Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)

2018-07-07 / 155. szám

8 I KULTÚRA 2018. július 7.1 www.ujszo.com Sérült lelkek versenye Ma este zárul Karlovy Vary fesztiválja, a Virágvölgy című magyar film is jól szerepelt Csuja László filmje, a Virágvölgy road movie menekülő szerelmesekkel (Képarch.) RÖVIDEN Ismét nálunk zúz a Soulfly Pozsony. A legendás brazil Se­pulture alapítója, Max Cavalera ugyan tavaly is járt Pozsonyban egy másik projekttel, a nem ke­vésbé legendás Soulfly zenekar élén azonban 12 éve láthatták legutóbb a hazai rajongók, még a Dark Ages album idején. Akkor 2000 ember volt kíváncsi rájuk a szép emlékű PKO-ban. Július 9- én (hétfőn) a Majestic Music Clubban lép színpadra csapatá­val a heavy metal egyik legin­­venciózusabb, legkreatívabb képviselője. A kezdés időpontja 20 óra, előzenekar a hazai Dog­ma Inc. zenekar. Minden bi­zonnyal elhangzik néhány va­donatúj dal is, mivel a Soulfly idén nyáron új albumot jelentet meg. Max Cavalera szavai sze­rint ezen a korongon a nemzet­közi áttörést hozó Roots című 1994-es Sepultura-album hang­zására és hangszerelési megol­dásaira törekedtek. (juk) Magyar filmek Szarajevóban Szarajevó. Több magyar alko­tás is szerepel augusztusban a 24. Szarajevói Nemzetközi Filmfesztivál programjában. A Genezis című játékfilmjével ta­valy a Berlinalén bemutatkozó Bogdán Árpád első egész estés dokumentumfilmje, a Gettó Balboa egy józsefvárosi gyere­kekkel foglalkozó börtönviselt edző és a tehetséges fiatal bok­szoló, Zoli kapcsolatát mutatja be. Csuja Lászó magyar-katari koprodukcióban készült Kilenc hónap háború és Zurbó Dorottya Könnyű leckék című dokumen­tumfilmjét is műsorra tűzik. Szerepelnek magyar alkotások a rövidfilmes, valamint a diákfil­mes versenyprogramban is. A Focus szekcióban vetítik Mundruczó Kornéltól a Jupiter holdját, Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét, valamint Szilágyi Zsófia Egy nap című játékfilmjét. (MTI) SZABÓ G. LÁSZLÓ Javában folynak a találga­tások Karlovy Vary mustráján: ki kap díjat a versenyfilmek mezőnyéből a ma esti záró gálán? A kanadai, a török, a román vagy az orosz alkotás rendezője? És milyen megítélés alá esik vajon a magyar Virágvölgy? Sebastian Pilot Az utolsó szent­jánosbogár című filmjéhez egy ál­mos kis kanadai iparvárosban találta meg Léót, az anyjával és annak új társával nem igazán kommunikáló gimnazista lányt, aki egy nála jóval idősebb rockzenész mellett emelke­dik ki mély letargiájából. De nem­csak Léo, a többiek is sérült lelkek, itt mindenkinek megvan a maga kín­ja, baja, bánata. Hétköznapi sorsok, érzékeny történetek forrnak össze a filmben, finom ábrázolásban. Ömür Atay a fiatalkorúak ankarai javító-nevelőintézetében kezdi a Fi­vérek történetét. Főhőse, a tizenhét éves Jusuf négy év után szabadul, ám igazából csak a bátyja váija, ő is csak a rossz lelkiismerete miatt. Jusuf ugyanis az ő bűnét vállalta magára. Testvérükkel Ramazán végzett, ami­kor a lány, szerelme oldalán, meg­szökött otthonról. Egy mélyen vallá­sos török családban ilyen esetben még ma sincs kegyelem, s mivel az idő­sebb fiú több évre veszítené el a sza­badságát, öccsét, a fiatalkorú Jusufot a családja kényszeríti hamis vallo­másra. Átay kerüli a hatásvadász je­leneteket, nem mutatja sötétnek, re­ménytelennek a rácsok mögé került fiú életét, de szabadulása után sem festi felette kékre az eget. A feszült­séget végig jól adagolja, karakterraj­zai pontosak, színészei árnyalt alakí­tást nyújtanak. Radu Jude a legjelesebb és legbát­rabb román rendezők egyike. Az En­gem nem érdekel, hogy a történelem barbárokként emleget majd bennün­ket című, több mint kétórás munká­jával a román hadsereg keleti fron­ton, 1941-ben elkövetett tömeggyil­kosságáról rántja le a leplet. Arról a tragikus történelmi eseményről, ami­kor a németek oldalán több százezer zsidó életét oltották ki Odesszában. Különleges keretet ad a filmnek, hogy a hadtörténeti múzeum udvarán szí­nészekkel és statiszták százaival re­konstruálják a háborús eseményeket. A harmincesztendős Ivan Tver­­dovszkij két évvel azután, hogy egy meglehetősen furcsa életvitelű nőről elkészítette Zoológia című filmjét, Az ugróval ismét különleges témával állt közönség elé. Ebben is a magány, a másság, a társadalmi visszásságok érzékeny megvilágítója. A komoly visszhangot kiváltott sajtóvetítés után a rendező ugyan azt mondta, nem állt szándékában a valóságot, vagyis az orosz viszonyokat kritizálni, azt meghagyja a dokumentumfilmesek­nek. Egyébként ő is az volt pályája legelején, de a rendőrségen forgatott munkái után egyszerűen beleunt, a realitás és a fantázia ötvözése sokkal jobban izgatja. Új filmjének hőse egy tizenhat éves Superboy (Denisz Vla­­szenko), aki - hogy luxuskörülmé­nyekhez szokott anyja kedvébe jár­jon - különleges képességével rend­kívüli feladatot vállal egy magasabb körökben összeállt bünbandában. Tverdovszkij is bátor rendező. Úgy bont ki előttünk egy súlyos lélektani drámát, anya és fia javíthatatlan kap­csolatát, hogy közben egy korrum­pálódott rendszer riasztó képét is le­teszi elénk. A belső magány húrjait pengeti Csuja László debütáns munkája, A Nyugat Keletje szekcióban bemuta­tott Virágvölgy, amely két főhősével szintén egy egészen speciális világba kalauzolja nézőit. Road movie me­nekülő szerelmesekkel. Láttunk már ilyet nem egyet, nem tízet. A legtöbb­jükben pénzt rabolnak vagy (pénzért) ölnek a szökésben levő párok. Itt és most másvalami történik: a külvárosi lakótelepen unatkozó Bianka meg­sajnál egy magára hagyott csecsemőt és kocsistul, mindenestül ellopja. Mivel sem az egyik, sem a másik ba­rátjával nem tudja elhitetni, hogy tőle van a gyerek, egy mentálisan zavart, önálló döntésekre képtelen, ám jószívű munkásfiúval áll össze, aki mindent megtesz, hogy nyugalmat és biztonságot teremtsen számukra. El­köti nagybátyja lakókocsiját, balhéba keveredik, autót lop, erdőn, mezőn, hegyen, völgyön keresztül menekül „a kis család”, de sehol sem találnak megfelelő életteret. Sok hibája van a filmnek, és nem elsősorban azért, mert a rendező amatőr színészekkel próbálja hitelessé tenni az alkotást. A realitás talaja csúszik ki sokszor a fő­szereplők lába alól. Öt ujjunk sem lenne elég ahhoz, hogy összeszámol­juk, hány ponton billen meg a törté­net, de hogy mégsem tudunk elsza­kadni tőle, az azért van, mert a páros mindkét tagjának a leikébe látunk. A lánynak nincs senkije, a fiú a gyám­jára támaszkodna, ha az engedné. A „bűnösök” így csak egymásra szá­míthatnak, s egy-egy pillanatban úgy tűnik, meg is találják az egymáshoz vezető utat. Őrült bolyongásuk azon­ban nem ezzel ér véget. A fesztivál közönsége nagy érdeklődéssel fo­gadta a Virágvölgyet, és a vetítést kö­vető beszélgetésen is sokan ott ma­radtak. Jó start ez a filmnek, mehet egyenesen tovább a maga útján. Ján és Martina a Pohodán HAVRAN KATI Visszajárni a Pohodára nem unalmas. Minden évfolyam­nak sajátos a hangulata. A szervezők nem is titkolják, mennyire fontosnak tartják idén, hogy a könnyűzenei fesz­tivál a társadalmi történések­re is reflektáljon - ez nemcsak a közéleti beszélgetések tartalmán érezhető, hanem a zenei programon és a fesztivál területén fellelhető képző­­művészeti alkotásokon is. Közel háromszáz előadó állt a színpadon azon a koncerten, melyet Ewald Danel vezetésével adott a Szlovák Kamarazenekar az ország számos pontjáról érkezett énekka­rokkal karöltve. Lélegzetelállító kontrasztot mutatott a színpad, ame­lyet már a The Chemical Brothers produkciójára készülve óriáskivetí-A fesztivál területének szívében Martin Dzurek szobrászművész és Ján Vaj­­sábel grafikus installációja áll (A szerző felvétele) tőkkel láttak el, és ahol Antonín Dvorak Bibliai dalok című zeneműve csendült fel a kórusok és a kamara­­zenekar közös előadásában. Nem szokványos, hogy komolyzenei kon­certtel induljon egy könnyűzenei fesztivál, de a Pohodán ez most in­dokolt volt. Nemcsak azért, mert a komolyzene évek óta a fesztivál ze­nei programjának szerves részét kép­zi, hanem azért is, mert Ján Kuciak és Martina Kusnírová emlékére szólt, akik kedvelték a komolyzenét és lá­togatták a fesztivált. Michal Kascák, a Pohoda főszervezője elmondta, büszke erre a produkcióra, viszont nem örül annak, hogy milyen alka­lomból tarották ezt a koncertet. „Ján Kuciak azért halt meg, mert a sza­badságért harcolt. Az, ami vele és je­gyesével, Martinával történt, az a szabadság ellen indított támadás, a mi fesztiválunk azonban a szabadság ünnepe” - hangsúlyozta Kascák a koncert nyitó pillanataiban. A fesztivál területének szívében Martin Dzurek szobrász és Ján Vaj­­sábel képzőművész installációja áll. Az alkotás alapjául Dzurek egy ko­rábbi alkotása szolgált, amely két függőleges oszlopból áll, ezekre pe­dig domborműként egy férfi és egy női arc részletét faragta. Az oszlo­pokon most Ján és Martina portré­jának egy-egy részlete látható, a ket­tőt összefogó kőoszlopon pedig a Spojili nás - azaz: Összefogtak min­ket - felirat olvasható. Ma délután lép fel a fantasztikus amerikai vonósnégyes, David Har­rington csapata, a Kronos Quartet. A formáció, mely az elmúlt évtizedek­ben számos világhírű zeneszerzővel működött együtt, ezúttal egy szlo­vákiai felkérésnek tesz eleget: Miroslav Tóth zeneszerző művét fogják eljátszani, melyet a zeneszer­ző Ján Kuciak utolsó cikke alapján komponált, és ennek nyomán A messze nyúló csápok kvartettje (Kvarteto siahajúcich chápadiel) cí­met kapta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom