Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-28 / 121. szám
www.ujszo.com I 2018. május 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Balhorog Szlovákiának Még egy ciklust maradandó károsodás nélkül nem bírna az ország lovákia rendkívül könnyen az olyan élsportolók sorsára juthat, akik látszólag majd kicsattannak az egészségtől, kiváló teljesítményt nyújtanak, ám teljesen váratlanul, sportolás közben halnak meg a pályán. Az esetek egy részében megelőzhető lenne a baj, ha a sportolók jobban figyelnének a szervezetük apró jelzéseire, és hallgatnának az orvosuk tanácsára. Mi egyelőre a vesztünkbe rohanunk. Szlovákia gazdasága ma látszólag majd kicsattan az egészségtől: gyors növekedés, egyre több új munkahely, új beruházások, növekvő bérek, ígéretesen alakuló lakossági fogyasztás. Legalábbis ez derül ki a Statisztikai Hivatal elemzéseiből, amelyeket a kormánypropaganda felnagyítva, dicshimnuszokban közvetít a lakosság felé, azt próbálva elhitetni velünk, hogy mindez a kormányzat érdeme. Nos, már ez is szimpla hazugság, a gazdaságunk mostani viszonylag jó állapota ugyanis elsősorban a világgazdaság jó teljesítményének köszönhető. Szlovákiát a legjelentősebb gazdasági partnerei húzzák magukkal, míg a szlovák kormány semmit sem tesz a gazdaság jó teljesítménye érdekében. Evezős szlenggel élve: míg a többiek lapátolnak, ő lógatja a kezét a vízbe, és gyönyörködik a tájban. Az elmúlt időszakban azonban egyre több olyan jelzés érkezik, amely arra figyelmeztet, hogy ha a szlovák kormány nem szedi össze magát, a közeljövőben csúnyán megüthetjük a bokánkat. Míg korábban a tátrai tigris szerepében tetszelegtünk és a világ 30. legversenyképesebb országa voltunk, a múit héten közzétett friss versenyképességi listán már a sereghajtók közé szorultunk. Az uniós tagországok közül csak a görögök és a horvátok állnak rosszabbul. A Szlovákiához hasonló kis és nyitott gazdaságok számára, amelyek nem rendelkeznek a vállalkozásaik hatékony működéséhez szükséges méretű belső piaccal, a versenyképesség fenntartása ugyanakkor létfontosságú, enélkül kifullad a növekedés. Hogy ide jutottunk, az a Fico-rezsim elhibázott baloldali gazdaságpolitikájának a számlájára írható, amely - a holdudvarába tartozó oligarchákon kívül - ellenségként kezelte a vállalkozókat, mindent megtéve az ellehetetlenítésükre, ráadásul még a legszükségesebb reformokra sem szánta rá magát, ami hosszabb távon katasztrófához vezethet. A Fico-rezsim a propaganda szintjén persze a „dolgozó népet” szolgálja, elvileg a bérből és fizetésből élők terheit próbálja meg csökkenteni, intézkedéseinek többsége azonban primitív szocialista porhintés. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Hayek Alapítvány szintén múlt héten közzétett elemzése, amely szerint az állam az alkalmazottak által megkeresett pénzösszeg, vagyis a teljes bérköltségnek továbbra is több mint a felére teszi rá a kezét, és e tekintetben az elmúlt időszakban még romlott is a helyzet, vagyis még több pénzt vesz ki a zsebünkből Persze hibáztathatjuk mindezért a politikusokat, a valódi felelősöket azonban a választók között kell keresnünk, akik lehetővé tették, hogy ez a velejéig korrupt, csak a barátai és üzlettársai érdekeit szem előtt tartó politikai garnitúra már több mint tíz éve keseríti meg az életünket. Gyorsan össze kellene szednünk magunkat, hiszen ha még egy választási ciklusra el kellene tűrnünk a Fico-rezsimet, már nem biztos, hogy azt az ország gazdasága maradandó károsodások nélkül túléli. XOTRHA NEM. AZ ALBAN MAFFIÁT NEM KLÁTTAM ERRE... DE EGY RAKÁS UNIÓS PÉNZBŐL" ELŐADÁSOKAT TARTOTTAM A PARASZTOKNAK, HOGYAN KELL HELYESEN FEJNI AZ ALBÁN SZAMARAT! (Lubomír Kotrha karikatúrája) Bécs Afrikába küldene határőröket Sebastian Kurz osztrák kancellár az európai uniós határvódelmi ügynökség (Frontex) határőreinek afrikai bevetésével akadályozná meg a migránsok Európába jutását - írta a Welt am Sonntag. Kurz az inteijúban kiemelte, a Frontexnek új politikai felhatalmazást kell adni, hogy „a helyi kormányok engedélyével harmadik államok területén működhessen”. Egyben a Frontex gyorsabb bővítését sürgette, a 2027-es céldátumra vonatkozó 10 ezer fő túl lassú. „Az illegális bevándorlókat az unió külső határain kell megállítani, ellátni, és ideális esetben visszaküldeni hazájukba vagy egy tranzitállamba” - mondta. A 31 éves kancellár újfent amellett foglalt állást, hogy a menekültek EU- tagállamok közötti elosztásáról szóló vitát be kell fejezni, mert nincs realitása annak, hogy egyezség szülémé a kérdésben. „Nem látom, hogy Ausztria hozzájárulását adná menekültkvótákhoz, különösen, ha ezek nem veszik figyelembe a korábbi évek bevándorlását” -jelentette ki. A kormányé) ugyanakkor utalást tett arra, hogy korábbi követelései ellenére meg tudna békélni egy nagyobb uniós költségvetéssel. Az uniós büdzsébe nettó befizető Ausztria kancelláija hónapokon át követelte, hogy Nagy-Britannia uniós kilépése miatt az EU költségvetésének is karcsúbbá kell válnia, s az osztrák hozzájárulásoknak sem szabadna növekedniük. Hozzáfűzte: a brexit és a 2021-2027-es időszakra vonatkozó uniós költségvetési tervezet körüli vita jó indok arra, hogy az EU kiadásait kritikus szemmel felülvizsgálják, tekintettel az adópénzek gondos felhasználására. Az osztrák kancellár interjújában bírálta az európaiak számára kiszámíthatatlanná vált amerikai külpolitikát is. Kiemelte: az EU-nak éppen ezért még egységesebben kell fellépnie. Kurz emellett sajnálatos hibának nevezte az Egyesült Államok kilépését az Irán nukleáris programjáról szóló többhatalmi megállapodásból. (MTI) Liberális? Nevelés? MOLNÁR KRISZTA A liberális nevelés megbukott - szól a tételmondat, amely kb. 2015-től újra meg újra felbukkan cikkekben, blogposztokban, közösségi oldalakon. A napokban is végigsöpört egy ilyen hullám, valószínűleg a Kecskeméti Vadasparkban elpusztult szurikáta esete kapcsán. Olyan állítások fogalmazódnak meg, melyek szerint „a mai gyermekek” nincsenek tiszteletre és fegyelemre tanítva, a világot elözönlik az elviselhetetlenül hisztis, szüleiken uralkodó kiskorúak. Nem beszélnek ezek az írások sem arról, hogy milyen gyerekkorosztály viselkedését elemzik, nem akarják megérteni vagy tolmácsolni azt sem, hogy mi vezetett idáig és mi minden játszott közre a helyzet kialakulásában, de ami még sokkal rosszabb, nem adnak támpontot arra nézve sem, hogy az ifjú szülők mit tehetnének azért, hogy, jó” gyerekeket nevelhessenek a született kis bajkeverőkből. Több figyelemre méltó jelenség egymást fölerősítő találkozásáról van itt szó. Az első, csak hogy maradjunk még egy pillanatra a szurikátánál, a kollektív frusztrációból származó feszültség „kicsapása” egy eset kapcsán. Zajlik az élet, gyerekek jönnek-mennek, szülők viselkednek így vagy úgy, aztán egyszercsak valaki hibázik, és akkor kezdődhet a nyilvános kivégzés. Mindenki, aki eddig csak nyelte a mondanivalóját, rázúdíthatja egy bűnbakra, aki ott és akkor, éppen közönség előtt botlott egyet. A másik az ellenségképzés. Ahogy az egyik cikket olvasgattam, melyben azt ecsetelte a szerző, hogy már nincs egy békés hely a világon, ahol ne lennének körülöttünk neveletlen és hisztis kiskorúak, el is képzeltem a világvége egyértelmű forgatókönyvét. Migránsok és hisztis gyerekek. Ok teszik tönkre az életünket kéz a kézben. De hogy ne legyünk olyan kegyetlenek, tekintsünk inkább ellenségként a gyerekek szüleire. A liberálisan nevelőkre. Jegyzem meg, olyan, hogy liberális nevelés, nincs. Vannak nevelési irányzatok. Kötődő, válaszkész, kapcsolódó, satöbbi nevelés. Ezeknek vannak alapelveik, amelyek általában a gyerekünkkel való kapcsolatról, bizalomról, határokról és keretekről szólnak. És bizonyára vannak félresiklott megvalósulásai is e nevelési elveknek, mint ahogy más nevelési elveknek is, amelyek kaotikus, határait vesztett, bizonytalan családi rendszerekhez és érzelmileg rendezetlen családtagokhoz vezetnek. De ezek a rendszerek nem egy koncepció mentén alakulnak ki, hanem ott, ahol valami miatt felborul a család lelki egészsége. Aztán az ellenségképzést követik az ilyen-olyan csatározások, sárdobálás, lejáratás, ujjal mutogatás és hasonlók. Jók akarunk lenni, még jobbakversengünk, támadjuk egymást, győzni akarunk. Ezek mind az emberi társadalmak működésének jellemzői. Nem érdemes haragudni értük, mondom most magamnak is, és nem érdemes rosszallóan nyilatkozni róluk. Mint ahogyan tisztelettudó gyerekeket sem lehet úgy nevelni, ha a saját hatalmunkat és erőfölényünket használjuk, hogy megzabolázzuk őket. Érdemesebb a jelenség mögé látni. Mielőtt válaszolni akarnánk, az indítékot megérteni. Hogy talán abból fakad a liberális nevelés végét hangoztatok vádaskodása, hogy ők maguk félnek. Talán azért intenek arra, hogy szerezzük vissza a hatalmunkat a gyerekeink fölött, mert maguk a kontroll elvesztésétől félnek. Tán azért akarják elhallgattatni a követelődző gyerekeket, mert ők maguk belső csöndre vágynak. FIGYELŐ Visegrádi látszategysóg Az Európai Bizottság és a visegrádi csoport tagjainak viszonyáról közölt írást a Politico belga hírportál. Az Európai Bizottság az oszd meg és uralkodj taktikáját próbálja alkalmazni a lázadó visegrádi államok, Lengyelország és Magyarország megzabolázására, ez azonban akár fordítva is elsülhet. A Politico szerint a bizottság Csehországnak és Szlovákiának udvarol, míg a két önfejű közép-európai országgal, Lengyelországgal és Magyarországgal szemben keményebben lép fel, mert azok sokak szerint egyre intenzívebben bontják le a demokratikus normákat. A brüsszeli testület a színfalak mögött éket próbál verni Magyarország és Lengyelország, illetve Csehország és Szlovákia közé, szakemberek szerint egyértelművé kívánják tenni a következő uniós költségvetési ciklusról szóló tárgyalásokon, hogy az utóbbiaknak nem áll érdekükben összezárni az előbbiekkel. Ha beválik a taktika, akkor a nyugat-európai politikai vezetés által már most is páriának tekintett Budapest és Varsó elszigeteltsége tovább fokozódhat - közölte a Politico névtelenséget kérő uniós tisztségviselőkre hivatkozva. A híroldal szerint a visegrádi országok érdekei meglehetősen eltérőek, Brüsszelnek így könnyebb kijátszania egymás ellen a csoport tagjait. Cseh és szlovák tisztségviselők például már világossá tették, hogy nem fogják feláldozni saját érdekeiket azért, hogy a jogállamiság lebontása kérdésében Lengyelország és Magyarország oldalára álljanak. Az uniós alapszerződés hetes cikke szerinti, Lengyelországgal szemben megindított eljárás kapcsán egyesek úgy gondolják, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kedvező költségvetési feltételekért cserébe hajlandó lenne feladni álláspontját, hogy szükség esetén megvétózza a Varsó elleni esetleges szankciókat. Az Európai Bizottság terve ugyanakkor még fordítva is elsülhet, különösképpen ha a populista erőknek sikerül úgy beállítaniuk a brüsszeli lépéseket, mint ha azok egy szélesebb stratégia részét képeznék, hogy a testület rákényszerítse az akaratát a térségre. A migráció kérdésében például ez történt, ami szinte lehetetlenné tette a kompromisszumot a tagállamok között. (MTI) MOLNÁR IVÁN
