Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)

2018-07-13 / 160. szám

www.ujszo.com I 2018. július 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Nyári csodák Kistárkány nekem Aranka, két nap csodás vendégszeretettel övezve LAMPL ZSUZSANNA Zuhogó esőben ülök az erkélyen. Odakinn a fák hálásan tárják szét le­véltenyerüket az életadó víznek, kellemes félhomály van, gyújtok egy gyertyát, csak úgy, a hangulat kedvéért. Valaki csönget. A szomszédék. Nyaralni mennek. Talán a Zanzibáron jobb idő lesz, mondják, bár nem tudhatjuk, teszik hozzá viccelődve, mert még sosem voltunk ott. Igen, az ember sokfelé jár életé­ben, de mindig van olyan hely, ahova először megy. Legutóbb két ilyen helyen jártam: Vlkolínecben és Kistárkányban. Vlkolínec, amely népi építészete miatt 1993-tól az UNESCO világörökség része, nagyrészt skanzen, de azért nem teljesen az, mert van 19 lakosa, akik az itt látható 55 házból hatot laknak. Ha Vlkolínec, akkor Ezo Vlkolín­­sky, P. O. Hviezdoslav hőse jut az emberek eszébe, de nekem még in­kább az egyik osztálytársam, aki akkoriban költözött Pozsonyba, és szlovákórán felelet közben átke­resztelte Ezót Erzsónak. Amiből persze nagy röhögés lett. De kivágta magát, mondván, Komáromban ő sosem hallott ilyen nevet. Szóval itt élt Ezo, legalábbis a költő képzeletében. A belépődíj potom egy euró. A parkolótól jó kis kaptató vezet felfelé. Akik innen jártak naponta a foldecskét gon­dozni, azoknak biztosan nem volt szükségük fütógépre, lihegi egy mellettünk elhaladó fiatalember a barátnőjének, mire az visszalihegi, hogy ideje elkezdeniük edzeni. A falu mesés. És kellemesen tarka. Világoskék ház - sárga ablakok. Borsózöld ház - piros ablakok. Muskátlik virítanak. Friss szénaillat terjeng. Egy fehér házban kismacs­kákat árulnak (vajon milyen színűek?), aztán feltűnik egy sárga­rózsaszín épület. Mint a puncsos sütemény! Múzeum is van. Két idős hölgy egy fából készült biciklit né­zeget. A vicces kedvű őr megkér­dezi tőlük, hogy szerintük Sagan ezzel meddig jutna el. A hölgyek nem értik, mire az őr nevet, jó, nem mindenkit érdekel a sport. A parko­lóból immár autóval lefelé menve, vagy ötven kecske jön szembe. Megállunk. Nézzük őket. Árado­zunk. Ahogy mellénk érnek, oda­fordítják a fejüket és ők is megnéz­nek bennünket világos, kifejezéste­len szemmel. Komótosan porosz­­kálnak, elöl a nagyszakállasok, mögöttük a többi, a legvégén három kis gida ugrabugrál. Pásztor sehol. Honnan hova? Tudják, de nem mondják. Ha Vlkolínec Ezo, akkor Kistár­kány számomra Aranka. Két napot töltünk csodálatos vendégszeretet­tel övezve. Szilvapálinka, bor (az mondjuk Kisgéres, tényleg, ott is most jártam először, igaz, „csak” három pincében, de azok nem akár­milyenek, tufába vájottak!), ke­­nyérlángos, frissen szedett málna, libazsír lila hagymával este tízkor (jaj, miért nem ettem!), isteni pogá­csák, minden nap más asztalteríték, leánderágacska borospohárban, halk háttérzene. Lelki táplálék. Ta­lálkozások. Beszélgetés. Zuhogó esőben. Csodálatos helyeken jártam. Londoni banánhéj FELEDY BOTOND Hétfőre két miniszter mondott le Londonban. 48 órával előtte még éppen ünnepelt a kormányzat a brit miniszterelnök vi­déki rezidenciáján, abból az apropóból, hogy sikerült a brex­­itről legalább maguk közt megállapodni. Valahogy a hétvége alatt viszont éppen a brexitügyi miniszter, David Davis és a külülgymi­­niszter, Boris Johnson meggondolta magát és bedobta a törülközőt. Igaz, hogy London a legutóbbi parlamenti választás óta a permanens kormány­­válság állapotában van. Óriási viták folynak a parlamentben, és amitől még kockázatosabb az egész Theresa May miniszterelnök számára, hogy leginkább a saját konzervatív képviselői között zaj lik éles szóváltás. A hard-brexit párti toryk és a köztes megoldást keresők a népszavazás óta nem bírnak megegyezni. Ezt először May egy előrehozott parlamenti vá­lasztással szerette volna rendezni, hogy sajátjaiból - az alkuképes brexit­­pártiakból—több legyen, de olyannyira nem sikerült, hogy éppen a radi­kális északír pártot is be kellett vennie a kormánykoalícióba. Az pedig nem sokra rá derült ki, hogy bizony éppen az ír-északír határ lett az egyik leg­kritikusabb látványos kérdés a kilépési tárgyalások során, hiszen Dublin, Belfast és London álláspontjai itt gyakorlatilag összeegyeztethetetlenek. A mostani válság így igazából csak egy újabb tünete a brit iszapbirkózásnak, amelynek bárki legyen is a belpolitikai győztese, külpolitikai és gazdasági értelemben stratégiai öngyilkosságot jelent. Az Egyesült Királyság az el­múlt évtizedekben minden kritikája ellenére igenis sokat profitált az uniós tagságból, nem véletlen, hogy kőkemény ipari lobbi támogatta a bentma­­radás párti tábort. A gond, hogy bár látszik már a sok repedés és gyülekező gazdasági fellegek, egyelőre a választópolgárok nem érzik még közvetle­nül a bőrükön a fenyegetést, hogy milyen árat fognak fizetni a kilépésért. Megfordítani sem lehetetlen, csakhogy Európa és Brüsszel ezt aligha hagyhatná, hiszen nem lehet ilyen precedenst teremteni, ezzel később bár­melyik másik tagállam is zsarolhatná, fenyegethetné az uniót és tagállam­társait. így aztán a britek most kénytelenek a legkisebb kár mellett a saját maguk által kijelölt járatlan ösvényen végigmenni, és igazából sem Lon­don, sem Brüsszel nem tudja elképzelni, ez hova vezet. A brit politikai elit ebben a helyzetben küzd a rövid távú parlamenti erőviszonyokból adódó érdekekkel és a saját globális pozíciójának tartásával, a kettő viszont időn­ként látványosan nem kompatibilis egymással. Ennek láttuk a hét elején egy újabb tünetét. FIGYELŐ Brexit: közzétették a friss brit javaslatot Közös, az ipari és a mezőgazda­­sági árucikkek kétoldalú forgal­mára kiterjedő szabadkereskedel­mi térség létrehozását javasolja a brit kormány az Európai Uniónak. A brit EU-tagság megszűnésének folyamatát irányító minisztérium (DÉxEU) által tegnap nyilvános­ságra hozott 104 oldalas doku­mentum azoknak az indítványok­nak a részletes kifejtése, amelye­ket Theresa May miniszterelnök és kabinetjének tagjai a brit kor­mányfők vidéki rezidenciáján, Chequersben tartott múlt pénteki kormányülésen fogadtak el az unióval fenntartandó kereskedel­mi kapcsolatok szabályozásáról. A javaslatok jóval szorosabb jö­vőbeni kapcsolattartást indítvá­nyoznak az EU-val, mint amilyent a kormányzó Konzervatív Párt keményvonalas brexitpárti tábora látni szeretett volna. Boris John­son, a tory frakció frontembere hétfőn le is mondott külügymi­niszteri tisztségéről, és ugyanaz­nap távozott a kilépést levezénylő szaktárca addigi vezetője, David Davis is. (MTI) Kommunista támogatással alakított kormányt a milliárdos Babis A Kantar TNS országos felmérése szerint a lakosság kétharmada támogatja, vagy elfogadja az ANO és a Cseh Szociáldemokrata Párt (ŐSSD) alakította koalíciós kormányzatot, amely élvezi a kommunisták támogatását. Kommunista támogatással alakí­totta meg az új cseh kormányt And­rej Babis, a szlovák származású multimilliárdos cseh vállalkozó. A rendszerváltás utáni Csehországban most történt meg először, hogy a kommunista párt közvetlen befo­lyást szerzett a kormányzatra, amit a jobboldal alapvető politikai válto­zásnak minősít. Bár a jobboldali ellenzék és a prá­gai sajtó egy része is veszélyeket lát az ország külpolitikai, nyugati, eu­­roatlanti orientációjában a Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjá­nak (KSCM) hatalmi helyzetbe ke­rülésével, a politológusok többsé­gének véleménye az, hogy ez a bel­politikát és a külpolitikát sem fogja lényegesebben megváltoztatni, be­folyásolni. Ä Kantar TNS országos felméré­se szerint a lakosság kétharmada tá­mogatja, vagy elfogadja az ANO és a Cseh Szociáldemokrata Párt (ÍSSD) alakította koalíciós kor­mányzatot, amely élvezi a kommu­nisták támogatását. Václav Klaus volt jobboldali ál­lamfő és kormányfő a mai kommu­­nistaellenességet „olcsó populiz­­musnak” minősítette. A kommuniz­mus nem tér vissza, Csehországot nem Moszkva és Peking, hanem in­kább a mai Nyugaton eltelj edt leg­különbözőbb izmusok fenyegetik - vélekedett Klaus a Mladá Fronta Dnes című liberális napilapban kö­zölt interjúban. Az ANO-CSSD koalíciós kor­mány majdnem kilenc hónappal a képviselőházi választás után kapott csak bizalmat a parlament alsóhá­zában, ami az önálló cseh állam megalakulása óta (1993) a leg­hosszabb kormányalakítási időszak. Az elhúzódó kormányalakítás leg­főbb oka, hogy a jobboldali pártok nem voltak hajlandók elfogadni Babis miniszterelnökségét. Az el­lenzék és a sajtó nagyobbik része komoly problémát lát abban is, hogy Andrej Babis miniszterelnök ellen az uniós támogatásokkal való vissza­élés gyanúja miatt büntetőeljárás van folyamatban, illetve, hogy Babis neve szerepel az egykori kommu­nista állambiztonság (StB) ügynök­listáján. Babis azt állítja: szándékos, előre tervezett kampány folyik el­lene, hogy eltávolítsák a nagypoli­tikából és a közéletből. Andrej Babis ipúltja ismert volt a tavaly októberi választások előtt is, és az emberek ezek tudatában sza­vaztak az általa vezetett ANO moz­galomra, amely 30%-kal magasan megnyerte a voksolást. A második csak 12%-ot kapott. A 2017. októ­ber 20-án és 21-én lezajlott képvi­selőházi választáson győztes ANO mozgalom elnökének, Andrej Babisnak az első kisebbségi kormá­nya január 10-én nem kapott bizal­mat a képviselőházban, és megbu­kott. Babis másodszor is csak ki­sebbségi kormányt tudott alakítani, de most már koalícióban a Cseh Szociáldemokrata Párttal. A 200 ta­gú alsóházban a kormánykoalíció­nak csak 93 képviselője van (78 és 15 mandátum), ezért ez a kabinet Cseh- és Morvaország Kommunista Párt­jának (15 mandátum) támogatásával szerezte meg a parlament bizalmát. A választások óta készített felmé­rések azt jelzik, hogy a Babis vezet­te ANO támogatottsága továbbra is 30% körül mozog, vetélytársai nemigen erősödtek meg. Politikai megfigyelők és sajtókommentárok szerint a kommunisták által támoga­tott ANO-CSSD koalíciós kormány stabil háttérrel rendelkezik, s a parla­mentben keresztül tudja vinni elkép­zeléseit. Általános vélemény, hogy a most elfogadott kormányprogram több szociális és baloldali elemet - elsősorban a nyugdíjak emelése és a nemzeti érdekek erősebb védelme - tartalmaz, s ha ezek megvalósulnak, úgy a kormány támogatottsága a to­vábbiakban is többségi és stabil lehet. Megfigyelők pragmatikus kormány­zásra számítanak. Azúj Babis-kormány élvezi Milos Zeman államfő támogatását. Zeman közismerten jó viszonyban van Moszkvával és Pekinggel, és gyak­ran bírálja az EU-t, különösen a migrációs irányvonala miatt. (MTI) (Lubomír Kotrha karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom