Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-03 / 101. szám
www.ujszo.com | 2018. május 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Fordulópont Minden eddiginél nagyobb szükség van most a tisztességes sajtóra és a kozszolgálatiságra, a becsületes, releváns újságírói munkára A álhírek és a dez-M J~~M információk már / % M rég nem arról JL wki M J szólnak, hogy bankárbőrbe bújt szíriuszi gyíkemberek szervezik a háttérhatalmat. Az „iparág” már régen túllépett a hoaxokon, sokkal szofisztikáltabb módon dolgozik, és a céljai is sokkal nagyobbak. Már nem kell rejtőzködnie. Arcot, arcokat kapott, beszivárgott a közbeszédbe, és teret, a társadalom egyes csoportjai körében legitimitást nyerve, a demokrácia biztonsági réseit kihasználva rombol. Arca, hangja lett ezen keresztül az agresszoroknak is, akik falu bolondjából „oknyomozó újságírókká” váltak. A kőkemény valóság az, hogy a vécére is fejkamerával közlekedő, mikrofonba szuszogó Martin Dano, vagy épp a főbelövéssel és vasrúddal fenyegetőző, Kotlebáékhoz dörgölőző Rudolf Vasky normális ember számára nézhetetlen, tébolyodon amatőr videóit tízezrek, sőt, százezrek nézik a YouTube-on. Ján Kuciak utolsó cikkét, melybe végül beleroppant a legerősebb párt Szlovákiában, pedig talán csak tized-' annyian olvasták volna el, ha szerzője nem adta volna érte az életét. Ez is bizonyítja, minden eddiginél nagyobb szükség van most a tisztességes sajtóra és a közszolgálatiságra. A becsületes, releváns újságírói munkára. S úgy tűnik, Jaroslav Rezník, az RTVS vezérigazgatója és egyes hű mamelukok pedig épp ennek akarnak keresztbe tenni, ráadásul nem is óvatosan, hanem meglehetősen barbár módszerekkel. Nem tudjuk, miért teszik ezt, de láttunk már ilyet az 1990-es években. Akkor egyértelmű volt az ok: az állami maffia feje, Vladimír Meéiar érezte a vesztét, és mindent megtett, hogy elkerülje - maga alá gyűrte a közmédiát, mint kozák hetman a háremhölgyet. Hosszú évekig tartott, míg a közszolgálati sajtó úgy-ahogy túltette magát a megerőszakolásán. Adja magát a párhuzam, hogy itt most más, bukópályára állt politikusok próbálják ki a régi receptet, vagy épp hataloméhes politikai kalandorok próbálják megragadni az alkalmat az előretörésre azzal, hogy káoszt okoznak a közmédiában. De ez az egész most sokkal többről szól. A sajtószabadságért vívott harc lassan, de biztosan közeledik egy nagyon fontos fordulóponthoz, amikor eldől: a jövő mértékadó sajtóját a politikai vagy gazdasági csoportok által befolyásolt szerkesztőségek és „alternatív sajtótermékek” jelentik majd, vagy a szakmájukra hivatásként tekintő újságírók a nézőkkel és olvasókkal összefogva fel tudják számolni a sajtó szabadságát csorbító káros gyakorlatokat, és visszaállítják az újságírás becsületét. A szabad sajtó halálával a szabad társadalom is elvész. Ez közhely, ugyanakkor húsba vágó és nagyon aktuális igazság is. Nem árt ezért ezerszer elismételni. Diktál a beteg, írja a doktor Orvosa szerint Donald Trump amerikai elnök diktálta a kiváló egészségi állapotáról szélé, a 2015-ös kampány során felhasznált orvosi jelentást. A jelentés szerint a politikussá vált üzletember „fizikai ereje és állóképessége rendkívüli”. „Az egész levelet ő diktálta, nem én készítettem. Lediktálta, én csak azt mondtam meg, mit kellene kihagynia” - állítja Harold Bomstein, aki 36 éven át volt Trump orvosa. Elmondása szerint akkor diktálta Trump a levelet, amikor az orvos a feleségével a New York-i Central Parkban volt. „Ha megválasztják Mr. Trumpot, egyértelműen állíthatom, hogy ő lesz a legegészségesebb személy, akit valaha elnökké választottak” - idézte a CNN a 2015 decemberében kiadott orvosi levelet. Erről Bomstein most azt mondta, a „legegészségesebb” szó használata „irónia” volt. A Fehér Ház egyelőre nem reagált Bomstein állításaira. A jelentést nem támasztották alá orvosi leletekkel, azon túl, hogy Donald Trumpnak 110/65-ös a vérnyomása, ami „elképesztően kiváló”. Emellett a levél azt állítja, hogy Trump az előző évben 7 kilogrammot fogyott, érrendszere „kiváló”. Később, amikor kiemelt témává vált Trump és riválisa, Hillary Clinton egészségi állapota, Bomstein egy jóval szakszerűbb jelentést készített, melyben már olyan információk is szerepeltek, mint Trump magassága, súlya és felírt gyógyszerei. Később a CNN-nek azt mondta, az első levelet sietve írta le, miközben betegeket fogadott. Akkor azt állította, ő maga írta a levelet. Bomstein szerint Keith Schiller, az elnök bizalmasa és korábbi biztonsági munkatársa „kifosztotta” irodáját, Trump megválasztása után elvitték az orvosi kartonját. Sarah Sanders, a Fehér Ház szóvivője szerint a feljegyzéseket „szabályos eljárás” keretében vették át az orvostól, a leletek a Fehér Ház orvosi stábjához kerültek. (MTI) Három szúrás FELEDY BOTOND kampányüzemmódból kilépő negyedik Orbán-kormány rövid idő alatt három kompromisszumos megállapodást lehetetlenített el az Európai Unióban. Nem engedte, hogy az EU kifejezés szerepeljen az Afrikai Unió és az Európai Unió közös, alapvetően éppen az illegális migrációt szabályozó dokumentumában, amelyet egyébként mindenki más, mind a huszonheten elfogadtak volna. Ugyanígy nem engedte, hogy az Egy Övezet, Egy Út nevű, gazdaságpolitikába csomagolt, kínai befolyásszerzéssel szemben megszövegezett uniós dokumentum közös maradjon: a 27 aláíróhoz Budapest nem volt hajlandó csatlakozni (ez esetben a szöveget elfogadták nélküle, mint kormányközi véleményt). Végül ott az ENSZ migrációt szabályozó dokumentuma kapcsán zajló tárgyalás, ahol szintén az EU tárgyalási mandátumát igyekszik megvétózni Magyarország. Rögtön több kérdés is merül fel, de a legfontosabb: vajon mi a valódi célja a magyar diplomáciának ezekkel a lépésekkel? Biztos, hogy nem „hazai fogyasztásra” készülő kampánylépésekről van szó, különösen, hogy a jövő tavaszi európai parlamenti választásig még bőven van idő. Ha a migrációt szabályozni akarná a magyar kormány, hamar kiderülne, hogy erre az EU-Afrika csúcson készült dokumentum őszintén törekszik. Megoldások keresése esetén Budapest hagyná érvényesülni a két éve egyre keményebb fellépést folytató európai tagállamokat, hogy haladjanak az Afrika-agendával. Ennek célja, hogy a tranzit- és kibocsátó országok már Afrikában együttműködjenek az illegális csatornák felszámolásában és a legális csatornák rendezésében. Ehhez persze egy előfeltevés elengedhetetlenül szükséges: belátni azt a realitást, hogy zéró migráció nincs, nem is volt, nem is lesz. Az európai kékkártya rendszer már évek óta arra törekedne - ha hagynák és használnák -, hogy képzett munkavállalókat csábítson az EU területére, Indiától Afrikáig. Csakhogy ebben a globális versenyben elmaradunk a fejlett régiók mögött, a Szilikon-völgy, Szingapúr és több más terület leköröz minket, aminek az eredménye, hogy Németországban több százezer betöltetlen munkahely van. Ha pedig az európai gazdaság megbicsaklik emiatt, akkor az már néhány éven belül Magyarországnak is nagyon kedvezőtlen lesz: csökken Berlin kockázatvállalási kedve, költekezési hajlandósága. Hogy mást ne mondjunk, ha a Közép-Európában letelepedett német autógyárak visszavonulót fújnak, mert nem lesz elég mérnökük, akik az itteni összeszerelő üzemekben legyártandó termékeket megtervezze, a világpiachoz képest versenyképesen... A kínaiakkal szembeni kiszolgáltatottság csökkentése ugyanezen logika mentén fontos. A piac, az export és identitásunk ezer szálon Európához köt minket, itt vannak a szövetségeseink. Akik minimális szinten jogállami elvárásokat is megfogalmaznak Európában. Óriási illúziót kerget az, aki elhiszi Peking jóindulatát. Máshogy fogalmazva: nemzetbiztonsági kockázat a stratégiai infrastruktúra kiárusítása. De mi magyarázza ezt a következetlenséget, amikor Peking felé ilyen gesztust vállal az uniós tagállam Magyarország, miközben megfutja az egyik nagy migrációszabályozó egyezményt? Hogy az egyik nagyhatalommal egyénileg, bilaterálisán próbálkozik, miközben a Napnál világosabb, hogy csak a huszonnyolcak súlya lehet elegendő arra, hogy érdemben tárgyaljon a nehézsúlyú Kínával? Ahogy ezt az EU-Afrika megállapodás megmutathatná: ha 28 ország uniós zászló alatt köt megállapodást, az sokkalta hatékonyabb, mintha külön-külön igyekeznek végigtumézni az afrikai országokat és vezetőiket. Aggasztó jelek ezek, amelyek mögött a kompromisszumokra való ráállás helyett a konfrontativ politika húzódik. Csakhogy ami működött egyszer, nem fog mindig működni; nem törvényszerű, hogy mostantól az unió végezetéig szemrebbenés nélkül elfogadják ezt a potyautas politikát. Sőt. FIGYELŐ szivárogtatták a The New York Times című lapnak is. Ezek többnyire Michael Flynn, a Fehér Ház első nemzetbiztonsági tanácsadója és Szergej Kiszíj ak, akkori washingtoni orosz nagykövet közötti beszélgetésekre, valamint James Comey, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) volt igazgatója menesztésének okaira vonatkoznak. John Dowd, aki azt állítja, közölte Robert Muellerrel, hogy ez a meghallgatás „nem játék” és „tönkreteszi az Egyesült Államok elnökének munkáját”, a Muellerrel történt beszélgetés után másfél héttel lemondott és kiszállt Trump jogászcsapatából. Közben az amerikai sajtóban azt taglalják, hogy vajon Donald Trump valóban hajlandó lesz-e beszélni Robert Muellerrel. Az elnök jogászai még nem hozták meg végleges álláspontjukat az ügyben, s egyelőre úgy vélik, Robert Mueller nem megy el addig, hogy idézést küldjön az Egyesült Államok elnökének. (MTI) Idézés megy a Fehér Házba? Robert Mueller, a 2016-os amerikai elnökválasztásba való orosz beavatkozást vizsgáló különleges bizottság vezetője büntetés terhe mellett beidézné meghallgatásra Donald Trump amerikai elnököt. Mueller tervéről Trump ügyvédcsapatának volt tagja, John Dowd beszélt a The Washington Postnak. Dowd szerint a különleges vizsgálóbizottság vezetője március elején vetette fel az ügyvédeknek, hogy fontolgatja Trump beidézését, s amikor a jogászok kitartottak amellett, hogy az elnöknek nem kötelessége megjelenni, Robert Mueller közölte: akkor büntetés terhe melletti idézést küld a Fehér Házba. A vizsgálóbizottság beleegyezett viszont abba, hogy előre átküldi a várható kérdéseket az elnöknek. A lehetséges kérdések sorát azóta a Mueller-bizottságtól ki-
