Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-24 / 118. szám
161 ISKOLA UTCA 2018. május 24.1 www.ujszo.com Családi nap a magyar oviban Szentpéteren Példaértékű összefogásnak lehetett tanúja mindenki, aki május első szombatján ellátogatott a szentpéteri magyar tanítási nyelvű óvodába (Kossányi József Alapiskola és Óvoda), ahol harmadik alkalommal rendezték meg a jótékonysági családi napot, melyen kicsik és nagyok együtt szórakozhattak. Volt itt minden, mi gyermekszívnek kedves lehet: pónilovaglás, kisvonatozás, körhinta, népi játékok, ugrálóvár, trambulin, gofrisütés, kirakodóvásár, arcfestés, kézművesfoglalkozások, bábjáték, Ringató foglalkozás. Noha a nap főszereplői az ovis és oviba készülő apróságok voltak, családi nap lévén a felnőttekről, szülőkről, nagyszülőkről sem feledkeztek meg a szervezők, így többfajta gulyás, édes és sós finomságok, üdítők is várták a látogatókat. A rendezvényt az tette különlegessé, hogy igazi csapatmunka volt a szervezés: A Jövő Gyermeke Polgári Társulás, szülők és pedagógusok, nagyszülők és óvodabarátok együtt, közös erővel szervezték meg ezt a fantasztikus napot. A családi nap csodás alkalmat adott arra, hogy mindenki, aki ellátogatott az eseményre, egy igazi ünnepet élhetett meg, a család és az összetartozás ünnepét. Elmondhatjuk, hogy azoknak a közösségeknek van jövőjük, ahol önzetlen összefogással közösséget tudnak építeni, és talán különösen igaz ez az óvodára, ahová parányi gyerekek nap mint nap fejlődni, tanulni járnak. Nem kevés szervezést és tervezést, időt és energiát vett igénybe a rendezvény előkészítése, de a sok munka meghozta gyümölcsét. Kellemesen elfáradva, de felejthetetlen élményekkel tele tért haza minden gyerek. A szülők pedig ismét meggyőződhettek arról: szerencsés az a csemete, aki a szentpéteri magyar ovit látogathatja. (s-a) A Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia diákjai pusztatúrán ismerkedtek a Hortobágyi Nemzeti Parkkal (Fotó: nka) Felföldiek határtalan alföldi kalandjai Az apróságok a pónilovaglást is kipróbálhatták A Határtalanul projekt célja a magyar anyanyelvű diákok, illetve oktatási intézmények közötti kapcsolatteremtés, valamint a jó viszony fenntartása. A tanulók állami támogatással látogathatnak el partnerükhöz. Iskolánk, a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia a Debreceni Bethlen Gábor Közgazdasági Szakgimnáziummal működött együtt. Április 19-e és 22-e között mi láttuk vendégül a szakgimnázium tanulóit. Útjuk során megismerkedhettek tanintézményünkkel, városunkkal, Nagymegyerrel és annak történelmi vonatkozásaival, sőt, egy kellemes délutánt is eltöltöttek a nagymegyeri termálfürdőben. Megtekintették fővárosunkat, Pozsonyt. A hazavezető úton pedig rövid kitérőt tettek, hogy kellemes sétát tegyenek Kassa belvárosában. Két héttel később rajtunk volt a sor, hogy útnak induljunk, így május 3-a és 6-a között iskolánk 32 tanulója töltött el egy hosszú hétvégét Debrecenben. Az első megállónk még jóval Debrecen előtt, Egerben volt, ahol a várat és a panoptikumot tekintettük meg. Az utazás fáradalmainak kipihenése után a második napon házigazdáink jóvoltából betekintést nyerhettünk iskolájukba, ahol egy angol nyelvű matematika-, majd szaktantárgy órán vehettünk részt. Délelőtt meglátogattuk a Debreceni Református Nagytemplomot és egy irodalmi múzeumot. A nap további részében ellátogattunk az irodalomórákról már jól ismert egyetemhez, majd ki-ki saját választása szerint a helyi élményfürdőben lubickolt, vagy az állatkertben töltötte a délutánját. Másnap újult erővel vetettük bele magunkat a ránk váró eseménysorozatba, melynek első állomása a sárospataki ■ Rákóczi-vár volt. Az idegenvezetés mellett még az ágyúöntés rejtelmeibe is beavattak bennünket. Ä kellemes ebéd után a szórakozásé volt a főszerep, hiszen kipróbálhattuk a Zemplén Kalandpark libegőjét és bobpályáját. A negyedik napon végül, de nem utolsósorban egy pusztatúrán ismerkedtünk a Hortobágyi Nemzeti Parkkal. A színes programoknak köszönhetően fáradtan, ám rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza, melyekért nagyon hálásak vagyunk. Tilajcsík Dóra, IV. C A magyar próza ünnepe Nyitrán LOMBOS KORNÉLIA Az Esterházy Páter születésnapja tiszteletére idén útjára indított magyar próza napjáról Nyitrán egy beszélgetéssel emlékeztek meg a közelmúltban. A Konstantin Filozófus Egyetem jövendő magyartanárai és irodalom iránt érdeklődő hallgatói lehetőséget kaptak, hogy három prózaíró műhelytitkaiba nyeljenek betekintést. Petres Csizmadia Gabriella, a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet oktatója Bogyó Noémivel, N. Tóth Anikóval és Száz Pállal beszélgetett, akik közelmúltban megjelent kötetük bemutatásába szőtték bele írói életük érdekességeit. A kérdés, hogyan zajlik az alkotási folyamat, előcsalta a megállapítást, hogy a mai pörgő életforma miatt nehéz kellő időt találni az írásra. A menedzserként dolgozó elsőkötetes Bogyó Noémi bagoly életmóddal küzd az időhiány ellen, éjfél és hajnali kettő közt öltenek írott formát a fejében filmként élő jelenetek. Rutinja folytán nem okoz neki problémát, hogy ütemesen haladjon az alkotás: „Úgy váltom a hangokat, mint más a bugyiját” - fogalmazott az írónő. Vakfoltok című könyvének írása közben az ideiglenes megtorpanásokat adatgyűjtéssel orvosolta. A tények beemelése a bársonyos forradalom idején játszódó regényébe inspiráló funkciója mellett realitásérzetet kelt. N. Tóth Anikó egyetemi oktató sem bővelkedik szabadidőben, s a rendszeres alkotás utáni vágya ellenére bevallotta: kicsit félne kizárólag írással foglalkozni, ugyanis a kényszer veszélyt jelenthetne az alkotás folyamatára. Szabad ez a hely? című novelláskötetével kapcsolatban elárulta, hogy bár nem könnyű a novellaírás, ő a sűrítésre, kihagyásra alkatilag alkalmas. Prózáját tudatos szerkesztés jellemzi a téma, a nyelvi regiszter és a motívumok tekintetében. Száz Pál írásfolyamata jellegzetességeiről azt mondta, minden szövege más-más munkatempót követel, de a kézírásban, az írógéphasználatban és a számítógépes szövegalkotásban közös elem a flow-élmény keresése. „Én nem igazán szenvedek szövegekkel. Ha fájna, nem csinálnám - jegyezte meg. - Az írás hajlékony. Mindenféle életstílushoz lehet alkalmazni.” A prózaírók felolvastak alkotásaikból, majd Petres Csizmadia Gabriella arra volt kíváncsi, miképp jelennek meg a referenciális síkok a szerzők műveiben, miként kezelik a realitás és a képzelet kapcsolatát könyveikben. Száz Pál Fűje saijad mezőknek című kötetében, mely egy falusi történetekben bővelkedő családi legendárium, nincs hiány valósághoz kötődő pontokban. Az író fo inspirációi a nagyapja igaz történetei, faluja (Pered) hangulata, a népi szakralitás, valamint az ezen a vidéken beszélt nyelv. Az ízes', szlovakizmusokkal tarkított mátyusfoldi nyelvjárás nemcsak lassítja az olvasást, hanem érdekes színfolt is a kortárs felvidéki irodalomban. N. Tóth Anikó sem határolódik el a való élettől mint ihletforrástól, szívesen folytat gyűjtögető életmódot. Az ötleteket és ihletmorzsákat a hétköznapokban megélt élményeiből és meg- vagy kihallgatott párbeszédfoszlányokból, valamint olvasmányaiból szedegeti szorgalmasan. Bogyó Noémi a regénye írását kísérő adatgyűjtési folyamat ellenére, sőt ezzel együtt is úgy gondolja, elsődleges célja a fejében született történetek rögzítése. Nem akart sem a kisebbségi létformára, sem pedig saját életére reflektálni. Zárásul arra a kérdésre válaszoltak a szerzők, milyen elvek alapján szerkesztették kerek egésszé köteteiket. Száz Pálnak a rendszerezés jelentette a legnagyobb kihívást. Az anekdotikus, szóbeliség jeleit hordozó történetek ugyanis nem állnak össze egy jól kivehető egésszé. A Fűje saijad mezőknek esetében az elrendezés kereteit a növények részei és a népi ünnepek alkották, míg a tájékozódásban a növényhatározókat idéző alfabetikus listák segíthetnek az olvasóknak. N. Tóth Anikó is a tudatos szerkesztés híve. A novelláskötetekben kulcsfontosságúnak tartja az első és az utolsó helyen szereplő írásokat. A Szabad ez a hely? szerkesztésénél figyelt arra, hogy a motívumok szintjén fenntartsa a kapcsolódási pontokat az elbeszélések közt, melyek által a szövegek sajátos párbeszédbe kezdenek egymással. Bogyó Noémi a regénye ütemezését ösztönösen végezte. Érzései diktálták, mikor kell a nézőpontváltás, mikor kell eltérítenie a történet folyását. A Vakfoltok részleteit nem utólagos szerkesztéssel gyúrta regénnyé, hanem olyan sorrendben írta, ahogy a kötetben olvasható. A beszélgetés órákon át folytatódhatott volna, ám a 90 percnyi rendhagyó irodalomóra gyorsan elszállt. A hallgatók az érdekességek mellett az írás, az irodalom szeretetének hangulatát vihették magukkal a próza ünnepének ajándékaként. Száz Pál (balról), N. Tóth Anikó és Bogyó Noémi vallott műhelytitkairól Petres i Csizmadia Gabriellának (Fotó: ketk)
