­nek fó indoka a terrorszervezetek el­leni harc, köztük az összeesküvésért közvetlenül felelőssé tett gülenista hálózat, valamint a Délkelet- Törökországban 1984 óta fegyveres felkelést folytató Kurdisztáni Mun­káspárt (PKK) elleni hatékonyabb fellépés volt. A török alkotmány sze­rint kiteijedt erőszakos cselekmé­nyek, a demokratikus rend szétzilá­lása vagy a közrend szétesése esetén rendelhető el rendkívüli állapot, amelynek keretében kijárási, járműforgalmi tilalom vezethető be, betilthatok gyűlések és demonstráci­ók, a biztonsági erők jármüveket és ingatlanokat kutathatnak át és fog­lalhatnak le, valamint ellenőrizhetik a szárazföldi, a légi és a vízi közle­kedést. A hatóságok továbbá korlá­tozhatnak vagy betilthatnak sajtóor­gánumokat az intézkedés idején. A hatalomátvétel kitervelőjének tartott Fethullah Gülen török származású muzulmán hitszónok, 1999 óta ön­kéntes száműzetésben az Egyesült Államokban él. Törökország a 2016- os incidens óta különösen megtorló­­an lép fel Gülen nemzetközi mozgal­mának feltételezett tagjai ellen, akik a hivatalos álláspont szerint terroris­ták és hosszú évek alatt szivárogtak be a török állami, valamint magán­szférába. Gülen tagadja a vádakat. A rendkívüli állapot felhatalmazta a kormányt, hogy a parlamenti mun­kán túl törvényerejű rendeleteket bo­csásson ki - ezekből két év alatt 32 je­lent meg a hivatalos közlönyben. Az ankarai vezetés a rendeletekkel 125 800 állami alkalmazottat bocsá­tott el a munkahelyéről. A belügy­minisztériumtól például 41 797, az oktatásügyi tárcától 34 393, a had­erőtől 14 633 embert, az igazság­szolgáltatásból 4836 bírát és ügyészt menesztettek. Az elbocsátottak kö­zül később mintegy 6750-et vettek vissza állásába. A gülenista tagság­gal kapcsolatos jogi eljárások eddig összesen 446 ezer embert érintettek, de a lezáratlan nyomozások száma még 100 661, a folyamatban lévő pe­reké pedig 48 390. A gyanúsítottak és vádlottak száma együttesen 284 488- at tesz ki. A szökésben lévők 20 770- en vannak. A lezárt perek száma 53 430, ezekben 34 792 embert ítéltekéi. Kifejezetten a puccsistákhoz kap­csolódóan 289 per indult, és 187-ben már döntés is született. Ezekben az ügyekben eddig 2263 embert ítéltek el, köztük 67 volt tábornokot. Az el­ítéltekből 1550 életfogytiglani bör­tönbüntetést kapott. 2005 vádlottat ugyanakkor felmentettek, köztük 900 közlegényt. Az ítéletek mind­azonáltal csak hét perben véglege­sek. A fennmaradó 102 pernek 4715 vádlottja van, közülük 2174-en van­nak előzetes letartóztatásban. Güle­­nizmus miatt jelenleg 33 308-an vannak börtönben. Köztük 6954 egykori katona, 6587 tanár, 5130 rendőr, 705 bíró és ügyész, 398 or­vos, 317 ügyvéd, a legfelsőbb fel­­lebbviteli bíróság 78, a legfelsőbb közigazgatási bíróság 26, valamint az alkotmánybíróság két tagja. Az isz­tambuli központú Török Újságírók Egyesületének friss adatai szerint je­lenleg 142 újságírót is fogva tartanak az ország börtöneiben. Az ankarai illetőségű Emberi Jo­gok Közös Platformja (IHOP) leg­utóbb március végén összegezte a rendkívüli állapot következményeit. Szerintük 2018. március 20-ig bezá­rólag legkevesebb 160 ezer embert vettek őrizetbe a hatóságok, az elő­zetes letartóztatásba helyezettek szá­ma pedig összesen több mint 228 ezer volt. A kormány bezáratott egyebek mellett 1419 olyan egyesületet, 1064 magániskolát, 847 magánkollégiu­mot, 174 sajtóorgánumot és 147 ala­pítványt, amely a Gülen-hálózathoz kötődött, 985 további cég pedig az ál­lami vagyonkezelőhöz került. Ezen felül csaknem 100 önkormányzat vá­lasztott vezetőjét cserélték le kor­mánymegbízottra a főként kurdok lakta délkeleti országrészben, amiért azok állítólag a PKK-t támogatták. A parlament később a törvényerejű ren­deletek mindegyikét törvénybe fog­lalta, így a rendkívüli állapot felol­dása ellenére a már meghozott intéz­kedések érvényben maradnak. (MTI) (Lubomír Kotrha karikatúrája^

Next

/
Oldalképek
Tartalom