Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-17 / 112. szám
www.ujszo.com | 2018. május 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Jeruzsálem: hogy is lehetne remény? Egy konfliktus, amelyben mindenki áldozatnak érezheti magát FELEDY BOTOND 7 jra érkeznek a véres képek U az izraeli-palesztin határon álló fal tövéből. Az óriási tüntetés oka most az, hogy az Egyesült Államok áthelyezte nagykövetségét Jeruzsálembe. Becsörtetett a porcelánboltba. A nyugati hatalmak éppen azért működtetik Tel-Avivban a külképviseletüket, hogy ne tűnjön úgy, mintha a helyszín kiválasztásával el kívánnák dönteni a palesztin-izraeli konfliktus e kardinális kérdését, hiszen mindkét fél magáénak gondolja Jeruzsálemet. Másképpen mondva, a két félre szerette volna bízni a világ nagy része, hogy eldöntse ezt. Trumpnak abban igaza van, hogy ez az elmúlt évtizedekben nem vezetett eredményre. Amikor a Fehér Ház bejelentette, hogy idén tavasszal Jeruzsálembe költözteti nagykövetségét, a néhány napig tartó borítékolható felháborodás után újra más konfliktusokra figyelt a világ. Most megint felszakadt a seb. A tudósítások szerint 3 5 ezer palesztin tüntet és bontja a határkerítést, közel hatvanan már meghaltak az izraeli válaszcsapásokban. Fokozódik a gyűlölet. A két külön területre ( Gáza, Ciszjordánia) zárt több millió palesztin az arab világon belül sem kap túl nagy támogatást, szolidaritást. Bár Izrael elítélésében mindig gyorsak a muszlim világ meghatározó országai, nem lenne lehetetlen feladat a palesztin övezetben élhetőbb közeget teremteni, pénzük is lenne rá az Öböl-menti monarchiáknak. Ahogy a szír menekültek után sem kapkodtak, úgy a palesztin humanitárius problémát sem igyekeznek kezelni. Úgy tűnik, lehetetlen békét teremteni ennyi évtized ellenségeskedés után ott, ahol már minden család közvetlenül érintett a konfliktusban. Mindenki áldozatnak gondolhatja magát. Az Izraelre kilőtt rakéták elől óvóhelyre menekülők és a másik oldalon agyonlőtt tüntetők is, kivégzett politikai aktivisták rokonai, a korábbi háborúk veteránjai, a palesztin falvakból kilakoltatott családok..., hosszan lehet még sorolni. Mindez összeadódik és lassan végleg aláássa az elvi esélyét is annak, hogy a kerítés bármely oldalán többségi támogatása lehessen valamilyen békés megoldásnak. Több mint nyolcmillió izraeli, bő négymillió palesztin egy Magyarországnál kisebb területen. És ez csak egy kicsi szeglete a világnak, egy a sok konfliktus közül. Burmában a rohingjákat katonák űzik el a legkegyetlenebb módszerekkel. Dél-Szudánban, a Közép-afrikai Köztársaságban, Kongóban folyamatosak a fegyveres összecsapások. Venezuela az összeomlás szélén. Kína sem bánik kesztyűs kézzel az ujgurokkal vagy a tibetiekkel, ha bármiféle ellenállást tapasztal. Izrael és Palesztina mellett még hány és hány olyan területe van a világnak, ahol hasonló intenzitással ellenségeskednek egymással népek, vallási csoportok. Jó lenne, ha legalább néhány esetében lenne kiút, és példaként lehetne felmutatni. De ha a nagyhatalmak még az őszintén békét kívánó pillanataikban sem tudtak néhány millió embert megbékíteni a Közel- Keleten, akkor mit várhatunk a világ kisebb figyelemre méltatott részein? Ez már tényleg undorító VERES ISTVÁN T ömegesen vonultak ki a nézők Lars von Trier új filmjének cannes-i bemutatójáról. A ház, amelyet Jack épített című mozi szó szerint visszataszító a nézők szerint. A kivonulók nagy része kritikus és újságíró volt, akikjó néhány filmet láttak már életükben. Mégis többen úgy nyilatkoztak, ezt a filmet el sem kellett volna készíteni, ugyanis semmi művészi vagy érdekes nincs abban, hogy embereket, gyerekeket ölnek meg brutálisan. Még akkor sem, ha a főszereplő sorozatgyilkost Matt Dillon alakítja. Lars von Trier nyilván nem így gondolja, hiszen nem ez az első filmje, amely nagyon megrázza a közönséget. A dán rendező 2011 óta persona non grata volt a francia város filmfesztiválján, de most feloldották a tilalmat. Ő meg ahelyett, hogy megemberelte volna magát és alkotott volna valami kevésbé sokkolót, még sokkolóbbal rukkolt elő. Hát mit érdemel az ilyen? Nézzen élete végéig latin szappanoperát, míg bele nem döglik! Vagy ítéljék közmunkára, hogy megtanulja, milyen kevés pénzből más embereken segíteni ahelyett, hogy sok pénzből gyomorforgató képkockákkal nehezíti a bolygó lakóinak egyébként sem könnyű hétköznapjait?! Ha Lars von Trier tényleg visszavett volna, most valószínűleg azt mondanák a kritikusok: jót tett a rendezőnek a kitiltás, megemberelte magát, és bár most is komoly témákat feszeget, sokkal szofisztikáltabb, szerethetőbb módon teszi. Adjunk is neki mondjuk egy arany medúza-díjat. Pedig Lars von Trier filmje most is a mi életünkről szól. Talán túlságosan is. Hiszen mindannyian sorozatgyilkosok vagyunk. Életeket szüntetünk meg közvetve vagy közvetlenül, illetve fenntartjuk és támogatjuk az életek kioltásának gépezeteit. Társadalmunknak, hagyományainknak, identitásunknak az ilyesmi szerves része. Az, hogy nem foglalkozunk vele naponta, vagy nem forgatunk róla filmet, csak megesszük az állatokat, mert mi mást is ennénk, arra azt mondjuk: jóvan, haggyá má, a növények földből való kitépése meg learatása is gyilkolás. Ami szintén igaz. Meg az is, ha lecsapjuk a legyet, megtapsoljuk a molyt, mert kellemetlen, és kártevőnek minősül. Csökkenti életterünkben a luxuskörülményt. Kutyát, cicát meg hullámos papagájt nem eszünk, ők a barátaink, feldobják a napunk, elnevezzük őket, útlevelet csináltatunk nekik, gyöngéd érzéseket táplálunk irányukba. Néha azért mondjuk róluk: annyira cuki, hát megzabálom! De inkább veszünk nekik drága tápot, hogy egészséges legyen a székletük. Nyilván majd néhány száz év múlva embert is fogunk enni, hiszen a túlnépesedés meg a bolygó soványsági, illetve kövérségi rátái ezt fogják megkövetelni. De az is lehet, hogy már most is eszünk embert, csak nem tudjuk, mert a pástétom összetevőinek a határértékeibe még ez is beleférne. Sok a dolgom, nem érdekel. Lars von Trier filmjének recepciója pedig azt bizonyítja, hogy undorodunk magunktól. FIGYELŐ Ha a futball ártja magit a politikába Berlinben megütközést keltett, hogy két német válogatott futballista a török elnökkel pózolt. Egy felmérés szerint a németek többsége úgy gondolja, Mesut Özil és II- kay Gündogan kárt okozott a labdarúgó-válogatottnak azzal, hogy Recep Tayyip Erdogan török elnökkel fényképezkedtek Londonban. A megkérdezettek 66,2 százaléka vélekedik így, 16,7 százalékjobbára negatívan ítéli meg tettüket, míg 8,1 százalék bizonytalan. Mindössze 4,7 százalék válaszolt egyértelműen úgy, hogy nem jelent problémát a két futballista lépése. Özil, az Arsenal, Gündogan a Manchester City játékosa. Londonban találkoztak Érdogannal, aki háromnapos hivatalos látogatáson vesz részt Nagy-Britanniában. A két török származású labdarúgó egy-egy mezzel ajándékozta meg a politikust. Gündogan a manchesteri trikóra azt irta: „Nagy tisztelettel az elnökömnek.” Mindkét török származású futballista Németországban, Gelsenkirchenben született. Özil 89-szer szerepelt a Nationalelfben, amellyel a 2014-es brazíliai világbajnokságon aranyérmet nyert. Gündogan egyelőre 22-szeres német válogatott. Mesut Özil a Német Labdarúgószövetség rosszallását követően levette Instagram-oldaláról az Erdogannal való találkozóról posztolt képeket. (MTI) Az erdélyi magyarokra üt vissza a román terrorellenes törvény? A terrorizmus fogalmának kibővítéséről fogadott el törvénymódosítást nagy szavazattöbbséggel a bukaresti parlament, az RMDSZ visszaélésektől tart. A törvény elvileg a Európai Bizottság terrorizmusellenes irányelvét hivatott a román jogrendbe ültetni, hogy büntethetők legyenek a terrorizmussal kapcsolatba hozható összeesküvések, kiképzések, utazások és pénzgyűjtések. A kezdeményezők leszögezik: Európa műveleti területté vált, a migrációs hullámokat kihasználó, a konfliktusövezetek felé tartó, vagy onnan érkező terroristák mindenütt biztonsági kockázatot jelentenek. Miután a terrorizmus meghatározásának pontosítását célzó indítványát elvetették, az RMDSZ a tervezet ellen voksolt. Márton Árpád frakcióvezető-helyettes szerint az RMDSZ is támogatja a terrorizmus elleni harcot, de attól tart, hogy a terrorizmus fogalmának pontatlan meghatározása visszaélésekre ad lehetőséget, amit a magyar közösség ellen fognak fordítani a román hatóságok. „A terrorizmus meghatározása zavaros, és nincs is összhangban az európai irányelvvel. Ez a törvénycikk újabb visszaéléseket tesz lehetővé. Jó lenne, ha az illetékes hatóságok nem a mi közösségünkben keresnék a terroristákat, hanem azokban, amelyek ilyen cselekményeket követnek el szerte Európában és az Egyesült Államokban” -jelentette ki a bukaresti képviselőház ülésén az RMDSZ politikusa. A képviselő arra utalt, hogy egy titkosszolgálati lehallgatás alapján 2015-ben terrorizmus gyanújával tartóztatták le a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVTM) két székelyföldi aktivistáját, arra hivatkozva, hogy házi készítésű bombát akartak robbantani Kézdivásárhely főterén a román nemzeti ünnepre szervezett december elsejei katonai parádén. A két kézdivásárhelyi férfit első fokon felmentették a vádak egy része alól és annyi börtönbüntetést szabtak ki rájuk, amennyi megfelel a vizsgálati fogságban töltött hónapoknak, az ügyben még nincs véglegesjogerős ítélet. (MTI) (Lubomír Kotrha karikatúrája)
