Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-18 / 113. szám
www.ujszo.com | 2018. május 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Merek büszke lenni Ne hagyjuk, hogy a rossz dolgok teljesen elfedjék a jó dolgokat M iért van az, hogy a •média csak a rossz dolgokat közvetíti felénk, kérdezte egy egyetemista a közszolgálati tévé munkatársával rendezett beszélgetésen. Hát van egy olyan mondás, hogy a rossz hírek az igazán jó hírek, válaszolta az újságíró, de hozzátette, hogy ő maga elég sok pozitív dologról is tudósít. Az utóbbi időben azonban szinte csak az dől ránk, hogy minden rossz. Közeli családtagok vesznek össze halálosan azon, hogy így vane vagy sem, sok ember nem tud aludni, depresszíwé válik és fél, mert úgy tűnik neki, hogy aki meri nem beengedni a lelkivilágába ezeket a nézeteket, aki meri másként látni vagy akár megkérdőjelezni, vagy csak egyszerűen ajó dolgokat látni, az máris tisztességtelen. Pedig a helyzet az, hogy vannak rossz dolgok, ugyanakkor nem hagyhatom, hogy elfedjék a kilátásomat ajó dolgokra. Mert azokból is van elég. Van egy tűzzománc medálom, amit Matusák Éva barátnőm készített, aki „hivatalosan“ nem művész, de valójában az. Amikor San Diego utcáit róva egyszer megpihentem, egy torzonborz, elég ijesztő alak közeledett felém kinyújtott kézzel, mutatóujját egyenesen rám szegezve. Már csak két méter, már csak egy, tejó ég, mit akarhat tőlem, aztán megállt előttem, ujjával a nyakamban lógó medálra mutatva. Ez gyönyörű, mondta. Nem adod el? Megkönnyebbülve kinyögtem, hogy nem. Na jó, de akkor hol vehetek ilyet? Amikor kiderült, hogy ez egy eredeti darab, ráadásul nem Amerikában, hanem Európában készült, csodálkozva megkérdezte: nálatok ilyen szépeket csinálnak? Büszke voltam. A sok rossz mellett szerencsére azért akad, aki ki meri jelenteni, hogy a hazai jó. Például egy ismert szlovák női magazin egész számot szentel a témának. Egy másik ismert női magazin, ezúttal hazai és magyar, ugyancsak keményen követi ezt a vonalat. Ha csak a hazai magyar sikereket vesszük, hirtelen Schavel Dávid táncvilágbajnok jut az eszembe, de vannak olyanok is, akik nem jutnak be a tévébe, mert nem attraktív, amit csinálnak, mint például a dunaszerdahelyi sakkcsapat vagy a különböző területeken sikeres embereink. Vagy azok a gyerekek, akik talán a jövő sztárjai, s akiket szeretek felfedezni, mint például Pongrácz Matyika, Varga Zalárd, Bihari Laura, a Holénia testvérek... Van egy harisnyám, abból a folklór által ihletett kollekcióból, amit egy hazai iparművésznő készített. Ahányszor fölveszem és végigsétálok benne a pozsonyi korzón, mindig megállít valaki, elsősorban külföldiek. Milyen minta ez, kérdezik. Mondom, hogy szlovák. És büszke vagyok. Mint amikor megkérdezi valaki az üzletben, hogy az miféle vaj a kezemben, az a kukucska vagy micsoda (mármint Kukkónia). Mondom, hogy szlovákiai magyar. És büszke vagyok. HÁT KINEK HIGGYÜNK, HA NEM A PELLEGRININEK. HISZ Ő MOST A KORMÁNYFŐ, NEM? Peter Pellegriniben máris a lakosság 35 százaléka bízik, Robert Ficóban már csak 23 százalék (Lubomir Kotrha karikatúrája) Orbán a Nyugat-Balkán példaképe A nyugat-balkáni országokban érdeklődéssel figyelik, ahogy Orbán Viktor pártállamot hoz létre az Európai Unión belül. A balkáni térség erős emberei kezdik azt hinni, hogy importálhatják a hamis demokrácia modelljét, illetve a magyar kormányfő retorikáját és taktikáját - írta a Politico. A brüsszeli hírportál szerint az uniós csatlakozásra váró balkáni államok vezetői látják, hogy az EU nem képes megfelelő válaszokat adni a magyar helyzet jelentette kihívásra és az országban burjánzó korrupcióra. Mint írták, az illiberális demokrácia modellje azért annyira fertőző, mert nem igényel semmilyen koherens ideológiát, mindössze egy másiknak az elutasítását. A magyar kormányfő ráadásul nem létező ellenségekkel harcol. Amennyiben az Európai Unió hagyja, hogy Magyarország tovább csússzon a kleptokrácia irányába, akkor a Nyugat-Balkán is követni fogja ezt a mintát. Ha nem sikerül visszafordítani az egypárti fordulatot az uniós tagállamokban, az veszélybe sodorja a jövőbeli bővítéseket is, az EU pedig olyan demokráciák és autokráciák közösségévé válik, amelyet csak a szabadkereskedelem tart össze, Orbán európai szövetségesei pedig bűnrészesek a polgári szabadságjogok elleni támadásokban. A La Libre Belgique belga napilap párhuzamot vont a mai politikai helyzet és a rendszerváltás előtti Magyarország között. Magyarország 1984-ben beengedte a Nyílt Társadalom Alapítványt, bár Kádár János, az ország akkori vezetője meg volt győződve arról, hogy Soros György összeesküdött ellene, valamint pártja és a Népköztársaság ellen. Ironikus, hogy harmincnégy évvel a Nyílt Társadalom Alapítvány budapesti alapítását követően azok a korábban más nézeteket valló antikommunisták, akiket az amerikai milliárdos akkor támogatott, ma ellene fordulnak. Az egykori fiatal demokraták vezetője, Orbán Viktor időközben a liberálisok üldözőjévé vált, a Soros alapítvány pedig kivonul Magyarországról. (MTI) Államfőből kormányfő? ZSOLDOSÁKOS A ndrej Kiska, minden idők talán legnépszerűbb szlovák köztársasági elnöke bejelentette, nem indul a következő választáson. Sokan bánják ezt, már csak azért is, mert Kiska a politikai szereplőknek egy olyan új típusát jelenítette meg, amelyre bár nagy a társadalmi igény, mégis egészen ritka jelenség nemcsak belföldön, de a mai politikában általában. Ugyanakkor a Smer zuhanásával keletkező politikai vákuumot, valamint a jobboldal messiásváró helyzetét látva egyáltalán nem biztos, hogy Kiska híveinek oka van a szomorúságra. Andrej Kiska elemi erővel robbant be a szlovák belpolitikába. 2014 tavaszán úgy verte meg Ficót az elnökválasztáson, meglehetősen simán, hogy a Smer éppen hatalma csúcsán volt. A kormánypárt ezután már nem is volt képes növekedni, elindult a lassú erózió, mígnem eljutottunk a korábban megkérdőjelezhetetlen dominanciájú párt mai állapotához, a középpárttá válás elleni véres verejtékkel vívott harchoz. Az első repedést a páncélon Kiskátéi eredeztethetjük, mint ahogy - jogköreit a legszélesebben értelmezve, gyakran nyíítan átlépve azokat - a későbbiekben sem mérlegelt sokat, amikor ütni lehetett a rendszeren egy nagyot. Az államfő hathatós, aktív közreműködése is kellett ahhoz, hogy a Smer végül kényelmetlen kompromisszumokra kényszerüljön, hogy egyáltalán átvészelje a mély politikai válságot. Ezzel nemcsak Szlovákiában, hanem Európában is példátlan módon kiemelkedően meghatározó szereplővé lépett elő államfőként (nem számítva persze az eleve elnöki vagy félelnöki rendszereket, ahol az államfő a végrehajtó hatalom feje), tekintet nélkül arra, hogy a köztársasági elnöki intézmény alkotmányjogi evolúciója valójában a parlamenttől való szeparációval egyenlő. Hogy Andrej Kiska helyesen cselekedett-e, amikor az államfői pozícióját szélesen értelmezve valódi politikai szereplőként lépett fel, az egy másik írás témája lenne. Azt viszont aligha lehet megkérdőjelezni, hogy az államfőként eltöltött eddigi négy éve alatt időt és energiát sem kímélve vette ki részét a mindennapi politikai történésekből, elődeinél messze többször vállalva konfrontációt a kormánnyal és annak tagjaival szemben is. Nem kérdéses, hogy Kiska politikai motivációja meglehetősen erős volt. De valóban elhisszük, hogy ez a motiváltság egyszerűen megszűnt? Természetesen elfogadható érv, ha egy vezető politikus a családjára hivatkozva kíván visszavonulni. De kérdezem, Kiska valóban úgy viselkedett az utóbbi hónapokban, mint aki elfogyott? Aligha. A kérdés azért is indokolt, mert bejelentésekor nyitva hagyott néhány kiskaput.' Elmondta ugyanis, hogy aktívan részt kíván venni a politikai fejlemények alakításában, erre pedig van az államfői posztnál egy még inkább alkalmasabb tisztség. A feltételek adottak: a Smer megroppant, a szétaprózódott jobboldal vezetőért kiált, Kiska pedig messze a legnépszerűbb és legelfogadottabb politikus az országban. Akármi is áll Kiska döntésének hátterében, nem nehéz felfedezni, történelmi lehetőség áll előtte, hogy a politikai folyamatok alakulására a jövőben akár miniszterelnökként hasson. FIGYELŐ 2050-ben a világ lakosságának 6896-a fog városban élni A világ lakosságának 68 százaléka fog valószínűleg városban élni 2050-ben a jelenlegi 55 százalékhoz képest - áll az ENSZ által New Yorkban közzétett jelentésben, amely mind több nagyváros kialakulását is jósolja. Az előrejelzések szerint 2050-re 2,5 milliárddal nő a városi övezetek lakossága. Ennek a növekedésnek csaknem 90 százaléka Ázsiában és Afrikában várható - írta jelentésében a világszervezet gazdasági és társadalmi ügyekkel foglalkozó osztálya. A városi népesség növekedése csak néhány országra fog korlátozódni— áll a tanulmányban. India, Kína és Nigéria például együttesen a 35 százalékát fogják adni a városok 2018 és 2050 közötti növekedésének. 2050-re Indiában 416 millióval, Kínában 255 millióval, Nigériában pedig 189 millióval több városlakó lesz. 2018-ban 4,2 milliárdan laknak majd városokban az 1950-es 751 millió főhöz képest. Ázsiában él a világ legtöbb városlakója, 54 százalék, bár ott viszonylag alacsony a városiasodási arány. Ázsiát Európa és Afrika követi 13-13 százalékkal. Az előrejelzések szerint a világon 2030-ra43 olyan nagyváros lesz, amelynek legalább 10 millió lakosa van. Jelenleg Tokió a világ legnagyobb városa 37 millió lakossal, a második Újdelhi (29 miihó lakos), a harmadik Sanghaj (26 millió lakos), utánuk Mexikóváros és Sao Paulo következik 22-22 millió lakossal. Csaknem 20 millió lakossal bír Kairó, Mumbai, Peking és Dákká. A tanulmány szerint Tokió lakossága az elkövetkezendő években csökkeni fog, és 2028-ra várhatóan Újdelhi válik a világ legnépesebb városává. Hét éven belül India lesz a világ legnépesebb országa, megelőzi Kínát, Nigéria pedig 2050-re a harmadik helyre kapaszkodik fel, maga mögött hagyva az Egyesült Államokat. Az ENSZ szerint a világ lakossága az évszázad derekára megközelíti a tízmilliárdot. A világszervezet szerint tavaly a világon közel 7,6 milliárd ember élt, számuk 2030-ra 8,6 milliárdra, 2050-re 9,8 milliárdra, a századfordulóra pedig 11,2 milliárdra nő. Évente körülbelül 83 millióval nő a Föld lakossága, és ez a növekedési tendencia várhatóan folytatódni fog, (MTI/AFP)
