Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-19 / 114. szám
www.ujszo.com | 2018. május 19. SZOMBATI VENDÉG I 9 Magasra emelte a cseh új hullám Václav Sasek: „Kerek harminc évet húztam le a prágai filmgyárban, és úgy érzem, a legjobbkor köszöntem el..." SZABÓ G. LÁSZLÓ íróként is, dramaturgként is kulcsfigurája volt a hatvanas évek cseh új hullámának Václav Saiek. Olyan alkotások főcímlistáján szerepel a neve, mint a Fekete Péter, Egy szöszi szerelmei, Intim megvilágításban. Milos Forman és Ivan Passer után JiN Menzel főmunkatársa lett, akihez a Magány az erdőszélen és Az én kis falum köti. Hétköznapi hősök, emberszabású történetek. Ezt a célt tűzte maga elé a hatvanas évek új cseh filmes nemzedéke, amelynek ötven évvel ezelőtt, az 1968-as cannes-i fesztiválon nagy díjakat ígértek be. Formánnak a Tűz van, babám!-ért, Menzelnek a Szeszélyes nyárért, Jan Némecnek Az éjszaka gyémántjaiért. A párizsi forradalmi események azonban elsöpörték a mustrát, Cannes-t lefújták, a cseh filmesek pedig csalódottan hazakullogtak. Václav Sasek a legjelesebb alkotók szerzőtársaként később is több, azóta legendássá vált játékfilm születéséhez adta szaktudását. Ma, nyolcvanhárom évesen már csak emlékezik. Pályatársakra, alkotói folyamatokra, a barrandovi filmgyár nagy korszakára, nehéz időszakokra, tiltásokra és fényes sikerekre. Irodalmi tanulmányai után akár egy jó nevű könyvkiadónál is elhelyezkedhetett volna, ön mégis a barrandovi filmgyár dramaturgja lett. Annyira szerette a mozit, a filmeket? A véletlennek köszönhetek min- : dent. Az egyetem elvégzése után a Vecemí Praha szerkesztőségébe kerültem, de az ottani munka nem iga- : zán érdekelt. Amikor a lap a városi pártbizottság égisze alá került, en- : gem mint pártonkívülit elküldték. Az utolsó interjúmat a barrandovi filmgyár akkori igazgatójával készítet- ; tem, aki csak úgy mellékesen megkérdezte: „Volna kedve nálunk dolgozni?” Azonnal igent mondtam. Történt mindez 1960-ban, a barrandovi tisztogatás, pontosabban az 1959-es besztercebányai ideológiai ; konferencia után, amikor a filmgyár vezetőségéből több embert eltávolí- ; tottak, és nem egy filmet, köztük Jan Kádár és Elmar Klos Három kívánságát betiltották. Az alkotócsoportokat azonban meghagyták, és ezzel alapozták meg azt a csodát, amely később a cseh új hullám néven íródott be az egyetemes filmművészet nagykönyvébe. Ki volt az első rendező, akivel munkakapcsolatba került? Milos Forman. 1962-ben én lettem a dramaturgja a Győzött az j együttes című le nem forgatott filmjének, amelynek forgatókönyve Josef Skvorecky novellája alapján ké- j szült. Egyik nap, a rádió délutáni ; műsorában még azt hallottam, hogy elfogadták a forgatókönyvet, összeállt a stáb, másnap reggel viszont már bemondták, hogy a filmből nem lesz semmi. A Várban ugyanis nagyon j megijedt valaki. Állítólag maga az akkori elnök, Antonín Novotny. Előző nap hallotta a hírt, és azt hitte, a Gyávák című Skvorecky-regény alapján forogna a film, amit ő a Nyugatot reklámozó, államellenes műnek tartott. Senkinek sem volt bátorsága közölni vele, hogy tévedett, itt egy másik elbeszélésről van szó. Formántól azonban nem szakadt el. Három filmjének lett a dramaturgja. A Fekete Péternek, a Szöszinek és a Tűz van, babánknak. Vagyis közvetlen alkotótársa lehetett egy legendás triónak. Forman oldalán ugyanis forgatókönyvíróként ott állt Jaroslav Papousek és Ivan Passer. Túl sok munkát nem adtak nekem. Nem egy rendezővel és forgatókönyvíróval napokat, heteket kellett eltöltenem, míg a történetet felépítették, a legapróbb részletekig kigondolták. Milosékkal más volt a helyzet. Nekik nem kellett kiselőadást tartanom arról, hogy milyen a jó forgatókönyv. Ők mindig együtt, hármasban dolgoztak, maximális nyitottsággal egymás iránt. Ha valaki valamit rossznak talált a forgatókönyvben, akkor azt nyíltan megmondta, senki nem sértődött dramaturgnak nem nagyon volt dolga velük. Elosztották egymás közt a feladatokat? Igen, de kimondatlanul. Jaroslav Papousek született művész volt. Érettségi nélkül vették fel a képzőművészeti akadémiára. Ő írta a dialógokat. Jó füle volt. Mindent meghallott, amit meg kellett hallania. Szerette az egyszerű falusi embereket. A Tűz van, babám! remek jeleneteinek egyikében azon tanakodnak a tűzoltók, hogy hova tűnhetett a tombolanyeremény, ki lopta el? Ott minden szó aranyat ér. Ivan Passemek a szemét, a szimatát emelném ki. Már forgott a Fekete Péter, amikor Milos még mindig nem tudta, kire bízza az Apa figuráját. Kétségbeesve kereste a film egyik főszereplőjét. Passer egy vidéki fúvószenekar élén találta meg Jan Vostrcilt, aki később mindenkit lenyűgözött az alakításával. Milosnál az volt a legfontosabb szempont, hogy minden, ami a kamera előtt történik, igaz legyen. És ő maga is remek színész volt. Hűséges operatőrtársa, Miroslav Ondíícek szerint az új hullám legjobb színésze. Amatőr szereplőinek mindent pontosan megmutatott, előjátszott. Mindenki szerette őt a színészei közül. Nagyon nagy trió dolgozott ezekben a filmekben. Elképesztő összhang volt köztük. A filmezésen kívül azonban más is összekötötte őket. Imádtak finomakat enni és biliárdozni. De ami még ennél is lenyűgözőbb volt számomra: a trió etikája. Egyikük sem mondta soha, hogy ez vagy az az ötlet tőle származik a filmben. Milyennek látta a forgatókönyveiket? Ha készen is voltak a munkával, bármikor képesek voltak változtatni harmadát kihúzták és újraírták. Nem csináltak ügyet belőle. A Tűz van, babám! eredetileg egy kedves öregember története volt, aki magára maradva tengeti az életét, és a zokniját szagolgatva próbálja megállapítani, melyik a tiszta. Délutánonként kisegítő alkalmazott egy Vencel téri szórakozóhelyen, hogy az alacsony nyugdíja mellett legyen egy kis mellékese. Felügyeli a rendet. Az egyik asztal alatt levetett bugyit talál, és a közelben ülő fiúk azt hiszik, most kezdődik az erkölcsi kioktatás. Én csak finoman rákérdeztem erre a jelenetre, hogy miért tartják fontosnak, mire Milos azonnal kihúzta. Nem volt köztünk vita. Egy zsenit nem lehet zavarba hozni. Neki tele a feje jobbnál jobb ötletekkel. Más rendezők egyetlen szó miatt képesek ölre menni. Mintha attól félnének, más már nem jut az eszükbe. Nehéz volt elfogadtatni a Formán-filmeket a Barrandov nagy hatalmú vezetőivel? Nem, mert mindegyiket szerették. Milos már a Fekete Péterrel lenyűgözte őket. Vladimír Pucholt elnyújtott köszöntése, az ahóóój! még a legszigorúbb ítészeket is mosolyra késztette. Az Egy szöszi szerelmei politikailag teljesen ártalmatlan, lélekben viszont nagyon mélyen megérinti a nézőt. Engem is minden alkalommal meghat az a jelenet, amelyben az Anyát alakító Milada Jezková kinyitja a Szöszi koffeijét, a televízióban éppen akkor megszólal a himnusz, és bennem is felmerül a kérdés, hogy ennek a szerencsétlen lánynak vajon hol van az otthona? A film is erre keresi a választ, az a szép benne. A Tűz van, babám!-ra sokan felkapták a fejüket. Amikor az első barrandovi vetítésen az ellopott tombolanyeremény kapcsán elhangzott a megjegyzés, hogy: „De hiszen ezt ők hét lakat alatt fogják őrizni. Csakhogy az elvtársak közül senkinek nem akaródzott kimondani, hogy ezt a filmet szerintük jobb lenne visszatartani, inkább buszokkal hozták a tűzoltókat a Barrandovra, hogy döntsenek ők a film sorsáról. Milos akkor már Amerikában volt, Papouseknek és nekem kellett kiállnom eléjük, hogy ha kell, megvédjük a filmet. A tűzoltóknak ugyanis addigra teletömték a fejüket, hogy a film nevetségessé teszi őket. Amikor beültek a vetítésre, lincshangulat uralkodott a teremben, a végén mégis úgy váltunk el tőlük, mint a legjobb barátok. Mégis időbe telt, míg a film eljutott a mozikba. Emlékszem, aki látni akarta, az Budapestre utazott, mert a magyarok az elsők között vették meg a filmet. A Meghallgatás, gondolom, semmiféle elakadást nem okozott. Társadalmi szempontból abban nem találtak semmi sértőt. A történet szereplői, a zenés színházbeli válogatásra jelentkező lányok pedig pontosan tudták, mi vár rájuk. Milos sosem adta fel az elképzeléseit. Mindent az életből lesett el, hogy igaz legyen. Csak a színtiszta igazat szerette. A Fekete Péter eredeti története nem sokkal a háború után játszódott. Pár nappal a forgatás megkezdése előtt Milos úgy döntött, nem jó, hogy a film 1946- hoz kötődik, a filmbeli kamaszfiúk ugyanis nem tudták, miről beszélnek. Három hónap alatt teljesen átírták a forgatókönyvet. Megtehették. A filmgyár vezetősége ennyire nagyvonalú volt velük szemben. Ivan Passer 1965-ben az ön forgatókönyve alapján rendezte meg egyetlen itthoni játékfilmjét, az Intim megvilágításbant. Utána el is hagyta az országot, Formánnál együtt az Egyesült Államokban kötött ki. Nehéz feladat elé állítottak, mert a vígjáték nem az én műfajom. Előtte egy thriller forgatókönyvét írtam meg, abban több élvezetet találtam. Az Intim megvilágításban első verzióját Papousekkel együtt írtuk, és szerettük volna, ha Ivan Passer kilép Forman árnyékából, és megmutatja azt, hogy sokkal többre képes, mint egy szkeccsfilmre, Hrabal pár oldalas novellája alapján. Passemek tetszett az ötlet, de a forgatókönyv második verzióját már vele együtt, tehát hárman hoztuk össze. Kétség nem férhet hozzá: az Intim megvilágításban az új hullám egyik ragyogó gyöngyszeme lett. De az első barrandovi vetítés után a filmgyár igazgatója azt mondta: életében nem látott még ilyen unalmas filmet. Én teljesen magam alatt voltam. Másnap egy belvárosi moziban csupa szakmabeli ült a vetítésen, akik kellemesen szórakoztak a történeten. Ott volt Hrabal is, és lelkesen gratulált. Vladimír Valenta, a Szigorúan ellenőrzött vonatok forgalmistáj a azt mondta: „Ez a film hab a legjobb Formán-tortán.” Később Zdenék Svérákkal is szoros munkakapcsolatba került. Emberként ő állt hozzám a legközelebb a filmesek közül. Örültünk, hogy Jirí Menzel rábólintott a Magány az erdőszélen forgatókönyvére. Mindannyian nyaralótulajdonosok voltunk, hoztuk, a magunk történetét. Én ismertem a közelben egy urat, aki mindig előre tudta, legközelebb ki költözik át a túlvilágra, és abból élt, hogy a gazdátlanul maradt házakat árulta. Hány év után lépett ki a Barrandov kötelékéből? Kerek harminc évet húztam le a filmgyárban, és úgy érzem, a legjobbkor köszöntem el. A bársonyos forradalom után új igazgató került a stúdiók élére. Levetítették neki az Általános iskolát, Jan Svérák remek filmjét, és azt mondta: „Szép, szép, de mit kezdjek vele?” Abban a pillanatban megéreztem, hogy mennem kell. Az már nem az én Barrandovom volt. Az én pályámon ott zárult le a legszebb fejezet. „Nem egy forgatókönyvíróval heteket kellett eltöltenem, míg a történetet felépítette..." (Zuzana Mináőová felvétele) meg a másik észrevétele miatt. A ; rajta. Megtörtént az is, hogy a két- lopták el!”, azt mondtam, ezt a filmet
