Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-29 / 149. szám

^ Interjú 3 Az ókori Görögországot az európai kultúra bölcső­jének tekintik. Az irodalom kapcsán nemegyszer el­hangzik, hogy ami az em­beri élettel összefügg, azt a mitológia, azt antik szerzők már megírták. Hogyan hat ez rád költőként? Nagyon szilárdan euró­painak érzem magamat. A kedvenc szerzőim is nagyon erős gyökeret eresztettek az európai kultúrába, mint Márai Sándor, Hajnal Anna, Konrád György vagy Ker­tész Imre. Az, hogy sok min­dent megírtak már előttünk, természetesen nem lehet blokkoló hatású, hiszen az ember mindig egyéniség­ként szembesül dolgokkal. Az antik irodalom egyfajta fogódzó, olyasmi, mint a nyelvtudás: meglévő ele­mekkel is dolgozunk, de természetesen nem mindig ugyanazokat a hangsorokat, ugyanazokat a mondatokat rakja össze az ember. Az ókori szerzők közel áll­nak hozzád, ugyanakkor a latin révén a „sötét" közép­kor irodalmába is belép­hetsz. Középkori az egyik kedvenc szerződ, Szent Hil­­degárd is. A középkort is mitikusnak érzem, ezért nekem nem ellentétes a középkori gon­dolkodás meg az ókori. Igaz, más mítoszokhoz, alaptörté­netekhez nyúl vissza, de én nagyon nyitottnak érzem, nem bezártnak és sötétnek. Ha megnézünk egy Mária­­himnuszt, minden sora más metafora felé nyit. Nyilván egészen más stílus, amit ez generál, de az, ahogy egy hagyományhoz nyúl, és ab­ból építkezni tud, az mitikus­nak is mondható. Hildegárd nem is az életpályája révén volt számomra érdekes, bár az is sok izgalmas dolgot fölmutat, hogy egy kolostori közegben kellett megnyil­vánulnia íróként. Misztikus­ként is világirodalmi rangon nyilatkozott meg, a zenetör­ténetben szintén kihagyha­tatlan, amit létrehozott, ha a középkori zenéről beszé­lünk. A misztikája ragadott meg és a költőisége, amely még a természettudományi szövegeiben is nagyon erős. Tanítasz, műfordítasz, ver­set írsz. Mikor jut minderre időd két gyerek mellett? Fordított Gorgó lesz a címe. A családban most van egy betegünk, annak kapcsán is jöttek a mitológiából egy­részt a Gorgó-képek, más­részt az Erünniszek. Készült egy nagy Orfeusz-ciklus, Or­feusz és Eurüdiké története, a saját családi életünkre rá­vetítve. A gyerekversekből még nincs túl sok, de alakul. Férjeddel mindketten köl­tők, irodalmárok vagytok. Ez hogyan vetül rá a hét­köznapjaitokra? Többnyire pozitívan. Ha­sonló az érdeklődésünk. Verset vonaton is lehet írni, vagy a játszótéren, amíg ját­szik a gyerek. Ha mond va­lami érdekeset, annál jobb, az is beépíthető mondjuk egy gyerekversbe. Verset, kisebb műfajokat fordítani is lehet menet közben. Mennyi időt tölt az ember a számító­gép előtt úgy, hogy nem bír megnyílni egy honlap? Míg megnyitódik, kiszótárazok pár verssort. Ott van mindig egy szótár az asztalomon. NÉVJEGY IVCVJCI Polgár Anikó Magyar-latin szakon végzett 1998-ban a Comenius Egyetem bölcsészkarán, ugyanott 2005-ben ógörög szakos klasszika-filológusi oklevelet szerzett. 2004-ben PhD-Fokoza­­tot szerzett az ELTÉ-n, 2009-ben a nyitrai Konstantin Egyetemen habilitált. 2013 óta a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Iroda­lom Tanszékének docense. Fontosabb pub­likációi; Catullus noster. Catullus-oivasatok a 20. századi magyar költészetben, 2003; Régésznő köröm­­cipőben (versek), 2009; Ráfogások Ovidiusra. Fejezetek az antik költészet magyar fordítás- és hatástörténetéből Pozsony, Kalligram 2011. Több mint 50 tanulmánya jelent meg folyóira tokban és konferen ciakötetekben. A gyerekek mennyire ins­pirálnak költőként? Amikor világra jött Hó­ra lányunk, akkor született meg nagyrészt a Régésznő körömcipőben című vers­kötetem, amely a szülés, a szoptatás élményét, a kis­gyerek nevelését dolgozza fel mitológiai keretben. Egy kicsit nagyobb gyerekekhez kötődnek majd a következő köteteim, egy készülő fel­nőtt- és gyerekverskötet. A felnőtt verskötetemet tavaly már majdnem leadtam egy kiadónak, de aztán úgy érez­tem, valami még hiányzik belőle. Éppen mostanában írtam meg egy részét azok­nak a verseknek, amelyek szerintem fontosak oda. hasonló múzeumokba aka­runk menni, hasonló he­lyekre kirándulni. Most már azért a gyerekek igényeihez is alkalmazkodni kell, és egy állatkert, egy múzeum a program. A munkát is segíti, hogy hasonló tárgyakat ta­nítunk, most írtunk közösen egy verstantankönyvet. Egy­más tanulmányait is átnéz­zük. A verseket inkább akkor mutatjuk meg egymásnak, amikor már úgy gondoljuk, hogy készen van. A gyere­keink meg ebbe nőttek bele, nekik teljesen természetes, hogy anyuka verset ír vagy apuka Ovidiust fordít. Meg­tanulták az írók, költők nevét a könyvespolcról. Kornél mondta is, hogy Goethe nevében két fölösleges betű is van, a „h" meg egy „e". ó praktikusan nézi a világot, s mi nem erőltetjük, hogy a gyerekeink is ugyanazon az úton haladjanak, mint mi. Flóránál viszont a művé­szetszeretet erősen kiütkö­zik. Nem is csoda, hiszen amikor öt hónapos volt, már a János vitézből olvas­tál fel neki. Most már ő olvas föl ne-NŐI SZEMMEL kém, amikor például moso­gatok. Hóra nagy irodalom­rajongó lett. Ennek örülök, mert nem hiszem, hogy kényszeríteni lehetne valakit az olvasásra. Mivel, hogyan pihensz? Zenehallgatással, jógázás­­sal, bár néha jógázás köz­ben is fölteszek egy hangos­könyvet valamelyik kedvenc szerzőmmel. A jóga azért is kell, hogy egyensúlyban le­gyen a test meg a lélek. Ze­nében Zolihoz hasonlóan az operát szeretem. Wagner a nagy kedvencem, nála is a mitikus világ az, ami meg­ragad. Azelőtt sokat bicikliz­tünk, de Kornél a hosszabb utakhoz még nem nőtt föl, ezért most kicsit szünetelnek a kerékpártúrák. Szeretsz utazni is. Mi volt rád a legnagyobb hatással? Épp nemrég meséltem a gyerekeknek, hogy a tengert először nem Görögország­ban láttam, hanem Helsin­kiben. A vízhez egyébként ambivalens a viszonyom. Úszni nem tudok, de hajózni nagyon szeretek, és a tenger olyan végtelen, mitikus, hogy ott az embernek rögtön köl­tői gondolatai támadnak. Egyszer decemberben Tal­­linból Helsinkibe hajóztam. Viharba került a hajó, villám­­lőtt, mennydörgött, havazott. Bár nem a Földközi-tengeren hánykolódtunk, azt gondolta az ember, hogy ez Poszeidón hatalma. Fölkavaró élmény volt. Görögország is felejthe­tetlen. Bárhová lép az ember, érzi mögötte a hagyományt. Ott azt érzem, nekem ez már valahonnan ismerős. Mintha egy rokonom járt volna erre. Maradandó élmény Itália is, főleg a déli része, ahol a Magna Graecia, Nagy-Gö­­rögországvolt. Hogyan érzed most ma­gad a bőrödben? Szerencsés típus vagyok, mert mindig abban az élet­helyzetemben érzem jól ma­gam, amiben éppen vagyok. Bár sok minden van, ami bosszúságra ad okot, itt a tájainkon főleg, igyekszem a sztoikus módszert alkalmaz­ni: mindig szem előtt tartom, hogy amit nem lehet befo­lyásolni, azon ne mérgelőd­jünk, így az ember jól tudja magát érezni. Mislay Edit 20l8. JÚNIUS 21 (Fotók: p. a. archívuma, somogyi tibor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom