Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-08 / 131. szám
www.ujszo.com | 2018. június 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Vad fehér harcos Mit sajnálkozol, ez van, ilyen az öregkor, ha eljön parkban ülök, nem messze fiatal csikók röplabdáznak. Csak úgy árad belőlük az erő, a vetélkedő kedv, a harciasság. A tesztoszteron. És eszembe jut róluk Vájti macska, aki egy időben mindig átjött a szomszédból, leheveredett a nyugágy mellé, kéjesen nyújtózkodott, ásítozott, mosakodott, pislogott, majd lehunyta a szemét, mintha aludna. De a füle, mint két radar, finoman mozgott, s ha megrezzent valami, ő máris felnézett. Eszlelt valamit, aminek észleléséhez az én érzékszerveim tompák, s két hatalmas ugrással a kert végében termett. Gyönyörű, olimpiai aranyat érő ugrások voltak ezek, egy karcsú test két lendületes fehér villanása - merthogy Vájti fehér, azért is kapta ezt a nevet hangtalan földre érkezéssel. Leó bácsi, az oroszlán rokon is tapsolt volna nekik, ha látja... Akkor Vájti még fiatal kandúr volt. Csak úgy áradt belőle az erő. Ruganyos mozgással, enyhe nemtörődömséggel sétált végig a kerten. Egy törékeny vörös cica titokban lesni szokta, én meg őket lestem, titokban. Bár szerintem Vájti tudott rólunk, de tunyán ignorált bennünket, jól van, csajok, ha ez nektek örömet okoz... Estefelé a vörös mindig előmerészkedett, felpillantott az ablakra, ahonnan leselkedtem, aztán lassan Vájti után lopakodott. Ha Vájti megállt, ő is megállt. A vörös minden alkalommal tisztes távolságból figyelte Vájtit, az emberi világban erre mondanánk, hogy alárendelten viselkedett, vagy még jobb, hogy alázatosan. Aztán egyszer Vájti hátrapillantott. Akkor a vöröske nyávintott egyet, gyenge, odaadó hangon. Vájti nem szólt, elfordította a fejét. Elindult, látszólag ügyet sem vetve a vörösre, az pedig engedelmesen ment utána, mint egy jólnevelt szűz, bár biztosan nem volt az, mert többször is végignéztem a randizásukat. A templomkert előtt utolérte Vájtit, aki megengedte neki, hogy csatlakozzon hozzá, de csak olyan hányavetin, mint aki kegyelemből, sajnálatból tűri meg a másikat, aztán együtt eltűntek a természet lágy ölén. Igen, ez még akkor volt, amikor Vájti ereiben nyargalt a tigrisvér. De ma tizennyolc éves. S megható figyelni, mivé lett kertem vad fehér harcosa, egerek írmagjának kiirtója. Csipás szemmel, lelassult mozgással közeledik, kihunyt a tűz, bal mellső lábán mély seb. Égy kóbor macska a saját teraszán támadta meg, miközben a saját granulátumát fogyasztotta a saját táljából. S Vájti már nem volt képes megvédeni az ételét, sőt, az életét is alig. A gazdasszonya papuccsal kergette el a betolakodót, akinek közben még volt energiája felzabálni Vájti ételét, és még a lábába is beleharapott, csontig mélyesztve ifjú fogait a szegény öreg húsába. Vájti egykedvűen fekszik. Miközben gügyögök neki, rám pillant, mintha azt mondaná, mit sajnálkozol, ez van, ilyen az öregkor, ha eljön. Te kedves, bölcs Vájti, ugye, ez csak a macskáknál van így? NICSAK, MEG EGY ELNÖKJELÖLT! (Lubomír Kotrha karikatúrája) Kim nem akar fizetni a luxusszállásért Furcsa fejtörő az amerikai diplomácia számára, hogy ki fogja fizetni az elnöki lakosztályt a The Fullerton luxushotelben, melyet Észak- Korea ifjú diktátora kiszemelt magának Szingapúrban. Június 12-én létrejön a történelmi találkozó az USA elnöke és Észak- Korea diktátora között. Csakhogy a Washington Post rámutat egy furcsa problémára: Kim Dzsong Un nem kívánja kifizetni a hotelszámlát. Észak- Korea szegény állam, nem tudunk ennyit kifizetni - ez Phenjan hivatalos álláspontja. Nem is új ötletről van szó, már Kim Dzsong Un papáj a, Kim Dzsong II is ragaszkodott ehhez. A The Fullertonban egy éjszaka 6000 ezer dollár, mert dór oszlopok jelzik az elnöki lakosztályt, amelyikben zongora is van. De nem ez a legfontosabb, hanem a külön lift. Ehhez mindenképp ragaszkodnak Kim Dzsong Un biztonsági emberei. Fizessen Amerika? - veti fel a kényes kérdést a lap. De hogyan? Észak- Korea a legsúlyosabb szankciók alatt áll nukleáris kísérletei miatt. Emellett Trump nem is tehet ilyet anélkül, hogy gyengének mutatkozna. Kim Dzsong Un sem fogadhatná el az amerikai „segélyt” büszkesége miatt. Az Amenka-ellenes szellemben nevelt elit Észak-Koreában nem könnyen venné tudomásul a „könyöradományt”. Szingapúrban hadügyminisztere jelentkezett: magukra vállalják a számlát, ez úgysem nagy összeg ahhoz képest, melyet a biztonságra kell költeniük. Mind az USA, mind pedig Észak-Korea igen kényes az első számú vezető biztonságára. A másik megoldás az ICÁN. Az atomfegyverek leszereléséért küzdő nemzetközi szervezetnek van pénze, tavaly megkapta a Nobel-békedíjat, az ezért járó egymillió euróból állhatná a számlát. Trump esetében nincs gond, mert fizet az amerikai állam. A Shangri-La hotelben foglalja el az elnöki lakosztályt, ott 10 ezer dollár az ár naponta. Jó szimattá diplomáciai tudósítók ebből azt gyanítják, ott tartják majd a csúcstalálkozót is, de erről még nincs megállapodás, hiszen Kim Dzsong Un borzasztóan érzékeny arra, hogy egyenrangú partnernek tekintsék. Végülis olyasmit sikerült elérnie, amit sem nagyapja, a rendszert alapító Kim ír Szén, sem pedig apja, Kim Dzsong II nem tudott még csak megközelíteni sem: tárgyalóasztalhoz ül vele az Egyesült Államok elnöke. Ä formaságok Ázsiában nagyon fontosak, és Kim Dzsong Un még nagyon fiatal. Az ifjú diktátor eddig ügyesen kártyázott, és eljutott addig, hogy nyugodtan üzenheti: szállodai számláját fizesse valaki más, hiszen az egész világnak fontos, hogy létrejöjjön az első amerikai-észak-koreai csúcstalálkozó. (hvg.hu) Előválasztás MÓZES SZABOLCS Lassan nem lesz párt, amely ne indítana saját államfojelöltet. Sok jelölt, nehezen belőhető esélyek, várható meglepetések.- Akkor mégiscsak kit kéne indítanunk?- Egyedi akarsz lenni? Ki akarsz tűnni a mezőnyből? —Mi az, hogy!-Akkor ne indíts jelöltet! Akár ez a jelenet is lejátszódhatna a hetekben valamelyik párt vezetője és tanácsadója között, annyira átesett mindenki a ló túlsó oldalára. Míg korábban általában csak a nagyobb pártok indítottak államfojelöltet, az egyes politikai-ideológiai blokkok pedig igyekeztek egy-egy erős személy mögé besorakozni, ezúttal mintha mindenki „megvadult” volna. Lassan nem lesz parlamenti vagy parlamenten kívüli párt, amely ne indítana saját elnökjelöltet. Vagy már bemutatta, vagy beharangozta, hogy lesz. Ezzel a 2019-es államföválasztás a 2020-as parlamenti választások előfordulójává válik, gyakorlatilag a kampány első felvonásává. A dömping nem csak Andrej Kiska visszalépésével és az erős Smerjelölt hiányával magyarázható. Legalább ennyire mozgatója az amorf, állandóan változó pártpaletta, valamint a csordaszellem: ha már ennek, annak, sőt amannak is van jelöltje, nekünk ne legyen?! A pártvezetők döntése mögötti logika kitapintható: ha saját jelöltünk lesz, komolyabbnak tűnünk, a kampány során állandóan szem előtt leszünk, mozgósítjuk saját választóinkat, ideális esetben pedig olyan jelöltet indítunk, aki a parlamenti választási listánkon húzónév lehet. Innen nézve tiszta sor, ám a legutóbbi elnökválasztás is mutatja, hogy a képlet ennél bonyolultabb. A saját jelölt megjelenést biztosít, ám ha sokan vannak, nehéz kitűnni. Ráadásul nemcsak a kampányra, hanem a választási eredményre is gondolni kell! Nézzük csak például a 2014-es voksolást. A korábban komoly esélyesnek tartott Pavol Hrusovsky már az első körben megsemmisült, s nem állítjuk, hogy az ő 3,3 százaléka lökte két évvel később a bejutási küszöb alá a KDH-t, de hogy nem volt jótékony hatással a mozgalom népszerűségére és megítélésére, az biztos. Az akkor még 5 százalékos SDKÚ és a Híd által is támogatott Hrusovskyt az első magyar jelölt, Bárdos Gyula is megelőzte, ám az 5,1 százalékos eredményét mindenki csalódásként élte meg - pedig csak az elvárások voltak irreálisak, az államföválasztáson ugyanis más logika alapján döntenek a szavazók. És mint látjuk, bizony az az 5,1 százalék sem segítette hozzá az MKP-t 2016-ban a parlamenti bejutáshoz. Ezek mind intő jelek, amelyek azt mutatják, a saját jelölt - legyen szó bármelyik pártról - nem jelent később automatikusan jobb parlamenti választási eredményt. Ha ennyi induló van - a mezőnyt pedig megfűszerezik még a független személyiségek és az önjelöltek értelemszerűen sokan kevesebb százalékkal fognak végezni, mint pártjuk aktuális népszerűségi indexe. Nem kell ahhoz komoly elemzőnek lenni, hogy lássuk: egy 3 százalékos eredmény nem segíti egy 8 százalékos párt építkezését. Úgy tűnik, a pártszékházakban nem mérték fel kellő precizitással a kockázatokat. Eddig a pártszempontokról értekeztünk, de nézzük, mi jót hozhat ez a helyzet a választóknak? Nem sokat. Nem önmagában azzal van gond, hogy sokjelölt lesz, hanem hogy egy jelentős részüknek nem az elnöki hivatal elnyerése a célja, hanem a pártépítés. Tehát teljesen más üzenetekkel fognak kommunikálni, még nagyobb kakofóniát kiváltva, azok a témák pedig, amelyek egy elnökválasztás során lennének fontosak, könnyen lehet, hogy másodlagossá válnak - ezzel sem segítve a közbeszéd kultiválását, a hasznos társadalmi vita kialakulását. FIGYELŐ példányszáma a híres 2015 februári G-nap, Orbán és Simicska szakítása óta 20 százalékkal esett, a hirdetési bevételeik viszont 82 százalékkal. Elismerte, van igazság abban, hogy addig kedvezményezett újság voltak, de annyira azért nem, ami ekkora esést indokolt volna. Köztudott, hogy a politikának erős eszköztára van befolyásolni az üzleti teret, azon belül is a médiát, mondta. Azt is megerősítette, hogy a választások után felhatalmazást kapott, hogy vevőt keressen a lapnak, akkor az újságot 490 millió forintért hirdették, ez az ár ma már aligha érvényes. A Heti Válasz Simicska Lajos tulajdonában álló kiadója csődeljárást kezdeményezett. Simicska a választás után két nappal jelentette be a Magyar Nemzet és a Lánchíd rádió megszüntetését, a HírTV-nél leépítéseket, a Heti Válasznak pedig befektetőt kerestek. Egy magyar származású amerikai üzletember komolyan érdeklődött, de végül jobbnak látta nem megvenni a lapot. (24.hu, hvg.hu) Utoljára jelent meg a Heti Válasz Korábban a Fidesz, majd Simicska Lajos hetilapja volt, nyomtatott formában nem jelenik meg többé, az internetet követhető. Borókai Gábor, a lap főszerkesztője interjút adott a 24,hu-nak, amelyben azt mondta, Simicska nem akarja végleg bezárni a lapot, de a politika azt üzente az üzleti világnak, hogy a Heti Válaszban hirdetni, illetve azt megvásárolni nem javallott senkinek. Borókai az első Orbán-kormány szóvivőjéből lett főszerkesztő. Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktorra vagy Simicskára haragszik-e jobban, azt felelte, ő mindig a jót keresi, s mindkettőjüknek van mit köszönni, hiszen Orbán létrehozta, Simicska pedig működtette a lapot. Borókai szerint kormányoldalról nagyon nehéz médiát csinálni, hiszen az újság alapvetően ellenzéki műfaj, és alapvetően a kritikus médiumra lehet olvasót és vevőt találni. Elmondta, a Heti Válasz
