Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-02 / 126. szám

www.ujszo.com SZALON ■ 2018. JUNIUS 2. 17 Szécsi Noémi Levelek a kertből Kedves Húgom! Akkor ezt már nevezhetjük aszálynak? - kérdezed. Nevezd annak, aminek akarod, drágám. Azt panaszolod, hogy kiégtek a tépősalátáid, az árvácskák kóróvá aszalódtak, a kerti boglárka levelei , sárgán lengedeznek. Sok halott, rengeteg sebesült. írod, hogy a gangod olyan, mint egy felforróso­dott sütő, ahol egymás után dőlnek ki a gyenge növények a pokol fü­zéhez hasonlatos napsütésben. Azt magyarázod, olyan az egész, mintha nem is evilági lenne, ha hátat for­dítasz a napsugárnak, akkor szinte lyukat fúr a bordáid között a láng­pallosával. Megszédülsz, hányinge­red támad, sárga foltocskák táncol­nak a szemed előtt. (Nem vagy te terhes? Na jó, nem firtatom, de ha a 12. héten túl letelt az egyezményes szilencium, közöld a családdal is az örömhírt.) Szóval mindezeket úgy adod elő, mintha semmi közöd nem lenne a dologhoz. Örülök, hogy végre én is felelősségre vonhatok egy nagyvá­rosi értelmiségit, amiért hazárdjáté­kot játszik a jövőmmel és a gyereke­im jövőjével, nem csak mindig azt hallgatom, hogy beszűkültségem­­mel és politikai apátiámmal alacso­nyan tanom a közélet színvonalát. És te, húgom, mit teszel? Tevékenyen részt veszel a boly­gó elpusztítására irányuló végzetes összeesküvésben. Ülsz a nagy­város melegében, telente még a hőkibocsátását is élvezed, hiszen nem egy hideg szelek járta puszta közepén fútesz egy kieden nagy há­zat, mint jómagam, (ráadásul drága nejem, jó Editkém igen fazós). Ott pöffeszkedsz a károsanyag-kibo­­csátás legfőbb haszonélvezőjeként, és sírdogálsz, ha fojtogat a globális felmelegedés. Mit szóljak én, az ár­­tadan? Kérded, mit tennék a helyedben. Ha a hosszútávú cselekvési tervre vagy kíváncsi, azt majd a Kereszt­mama temetésén előadom (Elaludt a vén boszorka, egész életében a halálán volt, ezért mindig agyonkí­mélte magát, az ilyenek érik meg a kilencvenet, higgy nekem), de most hirtelenjében annyit tehetsz, hogy rakd tele pozsgásokkal a gangot. Azoknak csak napfényből kell sok, vízből kevés is elég. Ha nem esik rájuk eső vagy nem locsolják őket, akkor is túlélnek hosszú éveken át egy helyben, mint Keresztmama. Csak annyi a különbség, hogy még terjeszkednek is. Keresztmama nem ilyen volt, egész életében az apjától rá maradt házikóban lakott. (Tu­dod, amit a dédnagyapád azután vett ’46-ban, miután a Katolikus Legényegylet gondnokának lenni nem volt többé trendi szakma.) Más kudarcaidról is beszámolsz. Nem, életem, mi kertészek nem számoljuk össze soha a veszteséget. Két dolgot soha nem számolunk: a vetőmagra kiadott pénzt meg a nö­vénynevelésbe befektetett munkát, így néha büszkén állíthatjuk, hogy éppen nullán vagyunk. Ez a tanuló­pénz. Miért hozol ilyen helyzetbe, hogy azt hajtogassam „én meg­mondtam”? (Tudnád, hányszor elismétlem a három fiamnak, de meggyőződés nélkül, inkább csak azért, hogy lássák, nem alszom nyi­tott szemmel, amikor mesélik azt a sok hülyeséget, amit három húsz alatti kölyök el tud kövemi. Majd megjön az eszük egyszer, ugye, hú­gom?) Hogy én hogy vagyok? Hála annak a jó Istennek, az adóhivatal pénzénél van, én meg annyit dol­gozom, mint az állat, és ahogy egy álmatlan éjszakán kiszámoltam, így pont annyit keresek tisztán, mintha nem csinálnék semmit, de így legalább az egészségem is rámegy, és végül is csak meg kell halni valamiben. Ezért jobb, ha félrészegre iszom magam lefekvés előtt, ilyenkor már jólesik a sava­nyú borral kevert könnyű fröccs­­ből öt-hat, aztán viszont egész éj­szaka hugyozni járok. Végső tanácsom: ne termessz olyan növényeket magról, amelyek csak tőosztással szaporíthatok jól (ezt a tűzeső miatt mondom). Ne termessz olyan növényeket, ame­lyek nem honosak (igen, rólad van szó, sagina subulatd) Végül pedig: lásd a határaidat. Vannak növények, amelyek olyan állandó, napi figyel­met igényelnek, mint egy csecsemő. (Nem, nem célozgatok.) Megmon­dom, hogyan vigasztald magad: irány a gazdabolt és vegyél pár olcsó zacskós magot. Ne egynyáriakat, ah­hoz már késő. Most vesd el az éve­lőket. A cickafárkból valami kedves színkeveréket, évelő szegfűt, mar­garétát. Amit most elvernek, abból a következő év elején nyílik majd a szép virág. De nálam jobban tudod te ezt, lelkem. Ölel szerető nagybátyád, Lajos LAPAJÁNLÓ______________ Osztrák-Magyar Monarchia , lész A boldog békeidők lös hadsereg • aidaság aranykora FraKkos bűnözök . ParUmaMiKarcok Mo„archUésa»'dók. » A modern sajtó letreiot Kiegyezés es megne-Kossuth és Feranc JaKal . Megépül az Andrassy A BBC History különszáma Az Osztrák—Magyar Monarchia I. rész - A boldog békeidők Magyarország és Ausztria a du­alizmusban - Sok volt a külön­bözőség, ezzel együtt - írja Kozári Monika - az osztrák és a magyar fél is megtalálta számítását a kiegye­zéssel Deák Ferenc és a kiegyezés — Estók János cikkéből az is kiderül, a kortársak és az utókor miként te­kintettek „a haza bölcsére” A kiegyezés szülőatyja! - A ki­egyezés ausztriai kezdeményezője Moritz von Kaiserfeld volt. Lőrinc László a kiegyezéshez vezető folya­mat kezdetéhez nyúlik vissza Andrássy Gyula és a Monarchia külpolitikája - A korszak egyik legnagyobb for­mátumú politi­kusának pályáját Diószegi István mutatja be A Monarchia Magyarországának képviselőháza - A dualista rendszer idején - tudjuk meg Gerő András írásá­ból - nemcsak a kép­viselőház épülete, hanem a karaktere is sokat változott Frakkos svindlerek - Cieger András írása bemutatja a korrup­ciós technikákat és a közélet számos visszás­ságát A közős katonaló há­ta - A két egyenjogú állam uniójának talán legproblematikusabb pontja a közös hadsereg volt. Heiszler Vilmos a Jansky-ügyet dolgozta fel A „nagy véderővita” - Az 1889- es véderővita a magyar parlamenti politika „állatorvosi lova”. Bihari Péter a parlamenti szócsaták mel­lett a politikai következményeket is számfta veszi Állam és egyház Lajtán innen és túl - Az állam és egyház viszonyá­nak kérdéseit, a reformok bevezeté­sét és a parlamenti vitákat Fazekas Csaba foglalja össze A közép-európai háromszög - Bécsben, Pesten és Prágában - Ha­­nák Péter tollából - három igen eltérő útra terelődött zsidóság be­illeszkedése a sikeresnek hatótól a tragikusig terjedő skálán Világvárost építettek - A fővárost a századfordulóig három ember, Ráth Károly, Kamermayer Károly és Gerlóczy Károly valódi metropolisszá vará­zsolta - írja Horváth J. András A Sugár út- Budapest mai arcu­lata a legendás Podmaniczky Fri­gyes keze nyomát viseli. Főműve, a Sugár út, azaz az Andrássy út lét­rehozásáról Krúdy Gyula írásaiból szemezgemek. Ipar firradalom nélkül - Oly­annyira elkésett, hogy meg sem történt? Győrffy Iván a magyar ipa­rosodás néhány kiemelkedő moz­zanatát tekinti át. A sajtóváros - A századforduló a lapok, a nyomdák, a kiadók alapí­tásának kora volt. Buzinkay Géza sorra veszi, hogy nyomukban mi­ként változott a városkép is. Ideál és valóság - A polgári ott­hon ideálját és a korabeli tapasz­talati valóságot gyakran igen nagy távolság választotta el egymás­tól, derül ki Fónagy Zoltán életmódtörténeti cikkéből. A nemzetiségek a Magyar Ki­rályságban - A kiegyezés nem orvosolta a magyarországi nemzetiségek régre vissza­nyúló panaszait. Tamás Ág­nes áttekinti a Monarchiát szétfeszítő problémákat. Kossuth Lajos halálos ágyá­nál - Lyka Károly éppen olaszországi tanulmány­úton járt Torinóban a kor­mányzó életének utolsó napjaiban. Szomorú láto­gatásáról ötven évvel ké­sőbb számolt be. Ősellenségek - A két temetés is bizonyította, hogy Kossuth Lajos és Ferenc József kultusza jól megfért egymás mellett, bár mindketten fellép­tek a másik dicsőítésével szemben - írja Fiziker Róbert, (sz) FELJEGYZÉSEK ÚTKÖZBEN Aranycsepp II. / La Petite Inde A bőrszínek, illatok, ízek forgatagában a Goutte d’Or negyed­ben a legkülönbözőbb vallások találkoznak. Az utcán imádkozó muszlimok fotói jutnak eszembe a hangu­latkeltő, enyhébb vagy erősebb muszlimellenes fűszerezésű cikkek mellen, meg a no-go zónákról szó­ló fámák. Péntek kora délután van, a pénteki ima ideje, kíváncsian vá­rom, hogy a járdákon-utakon elte­rüljenek az imaszőnyegek, de nem történik semmi. Nem hogy a haj­longó hívektől átjárhatadan utcát nem látni - ahogy a néhány évvel ezelőtti fotókon lehetett —, de még egy árva imaszőnyeget, sem a me des Poissonniersen, sem a Rue Myrhán, sem Rue Léonon. A va­lóság persze sokkal prózaibb: ezen utcák mecsetei inkább imatermek a lakóházak földszintjén, s túl ki­csik ahhoz, hogy a híveket befo­gadják. A megoldás is hasonlóan egyszerű volt: az önkormányzat néhány éve egy elég nagy, haszná­laton kívüli kaszárnyát bocsátott a muszlim közösség rendelkezésére. Egyszer csak a Szent Bernát templom (Église Saint-Bernard de la Chapelle) előtt találjuk ma­gunkat, amely kívül-belül annyira neogótikus, hogy valódinak hiszi az ember, pedig nem a középkor­ban, de csak a 19. században épült, ahogy a negyed is. A bejáratnál a Miatyánk szövege sok-sok nyel­ven, magyarul is, bár kissé hibá­san, ráadásul valami archaikus helyesírással. Az egyik mellékha­jóban képeket találok a templom hitéletéről: elsőáldozó gyerekek, feketék, fehérek vegyesen. Egy mellékkápolnában a kissé komor templombelsőtől, és a megszokott méltóságteljes szentképektől éle­sen elkülönülő festményt találok: nemcsak a kép színei, de a temp­lom előtti téren összeverődött em­berekék is tarka összképet nyújta­nak. Mary Baird-Smith festménye („Pour ne pás oublier”) az 1996-os „iratok nélküliként emlegetett („sans papier”) tiltakozássorozat­ra emlékezik Az életbe léptetett bevándorlást szabályozó Pasqua­­törvény értelmében ugyanis több, főként Párizsban dolgozó afrikai (főként Mali, Mauritánia, Szene­gál) tartózkodási engedélyét nem hosszabbították meg, családjaikra kiutasítás várt. A Montreuilben kezdődő tiltakozások, melyet több francia értelmiségi is támogatott, végül a Szent Bernát templom­ban csúcsosodtak ki, s a templom felebaráti szeretetre hivatkozó lelkészének Henri Coindénak kö­szönhetően itt találtak menedéket a hatóságok elől. A templomot később mégis evakuálták Továbbmegyünk, elhaladunk a Square Alain Bashung mellett, amely leginkább drogtanyaként híresült el. Keresztülmegyünk a Gare du Nord-ba fotó sínek fölöt­ti hídon, s a Rue Marx Dormoy­­on találjuk magunkat, amely a Goutte d’Or és a hasonlóan kétes hírű La Chapelle negyed határát képzi. A Rue Pajolon már vég­képp egy másik kis világba, Indi­ába csöppenünk A közel-keleti fűszereseket indiaiak váltják, az afrikai ruhaboltok tarka viseletéi helyett pedig szárikat látunk min­den mennyiségben és változatban: pakisztáni szabás, bangladesi, sri lankai, észak és dél-indiai, musz­lim és hindu turbánok, vőlegény és menyasszonyi ruhák a kirakat­ban, mintha csak egy maharadzsa udvarából kerültek volna ide. A behozott kelméket általában a boltok melletti apró varrodákban dolgozzák fel. A szembejövő nők homlokán különféle színű és alakú homlokpötty (tilaka, bindi) - jel­nyelv, melyet nem értek. Egy indiai szépségszalon mellett betérünk egy mindenesboltba, amely mintha csak az egykori har­­minckoronás-boltok hindu vál­tozata lenne. Karperecek, fülön­függők, henna-sablonok, művirág­nyakláncok töméntelen sokasága. Füstölőt veszek, sokáig válogatok a gazdagon aranyozott szentképek (izé, istenképek között), vajon me­lyik a leggiccsesebb és a legkevésbé sérült, végül Ganésát, Hanumánt és Szaraszvatit választom. Darab­ja egy euró, akárcsak a cédéknek, amelyeken csak tamil felirat van - nyilván hagyományos indiai zene, az egyiken Venkatésvarát (Visnu egyik alakja) azonosítom, a mási­kon a dobosok tetszenek. A Rue Pajol végén egy lakóház aljában megtaláljuk Ganésa temp­lomát (Sri Manicka Vinayakar Alayam). Füstölő illata árad oda­­bentről, kin egy asszony álldogál karján a gyerekkel, éppen kilép hozzá a férje. Leveszem a cipőm, belépek, apró szentélyek alatt gazdagon felvirágoztatott isten­szobrok merednek rám. Áldozat­­bemutatás zajlik épp, monoton szanszkrit recitálás, a szobor előtt a „pap” virágos, rizses tálcát himbál, tejet (?) hint a szobor elé. Káprá­zatos apró világ, amelybe ufóként csöppenek. Az istennő ünnepén évente felvonulást rendeznek a hívek, tarka felvonulást zenével, dobokkal, tánccal, színekkel, virá­gokkal, az istenszobrokat kiviszik, díszes kocsikkal vonulnak végig az utcán. Bien sűr, ebbe a búcsúba egyszer szívesen becsöppennék. Namaste! Száz Pál A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom