Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-25 / 119. szám

UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM A Jegyzet vagyok. A táskát, cipőt meg­veszem, mert nem tudom legyártani őket, de a ruha­táram 95 százalékát ma már szalag-zsinór ruhák alkotják. A barátnőim kijelentették: „Neked már nem illik mást reklámozni, nyugodtan hir­desd saját magadat." Mit jelent számodra a ta­valy ősszel megjelent Gard­rób című albumod, amely szebbnél szebb kreációidat vonultatja fel? Négy kollekció fért a könyv­be, elkészülését izgalmas időszak, rengeteg munka előzte meg: a modellek, a helyszínek kiválasztása, a sok-sok fotózás. Amíg az ember nem éli meg, elkép­zelni sem tudja, milyen ér­zés, amikor a saját könyvét tartja a kezében. Most már I tudom: nagyon jó! Az utolsó pillanatban lett kész az al- I bum, mert nagyon mívesek a ruhák, és az elkészítésük nem kevés időt vett igénybe. Szerencsére a grafikus hölgy kiváló és rugalmas partne­rem volt. Tavaly november 25-én Nádszegen, a Divatos délutánon mutattuk be elő­ször a nagyközönségnek a Gardróbot, amely előző este J érkezett meg a nyomdából. De megérkezett, a partne­rek ígéretükhöz híven nem | hagytak cserben. Hogyan jött az ötlet, hogy a kollekcióidat könyvben add közre? Annak idején én sem na­gyon tudtam útmutatást kér­ni szlovákiai kolléganőktől, mert nem vagyunk sokan. Ezért gondoltam, hogy ez a könyv segítség, segéd­eszköz lehet ilyen irányult­ságú szakközépiskoláknak, könyvtáraknak, vagy olyan intézményeknek, ahol már kiállítottam, említhetném a betléri kastélyt vagy a kassai Rovás Akadémiát, tehát azo­kat a jó kis helyeket, ahol kre­atív emberek fordulnak meg. Egy stílust képvisel ez az al­bum. Iránymutató is lehet, mert nagyon sok népművé­szeti csoportnak, fúvósze­nekarnak, borlovagrendnek készítettem már ruhát. Kanyarodjunk kicsit visz­­sza a gyökerekhez: az egyik nagypapád „szakmabeli" volt. Pozsony és környékének híres szabója volt, 92 évesen NÉVJEGY Szarka Zsuzsa Agalántai gimnáziumban érettségizett, majd pedagógusi diplomát szerzett. A nádszegi alapiskolához tanárként, igazgatóként 19 év köti. Gyerekkorától szenvedélye a varrás. Divattervezőként első hivatalos bemutatko­zása a 2008-as Budapest Fashion Weeken volt. Egyedi, jellegzetes ruháit kiállításon, divat­­bemutatón láthatták az érdeklődők egyebek mellett Brüsszelben, Budapesten, Győrben, Mosonmagyaróváron, Szigligeten, a betléri kastélyban, Pozsonyban, Kassán. még a szomszéd néni szok­nyáját igazította a varrógé­pén. Azt hiszem, szebb álma nem is lehet valakinek, mint hogy ilyen magas korban még a mesterségét űzze, tö­retlen egészséggel. Kislányként ellestél tőle ezt-azt? Tőle, az apai nagyapámtól sajnos nem. Viszont az anyai nagyszüleim és édesanyám, illetve lánytestvérei körében teljesen természetes volt, hogy ha kellett gyorsan egy szoknya, maguk varrták meg. Persze, hozta ezt a kor, a boltok szegényes válasz­téka. Megtanultuk, hogy ha valamire szükségünk van, legegyszerűbb, ha elkészítjük magunknak. A nagymamám, az édesanyám gyönyörűen hímzett, kötött, horgolt. Te is szerettél kézimun­kázni? Váltig állítom, nagyon jó meditációs gyakorlat a hím­zés. Amikor államvizsgára készültem, már világon volt a lányom. Az óvodában nagyon aranyos, kereszt­szemes hímzéses képeket láttam, elhoztam őket azzal, hogy jó kis lazulás lesz az ál­lamvizsgára való felkészülés közben. Este, amikor már nem fogott az agyam, vagy szünetet tartottam a tanulás­ban, hímeztem. Kérdezték is a barátnőim, hogy bírok ilyesmivel foglalkozni ilyen megfeszített idegállapotban. Pont azért, mondtam. A mai napig nagyon szeretek kéz­zel varrni. Az ember annyi mindenen tud gondolkodni munka közben, mindenféle dolog letisztul a fejében. Mikor jutott egyáltalán időd a varrásra? Hiszen diákként énekkarba jártál, táncoltál, színjátszó csoport tagja voltál. Sportoltam is sokat. Szeret­tem iskolába járni, jó tanára­ink voltak, akiket példaké­pemnek tartok a mai napig. Ami a varrást illeti: amit az ember szeret csinálni, arra talál időt. Manapság is sok mindennel foglalkozom. így érzem jól magam. Útravaló­­ul ezt kaptam a tarsolyom­ba, És ha már ennyi mindent kaptam, élnem kell vele. Majd' húsz. évig pedagó­gusként dolgoztál. Mikor érezted úgy, hogy a ru­hatervezéssel komolyab­ban is foglalkozhatnál? Egy olyan embernek, aki­nek állandóan ez motoszkál a fejében, és mindenről fa­zon, szín, forma, összeállí­tás jut eszébe, ez valahogy adott. Amikor pályát kellett választanom, jött a pedagó­gia, viszont a textília iránti szeretet maradt. Közben a gyerekeknek, sőt, a kolléga­nőimnek is varrókört vezet­tem, sok segédeszközt ké­szítettem textíliából. Ahogy az évek során bővült a ruhatáram meg az ismeret­ségi körünk, egyre többen kérdezték, hogyan lehet az általam tervezett ruhákhoz hozzájutni. Ne hülyéskedje­tek, mondtam, ez csak sa­ját használatra készül, nem eladásra. Végül 2007-ben baráti ösztönzésre az egyik Ghymes-fesztiválon készí­tettem egy kis féltve őrzött standot. Amikor az ember közszemlére teszi a ruháit, az olyan, mintha kitárulkoz­na mindenki előtt. A bemu­tatónak végül sikere lett. A fesztiválon forgatott a Duna tévé is, és Kalocsai Andrea, a bemondónőjük azzal jött oda a standhoz, hogy hűha, nekem ez kell! Rögtön ké­szült is neki két kosztüm. Az egyikben konferálni ment a Budapest Fashion Weekre, amit Mayer Balázs Kengu­ru szervez a mai napig, és megkérdezte Andreától: Ki a divatterveződ? Andrea meg­adta a telefonszámomat, én pedig 2008-ban 22 ru­hával bemutatkozhattam a Budapest Fashion Weeken. Ezután már folyamatosan jöttek a meghívások, meg­rendelések. (Folytatás a következő oldalon.) A mérleg nyelve Hajdanán jó barátságban voltunk. Nem okozott kel­lemetlen meglepetést, nem sokkolt, nem rémisztge­tett. S az ember lánya naivan abba a hitbe ringatta magát, hogy ez a kapcsolat mindig felhőtlen marad.. De nem. Mert az életben semmi sem állandó. A jól működő metabolizmusunk az évek múlásával szépen lelassul, és az önfeled­ten majszolgatott csokoládék, a kalóriadús nasik látható nyomot hagynak alakun­kon. Ámíthatjuk magunkat, ám az egyre szűkülő ruhák, nadrágok, szoknyák ridegen jeleznek, a fürdőszobai mérleg nyelve pedig könyörtelenül szemünkbe mondja az igazsá­got. Hiába próbálunk ráállni finoman, óvatosan, mintha hímes tojás lenne, csak nem mozdul el lefelé. Egyszerűen megmakacsolja magát. Nincs más választásunk, el kell fogadni a té­nyeket. Mi a teendő? Cseréljük le a teljes ruhatárun­kat? Drága mulatság lenne. A legjobb megoldás, ha minél előbb igyekszünk megszabadulni a felesleges kilóinktól. Vannak, akik a különböző diétákra esküsz­nek, de valljuk be: a felszedett kilók eltüntetésének egyik leghatékonyabb módja még mindig a mozgás. Ehhez adunk tippeket májusi számunkban cS A természet közelsége, a nyugalmat árasztó vidéki lét sokak szá­mára vonzó. Nem hiába. A nagyvárosi kőrengetegből nosztalgiát ér­zünk egy egyszerű és kedves helyen ünnepelni életünk fontos pilla­natait. A Dunaradványi Malom ezt nyújtja számotokra a nagy napon. Befogadóképesség: max. 70 főig Szabadtéri szertartáshelyszín közvetlen a Duna mellett Intimitás - kizárólag egy esküvőt tartunk az adott napon Kedvező és választékos esküvői menü ajánlat A helyszín bemutatása előre egyeztetett időpontban történik. Külső Rendezvény és F&B Manager: Be.Diana Forner Penzión Mlyn 946 38 Radvan nad Dunajom, +421 905 717 104, info@mlynpenzion.sk NŐI SZEMMEL 2018. május 19 HIRDETÉS ■ DPI 80070

Next

/
Oldalképek
Tartalom