Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-30 / 123. szám

www.ujszo.com | 2018. május 30. KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 117 Jöttem, láttam, könyvet írtam egy világutazó vallomása NÉMETI RÓBERT Tóth Flóra blogger, világutazó, a Karma's bounty (A karma bősége) című könyv szerzője több kontinens számos orszá­gát megjárta, de úgy érzi, sok meglepetóst tartogat még számára az ólet. Nemrég tért haza Kassára, de azt mondta, amint teheti, újra nekivág a nagyvilágnak. A 26 éves lányt kalandjairól, ta­pasztalatairól, terveiről, valamint a Fülöp-szigeteki Malapascua szige­ten született könyvéről faggattuk. Legutóbb több mint egy évig voltál úton. Igen, pár napja jöttem haza a Fülöp-szigetekről. Önkéntes mun­kát végeztem egy vendégházban, emellett a könyvet írtam, zenéltem és sokat búvárkodtam. Most megláto­gatom a családtagjaimat és a bará­taimat, közben az itthoni dolgaimat intézgetem. Ami a következő úti célt illeti, van már terv, de nyitott va­gyok bármire, ha máshogy alakul­nának a dolgok. Hol jártál eddig? Van kedvenc helyed? Japánban összesen másfél évet él­tem, Indonéziában fél évet, a Fülöp­­szigeteken egy évet, ezeken kívül jártam Thaiföldön, Kambodzsában, Nepálban, Indiában, Ausztráliában, Kínában és vagy tucatnyi európai országban, egyszer pedig Egyip­tomban. A szívembe leginkább a Fülöp-szigetek, Nepál és Japán lop­ta be magát, de ez a csodás kultúrán kívül annak is köszönhető, hogy na­gyon kedves emberek vettek körül. • Honnan jött az ötlet, hogy köny­vet írj? A Fülöp-szigeteken elkerültem a pici, csupán 2 km hosszú Malapas­­cua szigetére, és betévedtem egy vendégházba, a Villa Sandrába. Rögtön összebarátkoztam a tulajdo­nossal, Jonjonnel (ejtsd: dzsün­­dzsün. Említettem neki, hogy huza­mosabb ideig maradnék, mert bú­vármester tanfolyamot szeretnék végezni, ami hónapokig is eltarthat. Az is szóba jött, hogy hobbiból írok. Felajánlotta, hogy önkénteskedésért cserébe ingyen szállást és ételt kap­hatok a vendégházában. Az egyez­ségünk része volt, hogy leírom az ő élettörténetét is - erre ő kért meg. Azt mondta, évek óta keresett már vala­kit, aki megírná, de eddig nem talált senkit. Úgy beszéltük meg, csak egy 20 oldalas füzetke lesz, de annyira érdekes a története, hogy életem el­ső könyve majdnem 200 oldalasra sikeredett. Kicsoda Jonjon? Jonjon utcagyerekként nőtt fel, pi­ci korától rengeteg megpróbáltatás­sal kellett szembenéznie. Tinédzser korában elhagyta a szülővárosát, és majdnem tíz évig bolyongott a Fülöp­­szigeteken, papírok nélkül. Családja halottnak vélte. A megélhetéshez minden leleményességére szüksége volt, közben veszélyes helyzetekbe keveredett, volt, hogy ő maga is a bűnözésre adta a fejét, az élete egy szakaszában keményen drogozott, és egy rendkívül rossz kapcsolattal is küzdött. Ma viszont Malapascua legnépszerűbb éttermének és ven­dégházának a tulajdonosa, és sokat adakozik, jótékonykodik. Hogy ho­gyan jutott idáig, mind leírtam a könyvben. Régebben biogokat ír­tam, de a könyvírás mindig nagy ál­mom volt. Új kaland és nagy kihívás volt, és most, hogy tudom, nem le­hetetlen, a világ hirtelen tele lett új lehetőségekkel. Szeretnék még több könyvet írni. Milyen az, amikor az ember tel­jesen egyedül megérkezik egy má­sik kontinensre, egy távoli, isme­retlen országba? Nekem ez a legnagyobb adrenalin. Minden más: az arcok, a levegő, a szagok, az utcák és a táj, és mégis minden hasonló, mint itthon. Mint egy párhuzamos univerzumban. Ha egyedül vagy, akkor vagy igazán sza­bad. Senkihez nem kell alkalmaz­kodni, saját magad főnöke vagy, minden döntés a te kezedben van, senkiért nem vagy felelős, és senki sem von felelősségre. Az lehetsz, aki csak lenni akarsz. De az egyedüllét sok megpróbáltatással is jár, kiránt a komfortzónádból, ezáltal megtudod, milyen fából faragtak: hol vannak a határaid, mennyire vagy bátor és le­leményes. Milyen újra itthon lenni? Budapest és Kassa között ingá­zom. Ennyi idő után hazajönni majdnem olyan volt, mint egy új or­szágba látogatni. Minden új, mégis ismerős. Nagyon jó találkozni a régi barátokkal is, élvezem a szép időt, az akácillatot, az itthoni ízeket, jó cso­dálni az európai építészetet. Nagyon jó most itthon. Itthon maradsz, vagy újra ne­kivágsz a nagyvilágnak? Azért is jöttem vissza Európába, hogy találjak valami nyári munkát, és pénzt gyűjtsék a további utazá­­soldioz. Mindenképp nekivágok a világnak. Meddig szeretnél utazgatni? Vagy úgy érzed, egyszer eljön az az idő, amikor kijelentheted, hogy már mindent láttál a világból? Azt kijelenteni, hogy már mindent láttam, szerintem sose fogom. Arra egy élet nem lenne elég. A jövőmet most nem tudnám itthon elképzelni, de azt sem hiszem, hogy időskoromig nomád leszek. Egyszer majd jó lenne valahol kialakítani egy fészket. Saját önfenntartó gazdálkodást szeretnék, és egyszerű életet élni. Amíg azon­ban van rá lehetőségem és van hozzá bátorságom, addig utazni szeretnék. De nagyon szerencsés vagyok, hogy van hová hazajönnöm. Számomra az otthon mindig ott lesz, ahol a csalá­dom és a szeretteim vannak. Hogy földrajzilag hol, az mindegy. Román kori templom a hegyoldalban SZÁSZI ZOLTÁN Atelepülós román kori szent helye még a szakirodalomban sem túlságosan ismert, pedig szépsége, egyedisége, kiválóan fennmaradt román kori ás gótikus építészeti elemei alapján az ország legjelentősebb műemlékei közé kellene besorolni. SZENTES A templom felújítását néhány hó­nappal ezelőtt fejezték be. Tatárok is láthatták Annyi bizonyos, hogy 1228-ban már említik egy iratban, Vethe fia Péter egy vitás ügyének leírásakor. Nem akárki volt ez a bizonyos Pet­rus filius vethes de villa Zentes, ugyanis magával az esztergomi ér­sekkel szállt vitába, s ekkor született a feljegyzés a templomról. 1245-ben már Scuntes néven említették a te­lepülést, 1332-ben pedig papjának nevét is feljegyezte a pápai tized­­jegyzék, Miklósnak hívták a meg­szentelt hely szolgáját. Az is bizo­nyos, hogy a tatárjárás idején kifosz­tották a templomot, amely akkorh ban még egyhajós, a régi szokások­nak megfelelően kelet-nyugat irá­nyú tájolással megépített, téglából rakott templom volt, a korszakra jel­lemző egyenes záródású szentéllyel. A kutatások szerint Mindenszentek-Legközelebb az eszkárosi hadi emlékparkol mulatjuk be. nek patronátusába ajánlották egy­kor, az a patrocínium az egykori Ma­gyar Királyság területén a legrégeb­biek közé tartozik. Az is érdekes tény, hogy a részben könnyen meg­munkálható kőzetből - andezit tu­fából - összetevődő dombon nem a hegy anyagából, hanem téglából építettek szent helyet, s csupán a nyugati bejárat kőkereteit faragták meg a helyben még nemrég is bá­nyászott anyagból. Azt is tudni erről a csodásán szép helyen fekvő temp­lomról, hogy valamikor a 15. szá­zadban villámcsapás érte, és ekkor kezdték el gótikus stílusban átépíte­ni. Szentélye sokszögzáródású lett, boltozata bordákkal megtámasztott, a hajó délnyugati részén, szinte a to­rony alatti falon pedig olyan bejára­tot alakítottak ki, amely jellegzetes stílusjegyeket visel. Mégpedig a 15. század végén kicsit talán már a re­neszánszba áthajtó gótika úgyneve­zett szamárhátíves díszítését kapta a faragott kőkeretes bejárati ajtó. Az sem kizárt, hogy a kassai dómot épí­tő mesterek egyike vagy azoknak egyik tanítványa faragta ezt a míves ajtókeretet, munkája megállná a he­lyét bármelyik nagyváros gótikus templomának díszítéseként is. A gó­tika idején elvégzett átalakítás, bő­vítés ellenére szerencsére fennma­radt a nyugati román kori félköríves ajtóbélés, melynek virágdíszítése páratlanul szép. A bejárat fölé emel­kedő toronyban pedig a román korra szintén jellemző ikerablakból szűrődik ki a harangok hangja, és a kegyúri karzat is egészen jó állapot­ban megmaradt, feltételezhetően a legelső írásos emlékben megörökí­tett Vethe család lehetett a templom donátora, alapítója. Tájoló Szentesbe a Tőketerebes és Királyhelmec közti 79-es fő­úton lehet eljutni, a román kori templom a 48,429/21,924 GPS- koordinátáknál található. Egy történet szerint az oszmán hadak ellen a szent helyre menekült negyven helybéli. A történet szerint a török megtalálta és kegyetlenül lemészárolta Őket. (A szerző felvétele) A kelyhesek birtokában A reformátusok valamikor a 16. század utolsó harmadában vehették birtokukba a templomot. Van egy szomorú történet is a reformáció kez­deteinek idejéből, amely arról szól, hogy az oszmán hadak ellen a szent helyre menekült negyven helybéli. A történet szerint a török megtalálta és kegyetlenül lemészárolta őket, tete­müket pedig a bejárat mellett jobbra lévő, robusztus faajtó mögötti helyi­ségben találták meg. Szentes temp­lomának fakazettás mennyezete 1794-ben készült, a festett karzattal egy időben, és a berendezés többi ré­szével talán a közeli Bereg megyében található, hasonló belső kiképzésű református templomokat vették min­tául az akkori mesterek. Erről a fel­újításról tanúskodik a karzaton egy magyar nyelven, kalligrafikus betűkkel felírt vers is. A templom legutolsó nagyobb átalakítása, bőví­tése 1907-ben történt, amikor Sztehlo Ottokár tervei alapján, az északi ol­dalon egy négyszögletes alapterületű résszel bővítették a templomot. Te­tőszerkezetét 2006-ban, belső beren­dezését 2007-ben kezdték el felújíta­ni, tavaly májusban a Rómer Flóris Terv támogatásával teljesen megújult az értékes műemlék. A vulkanikus sziklákon álló templom mellől és a fölötte lévő közeli kilátóról páratla­nul szép kilátás nyílik a Bodrogköz­re, Tokaj hegyvidékére, a Szalánci hegységre. Érdemes ellátogatni ide. óth Flóra, a Karma's bounty című könyv szerzője és Jonjon (Képarchfvur

Next

/
Oldalképek
Tartalom