Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-17 / 163. szám
12 HORVÁT FUTBALL FOCITIPP 2018. JULIUS 17. www.ujszo.com A modern horvát futball - és az ő atyja Bukovi Mártonra még mindig a valaha élt legjobb horvátországi edzőként emlékeznek A horvát foci „a mi kutyánk kölyke”, jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a vb-döntő előtt, talán nem is tudva, hogy mennyire közel járt a valósághoz. Mert ha Luka Modricnak, Ivan Rakiticnek vagy Mario Mandzukicnak egyáltalán nincs is köze a magyar futballhoz, a horvátok a mai napig hálás szívvel emlékeznek vissza Bukovi Mártonra, aki komoly szerepet játszott a zágrábi labdarúgás fellendülésében, és egyben a magyar Aranycsapat taktikájának megalkotásában. „Bukovi Márton volt a klub történetének legnagyobb edzője, ő teremtette meg a modern horvát labdarúgást. Magyarként jött Zágrábba, ahol tizenegy éven át dolgozott, és teljes szívéből imádta a csapatot. Igazi legenda lett a munkájával: nyolc trófeát nyert, létrehozott egy álomcsapatot, amely a 4-2-4 formációra épült” - olvasható az 1905. december 10- én született és 1985. február 2-án meghalt szakemberről a Dinamo Zagreb hivatalos honlapján. O volt az első, aki a hátravont középcsatár szerepét alkalmazta (Drago Hripko kapta ezt a történelmi feladatot), még 1945-ben, a Lokomotiva elleni mérkőzésen. „Biztos vagyok benne, hogy ez volt az első kísérlet a világon. Es bevált” - nyilatkozta a mester anno. Magyar edzővel a modem futball felé Bukovi 1936-ban vette át a Gradjanski Zagreb irányítását, amelyet előtte is ért magyar hatás: 1925- 1926-ban a Barcelonától érkezett Pozsonyi Imre dolgozott a horvát klubnál, és nyert vele két bajnoki címet, 1932-1933-ban pedig Molnár György volt az edző. 1933-ban az ír James Donnelly érkezett, ő volt az első, aki mélyreható változtatásokat hajtott végre a taktikában, és már a WM- rendszert próbálta alkalmazni. Ezt A horvát futball történelme legnagyobb sikerét érte el a 2018-as vb-döntővel - nemzetközileg ők lettek a torna erkölcsi győztesei (Fotók: SUA/AP, TASR/AP, képarchívum) fejlesztette tovább Bukovi, a horvát lapok a mai napig csodaként emlegetik az 1936. május 17-i mérkőzést, amelyen a Gradjanski 5-1-re legyőzte azt a Liverpoolt, amely addig soha, senkitől nem kapott ki az öreg kontinensen. A Liverpool menedzsmentje azonnal kereste a lehetőséget a visszavágóra, így meghívta a klubot egy őszi turnéra, amelyre 1936 novemberében került sor. A- túra promóciós értékén kívül Bukovi Márton arra készült, hogy végre testközelből megfigyelje és tanulmányozza a brit klubok által alkalmazott technikákat és taktikákat. Különösen érdekelte, hogy hogyan működik a valóságban a Herbert Chapman-féle WM- formáció. Ebből az Aranycsapat is profitált A Gradjanskinak több akadályt is le kellett győznie, hatósági engedélyre volt szükség az utazáshoz, minisztériumi engedélyre, hogy egyáltalán pályára léphessen külföldön (a Gradjanski több volt, mint egy klub, a horvát kulturális és politikai identitás egyik szimbólumaként is tekintettek rá Jugoszláviában), és meg kellett oldani, hogy az éppen zajló bajnokságban se maradjanak el a mérkőzései. Az igazgatótanács végül úgy döntött, hogy az első csapat utazik Nagy- Britanniába, a tartalékok pedig megpróbálnak helytállni a hazai ligában. A csapat útközben megállt Svájcban, ahol legyőzte a St. Gallent és kikapott az FC Baseltól, majd jöhettek az angliai mérkőzések. A Liverpooltól 4-1-re kikapott úgy, hogy egyik játékosa sérülése miatt a meccs nagy részét tíz emberrel játszotta le. A Doncaster Roverst túlságosan alábecsülte, tőle 6-4-es vereséget szenvedett, majd a turné legjobb teljesítményét nyújtva 4-4-es döntedent ért el a Hearts ellen. A 14 napos kiruccanást egy Wolverhampton Wanderers elleni 4-2-es, illetve egy West Ham elleni 1-0-s vereség zárta. Az angliai tanulmányút hatásai azonban jelentősnek bizonyultak, Bukovi ugyanis megkezdte a WMBukovi Márton munkássága meghatározta Közép-Európa futballjának fejlődését formáció továbbfejlesztését, az öt csatár egyikét hátrébb vonta, ezzel a húzással kiismerhetedenné tette a támadásokat, és 1936 és 1941 között a Gradjanskit a legjobb jugoszláv klubok közé emelte. Zlatko Dalic szövetségi kapitány rendkívül sportszerűen értékelte a döntőt » Zlatko Dalic szerint nem volt tizenegyes A vb-döntőt követő hivatalos sajtótájékoztatón a horvát szövetségi kapitány, Zlatko Dalic is kitért a meccset meghatározó 11-esre. Mint elmondta, véleménye szerint ez nem volt olyan szituáció, amit meg kellett adni egy döntőben, de aztán nagyon sportszerűen hozzátette, hogy nem akarja kritizálni a bírókat. „Korábban méltósággal nyertünk és most méltósággal veszítettünk, tiszteletben kell tartanunk, amit ma este az eredményjelző mutat. Gratuláltam a játékosaimnak, mert egytől egyig büszkék lehetünk arra, amit közösen elértünk". Szerinte a döntő volt a legjobb meccsük, de a szerencse ezúttal nem állt melléjük. így gondolták ezt a horvát szurkolók is Zágrábban, akik az első sokk után hamar éltetni kezdték az 1998-os bronz után most ezüstöt szerző, ezzel történelmet író csapatukat. De nem csak a zágrábi klub és a horvát futball profitált ebből: az 1950-es években Sebes Gusztáv asszisztensként dolgozva, az ő ödeteit is megvalósítva állt össze az a taktika, a totális futball prototípusa, amely a világ egyik legjobbjává tette az Aranycsapatot. A horvát futball kezdete A Horvát Labdarúgó-szövetséget (HNS) 1912. június 13-án alapították meg, a szervezetet előbb 1941-ben, majd a függedenné válás után 1992. július 3-án felvették a FIFA tagjai közé (az UEFA 1993. június 17-én fogadta be). A helyi futball alapjait természetesen az angolok tették le, a 19. század végén Rijekában egy helyi gyár építői a szabadidejükben ezzel a labdajátékkal múlatták az idejüket. Az angol iparosok hamarosan megérkeztek az Eszéktől mintegy 70 km-re délre fekvő szlavóniai Züpanja városába, ahol szintén előkerült a kis bőrlabda, de ott már bevonták a helyieket is a játékba, megtanították nekik a szabályokat, és végül ajándékba ott hagyták nekik a labdát. Nagy becsben is tartják azóta, 1979-ben ugyanis meglepetésre, kisebb sérülésekkel, de előkerült, kiderült, hogy az angolok által alapított tanningyár (csersav előállításával foglalkozó gyár) tulajdonosa megörökölte az őseitől. A labdarúgásról és a játékszabályokról szóló első könyvet 1896-ban Zágrábban nyomtatták ki, az első horvát sportklub pedig 1903-ban alakult meg PNISK Zagreb (Prvi
