Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-29 / 149. szám

TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Hogyan védekeznek a növények a rovarok támadásai ellen? Szenzációs megoldás, amit pl. a káposzta és a mustár alkalmaz-mérgező felhőbe burkolja a támadót. Ha beszélni tud­na, ekkor mondaná azt a káposzta: „Nesze neked!" (Fotó: Shutterstock) CSIBRÁNYI ZOLTÁN A Föld növényvilága az utolsó becslés szerint közel négyszázezres fajszámmal bír. Sokuk javunkra van. Oxigént adnak. Táplálékunk jelentős részét képezik. Hasznosak a gyógyászatban, bútor-, ruhaiparban... Helyhez kötöttségük miatt keményen fel kell tudniuk lépni az őket célzó támadások ellen. Önvédő módjaik végeláthatatlan sorában vannak egyebek mellett külalakbeli sajátságok, biokémiai, molekuláris szintű megoldások. Nézzünk néhányat közelebbről. Evolúciós fortélyaik némelyike rengeteg energiájukat emészti fel, amit amúgy növekedésre, termőre­­fordulásra, szaporodásra fordíthat­nának, de túlélésükhöz mégis szük­séges számukra. Lehetőségeik szintjén mindig igyekeznek a lehető legjobban beosztani erejüket, hogy fussa belőle az azonnali védekezés­re s vegetációs idejük kitöltéséhez is. Módszereik kialakulása, erőssége függ ellenségeik jelenlététől s mi­lyenségétől. Sok faj a kártevőit elüldözendő szándékkal kibocsátott vegyületek által figyelmeztet. A csicseriborsó vad rokonainál egy indiai-ausztrál kutatás olyan vegyületeket mutatott ki, amelyek felelősek azért, hogy rá­juk nem jelentenek veszélyt a gyapottok-bagolylepke egyedei - kutatók szerint ez az ismeret fel­használható, hogy a termesztett csi­cseriborsófajtákat ellenállóbbá le­hessen tenni (Euphytica folyóirat, 2005. január). Mások figyelmeztető eljárásának elsődleges lényege nem a kártevő elűzése, elpusztítása. Amíg egy ro­var támadja őket, mondjuk, rág­csálja levelüket, addig leállítja ön­nön növekedési folyamatait, s olyan vegyi jelzést kezd kibocsátani, amivel figyelmezteti szomszédos testrészeit, kezdjenek ellenlépé­sekbe. Ilyenkor szerephez jutnak a jazmonátok (pl. jázminsav) is, sé­rült részeken felhalmozódva bein­dítják a védelmező fehérjéket kó­doló géneket. Gyökérszinten is eljuthatnak fi­gyelmeztető jelzések más fajokhoz - gombákkal szimbiózisban élő növényeknél figyelhető ez meg. Kutatók végeztek egy szemléletes kísérletet: levéltetűket helyeztek egy babnövényre, majd, hogy ne tudjon levegőbe kiárasztott vegyü­­letekkel figyelmeztetést adni közeli növénytársainak, polietilén zacs­kóval bebugyolálták - azok a nö­­vényegyedek, amelyek a gomba ré­vén a fold alatt kapcsolatban voltak a levéltetűkkel megpakolt babnö­vénnyel, szintén elkezdtek védő vegyületeket előállítani. Azok el­lenben nem tettek így, a közvetlen szomszéd babnövények sem, ame­lyek a fold alatt nem kapcsolódtak a levéltetvekkel fertőzött babnö­vénnyel szimbiózisban élő gombá­hoz. E kísérlet azt igazolta, a gombák fontos szerepet töltenek be egyes növényfajok egyedei közötti infor­mációközvetítésben. A maguk érdekében szövetsége­seket toborzó növények is ismertek. Ha kártevő kerül rájuk, különféle il­latanyagok kibocsátásával (pl. ß­­kariofillén) olyan rovarokat csalo­gatnak magukhoz, amelyeknek ép­pen a növény aktuális károsítói szol­gálnak eleségéül, így tehet akár a kukorica is. Működőképes stratégia a kárte­vők jelzéseinek lemásolása, aminek révén hamis információkkal kezdi védeni magát egyik-másik növény: levéltetvek ß-famezön feromont bocsátanak ki, ha megijednek a rá­juk nézve veszélyes ragadozóktól. Bizonyos növények, amikor levéltetű-támadás alatt állnak, ké­pesek ugyanilyen anyagot felsza­badítani magukból, így igyekeznek megálljt parancsolni az érkező töb­bi levéltetűnek. Szenzációs megoldás, amit pl. a káposzta és a mustár alkalmaz. A bennük levő glükozinolátokat (amelyek emberben pozitív hatáso­kat váltanak ki) a mirozináz enzim szomszédságában hordozzák ma­gukban, ezek külön-külön ártalmat­lanok, ám ha egy kártevő átrágja az e két anyagot elválasztó sejtfalat, a keveredésük folytán beinduló kémi­ai kölcsönhatás mérgező felhőbe burkolja a támadót. Ha beszélni tud­na, ekkor mondaná azt a káposzta: „Nesze neked!” Egyes növények és állatok telje­sen egymásra vannak utalva. A Közép-Amerikában honos, de Dél- Amerika északi részén is előforduló Vachellia collinsii, ez az üreges tüskéjű akácfaj több, a Pseudomyr­­mex nemzetségbe tartozó hangya­fajnak menedéket s táplálékot nyújt, cserébe megvédik más növény­evőktől, megtisztítják a fa körüli te­rületet a gyomoktól, így a fának nem kell a vízért és tápanyagokért má­sokkal osztoznia. Bármennyiféle védelmi s riasztó módot alkalmaznak is, elkerülhetet­lenül sérüléseket szenvednek. Ám ilyenkor is tudnak mit tenni, bizo­nyos mértékig persze. Sérüléseiket ún. „sebhormonjaik” révén veszik kezelésbe, ezekkel perceken belül megkezdik önápoló folyamataikat, lezárják a sebet, stimulálják a sejt­­osztódást (úgy kell elképzelni, aho­gyan embernél is pár perc után be­szárad egy kisebb vérzéssel járó vá­gás). Számos fajuk tőlünk is távol tart rovarokat. A harlekinkatica több ro­varfajra veszélyt jelent, megrágja pl. a szőlőtermést, de embert is megha­raphatja. Ám ha ablakaink elé krizan­témot ültetünk, az ebben levő piretrin (mesterséges változata rovarirtók ha­tóanyaga) miatt nő az esélye, hogy e rovar elkerüli lakóterünket. Metélő­hagyma távol tartja a kiskerttől a le­­véltetveket. Menta légy- és szúnyog­riasztó. Csigák, meztelencsigák ellen hatékony az édeskömény. Praktikus rovarirtók a húsevő növényfajok. Más, nagyobb állatok is éhesek a növényekre, de valamelyest ellenük is tudnak védekezni riasztó színe­zettel, szúrós sertékkel, tüskékkel, tövisekkel, horgos szőrökkel, tejszerű mérgező nedvekkel, keserű ízt adó aromás olaj okkal... Visszatérve, akárhogy is, a növé­nyek és a rovarok egyszersmind el­lenfelek. Mind magáért küzd. Min­den fajban kódolt a túlélési ösztön, újabb és újább generációikban ko­rábban nem használt módszerek le­hetősége éledhet föl, hogy ők kere­kedhessenek fölül, vagy minimum ők is felnőhessenek, továbbadhas­sák génjeiket. Ezzel a kör teljes, a természet egészének folytonos ala­kulása, a növények és rovarok (meg más állatok) folytonos evolúciós fegyverkezési versenye, ahogy az elmúlt évmilliók során, bizonyára a jövőben is szolgáltatni fog újabb, korábban nem létező támadói mód­szereket, és természetesen ugyanez a helyzet várható a védekező ötletek terén. Ismét amerikai a világ leggyorsabb szuperszámítógépe MTI-HÍR Ismét amerikai a világ leggyorsabb szuperszámítógépe: több mint öt év után hódította vissza a címet Kínétól. Az IBM által készített Summit szerezte meg az elsőséget a világ 500 leggyorsabb számítógépeiről (Top500) hétfőn közzétett legújabb listán. A Summit 122,3 petaflopos telje­sítményével múlta felül a kínai Vuh­­sziban működő Nemzeti Szuperszá­mítógép Központ Sunway Taihu- Light nevű számítógépét, mely má­sodpercenként 93 petaflop sebes­ségre képes, és 2016 óta vezette a listát. A flopban megadott szám a számítógép gyorsaságát jelzi, az ál­tala másodpercenként elvégzett le­begőpontos műveletek (Floating Point Operations Per Second) szá­mát takaija. A peta előtag a tíz ti­zenötödik hatványát jelenti. A lista első öt helyén álló számí­tógép közül négy teljesen újonnan épült vagy jelentősen felújították. A harmadik helyen is egy új számító­gép, a kaliforniai Lawrence Liver­more laboratóriumban működő Si­erra végzett 71,6 petaflopos teljesít­ménnyel. A kínai Tianhe-2A (Tejút- 2A) a másodikról csúszott a negye­dik helyre, holott teljesítményét 33,8-ról 61,4 petaflopra javította. Az első öt között szintén új befutó az AIST japán kutatóintézetben dol­gozó AJ Bridging Cloud Inffastruc­­tre nevű számítógép. A szuperszámítógépekkel össze­tett szimulációk végezhetők a klí­makutatás, orvostudomány és gene­tika területén, segítségükkel gyógy­szerek fejleszthetők vagy molekula­mozgások határozhatók meg. Hasz­nálhatóak azonban a gazdaságban vagy például a forgalomáramlás ki­számításában is. A Top500-as listát 1993 júniusa óta évente két alkalommal vizsgál­ják felül, ez jelenleg a világ szuper­számítógépei elfogadott rangsorá­nak tekinthető. A listát a szuperszá­mítógépek nemzetközi konferenci­áján mutatják be, amelyet ezúttal Frankfurtban tartanak. A szuperszámítógépekkel összetett szimulációk végezhetők a klímakutatás, orvostudomány és genetika területén, segítségükkel gyógyszerek fejleszt­hetőkvagy molekulamozgások határozhatók meg (Fotó Twitter)

Next

/
Oldalképek
Tartalom