Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-03 / 152. szám
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2018. JULIUS 3. VB 2018 11 A csalódások után vissza a gyökerekhez! Az afrikai futball fejlődése megállt, új struktúrára és a tehetségek megtartására van szükség „Kolumbia tigrisei" elejtették az utolsó, még továbbjutásra esélyes afrikai nagyvadat, Szenegált is - csalódást hozott a vb a fekete kontinens számára ■4 /~\ /"N /" óta először I LI X Ja fordult elő, JL y U \J hogy egyetlen afrikai válogatott sem jutott be a legjobb 16 közé a labdarúgóvilágbajnokságon. Oroszországban ráadásul az utolsó csoportkor előtt az öt együttesből háromnak már semmi esélye nem volt a továbbjutásra - igaz, Szenegál pedig végül a döntő tényezőnek erősen vitatható fair play-pontok miatt esett ki. A kiszámíthatatlan cselekre, váratlan húzásokra, látványos játékra képes futballisták mintha teljesen kivesztek volna, és miközben Pelé 1990-ben azt mondta, hogy hamarosan afrikai világbajnokot ünnepelhetünk, a kontinens régóta nem látott távolságra került ettől. De miért? Az 1970-es mexikói világbajnokság volt az első, ahol az afrikai kontinens csapatai garantált helyet kaptak, Marokkó egy Bulgária elleni 1-1-es döntedennel jelezte, hogy nem volt ez talán ennyire rossz ödet. Négy évvel később Zairének nem volt ilyen szerencséje, nulla ponttal, 0-14-es gólkülönbséggel mehetett haza, 1978-ban viszont Tunézia 3— 1-re legyőzte Mexikót, és az utolsó csoportkörben a címvédő NSZK-val vívott ki-ki mérkőzést, de a 0-0-s dönteden a németeknek kedvezett. 1982-ben 16-ról 24 fősre bővült a mezőny, így két afrikai csapat indulhatott. Kamerun rettentő balszerencsés volt, ugyanis Lengyelországgal, Olaszországgal és Peruval is döntetlent játszott, így veretlenül ugyan, de kiesett. Algéria sokkal rosszabbul járt, az utolsó mérkőzésig továbbjutónak érezhette magát, az NSZK azonban játszott egy furcsa 1—0-t Ausztriával, és az afrikaiak hiába jelezték, szerintük megegyezéses eredmény született, csupán csoportharmadikként zártak a két európai mögött, és kiestek. 1986-ban jött az első nagy csoda: Marokkó veredenül megnyerte csoportját Anglia, Lengyelország és Portugália előtt, és a nyolcaddöntőben is csak úgy esett ki, hogy az NSZK a 88. percben szerezte a győztes gólját Lothar Matthäus révén. 1990-ben Kamerun emberhátrányban legyőzte Argentínát, majd nyert Románia ellen is, és csoportelsőként jutott tovább. A nyolcaddöntőben egy emlékezetes mérkőzésen hosszabbításban 2-1-re nyert Kolumbia ellen, és a nyolc között a 83. percig továbbjutásra állt Anglia ellen is - de Lineker egy tizenegyest a rendes játékidőben, egyet a hoszszabbításban is belőtt, az afrikaiak kiestek. Pelé akkor nyilatkozta azt, hogy az évezred végére afrikai világbajnokot avarnak, de a jóslattal alaposan melléfogott. 1994-ben és 1998-ban Nigéria a nyolcaddöntőben búcsúzott, 2002-ben Szenegál ugyan eljutott a nyolc közé, de ott kikapott a törököktől, 2006-ban pedig Ghána esett ki simán a legjobb 16 között. Nyolc éve volt még egy fellángolás, de Ghána tizenegyesekkel alulmaradt a legjobb nyolc között Uruguayjal szemben. Négy éve Nigéria a nyolcaddöntőben búcsúzott, idén pedig egyeden afrikai csapat sem jutott el addig. Edzőkérdés és infrastruktúra-hiány Brian Oliver, a The Observer sportszerkesztőjeként több Afrika-kupát is a helyszínen tekintett meg, annyira érdekelte a helyi futball. Élvezte azokat a mérkőzéseket, amelyekből még áradt a természetesség. Imádta az utcakölykök naranccsal játszott fútballját, azt, hogy a kilencvenes években még akadtak felfedezeden tehetségek. „Hogy miért nem jött el a nagy áttörés? Mert az edzőkérdés és az infrastruktúra óriási problémát jelent, különösen előbbi. Jó lámi, hogy Szenegált hazai edző irányítja, de ez egyre ismeredenebb jelenség Afrikában” - mondta. Pedig a nyolcvanas-kilencvenes években az az elmélet járta, a zsigeri őstehetségek mellé olyan európai edző kell, aki rendszert tanít nekik, taktikát, védekezést és támadást — ez jelentheti a fejlődést. Az igazán komoly edzők helyett azonban Afrika-specialisták érkeztek, akik végighaknizták a kontinenst. Ilyenné vált a francia Claude LeRoy, Philippe Troussier és Henri Michel, a német Otto Pfister vagy a lengyel Henryk Kasperczak. A játékosok pedig egyre kapósabbak lettek, és egyre fiatalabbként Európába mentek, és ottragadtak. Amikor 1985 és 1988 között Claude Le Roy a kameruni válogatott élén dolgozott, és egy-egy aranyat, illetve ezüstöt nyert az Afrika-kupán a Roger Milla vezette együttessel, azt mondta: „Minél tovább játszanak Afrikában a fiatal játékosok, annál jobb.” Elvesztett egyéniségek Brian Oliver is ezt erősítette meg. „Ha a fiatalok túl hamar eligazolnak, Európában elveszítik az egyéniségüket, mert ott mindenkit ugyanolyanra formálnak. Anno legjobb afrikai játékosok - mint Milla - nem mentek el túl korán. Az afrikai labdarúgás legsikeresebb időszakában ezek a játékosok rendelkeztek olyan képességekkel, amit csak a helyi közegben, a helyi utcákon és bajnokságokon tudtak megszerezni. Kiszámíthatadanok voltak. Jay-Jay Okochától, Nwankwo Kanutói vagy Abedi Pelétől sohasem tudhattad, mit kapsz legközelebb”. A 2012-es Affika-kupa előtt a neves szakíró, Jonathan Wilson lesújtó képet festett az afrikai fútballról. „Két éve az angolai futball még szemétre való volt, talán csak Egyiptom és Ghána játszott kohézióra hasonlító csapattal. Malawi szeszélyesen, Gabon bátran, de szánalmasan játszott. Kamerun olyan hátborzongató volt, hogy még Samuel Eto’o sem hitt a csapattársakban, Algériára a nihilista volt a legjobb jelző.” Egyértelművé vált: az európai módszerek utánzása nem hozta meg a várt eredményt, a játékosok elveszítették az egyéniségüket, azaz ha a kontinens sikert akar elérni, akkor vissza kell térni a gyökerekhez Érdemel-e extra helyeket Afrika? Felmerült még egy probléma, amelyet Danny Jordaan, a Dél-afrikai Labdarúgó-szövetség (SAFA) elnöke fogalmazott meg: a válogatottakban egyre több olyan játékos van, akit egy-két szülőn vagy nagyszülőn kívül semmi sem köt az anyaországhoz. Szerinte ez a mostani gyenge szereplés a legroszszabbkor jött, és óriási csapás Afrika számára: a 2026-os vébén már 48 csapat indul, és hamarosan meg kell vitami, melyik kontinens hány válogatottat küldjön. De vajon Afrika megérdemel-e extra helyeket? „Meg kell vizsgálnunk az állampolgárság odaítélésének kérdését azoknál a játékosoknál, akik kapcsolatba kerülnek valamelyik afrikai válogatottal. Ha megnézzük a nigériai csapatot, azt láthatjuk, hogy kevesen szerepeltek a hazai ligákban. Néhányan csak felvették az állampolgár-Hogy miért nem jött el a nagy áttörési Mert az edző kérdés és az infrastruktúra óriási problémát jelent. ságot, de nem az országban nevelkedtek. A marokkóiaknál négyen Spanyolországban, négyen Hollandiában, öten Franciaországban születtek Ez azt jelenti, hogy a csapat háromnegyede olyan játékosból áll, akik nem Marokkóban nőttek fel. Nem vagyok benne biztos, hogy bölcs dolog ilyenekre építeni.” A SAFA vezetője szerint éz befolyásolhatja az afrikai kontinens helyeit a jövőbeli versenyeken. „Hosszú idő után ez az első alkalom, hogy egyeden afrikai ország sem jutott el a világbajnokság egyenes kieséses szakaszába. Ez komoly következményekkel járhat a 2026-os világbajnokságra nézve.” Sajnálja, hogy az afrikaiakból még a szenvedélyesség is kiveszett. Mert lehet ócsárolni Diego Maradonát a viselkedése miatt, de még az ő őrjöngése is azt mutatta, hogy igazi érzelem vezeti. Az elnök részletesen kidolgozott egy tervet a dél-afrikai szövetség számára, amely magában foglalja a minőségi edzőképzést, a juniorok megfelelő versenyeztetését, a világszínvonalú labdarúgó-akadémiák létrehozását, valamint a sportorvostudomány és a dietetika hatékony használatát. .Afrikának struktúráit fejlesztésre van szükség. Már nem támaszkodhatunk az olyan csodagenerációra, mint a ghánaiak 2009- es U20-as világbajnok válogatottja, vagy Kamerun és Nigéria olimpiai bajnok csapata” - tette hozzá. Totális játékosexport Érdekesen fogalmazott a johannesburgi egyetem jogi tanszékén dolgozó Cristiano D’Orsi, aki szerint Afrika szó szerint pofára esett a vébén. Alátámasztotta Jordaan véleményét: túl sok olyan játékos kapott helyet a válogatottakban, akik nem Afrikában születtek. Ez önmagában nem is lenne baj, de ezek a futballisták szemernyit sem tettek hozzá az esedeges sikerhez, a szereplésük nem lett annyira meghatározó, mint az várható volt. „Az afrikai válogatottak szegényes vb-teljesítményét sok minden befolyásolta. A szövetségekben történelmileg nincs meg a hosszú távra tervezés, így fordulhatott elő, hogy Nigéria az elmúlt négy évben nyolcszor váltott kapitányt. A másik probléma, hogy ötven-hatvan évvel a gyarmatosító politika megszűnését követően a válogatottak élén még mindig mindig nem afrikai edző áll. Márpedig a külföldi eelzők gyakran úgy tekintenek a tehetségekre, mint a kizárólagosan a Nyugat számára megtermelt javakra. Sok topklub, például a Barcelona saját akadémiát telepített Afrikába, ahonnan a tehetségeket kiemelik, és azonnal Európába exportálják” Nemzetek Bajnoksága: csak hazaiaknak! Szerinte a hazai ligákat senki sem értékeli, a helyi infrastruktúra gyenge, gyakran előfordul, hogy egy jó játékosnak nincs más alternatívája, mint a kivándorlás. Az Afrikai Labdarúgó-szövetség éppen ennek ellensúlyozására 2009-ben létrehozta a Nemzetek Bajnokságát, amelyet az Affika-kupához hasonlóan kétévente rendeznek meg, de a válogatottakban csak azok a játékosok vehetnek részt, akik a hazai bajnokságokban játszanak. Ez világos válasz volt arra a vágyra, hogy a fiatal tehetségek masszív kivándorlásával szemben valahogy erősíteni kell a hazai versenyek fontosságát. A helyzet nem könnyű, hiszen csökken a patriotizmus (így mondta le hét kameruni játékos is a tavalyi Afrika-kupa-szereplést), a korrupció továbbra is problémát jelent, de az igazi szurkolók abban bíznak, innen csak felfelé vezethet az út. Mondjuk ismét egy negyeddöntős szereplés felé 2022-ben, Katarban. Pincési László Mit akarunk a következő vébén? „A mostani szereplés nagy visszalépés volt, de azt gondolom, hogy éppen ez jelenthet esélyt arra, hogy mind az afrikai válogatottak, mind az Afrikai Labdarúgó-szövetség újragondolja a stratégiát. Azt, hogy miként szeretne előrehaladni. Mit akarunk a következő világbajnokságon? Megvan bennünk a potenciál, van pénzünk a fejlesztéshez, de ennél többre van szükségünk. Muszáj átvennünk az európai és dél-amerikaiak jó struktúráját és következetességét" - nyilatkozta az elefántcsontparti Didier Drogba.
