Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-14 / 136. szám
14| ISKOLA UTCA 2018. június 14. | www.ujszo.com Római vakáció „Hallássérült vagyok, befogadtok-e?" A szenei alapiskolások a Colosseum előtt. Az olasz főváros nagy kalandokat tartogatott számukra (Fotó: szmaai) Olyan színházi-nevelési műhely vagyunk, amely élmény alapú foglalkozásokon fejleszti az egyéneket és közösségeket, hogy azok önmagukat ismerő, nyitott, felelősségteljes részei legyenek a társadalomnak” - így mutatkozik be a Vekker Műhely a Facebookon. Az öt éve alakult társulat rendszeresen játja a hazai magyar iskolákat - ahol megfordultak, oda általában visszavárják őket. Új előadásukkal a hatodik-hetedik osztályosokat szólítják meg. A komáromi Selye János Gimnáziumba szintén visszavárjuk őket, nem először játszanak nálunk. A foglalkozás azzal kezdődik, hogy a színészek közlik: Kuklis Katalin hallássérült gyereket fog játszani. Tényleg nem hallja a többieket, fülhallgatót tesz fel, és elindítja a zenét, úgyhogy vele lassan, artikulálva kell beszélni, mert szájról olvas. Fokozatosan vonják be a közönséget, a 90 perces foglalkozás tele van játékokkal. Az alapszituáció szerint Dániában vagyunk; egy koppenhágai hatodik osztály megérkezik a régészeti táborba, ahol Anika az egyik régész — Tóth Gábor tanár - kishúga. O is velük tölti a hetet. Apró jelekből gyorsan leveszi, ki az osztályfőnök - Czuczor Nóra (volt diákunk) kedvence, kit cukkolnak állandóan a többiek. A gyerekeknek közösen kell kiválasztaniuk azokat a mutogatós játékokat, kártyajátékokat, amelyekbe ő is be tud kapcsolódni. A konfliktus akkor keletkezik, amikor ketten - a két színész - kiszöknek éjjel a táborból, és magukkal viszik Anikát is. Ez több szempontból is rossz döntés, mert a kislány eltéved a sötét erdőben, ahol nem látja a többiek száját, és nem hallja, mit beszélnek. A foglalkozáson részt vevő gyerekek ezen a ponton kapnak egyegy cetlit, és válaszolniuk kell arra a kérdésre, befogadnák-e Anikát az osztályközösségbe vagy sem. A játszók nem szedik össze azonnal a lapokat, előtte tíz-tizenöt percig beszélgetnek a gyerekekkel, kis csoportokban. Végül a gyerekek módosíthattak a válaszukon, mielőtt leadnák a cetlijüket. Diákjaink rendkívül érdekfeszítő, tanulságos előadás résztvevői lehettek. Köszönet a Vekker Műhelynek, hogy iskolánkba hozták a színház semmivel nem összehasonlítható hangulatát! Králik Zsuzsanna ASzenczi Molnár Albert Alapiskola pedagógusai 46 felső tagozatos tanulóval indultak idón Rómába, a helyi káplán, András atya vezetésóvel. London és Párizs után ismót egy európai nagyváros következett a szenei alapiskola utazási listáján. A szervezés nehéz volt, hiszen igyekeztünk költséghatékonyan megoldani az utat, hogy sokan eljöhessenek velünk, és bevallhatjuk: 240 euróból megoldani ezt a kirándulást művészet volt! (Az utazási irodák árajánlatai közt a legolcsóbb 320 euró volt.) De belefért minden: a bécsi út autóbusszal, a vonat — couchette - reggelivel, a háromnapos közlekedési bérlet, a szállás reggelivel, vacsorával és két belépő időpontra: a Colosseumba és a Vatikáni Múzeumba. A bécsi Hauptbanhofra autóbusszal mentünk közösen, majd beszálltunk a saját hálókocsinkba, tíz órakor pedig takarodót hirdetve bezártuk a kupék ajtaját. Másnap kényelmesen megreggeliztünk, és a római főpályaudvarra, a Terminire érve már várt bennünket Gergely Izabella, aki Szénéről származik, és felajánlotta segítségét iskolánknak a helyi problémák megoldásában. Elindultunk Rebibbia megállóra, a szaleziánusokhoz. A puritán szállás szép tiszta volt, végtelenül kedvesek voltak velünk. Aznap megnéztük a Colosseumot, bekaptunk egy pizzát, majd - mivel esett - megtekintettük a Szent Pál-székesegyházat, este pedig a Fontana di Trevit. Eszméletlenül sok ember volt mindenütt, nagyon kellett figyelnünk egymásra. Csütörtökön a Vatikán következett: reggel csak egy órácskát (a szokásos 2-3 helyett) sorakoztunk a Szent Péter téren, hogy bejussunk a Szent Péter-bazilikába, ahol a csoport kettévált: az egyik fele (kb. negyvenen) felment a kupolába (másfél órás lépcsőzés!), a másik fele alaposan megnézte a bazilikát. Innen irány a Vatikáni Múzeum labirintusa: a csodálatos termek között a Sixtus-kápolna. Előny volt az időpontkérés, hiszen nem kellett három-négy órát sorakozni mindenhova, de korlátot is szabott, mert tartani kellett hozzá magunkat. A vacsora remek volt, a pasta (tészta) után grillezett rozmaringos csirke. Pénteken az Angyalvár, az Angyalok hídja, egy kicsit a dolce vita hangulata és ebéd a Piazza Navona téren, majd a Pantheon, végül „kis” gyaloglással a Spanyol lépcső. Innen már Korpás Lilla repült Budapestre, hiszen másnap a Simonyi Zsigmond Helyesírási Verseny Kárpát-medencei döntőjén vett részt (6. helyezést ért el, a száz pontból 97-et elérve, a legjobb felvidéki eredményt nyújtva). Csak a vonat nem indult. Előbb 20, majd 60, 90, 110 perces késést jeleztek. Miután azonban a diákjaink felrobbantották a vonatozó Kanizsával az olasz youtube-ot, az igazgató néni pedig minden hatóság idegeit, mégiscsak lett vonat! Ennek legalább annyira örültek az olaszok, a személyzet, mint mi is, hogy mindenki mosolyogva szállt fel: irány haza! Segítettünk a személyzetnek kiosztani a párnákat, a vizet, majd mehettünk aludni. Reggelire lett forró csoki, és az olasz vasúttól külön csokicsomag elnézésképpen... Már csak két balesetet kellett kikerülni Pozsonyban, és végre hazaértünk. Dolce vita ide vagy oda, mindenütt jó, de legjobb otthon... Hatalmas teher esett le rólunk, amikor hazaértünk, hiszen a kísérő pedagógusok és szülők elsődleges feladata a gyerekek védelmének, egészségének a biztosítása, mindamellett azonban a tartalmas program elengedhetetlen egy tanulmányi kiránduláson. Hálás köszönet minden kollégának azért, hogy figyelt ránk, András atyának a vezetésért, Gergely Izabellának a rengeteg segítségért, Ági mamának, Mónika, Jolika és Karin néninek a felügyeletért, a gyerekeknek a csodálatos magaviseletért. Ennek a hatvan embernek az élete részévé vált Róma. Matus Mónika Érdekfeszftő előadás részesei lehettek a selyések (Fotó: SJG) Lengyelországi Erasmus+ találkozón a pázmányos diákok BESZÁMOLÓ Nemzetközi projekttalálkozón pénzügyi kérdésekkel foglalkoztak öt ország diákjai. Köztük voltak az érsekújvári gimnazisták is. Az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium öt elsős tanulójának - Pethes Boglárkának, Jakubovich Katalin Noéminek, Tmovszky Tímeának, Haluza Henriettnek és Kecskés Martinnak - adatott meg a lehetőség, hogy két tanárukkal Benovská Helénával és Soóky Zoltánnal vegyen részt a „Money Matters” pénzügyi projekt második nemzetközi projekttalálkozóján, Pstrqgowában. A találkozó májusban zajlott a lengyel partneriskolánkban, ahol a projekt további négy résztvevőjének diákjait és tanárait (Spanyolországból, Görögországból, Romániából és Szlovákiából) látták vendégül egy teljes hétig. A nulladik napon a tanulók családokhoz kerültek, ahol újdonsült vendéglátóikkal angol nyelven kellett kommunikálniuk. Az első nap a lengyel iskola környezetének megismerésével, az első baráti kapcsolatok létrejöttével telt. A diákok és a tanárok is határtalan szeretettel fogadtak minket. Az intézmény felfedezése után következett a tanulók ünnepi programja: különböző énekekkel, élőszereplős numizmatikai témájú jelenetekkel kedveskedtek nekünk. Délután megkezdődött a komoly munka, az euró érmékkel különböző technikai és tudományos kísérleteket végeztek a tanulók. A következő műhelymunka egy nagyon fontos diáktémáról, a zsebpénzről szólt. A tanulók arra keresték a választ, hogy nemzetközi viszonylatban mennyi pénzt kapnak zsebpénzként, mire költik azt, hogyan tudják jobban beosztani. A délután és az este jó hangulatú szórakozással telt. Először megtudtuk, hogyan készítik a helyiek a kenyeret, majd tábortüzes sütögetés következett élő zene mellett. A második napon a korczyni csokoládégyárba látogattunk el, ahol nemcsak vásárolhattunk, hanem mi magunk is készíthettünk csokoládékülönlegességeket (egy tábla csokit, csokinyalókát) saját díszítéssel. Diákjainknak természetesen a csokikóstolás tetszett a legjobban, megkóstolhattunk 100%-os csokitartalmú csokit is, ilyen a boltokban nem is kapható. Következő utunk a krosnói üveggyárba vezetett. Lépésről lépésre megismerkedtünk az üveggyártással, a műhelymunka során pedig a tanulók üvegből készült tányérokat festettek, üveget fújtak, üveget égettek ki. Az este szabad programként bowlingozással telt. A harmadik napon a trzcinicai skanzenba mentünk, ahol íjászkodni tanultunk, megismerkedtünk az eredeti helyszínen rekonstruált kő-, bronz- és vaskori időszaki épületekkel, őrzőtoronnyal. A negyedik napon Krakkó városában kirándultunk, ahol először a város numizmatikai kiállítását néztük meg. A tanulók csoportos munkában ismerkedtek meg a pénz kialakulásának történetével az első papírpénzek és pénzérmék megjelenésétől napjainkig. Ezután a város nevezetességeit tekintettük meg idegenvezetővel. Meglátogattuk a krakkói főteret, a posztócsamokot, a Királyi palotát és a Waveli székesegyházat is. Az utóbbiban lehetőséget kaptunk arra is, hogy felmenjünk a harangtoronyba, ahonnan beláttuk egész Krakkó városát. Az utolsó napon egy összesítő műhelymunka után bár fáradtan, de sok tapasztalattal, új élményekkel és barátokkal gazdagodtunk, várva a projekt októberi nemzetközi találkozóját, amely Érsekújvárban valósul majd meg. Soóky Zoltán A pázmányos gimnazisták tanárukkal, Soóky Zoltánnal a híres krakkói posztócsa rnok előtt (Fotó: PPG)
