Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-29 / 122. szám
Ugyanaz és mégis más — ilyen volt a Serie A 2017/18-as idénye Lehet lefitymálni a Serie A-t molyrágta és kihasználatlan stadionjai vagy hiányzó megasztárjai miatt, lehet jönni az utolsó fordulók rendre „érdekes” eredményeivel, meg az egycsapatosnak mondott bajnoksággal, de azt nem vehetjük el a calciótól, hogy idén több fronton körömrágó izgalmakkal kedveskedett nekünk. Szezon-összefoglaló. problémákon, és így a Juventus zsinórban hetedik bajnoki címét ünnepelhette (Fotók: sita/ap) » A szezon legjobbjai, ahogy mi láttuk • Az év mérkőzése: Inter-Juventus 2-3 • Az év játékosa: Paulo Dybala (Juventus) • Az év felfedezettje: Alisson Becker (Roma) • Az év csalódása: André Silva (Milan) • Az év edzője: Eusebio Di Francesco (Roma) • Az év csapata: Alisson (Roma) - Cancelo (Inter), Koulibaly (Napoli), Skriniar (Inter), Kolarov (Roma) - Milinkovics-Szavics (Lazio), Nainggolan (Roma), Cristante (Atalanta) - Dybala (Juventus), Immobile (Lazio), Luis Alberto (Lazio). Hamsík sorsa egyelőre bizonytalan: a Kínába csábított szlovák legendát állítólag nagyon marasztalná Ancelotti. Róma emelkedik, Milánó stagnál Rómában alighanem tíz tifosóból tíz aláírja az idényrajt előtt a bajnoki bronzérmet, és az ámulatba ejtő Barcelona-búcsúztatással legjobb négybe süvítő Bajnokok Ligája-menetelést. A nagycsapatnál először munkát vállaló Eusebio Di Francesco sem álmodozhatott pompásabb debütálásról, holott a Sassuolótól érkezett fiatal edzőnek a fajsúlyosabb elvárások mellett Mohamed Szalah elvesztésével és félcsapatnyi új ember beépítésével kellett megbirkóznia. Sikerrel tette: a veterán vezérek (Kolarov, De Rossi, Dzeko) és a berobbant ifjak (Alisson, Cengiz Under) nagyszerű elegyet alkottak a taktikailag rugalmas keretben, amely hazai pályán veretlenül hozta le az európai kupaszereplést. A csapat legjobbja egyértelműen a brazil kapus, Alisson Becker volt, aki valósággal rárúgta az ajtót a futballvilágra, majdani esedeges klubcseréjekor már most a világ legdrágább kapusaként emlegetik. Milánóban öt esztendeje nem játszották le a BL-dallamokat (akkor a Milánnak szóltak), az Inter jóvoltából viszont ősztől újra felcsendülhet a Meazzában Georg Friedrich Händel koronázási himnuszának átirata. Luciano Spalletti - ugyan csak a zárófordulóban, ki-ki mécsesén - a lehető legminimálisabb elvárást teljesítette a fekete-kékek európai elitbe történő visszakormányzásával, bár a társaság decemberben még a tabella tetején pózolva merészebb álmokat szövögetett. Az elmúlt esztendőkkel ellentétben egy két hónapos hullámvölgyet leszámítva nyugodt idényt tudhatott maga mögött az Intemazionale, amely 2011 óta nem kapargatott össze ennyi pontot a Serie A-ban, és hat év elteltével végre egy olyan szobába léphet be, ahol ég a villany. Főleg a csapat védekezése javult látványosan, méghozzá nem kis részben Milan Skriniarnak köszönhetően: a szlovák falember mind a 38 bajnoki összes percét a pályán brusztolta végig, egy az egyben szinte átjátszhatadannak bizonyult, plusz négy gólt tett be a közösbe. A szurkolók az utóbbi évek legjobb igazolásának tartják a középhátvédet. A város pirosabbik felében újabb esztendő távozott a retyón. A Milan 200 millió euróból vásárolt be a nyáron, de többek között a tranfezerpiacon bemutatott mellényúlásai (Musacchio, André Silva, Kalinic) okán csak az Európa Liga-indulást jelentő hatodik helyre tudott odaérni, ami csalódásnak mondható. A klub fétiseként jellemző korábbi focisták vezetőedzővé avanzsálása ebben ez idényben sem maradt el: most Gennaro Gattuso váltotta a novemberben kivágott Vincenzo Montellát. A játékosként nem éppen a fineszes megoldásaival kitűnt Rino saját bevallása szerint sem számít taktikai zseninek, amit viszont lelkesedéssel, motivációval és szigorral tudott kompenzálni. A becsúszott kellemeden eredmények (csúnya zakó a kupadöntőn, hazai vereség a tök utolsó Beneventótól) ellenére a klub kitan mellette, és szerződést is hosszabbítottak vele. Ami a többi csapatot illeti, elsősorban a parádés támadójátékával sok hívet szerzett, Ciro Immobile személyében holtversenyes gólkirályt (29) és Luis Alberto révén a legtöbb asszisztot (14) jegyző játékost adó Laziót érdemes kiemelni: a két fronton is helytállt római Sasok 89 gólnyi összterméssel klubrekordot felállítva végig a BL-helyek környékén masíroztak, de az idény n Gianluigi Buffon tizenhét év, kilenc bajnoki cím és 656 tétmérkőzést követően könnyek között intett búcsút Tonnának. végére teljesen elfogytak. A jelentős átalakuláson átesett Fiorentina úgy kapta össze magát tavaszra, hogy március elején csapatkapitánya, Davide Astori halálával feldolgozhatadan csapás érte. A liga egyeden magyar játékosaként Nagy Adám az előző idényhez képest sokkal kevesebb lehetőséget kapott a Bolognában (12 meccsen 712 percet), „cserébe” megszerezte első gólját. Csáki Csaba A Premier League-ben nagyjából már karácsony környékén hátradőlhettek a bajnokságot atomfutballal domináló Manchester City szurkolói. A francia és a német küzdelmeket ebből a szempontból talán ki se kellett volna írni, a spanyolban csupán arra vártunk tavaszig, hogy a két gigász közül éppen melyiknek lesz jobb éve. Eközben Itáliában a főtt' Bajnokok Ligája-indulást érő negyedik hely sorsa és az egyik kieső kiléte szinte az utolsó percekben dőlt el, úgyhogy elmondhattuk: a topligák közül a befejező körökre fordulva a Bundesliga mellett a Campionatc hagyta nyitva a legtöbb kérdést. Olaszországban nem számítót akkora meglepetésnek a Juventu: zsinórban hetedik bajnoki aranya de a Bianconeri elsősége az utób bi évekkel ellentétben kis híjár megcsúszott egy banánhéjon, é majdnem igazuk lett a Juventu: trónfosztását megjövendölőknek. Allegri ismét megcsinálta Massimiliano Allegri csapata négy kanyarral a vége előtt csak egy ponttal ment a Napoli előtt, miután a 34. fordulóban hazai pályán kapott ki egy kilencvenedik percben benyelt fejes góllal a legnagyobb üldözőtől. Talán nem kellett volna , A a szenvedélyes délieknek a m szuperrangadó utáni haj- A nalon bajnokoknak kijáró ^ ünnepléssel fogadniuk kedvenceiket, mert ezt követően | az Inter otthonában egy utolsó pillanatos fordítással sokkoló győzelmet arató Juventus akkora nyomást helyezett a Napolira, amit a Sarri-banda nem tudott kezelni, és sima vereséget szenvedett Firenzében. Ekkor már alighanem mindenki sejtette, hogy 1990 után nem 2018-at írunk majd a következő Napoliscudetto mellé. A Juventus úgy tudta ismételten elkobozni az aranyat, hogy Allegrinek Dani Alves és Leo- J nardo Bonucci távozása miatt 1 lényegében új védelmet kellett J építenie, a friss igazolások kö- m zül pedig csak kettőre (Blaise ^ Matuidi, Douglas Costa) mondhattuk tiszta szívvel, hogy beváltak. A hibákat kegyedenül megbüntető, az ellenfeleknek gyengébb összeállí-SERIE A tásban is rágós falatnak bizonyuló torinói együttes szezonja belső feszültségektől sem volt mentes (Dybala-Allegri-ügy pergett a háttérben), de a motivációból és taktikai felkészültségből sokadszorra színjelesre vizsgázó szakember minden problémára tudott megoldást. Furcsán hangozhat egy bajnoki és kupaelsőséggel zárult idény után (egyébként sorozatban negyedszer duplázott a Juve), de az inkább ősszel villogó, összesen 22 gólt szállító Dybalán és a tavasszal szenzációsan futballozó Douglas Costán kívül nem akadt igazán kiemelkedő egyéni teljesítmény a Juventusban, ami sokat elárul a csapat erejéről. Egyvalakiről természetesen külön kell szólni: Gianluigi Buffon negyvenesztendősen, tizenhét évnyi torinói szolgálatot, kilenc bajnoki címet és 656 tétmérkőzést követően könnyek között intett búcsút imádott egyesületének. A teljes joggal legendastátuszba emelkedett kapus minden idők egyik legjobbjaként távozik karrierje legfontosabb klubjából, személyében Massimiliano Allegri ismét úrrá lett a a Serie A utolsó ikonikus, pótolhatadannak tűnő alakját veszíti el. Csak ezüstöt ért a csoda Ha Pép Guardiola elismerően beszél rólad, és odavan a csapatod által mutatott játéktól, valószínűleg valamit jól csinálhatsz. Maurizio Sarriról és a Napoliról rendre csupa szépet mondott a katalán fútballfilozófus, de ha neki nem is, a saját szemünknek azért csak hihettünk. Élmény volt leülni a tévé elé, amikor a rengeteg labda nélküli mozgásra, letámadásra és rövid passzra építő (tehát a Pep-focit idéző) Napoli meccseit adták. Fájdalmas módon az alapcsapatát végkimerülésig játszató egykori bankár B tervet nem nagyon tudott előrántani a fiókból a 4-3-3-as felállásba kódolt „Sarri-ball”-on kívül, így a döbbenetesen magasnak számító 91 megszerzett pont csupán ezüstöt ért a bajnokságban. Triplán sajnálhatják ezt az idényt a nápolyiak, mert egyrészt jó pár kötelezőnek tűnő hárompontos meccset eltékozoltak, másrészt ez a Juventus talán fogható lett volna, harmadrészt a mostani garnitúra alighanem elérte teljesítőképessége plafonját. Már biztosan távozik Maurizio Sarri, és vele együtt a kezdőcsapat nagyjából fele, így például Reina, Koulibaly, Gúlám, Jorginho vagy Callejón is kifelé kacsintgat a városból, ami azt jelenti, hogy a melegítős trénert váltó Carlo Ancelotti vezetésével új stílus és korszak kopogtat. A hét gólig és mindössze egy asszisztig jutó Marek Máris megvan a Serie A legnagyobb távozója: Maurizio Sarri elköszönt Nápolytól <
