Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-06 / 79. szám

KULTÚRA Grendel Lajos hetvenéves Prózájának egyik sajátossága a különböző magyar és világirodalmi hagyományokkal való párbeszéd készség ÖSSZEÁLLÍTÁS Grendel Lajos munkásságát számos díjjal, egyebek mellett Kossuth-díjjal ismerték el (Somogyi Tibor felvétele) Ma ünnepli 70. születésnapját a hazai magyar irodalom mind­máig egyetlen olyan próza­­írója, akire a szlovákok is büszkék, ás Magyarországon is megkerülhetetlen szerző­nek számít. Szlovákiai magyar irodalmárokat kérdeztünk, mit jelent számukra Grendel Lajos munkássága. „Az égen szlovákiai magyar nap ragyog" A Grendel-életmű elsődleges je­lentősége már az első regényében megmutatkozott: finom iróniával de­­konstruálta a „szlovákiai magyar” fogalmát — emeli ki Csanda Gábor szerkesztő, a Madách Egyesület el­nöke. „Az Eleslövészet erre vonatko­zó emblematikus mondata így hang­zik: »Az égen szlovákiai magyar nap ragyog.« Ugyanennek a könyvének a fülszövegében úja: »Erős várunk az irónia« — amit azóta is meggyőzően hol védelmez, hol pedig ostromol. De mindettől függetlenül szerintem az a jó a Grendel-szövegekben, ahogyan könyvei sorra, egymást váltva, időn­ként nagyon meredek fordulatokkal (majdnem) mindig élményszámba menőek. Ami nekem tetszik a prózá­jában, az a könnyed és természetes humora (mely egyébként őt magát is jellemzi), s ebben hasonlít Esterházy Péterre. Míg Esterházy humora és szellemessége intellektuálisnak és artisztikusnak tartható, Grendelé em­­berközelibb. » - Nagyon szép zoknija van, Bajza elvtárs« - mondja a Má­tyás király New Hontban egyik sze­replője, s az olvasó rögtön ráhango­lódik erre a hangnemre.” Csanda Gábor hozzáteszi: a szak­ma nem tartja Grendelt a novellairo­dalom megújítójának, hozzá mégis ezek állnak a legközelebb. „Mindet nagyon szeretem, s időnként újra- és újraolvasom, de mind-közül az 1992- ben írt Az onirizmus tréfái 3. a ked­vencem. Ha tanítanék, a novella műfajához jutva (sok más novella kö­zött) ezt hangosan fololvasnám a di­ákjaimnak. Na, körülbelül így néz ki egy tökéletesen eltalált novella, ami­ből egyetlen mondat vagy szó sem húzható ki - mondanám utána. Más, mint a Camus-novellák, más, mint a Hemingway-novellák, de ugyanúgy nagy atmoszférával jellemeznek egy sajátos földrajzi helyszínt, s a szerep­lőiket. A párbeszédeknek (akárcsak a regényeiben) itt is megkülönbözte­tetten fontos szerepük van.” Elviselhetetlenül könnyűvé válik itt a lót „Grendel Lajos prózájának egyik sajátossága a különböző magyar és világirodalmi hagyományokkal, be­szédmódokkal való párbeszédkész­ség” - véli N. Tóth Anikó prózaíró, aki a valóságanalóg és a fantasztikus elemek termékeny keverését vagy éppen a fiktív és valóságos világok határainak feloldását is jellemzőnek tartja Grendel műveire. „Állandó té­mái - a provinciális, a kisebbségi, az értelmiségi lét válságai, fonákságai, a 20. századi történelmi kataklizmák­nak kiszolgáltatott kisember hányat­tatásai, a politikai hatalom- és rend­szerváltozások abszurditásai - foly­ton változó nézőpontokból tárulnak fel, miközben az irónia és a paródia gesztusai relativizálják és kiforgatják a szilárdnak hitt értékeket, igazságo­kat. Prózaírói teljesítménye a korai pályaszakasztól fogva folyamatosan tekintélyes értelmezői visszhangot volt képes kivívni. A fordítások ré­vén számos nyelv és kultúra részére hozzáférhetővé váltak a Grendel műhelyében felállított kelet-közép­­európai sorsképletek”. N. Tóth Anikó a Bőröndök tartal­ma című novelláskötetet és a Nálunk, New Hontban című regényt emeli ki a gazdag életműből. „A grendeli bő­röndben lebilincselően bizarr törté­netek lapulnak a 80-as évekből/ről. New Hont-i polgárként pedig nap mint nap szembesülök a szlovmagy imago regionis meghatározta lét­helyzetekkel, karakterekkel, gondol­kodásformákkal. A grendeli humor jóvoltából elviselhetetlenül könnyű­vé válik itt a lét”. „Bármi jön is ezután, az már csak ráadás lehet" Beke Zsolt kritikus, a Dunszt onli­ne kulturális magazin főszerkesztője szerint a Grendel-életmű elsődleges jelentőségét, jelentését azért nehéz meghatározni, mert egy nagymérték­ben rétegzett életművel állunk szem­ben, amelynek egyes rétegei külön­­külön is jelentősek, ráadásul egymás­ra is épülnek. „Ha műfajilag nézem ezt a rétegzettségek az esszék, a no­vellák és a regények viszonylatában is jól látszik, hogy mennybe nehéz ki­emelni közülük egyet. Ehhez kap­csolódik egy másik szempont: hogy Grendel a gondolkodás milyen széles horizontjáról volt képes csatlakoztat­ni életművéhez irodalmi, irodalom­­elméleti, filozófiai, történelmi, poli­tikai stb. in- és outputokat. Mindeh­hez pedig változatos irodalmi/narrá­­ciós alapképleteket alkalmaz legjobb szövegeiben, kezdve a bonyolultabb szövegirodalmi kísérletekkel, s be­zárva az olvasóbarát, történetköz­pontú írásokkal. Mégis, a vázolt komplexitáson túl talán a változás képessége az, amit kiemelnék, annak kétséget kizáró előnyeivel és termé­szetesen vele járó hibáival együtt (melyek az utóbbi időben kissé meg­szaporodtak).” Beke Zsolt számára az Eleslövé­szet a személyes kedvenc. Választá­sának indoklásaként a regény zárlatát idézi. „Az elbeszélő apja mondta egy­szer:- Rettenetesen groteszk volt. Én mégis akkor értettem meg, hogy tény­leg vége... Hogy bármi jön is ezután, az már csak ráadás lehet. Alighanem ez a vallomás az, amit kerestünk, s ami kiindulópontnak megfelelhetne. ” Beke szerint, ha jobban meggon­doljuk, a regény ismeretében mindez ugyanarról szól, amit fentebb el­mondtunk: „S ez az a rendszeres »vé­gekkel« tarkított folyamat, amelybe beilleszthető Grendelnek az életpálya korai és középső szakaszában művelt novellisztikája, esszéisztikája vagy épp a Négy hét az élet.” Munkássága ma már irodalomtörténeti tényező Németh Zoltán költő, irodalom­teoretikus összmagyar kontextusban vizsgálja Grendel jelentőségét. „A kortárs magyar irodalomtörténet-írás számára evidencia, hogy az 1970-es években a magyar irodalomban tel­jesen új hang és nyelvfelfogás jelent­kezett. A posztmodem prózafordu­latnak nevezett jelenséget elsőként Mészöly Miklós, Esterházy Péter, Nádas Péter, Tandori Dezső, Lengyel Péter, valamint a határon túli iroda­lomból Grendel Lajos műveiben ta­lálta meg a kritika. Vagyis Grendel munkássága ma már irodalomtörté­neti tényező, s a posztmodem próza­fordulat mellett egyes műveit össze­függésbe hozzák a történelmi regény megújítására tett kísérletekkel is. Ä szerzőről monográfia is született a Kalligram Kiadó Tegnap és Ma so­rozatában Szirák Péter jóvoltából, re­gényeit több tucatnyi kritika és tanul­mány, szakdolgozat és doktori disszertáció értelmezi és értelmezte. A szlovákiai magyar irodalom kon­textusában az irodalmi progresszió mellé a szellemi progresszió is tár­sult: Grendel volt az, aki jelentős társadalmi-politikai szerepet vállalt 1989-ben, a rendszerváltás után vi­tákat generált a Husák-rendszer hi­vatalos, elavult realizmusfelfogásá­nak képviselőivel szemben” — ma­gyarázza Németh Zoltán, aki azt is fontosnak tartja megjegyezni, hogy Grendel Lajos az egyetlen szlovákiai magyar író, aki a szlovák irodalom­nak is részévé tudott válni, és akinek regényei szinte egy időben jelentek meg magyarul és szlovákul Karol Wlachovsky fordításainak köszön­hetően. „Neve összeforrt a Kalligram Kiadóval, amely az egyetlen szlová­kiai magyar kiadóként képes volt ki­tömi a regionális meghatározottsá­gokból, és vált jelentős magyar, szlo­vák, sőt közép-európai rangú szelle­mi műhellyé.” Grendel regényei közül Németh Zoltán az Eleslövészetet (1981), a Galerit (1982), az Áttételek (1985) trilógiáját és a Szakításokat (1989) emeli ki, valamint két novellásköte­­tét, a Bőröndök tartalmát (1987) és Az onirizmus tréfáit (1993). „Főleg az Eleslövészet töredezett világa, vala­mint a Galeri mély emberismerete re­­zonált még bennem sokáig.” A várbeli irodalom számot tud vetni az idővel „Hogy Grendel Lajos hetvenéves lett, az természetesen hihetetlen. Sze­rencsére az irodalomnak nincs kora, örökifjú és koravén egyszerre, s épp ezért egyáltalán nem kell törődni a szerzők korával. Az viszont, amit La­jos átemelt ebbe az időtlenségbe, sok tekintetben lenyűgöző - vallja Száz Pál író. — Időtlenség alatt nem a márványmerevségű örökkévalóság értendő, ellenkezőleg, inkább lebegő, olykor esetleges illékonyság. Az iro­dalom ideje ugyanis nem mérhető, a szövegek megszólalnak, beszélnek, mesélnek, pofáznak, de mindig csak az olvasás pillanatnyiságában, mely csak látszólag ismételhető meg. Hisz ma nem úgy olvasom a Nálunk, New Hontbant vagy a Négy hét az életet, mint évekkel ezelőtt, röviddel a meg­jelenésük után.” Száz Pál szerint csak az az iroda­lom lehet vérbeli és értékes, amely számot tud vetni az idővel. „Lajos művei ezt méltán bizonyítják. A Tö­megsírban az idomúit egy érthetetlen morze-nyelven kopogó kísértet jele­nik meg, melyről eldönthetetlen, hogy nem csak a hétköznapi profanitás le­pedőjébe bújt tréfacsinálóról van-e szó. A Nálunk, New Hontban című regényben úgy rétegződik az idő, múlt a fal málló vakolata, a toprongyos le­­meztelenedés alatt minduntalan a ré­gi, elfeledett, elhallgatott sztorik mintázatai rajzolódnak ki - ám ha jobban megnézzünk, átüt a ma mázán is. A Négy hét az élet - számomra a Grendel-életmű kulcsdarabja — le­számol az idő kisded játékaival. Ki­fordítja, levedli, önmagát eszi meg, múlt az uroborosz. Ezek a regények múld filozofikusak, mégsem filozo­fálnak, ellenkezőleg: olvasói tapasz­talatom szerint, miután e könyvek közepére érünk, már letehetetlenek, s egyáltalán nem veszik tekintetbe az olvasó fáradságát, a késői időt vagy a koránkelést: be kell fejezni, kész, aludni úgysem hagynak.” A tavaly megjelent Bukott angya­lok Száz Pál szerint megkülönböz­tetett figyelmet igényel. „Ellentét­ben a sajtóban megjelentekkel, nem a ligetfalui mészárlásról szól, hanem a túlélés kínjáról, arról a billogként beégő traumáról, amelyet a túlélő haláláig magában hordoz, és ame­lyet a Soá vagy a srebrenicai népir­tás túlélői is ismernek. A különös narratív keretezés ugyanakkor a tör­ténetet el is bizonytalanítja. Kocká­zatos vállalkozás a könyv, mond­hatni, szinte meztelen: csupasz, puszta. Igazi egzisztencialista re­gény, melyről mindeddig azt hittem, inkább csak esztétikai diskurzusok tárgya, nem a vérbeli irodalomé. La­jos könyve cáfolja e vélekedést. Is­ten éltesse a szerzőjét!” Grendel Lajossal holnapi lapszá­munkban, a Szalon mellékletben ol­vashatnak interjút. 2018. április 6. | www.ujszo.com 8 |

Next

/
Oldalképek
Tartalom