Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-30 / 150. szám
I______________________________________________SZALON ■ 2018. JÚNIUS 30._________________________M M BBK TÁRCA A SZALONBAN Szécsi Noémi Levelek a kertből Kedves Húgom! A nagy álmainkkal fokozatosan számolunk le. Egyenként vagy néha kettesével, mindenesetre nem egyszerre, hanem lassacskán, hosszú éveken át. De én mindenről egyszerre lemondtam, minden reményt eldobtam az aszályos április és május után. És most? Amióta szinte naponta esik, újra hinni kezdtem az élet erejében. Higgy hát te is! Az ablakon doboló eső muzsikájára új terveket szövök, úgy teszek, mintha még csak huszonöt éves ifjonc lennék és nem ötvenöt éves meglett férfi, mintha előttem terülne még el az egész élet, mint egy sűrűn lófaszmintás, kézzel szövött falvédő. Pedig valójában már régóta ott bolyongok, mélyen a lószerszámok erdejében. Örülök, hogy egyszer végre megfogadtad a szavamat, és pozsgásokat ültettél a balkonládáidba. Biztosíthatlak róla, hogy balsikerekkel és megaláztatásokkal teli tavaszod után ez végre megnyugvást jelenthet. Utazhatsz bárhová, akárhány hétre, érheti őket bármeddig, bármilyen erős sugárzás, ezek nem száradnak ki, virulnak a kánikulában, és akkor burjánoznak a legjobban, ha magukra maradnak a nyári nappal. Az ilyenek csak kirohadni szoktak, ahogy ebben az esős júniusban nekem is kirohadt az a négy tő kövirózsa, amit márciusban Jusztina néni háza elől loptam. Tudod, csak úgy leguggoltam a járdán, mintha a cipőfűzőmet kömém, és közben tövestől kitéptem és zsebre dugtam négyet, mert az ilyet csak oda kell toszni egy kevés földre a téglarésbe és gyorsan meggyökeresedik, Jusztina néninek meg már úgyse hiányzik, télen operálták szürkehályoggal. Erre most az öszszes kövirózsa kirohad. Dehát értek én a tanításból: ebül szerzett jószág ebül vész el. Apropó, ebek. Kertész vagyok, nem szeretem az állatokat. Tudom, hogy a növények szeretete még nem zárná ki az állatokét, de, tudod, az én szívemben csak egynek van hely, Editkémen kívül se néztem soha másra. (Szluháné a szómban piacon nem számít, neki csupán azért udvarolok hevesen, hogy a szemembe nézzen, amikor leméri az őstermelői disznósajtot, mert így akkor is azt mondja, hogy húsz deka, ha valójában harminckettő.) Azért persze nem taposom el csizmás lábbal a szarvasbogarat. Nem mérgezek egész nap hangosan ugató pitbullokat. Nem temetek trágyadombba vaksi kiskutyákat, ahogy drága jó nagyanyád szokta, de az még egy kíméleden, háborút megélt nemzedék volt, az én generációm nem ilyen kérgesre keményeden szívű. De. Ha egyeden állat is közel merészkedik az újkrumplimhoz és a zöldbabomhoz, nem állok jót magamért. Ezt azért mondom, hogy tudjál a lelki motivációimról, ha maholnap azt látod a híradóban, hogy láncra verve elvisznek, mert abuzáltam egy vaddisznót. Nem érdekel engem se a sertéspestises ukrán vaddisznó, se szökésben lévő szlovák medve, bármivel szembeszállók, ha letapossa az ágyást. Nejem, Editke végre egyszer büszke lenne rám, mindig azt mondja, nem állok ki mellene, ha az anyám, drága jó nagyanyád, kegyeskedik vérig sérteni. Szegény vadállatok, nem tudják, mit cselekszenek! (Ezt persze nem a nagymamára, családunk tisztességben megőszült mattónájára értem, ő nem vadállat, hanem egy önző vénasszony, aki pokollá teszi az életünket. Ami egy másik élettani kategória.) Más bajom nincs. Amióta lement a vállalkozói számlámról az inkasszó, könnyebben elalszom és nem riadok fel hajnalban. Szép pénzt csinálok a csöves kukoricából, hamar jött idén a termés a mexikói nyarakat idéző április és május miatt, ha nem veri el valami jég a paradicsomot, talán nyaralni is elvergődünk a Balatonhoz az utószezonban. Az általános jelszó amúgy is a magánélet felé fordulás, inkább oda forduljak, mint fel, van három szép fiam, azokban gyönyörködöm majd, ahogy sárral dobálják egymást a sekély vízben. Inkább őket lássam sárdobálás közben, mint valami idegent. Neked meg azt mondom, élvezd ki a nyarat, élvezd minden percét, amíg még ki lehet állni, mert ha pár éven belül jön az elsivatagosodás és Alaszkába kell költözni, az már nem lesz ugyanaz. (Oda a nagymamát már nem viszem magammal. Majd lehúzza a redőnyt, és legyezgeti magát egy rejtvényújsággal.) Ölel szerető nagybátyád, Lajos FEUEGYZESEK ÚTKÖZBEN A hét fivér türbéje hét sír közül a legrégibb, a hátsó fülke a bejáratnál. A hidzsra 900-dik évében (1494) olyan esemény történt, amely az istenfélő sejh sírja mellett két szomszédot telepített le egészen a kijametski dani g, vagyis az ítélet napjáig. Ebben az évben tudniillik, a szarajevói állami kincstárból nagy összeg tűnt el, és a tolvajok úgy tüntették fel a dolgot, mintha az éppen akkor a városban időző két idegen dervis lopta volna el a pénzt. Rövid vizsgálat után a két ártadan dervist kivégezték, és a sejh mellett temették el őket. Nemsokára azonban elkapták a valódi tetteseket, s fény derült a cselszövésre. A hidzsra után 1109-ben (1697) a híres hadvezér, Savoyai Jenő herceg csapataival a Száván átkelve mélyen behatolt az Oszmán Birodalomba egészen Szarajevóig, s azon is túl, melyet felgyújtott és porig rombolt. A háború befejezése után Gazi Mustafá-pasa Dalbatan lett Bosznia helytartója, s mindazokat a várkapitányokat, akik a Szávamenti Bosnyák-Bródtól Szarajevóig a Bosna folyó mentén levő várakban szolgáltak, bíróság elé áhította, mert nem jelentették idejekorán az ellenség előrenyomulását. A vizsgálat folyamán négyet közülük bűnösnek talált a bíróság. A halálítélet végrehajtása után mind a négyet a már említett három sír mellé temették el - a sírok száma így emelkedett hétre. Később derült azonban csak ki, hogy szó sem volt árulásról: a hírszerzők nem jelentették, hogy Savoyai Jenő Boszniába igyekszik betörni, ráadásul a Száván is felügyelet nélküli helyet választott az átkelésre. á egyik legrégibb /l é mahalefo an, Bis/j tW trik lejtős utcá/ 1 / ján, a Sirokacán ■X. m. m J található az egykori Ferenc József-kaszárnyával szemben az útra néző különös, de egyszerű épület, melynek hét félkörívben végződő rácsos ablaka mögül a benti sötétségből szent halottak nézik a völgybe ereszkedő, s a meredélyre felkaptató járókelőket. A hét egyforma ablak előtt gyakran, de főleg a pénteki ima, a dzuma ideje alatt, lefátyolozott nőket látunk (szinte mindig csak nőket!) amint tenyerüket az ég felé tartva imát mormolnak. A türbe hét ablaka hét testvér földi porhüvelyét rejti, róluk nevezik a helyet Turbe sedam brace, vagy törökül Jediler türbesi (a hetek türbéje). A türbét Sulejman-pasa Skopljak 1815-ben, miután arra lett figyelmes, hogy a temetőben éjjelente fény gyullad a sírokon - gyakori motívum az iszlámban a szent sírokat illetően - a síremlék számára gondnokot nevezett ki. Később, 1865-ben egy dervis - épp amikor a cseh gyaurok sört kezdtek főzni a közeli Sarajevska pivardban, amelyet egy évvel korábban alapítottak -, Sejfulah Iblizovic sejh isztanbuli tanulmányai és a bursai dervisek között töltött tanulóévei után látta el a gondnok feladatát. Ő kezdett a türbe melletti kis házban zikrekét tartani, s végül megalapította a halveti rendhez tartozó tekiját (derviskolostort), később saját költségén semabánél is építtetett. Ma már nyoma sincs. Ám a hét testvér sírja már azelőtt is ott volt, s máig a homályból az utca kinti világát figyelik. De kik voltak ezek a fivérek? A cím megtévesztő, ugyanis egyáltalán nem voltak testvérek - legalábbis nem szó szerint. A legenda szerint Bosznia nagyrészének elfoglalójának, II. Mehmed Fatih (a Hódító) szultán Konstantinápoly és a fél Balkán leigázójának (akit még sikerült (A szerző felvétele) Nándorfehérvárnál, Jajcánál és Kenyérmezőn megállítani) hadaival érkezett az első testvér, egy sejh (vezető dervis), akinek aztán ezen a helyen, a Bistrik patak mellett lett kertje, s testamentumában kifejezett kívánsága szerint végül itt temették el. (A környék egyébként róla kapta a nevét: Sehove dugonje, vagy Sehove njive.) Ez volt tehát a Goldziher Ignác, a legnagyobb magyar orientalista - akinek például a hadísz-tanulmányai máig hivatkozási alapnak számítanak — jegyzi meg egy helyen, hogy azok az emberek, akiket bármilyen kormány jogtalanul meghurcolt s kivégeztetett, haláluk után az iszlámban különös tisztelemek kezelnek örvendeni. A hét fivér tehát nem a test vére alapján fivér, hanem hitükben és szerencsétlenségükben osztozva váltak egymás testvéreivé. A szarajevói kegyes hagyomány máig őrzi a hét szent sírjának tiszteletét. A városban tanuló diákoknak a hiedelem szerint nehéz vizsgák előtt tanácsos ide jönniük a sikerért imádkozni. Egyébként pedig azt mondják, hogy akit feloldhatatlan dilemma gyötör, vagy válaszra váró kérdés nyugtalanít, annak a hét fivér türbéjéhez kell :nni. Ott mind a hét ablaknál adakoznia kell (az apró persely jól látható a rácsozat szélén), s mindegyiknél elimádkoznia a Fátihát (a Korán első hétsoros szúráját, amelyet „iszlám miatyánkként” emlegetnek), a halottakért mondott imát, majd ezek végeztével lezárásképpen még egy nyolcadik Fátihát. mindezek után, amikor elhagyja a helyet, hegyezze jól a fülét, mivel az első szavak, amelyeket elmenőben az utcán hall, megadják a választ az őt gyötrő kérdésre. így van ez bizonnyal, így hallottam. Insallah! Száz Pál Rubicon 2018/6 - A magyar futball hőskora A mitikus hőskor blokkban: L. Pap István: Emlékezzünk a régiekre! - Korszakos fütballcsapataink; Szegedi Péter: Erőszak a lelátókon. - A futball fékezhetetlen Rózsa Sándorai; Szegedi Péter: Stadionok, nézők, jegyárak; Csillag Péter: Horthy Miklós meccsei.- Magyarország kormányzója és a labdarúgás. A hősök kora blokkban: Dénes Tamás: A nemzet bombázói. - A magyar futball gólkirályai; Hegyi Iván: Flóri, Flóri, halleluja. - Albert, az egyetlen magyar aranylabdás; Malonyai Péter: Kubala László. - A 20. század legjobb Barcelona-játékosa; Szabó Lajos: Három arany. - A magyar labdarúgás szereplése az olimpiai játékokon; Csillag Péter: 6:3. - Az évszázad mérkőzésének politikai háttere. A mítosztalanítás blokkban: Takács Tibor: Vörös kontra zöld-fehér. - A Fradi a kommunista korszakban; Csillag Péter: Kádár János és a futball; Dénes Tamás: 1938. Vereség „Mussolini fiaitól”. - Az olasz—magyar világbajnoki döntő politikai háttere. Szöllősi György: Miért vesztettünk? - A fütballtörténelem legnagyobb meglepetésének valódi okai. (sz) > A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3 I LAPAJÁNLÓ
