Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-23 / 144. szám
___________________________________________SZALON ■ 2018. JUNIUS 23.________________________gp. ' <r t ss íj s f ff f ff r f ff ff ff x r ff ✓ ✓ A HÉT ESEMENYE Megérkeztek Pozsonyba a gazdák, akik egyelőre kevés sikerrel igyekeznek felhívni a figyelmet a gondjaikra. Szlovákiában ez már csak így van: az áldozatoknak nehéz dolguk van. Szenvedő nők járnak a rendőrségre, veszélyes erőszaktevőre panaszkodnak, végül megtörténik a szörnyűség, gyilkosság, vagy emberölési kísérlet. Olyan országban élünk, ahol a gyengébb rendre a rövidebbet húzza. Tehát a gazdák sem várhatják komolyan azt, hogy Matecná miniszter asszony egyszer csak érdeklődve megjelenik, és a szégyentől az orcáját elönti a pír, hogy az országunkban ilyesmi előfordulhatott. Ehelyett, annak vagyunk a tanúi, hogy a kárvallottakkal a politikusok packáznak, hogy mikor fogadják vagy látogatják meg őket. A gazdák nem a magasabb támogatásért vagy felvásárlási árért tüntetnek. Azt kérik, hogy vizsgálják ki a gyanús ügyeket (ennek a követelésük nélkül is meg kellett volna történnie), és tegyék átláthatóvá az Agrárkifizető Ügynökség (PPA) kifizetéseit (ennek szintén magától értetődőnek kellene lenni), valamint a Szlovák Földalap működését. Mindezt követelhetné Matecná vagy Pellegrini is. De mi már megszoktuk azt, hogy Kocner büntetlenül járt-kelt, fenyegette az újságírókat, és ha kiengedik, ugyanott folytatja. Mások ugyanígy viselkednek, és ha kell, tevékeny megbánást alkalmaznak. Megszoktuk, hogy az állam a sikereseket és az erőseket szolgálja, akik éppen neki köszönhetik, hogy sikeresek és erősek. És ha tragédia történik, mint Ján Kuciak, Martina Kusnírová, vagy Henry halála, akkor tudatosítjuk, hogy letértünk a civilizációs útról, és hogy milyen nehéz lesz visszatérni a helyes útra. MÁRIUS KOPCSAY a TASR hírügynökség munkatársa A hét vezető magyar híre a Stop Soros törvényjavaslat parlamenti elfogadása a Jobbik támogatásával, amely alkotmánymódosítással a magyar kormányzat ismét megmutatta, hogy politikai identitása tartós alapját képezi a bevándorlás elleni küzdelem, sőt annak kriminalizálása, valamint a keresztény kultúra védelme, amelyet szintén alaptörvényben rögzített e a konzervatív politikai filozófia, megfogalmazva, hogy Magyarországra „idegen népesség nem telepíthető be”. Orbán Viktor európai világképe szerint a jobboldali pártcsaládban is komoly vita zajlik a kontinens értékrendjéről, s ebben a konfliktusban, értékküzdelemben a visegrádi négyek, Ausztria és Olaszország állnak immár egy oldalon, az unió hagyományairól és kilátásairól pedig mind élesebb ideológiai konfliktus feszül föderalisták és nemzeti alapokon állók között. Mindez azt is jelenti, hogy a magyar kurzus a brüsszeli központi irányzat erős kritikusa kíván maradni, stratégiáját a nemzetállami megoldás remélt és vélt hosszú távú sikereire alapozza. Ebből következik EU-s szervezetek és vezető politikusok tiltakozása a magyar út ellen, az orbáni modell ellenfeleinek nyomásgyakorlási kísérletei, amelyekre a focivébén Peruért lelkesedő, a horvátoknak szurkoló magyar kormányfő általában rugalmasan szokott reagálni, ha manapság kevésbé is hajózik ellenszélben, mint szabadságharca első szakaszában. A magyar külpolitika a régióhoz és Ausztriához kötötte a kompot; a Fluctuat nec mergitur újabb próbája jön. * * * * * A hét fontos nemzetközi eseménye, hogy amíg az új olasz belügyminiszter már a második, civil szervezetek működtette menekülthajó kikötését akadályozta meg, addig az Európai Bizottság elnöke informális menekültügyi csúcstalálkozót tart a visegrádiak kihagyásával - a küzdelem a migráció uralkodó értelmezéséért tehát folytatódik SZOM BATH Y PÁL publicista sssssssssssssssssssssssss A HÉT SZEMÉLYISÉGE Kányádi Sándor Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor, a Kossuth-díjas költő, író, műfordító. Az erdélyi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja 1929-ben született Nagygalambfalván. 1955-ben jelent meg első verseskötete, a Virágúk a cseresznyefa. Egészen élete során tevékenyen részt vállalt az irodalmi életben, iskolák, könyvtárak, művelődési házak állandó vendége volt Romániában, majd Magyarországon és a környező államok magyarlakta településein. Életműsorozatát a Helikon Kiadó 2007-től adja ki. (litera) Hungarikum (Lukács Zsolt karikatúrája) Hasznos útitárs szepességi portyákhoz A Pozsonyról szóló hasonló bédekkerek után a Szepességről jelentetett meg idén praktikus útikönyvet a pozsonyi Dajana Kiadó. Idegenforgalmi és üzleti szempontból is indokolt lépés, hogy átfogó, ugyanakkor lényegre törő, utazás közben is egyszerűen forgatható kézikönyvet kapjon a szlovák (szlovákul tudó) olvasóközönség az egykori Felső-Magyarország, a mai Szlovákia egyik legizgalmasabb régiójáról. Juraj Kucharík kötete vállaltan nem tér ki a Szepességgel szorosan összefüggő vagy részben ahhoz sorolható magas-tátrai térségre. Előszavában a szerző jelzi, hogy eredetileg a magashegységről szóló információkat is a könyvbe sűrítette volna, mert fejlődését tekintve a két régió egységet alkot, ám rájött, hogy túlontúl kurtítania kellett volna a Szepességről szóló részt. Éppen ezért a Magas-Tátráról és a Bélai-havasokról külön útikönyvet tervez. Előbb földrajzilag határolja körül és jellemzi a ma két megyébe (Eperjes, Kassa) sorolt történélmikulturális tájegységet. Kiemeli, szerinte mi számít tipikusan szepesinek (nemzeti parkok, UNESCO- emlékek, harangtornyok, gótikus templomok, falfestmények, Lőcsei Pál mester és műhelye alkotásai, városi műemlékegyüttesek és bazilika minorok). Felsorolásához odakívánkoznék legalább egy rövid utalás a Szepesség egykori etnikai összetételére és az abból adódó, máig tapasztalható sajátosságokra. Igaz, a németek (hajdani) hatására, jelenlétére máshol érintőlegesen utal, de nem ártana ennek kicsit markánsabb megjelenítése, miként minimum egy-egy tételmondat arról is, milyen szerepe volt/van a régióban a zsidóknak, a romáknak és a magyaroknak. Hasonló gondolatok foglalkoztattak az egyébként adatgazdag történelmi áttekintés olvasásakor is. Ma már a szlovák történettudomány és történeti publicisztika legkorrektebb művelői is konkrétabban taglalják, hogy a szepességi németeket, a zipsereket (miként más német közösségeket) kitoloncolták az újra létrejövő Csehszlovákiából. Éppen ezért egy ilyen bédekkerben sem érzem elégségesnek a következő megfogalmazást. ,A második világháborút követően jelentősen megváltoztak a szepességi lakosság összetételén belüli arányok. Szinte teljesen eltűntek/kivesztek a németek, akiket sok területen a romák váltottak fel”. Ha lesz további kiadás, ezt módosítani kellene, mert - úgy vélem - ez a tényeket jól ismerő mai szepességiek számáTURISTICKY SPRIEVODCA * ftfsíöíU • (M/nia&y « precíúdiky • tttorm&ac BmSNA ra sem igazán konkrét megfogalmazás. Rokonszenves szerzői-szerkesztői elgondolás, hogy - az alcímben is - kiemelten foglalkozik az útikönyv a remek túralehetőségeket is kínáló Szlovák Paradicsom Nemzeti Parkkal, valamint a történelmi ékköveknek számító hajdani két vetélytárssal, Lőcsével és Késmárkkal. Bár Kucharík ezeknek szentel külön fejezeteket, az Iglóról, Csütörtökhelyről, Poprádról, Nagyőrről, annak Mednyánszky-kastélyáról és Mednyánszky László festőművészről, Szepesbéláról és Petzval József tudósról szóló rész is aprólékos. (Természetesen a felsoroltakon kívül számos más helyről található összefoglaló a könyvben). Erénye a kötetnek, hogy kitér a Dobsinai-jégbarlangra. Lőcse esetében a lőcsei fehér asszonyról, Korponayné Géczy Juliannáról közöl portrét, Késmárk esetében pedig a város híres szülöttéről, Thököly Imréről. A Szlovák Paradicsom Nemzeti Park és a Pieninek Nemzeti Park esetében túraleírásokkal is szolgál. A kötet végén alapjellemzést, elérhetőségeket is találunk a régióbeli múzeumokról, kulturális lehetőségekről és rendezvényekről is van összefoglaló. Juraj Kucharík könyve hasznos „útitárs”. Persze nem árt, ha viszünk magunkkal valamilyen jobb magyar összefoglalót is, a túrák esetében pedig részletes turistatérképet. Korpás Árpád Spis. Slovensky raj, Levoca, Kezmarok, Dajama, 2018
