Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-21 / 142. szám

101 KULTÚRA 2018. június 21. lwww.ujszo.com Elhunyt Kányádi Sándor költő Generációkkal szerettette meg a verset, gyerekeknek ugyanolyan komolysággal írt, mint felnőtteknek JUHÄSZ KATALIN Életének 90. évében meghalt Kányádi Sándor Kossuth­­díjas költő, a nemzet művésze. „A magyarországi líra vendég­­munkása vagyok” - mondta magáról az erdélyi költő, aki szinte az utolsó pillanatig fáradhatatlanul járta az is­kolákat, könyvtárakat, művelődési házakat, akit a legtöbb Kárpát­medencében élő, magyar anyanyelvű ember ismer, és az irodalomkritika is méltán elismer. Kányádi Sándor 1929-ben szüle­tett a Hargita megyei Nagygalamb­­falván, amely igazi mesevilág volt számára. „Harmadikos koromig úgy hittem, hogy a bibliai szent történé­sek mind a környékünkön, Nagyga­­lambfalván játszódtak le. A falum határában álló hegyet Sinai-hegynek * hívják, ími-olvasni pedig Mózestől tanultam. Bartos Mózes bácsi mutat­ta, hogy kell a törött cseréppel a kő­táblára róni a betűket”- írja vissza­emlékezéseiben. A sors keze Édesanyját, a falusi színjátszókor primadonnáját már 11 évesen elve­szíti. Földműves apja őt is gazdál­kodónak szánja, de egy betegség miatt más sors vár rá. „Ott feküdtem az orvosnál, hallom, hogy apámmal arról diskurálnak: ez a gyerek fizi­kai munkát nem végezhet, de ha van esze, adják kollégiumba.” így kerül Székelyudvarhelyre, előbb a refor­mátus kollégiumba, majd a Római Katolikus Főgimnáziumba; végül a román tannyelvű villamosipari kö­zépiskolában érettségizik. Költői tehetségét Páskándi Géza fedezte fel, ő közölte az első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban 1950-ben. Őt azonban kezdetben a színészi pálya vonzza, a kolozsvári Színművészeti Főiskolára jelentke­zik. Fél év után megy át a Bolyai Tu­dományegyetemre, ahol magyar iro­dalom szakos tanári diplomát szerez. ,3otfülű vagyok. Erre egyébként Kányádi Sándor (1929 - 2018) magamtól rájöttem. Illyés Gyula bá­csi azt mondta, ne keseredjek el, Pe­tőfi is az volt, azért hagyta ott a színi pályát. Aztán egész jó költő lett be­lőle. Meglehet, azért írok dallamos verseket, mert ezzel kompenzálok.” Az Utunk és a Dolgozó Nő szer­kesztősége után, 1960-tól nyugdíja­zásáig, 1990-ig a kolozsvári Nap­sugár című gyermeklap szerkesztő­je volt, miközben sorra jelentek meg verskötetei. A zsarnokság ellen Gyermekeknek szóló versesköte­tei mellett drámai hangú versekben adott számot arról, hogy a bukaresti zsarnokság milyen nyomasztó súllyal nehezedett az erdélyi ma­gyar életre és kultúrára (Krónikás ének, Visszafojtott szavak a Há­­zsongárdban). Emiatt a rendszer­­váltásig folyamatos állambiztonsá­gi megfigyelés alatt állt, évtizede­ken át ugyanaz az ügynök jelentett róla. 1987-ben meghívták a rotter­dami nemzetközi költőtalálkozóra, de nem kapott útlevelet, ezért tilta­kozásul kilépett a Romániai írószö­vetségből. Az 1989-es politikai változások után nemcsak a múlttal vetett szá­mot, hanem keserű iróniával arra is figyelmeztetett, hogy a zsarnokság továbbra is ott él a társadalomban, az emberek tudatának legmélyén (Kupié a vörös villamosról). A gyerekek nyelvén Az átkosban sokak számára me­nekülés volt a gyerekirodalom, ő viszont mindig is úgy gondolta, hogy gyerekverset írni ugyanolyan költői munka, mint az asztalkészí­tés, ott sincsenek felnőtt- meg gye­­rekasztalgyártók. „Sőt a mi vidé­künkön a gyerekeknek készülő asztalt még szebbre is faragják! Szerintem nincs kicsiknek meg na­gyoknak szóló vers; csak vers van és nem vers.” Keveseknek adatik meg, hogy (Fotó: MTI) még életükben érettségi tételként szerepeljenek és dolgozatokat írja­nak munkásságáról. Erről így val­lott: „A vers olyan, mint a lábbeli, mindenki a maga lelki lúdtalpa sze­rint taposhatja. Az meg úgyis csak egy költő halála után derül ki teljes bizonysággal, tényleg az volt-e, aminek hitték őt életében, és ami­nek ő is olykor hitte magát. Sze­rencsés vagyok, mert a vers rövi­­debb, mint a regény, azt szíveseb­ben olvassák. De kértek már arra is, hogy Arany Jánost szerettessem meg a gyerekekkel, mert ha egy mai gyereknek azt mondom, hogy Ég a napmelegtől - kiröhögnek. Bizo­nyos szavakat már nem ismernek; ha viszont elmagyarázom, mit je­lentenek, felkiáltanak: tök király! Vagy inkább: tök sirály!” Több fióknyi elismerés Kányádi Sándor 1993-ban kapta meg a Kossuth-díjat, 2004-ben pe­dig a Magyar Köztársasági Érdem­rend középkeresztjét a csillaggal. Az érdemrend nagykeresztjét 2009- ben ítélték neki, de ezek mellett több tucat egyéb díjjal tüntették ki ha­zájában és Magyarországon egy­aránt. 2014-ben a N emzet Művésze lett, 2017-ben, élete utolsó nagy el­ismeréseként Prima Primissima­­díjat kapott. Díjaival sosem kérke­dett, okleveleit nem a falon, hanem fiókokban tartotta, és volt olyan el­ismerés is, amit visszautasított. „Funartól nem kellett a kolozsvári díszpolgárság. Viszont ami ma­napság e téren megy, azt nyegle­ségnek tartom. Kérdezgettek, elfo­gadom-e Gyurcsányéktói a Tán­­csics-díjat, idén meg a nagykeresz­tet, meg hogy kezet fogok-e a mi­niszterelnökkel. Mondom: Ma­gyarország törvényes kormányfője, miért nem váltjátok le, ha annyira zavar?”- mesélte 80 évesen egy in­terjúban. A Kaláka „házi szerzője" „Nagyon fontos szerepet játszott a Kaláka együttes életében, szinte nincs nap, hogy ne játszanánk va­lahol megzenésített verseiből” - mondta Gryllus Dániel, a zenekar vezetője az MTI-nek atyai jóbarát­jára, Kányádi Sándorra emlékezve. Három olyan lemez is született, amelyen a Kaláka zenéjével kizá­rólag Kányádi-versek hallhatók: az első 2004-ben a Hangzó Helikon­sorozat induló kiadványa, a költő 75. születésnapjára időzített album volt, ezt követte négy évvel később a Fehéringes versek a felnőtteknek szóló költemények megzenésítése­ivel, majd 2009-ben újabb Kaláka- Kányádi-lemez, ezúttal a gyere­keknek. „Nagyon betalált nekünk, közel áll a szívünkhöz a költészete, akár a latinos, akár a gyerekeknek írt ver­seit énekeljük, akár a Vannak vi­dékek ciklusát” - mondta Gryllus Dániel, majd hozzátette: a magyar költészet hegy vonulatának gerincét Balassi, Csokonai, Petőfi, Koszto­lányi, József Attila mellett Kányádi versei is alkotják. Jaromír Nohavica duplázik Pozsonyban Pozsony. A ma már mainstream előadónak számító egykori tiltott dalnok, a hazai magyarok körében is rendkívül népszerű ostravai folk­­legenda, Jaromír Nohavica két egymást követő napon koncertezik a szlovák fővárosban. Holnap szimfonikus zenekari kísérettel lép fel, szombaton pedig megszokott zenekarával, amelynek az utóbbi években Robert Kusmierski len­gyel harmonikás is tagja. Mindkét koncert a Nemzeti Teniszközpont­ban (NTC) lesz. Nohavica odahaza többször színpadra állt az ostravai Janáckova Filharmonie kíséretében, kultikus dalait Marko Ivanovic karmester hangszerelte át. A projekt akkora sikert aratott, hogy a prágai 02 Arénát is megtöltötte. A 65. szüle­tésnapját nemrég ünneplő dal­szerző-előadó ma is több nemze­déket meg tud szólítani. Szövegeit jellegzetes humor és éles irónia hat­ja át, máskor édes-bús melankóliá­val reflektál a világra, de a kemény szókimondástól sem riad vissza. A 90-es évek végétől többnyire ki­sebb zenekarral lép fel egy szál gi­tár helyett. (juk) (Képarchívum) Kiállítás Hudec László tiszteletére Budapest. Hudec László Sanghajba érkezésének századik évfordulója alkalmából nyílt kiállítás hat sanghaji képzőművésznek a magyar építész tiszteletére készített alkotásaiból a Várkert Bazárban. Fekete Péter kultúráért felelős ál­lamtitkár a megnyitón köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a 125 éve Besz­tercebányán született és 60 éve Kali­forniában elhunyt Hudec Lászlóra ma már úgy gondolunk, mint a 20. szá­zad egyik legfontosabb építészére. A fiatal Hudec az első világháborúban hadifogolyként került Szibériába, majd kalandos körülmények között átszökött Kínába, és Sanghajban egy amerikai építészirodában helyezke­dett el. Néhány év múlva saját irodát nyitott, és a következő évtizedekben számtalan épületet tervezett a város­ban, ezért nemrég a Sanghaj arculatát meghatározó 99 legfontosabb sze­mélyiség közé választották - emlé­keztetett Fekete Péter. A kiállítás bizonyíték arra, hogy Hudec tisztelete képes kultúrákat összekötni ' (MTI-felvétel) Kálmán Ernő, a V4 Építészeti Ala­pítvány elnöke elmondta: Közép- Európa Kínából nézve egységes ar­culatot mutat, és munkássága révén Hudec a régió kulturális nagyköve­tévé vált. A mai kiállítás bizonyíték arra, hogy Hudec tisztelete képes kul­túrákat összekötni - hangsúlyozta. Hudec munkássága Sanghaj arcu­latát máig meghatározza. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom