Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-07 / 155. szám
8 I KULTÚRA 2018. július 7.1 www.ujszo.com Sérült lelkek versenye Ma este zárul Karlovy Vary fesztiválja, a Virágvölgy című magyar film is jól szerepelt Csuja László filmje, a Virágvölgy road movie menekülő szerelmesekkel (Képarch.) RÖVIDEN Ismét nálunk zúz a Soulfly Pozsony. A legendás brazil Sepulture alapítója, Max Cavalera ugyan tavaly is járt Pozsonyban egy másik projekttel, a nem kevésbé legendás Soulfly zenekar élén azonban 12 éve láthatták legutóbb a hazai rajongók, még a Dark Ages album idején. Akkor 2000 ember volt kíváncsi rájuk a szép emlékű PKO-ban. Július 9- én (hétfőn) a Majestic Music Clubban lép színpadra csapatával a heavy metal egyik leginvenciózusabb, legkreatívabb képviselője. A kezdés időpontja 20 óra, előzenekar a hazai Dogma Inc. zenekar. Minden bizonnyal elhangzik néhány vadonatúj dal is, mivel a Soulfly idén nyáron új albumot jelentet meg. Max Cavalera szavai szerint ezen a korongon a nemzetközi áttörést hozó Roots című 1994-es Sepultura-album hangzására és hangszerelési megoldásaira törekedtek. (juk) Magyar filmek Szarajevóban Szarajevó. Több magyar alkotás is szerepel augusztusban a 24. Szarajevói Nemzetközi Filmfesztivál programjában. A Genezis című játékfilmjével tavaly a Berlinalén bemutatkozó Bogdán Árpád első egész estés dokumentumfilmje, a Gettó Balboa egy józsefvárosi gyerekekkel foglalkozó börtönviselt edző és a tehetséges fiatal bokszoló, Zoli kapcsolatát mutatja be. Csuja Lászó magyar-katari koprodukcióban készült Kilenc hónap háború és Zurbó Dorottya Könnyű leckék című dokumentumfilmjét is műsorra tűzik. Szerepelnek magyar alkotások a rövidfilmes, valamint a diákfilmes versenyprogramban is. A Focus szekcióban vetítik Mundruczó Kornéltól a Jupiter holdját, Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét, valamint Szilágyi Zsófia Egy nap című játékfilmjét. (MTI) SZABÓ G. LÁSZLÓ Javában folynak a találgatások Karlovy Vary mustráján: ki kap díjat a versenyfilmek mezőnyéből a ma esti záró gálán? A kanadai, a török, a román vagy az orosz alkotás rendezője? És milyen megítélés alá esik vajon a magyar Virágvölgy? Sebastian Pilot Az utolsó szentjánosbogár című filmjéhez egy álmos kis kanadai iparvárosban találta meg Léót, az anyjával és annak új társával nem igazán kommunikáló gimnazista lányt, aki egy nála jóval idősebb rockzenész mellett emelkedik ki mély letargiájából. De nemcsak Léo, a többiek is sérült lelkek, itt mindenkinek megvan a maga kínja, baja, bánata. Hétköznapi sorsok, érzékeny történetek forrnak össze a filmben, finom ábrázolásban. Ömür Atay a fiatalkorúak ankarai javító-nevelőintézetében kezdi a Fivérek történetét. Főhőse, a tizenhét éves Jusuf négy év után szabadul, ám igazából csak a bátyja váija, ő is csak a rossz lelkiismerete miatt. Jusuf ugyanis az ő bűnét vállalta magára. Testvérükkel Ramazán végzett, amikor a lány, szerelme oldalán, megszökött otthonról. Egy mélyen vallásos török családban ilyen esetben még ma sincs kegyelem, s mivel az idősebb fiú több évre veszítené el a szabadságát, öccsét, a fiatalkorú Jusufot a családja kényszeríti hamis vallomásra. Átay kerüli a hatásvadász jeleneteket, nem mutatja sötétnek, reménytelennek a rácsok mögé került fiú életét, de szabadulása után sem festi felette kékre az eget. A feszültséget végig jól adagolja, karakterrajzai pontosak, színészei árnyalt alakítást nyújtanak. Radu Jude a legjelesebb és legbátrabb román rendezők egyike. Az Engem nem érdekel, hogy a történelem barbárokként emleget majd bennünket című, több mint kétórás munkájával a román hadsereg keleti fronton, 1941-ben elkövetett tömeggyilkosságáról rántja le a leplet. Arról a tragikus történelmi eseményről, amikor a németek oldalán több százezer zsidó életét oltották ki Odesszában. Különleges keretet ad a filmnek, hogy a hadtörténeti múzeum udvarán színészekkel és statiszták százaival rekonstruálják a háborús eseményeket. A harmincesztendős Ivan Tverdovszkij két évvel azután, hogy egy meglehetősen furcsa életvitelű nőről elkészítette Zoológia című filmjét, Az ugróval ismét különleges témával állt közönség elé. Ebben is a magány, a másság, a társadalmi visszásságok érzékeny megvilágítója. A komoly visszhangot kiváltott sajtóvetítés után a rendező ugyan azt mondta, nem állt szándékában a valóságot, vagyis az orosz viszonyokat kritizálni, azt meghagyja a dokumentumfilmeseknek. Egyébként ő is az volt pályája legelején, de a rendőrségen forgatott munkái után egyszerűen beleunt, a realitás és a fantázia ötvözése sokkal jobban izgatja. Új filmjének hőse egy tizenhat éves Superboy (Denisz Vlaszenko), aki - hogy luxuskörülményekhez szokott anyja kedvébe járjon - különleges képességével rendkívüli feladatot vállal egy magasabb körökben összeállt bünbandában. Tverdovszkij is bátor rendező. Úgy bont ki előttünk egy súlyos lélektani drámát, anya és fia javíthatatlan kapcsolatát, hogy közben egy korrumpálódott rendszer riasztó képét is leteszi elénk. A belső magány húrjait pengeti Csuja László debütáns munkája, A Nyugat Keletje szekcióban bemutatott Virágvölgy, amely két főhősével szintén egy egészen speciális világba kalauzolja nézőit. Road movie menekülő szerelmesekkel. Láttunk már ilyet nem egyet, nem tízet. A legtöbbjükben pénzt rabolnak vagy (pénzért) ölnek a szökésben levő párok. Itt és most másvalami történik: a külvárosi lakótelepen unatkozó Bianka megsajnál egy magára hagyott csecsemőt és kocsistul, mindenestül ellopja. Mivel sem az egyik, sem a másik barátjával nem tudja elhitetni, hogy tőle van a gyerek, egy mentálisan zavart, önálló döntésekre képtelen, ám jószívű munkásfiúval áll össze, aki mindent megtesz, hogy nyugalmat és biztonságot teremtsen számukra. Elköti nagybátyja lakókocsiját, balhéba keveredik, autót lop, erdőn, mezőn, hegyen, völgyön keresztül menekül „a kis család”, de sehol sem találnak megfelelő életteret. Sok hibája van a filmnek, és nem elsősorban azért, mert a rendező amatőr színészekkel próbálja hitelessé tenni az alkotást. A realitás talaja csúszik ki sokszor a főszereplők lába alól. Öt ujjunk sem lenne elég ahhoz, hogy összeszámoljuk, hány ponton billen meg a történet, de hogy mégsem tudunk elszakadni tőle, az azért van, mert a páros mindkét tagjának a leikébe látunk. A lánynak nincs senkije, a fiú a gyámjára támaszkodna, ha az engedné. A „bűnösök” így csak egymásra számíthatnak, s egy-egy pillanatban úgy tűnik, meg is találják az egymáshoz vezető utat. Őrült bolyongásuk azonban nem ezzel ér véget. A fesztivál közönsége nagy érdeklődéssel fogadta a Virágvölgyet, és a vetítést követő beszélgetésen is sokan ott maradtak. Jó start ez a filmnek, mehet egyenesen tovább a maga útján. Ján és Martina a Pohodán HAVRAN KATI Visszajárni a Pohodára nem unalmas. Minden évfolyamnak sajátos a hangulata. A szervezők nem is titkolják, mennyire fontosnak tartják idén, hogy a könnyűzenei fesztivál a társadalmi történésekre is reflektáljon - ez nemcsak a közéleti beszélgetések tartalmán érezhető, hanem a zenei programon és a fesztivál területén fellelhető képzőművészeti alkotásokon is. Közel háromszáz előadó állt a színpadon azon a koncerten, melyet Ewald Danel vezetésével adott a Szlovák Kamarazenekar az ország számos pontjáról érkezett énekkarokkal karöltve. Lélegzetelállító kontrasztot mutatott a színpad, amelyet már a The Chemical Brothers produkciójára készülve óriáskivetí-A fesztivál területének szívében Martin Dzurek szobrászművész és Ján Vajsábel grafikus installációja áll (A szerző felvétele) tőkkel láttak el, és ahol Antonín Dvorak Bibliai dalok című zeneműve csendült fel a kórusok és a kamarazenekar közös előadásában. Nem szokványos, hogy komolyzenei koncerttel induljon egy könnyűzenei fesztivál, de a Pohodán ez most indokolt volt. Nemcsak azért, mert a komolyzene évek óta a fesztivál zenei programjának szerves részét képzi, hanem azért is, mert Ján Kuciak és Martina Kusnírová emlékére szólt, akik kedvelték a komolyzenét és látogatták a fesztivált. Michal Kascák, a Pohoda főszervezője elmondta, büszke erre a produkcióra, viszont nem örül annak, hogy milyen alkalomból tarották ezt a koncertet. „Ján Kuciak azért halt meg, mert a szabadságért harcolt. Az, ami vele és jegyesével, Martinával történt, az a szabadság ellen indított támadás, a mi fesztiválunk azonban a szabadság ünnepe” - hangsúlyozta Kascák a koncert nyitó pillanataiban. A fesztivál területének szívében Martin Dzurek szobrász és Ján Vajsábel képzőművész installációja áll. Az alkotás alapjául Dzurek egy korábbi alkotása szolgált, amely két függőleges oszlopból áll, ezekre pedig domborműként egy férfi és egy női arc részletét faragta. Az oszlopokon most Ján és Martina portréjának egy-egy részlete látható, a kettőt összefogó kőoszlopon pedig a Spojili nás - azaz: Összefogtak minket - felirat olvasható. Ma délután lép fel a fantasztikus amerikai vonósnégyes, David Harrington csapata, a Kronos Quartet. A formáció, mely az elmúlt évtizedekben számos világhírű zeneszerzővel működött együtt, ezúttal egy szlovákiai felkérésnek tesz eleget: Miroslav Tóth zeneszerző művét fogják eljátszani, melyet a zeneszerző Ján Kuciak utolsó cikke alapján komponált, és ennek nyomán A messze nyúló csápok kvartettje (Kvarteto siahajúcich chápadiel) címet kapta.
