Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-21 / 92. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2018. ÁPRILIS 21. 11 I aírflT1fcWi *l fii [ 1i?4l i I Csillag Lajos Húsvét Hongkongban II. A bejárat mellett jobbra a fürdőszoba, a második ajtó pedig a konyha. Baloldalt az én szobám. Anyám előremegy, kinyitja az ajtót. Nem veti le a cipőjét. Én viszont, ahogy belépek az előszobába, gondolkodás nélkül levetem. Csak azután veszem észre a fürdőszoba ajtóval szembeni falra szerelt tükröt, miután felegyenesedtem, hogy kikötöttem a fűzőmet. Egészen közel hajolok, hogy a félhomályban megnézhessem a saját arcomat. Anyám, azt hiszem, érti a dolgot és felkapcsolja a lámpát. „Nem én vagyok Superman.” Ez jut eszembe, ahogy először meglátom magamat. Ez már egyszer megtörtént. Négyéves lehettem, amikor anyám a fürdőszobában felemelt a tükör előtt, én pedig csalódottan néztem magam, hogy nem úgy nézek ki, mint Superman, akit Christopher Reeve játszott annak idején. Teljesen az agyamra ment az a film, azt hiszem. És erről eszembe jut, hogy azokban a napokban anyámnak varrnia kellett az egyik régi piros szoknyájából egy Supermanjelmezt, mert nem voltam hajlandó tündérnek vagy királylánynak öltözni, ahogy a többi kislány. Ez az emlék most teljesen a semmiből jön, mégis teljes melegség árad szét bennem, hogy legalább enynyim van már, még ha az egészhez teljes csalódottság is társul pusztán azért, mert a tükörből nem Christopher Reeve néz vissza rám Supermanként, hanem egy szőke nő. Akkor, négyévesen, ahogy anyám tartott a karjában, én meg néztem magam, azt hiszem rájöttem, hogy sosem fogom annak látni magam, aminek igazán szeretném.- Hát, ez megint csak nem jött össze - szólok hátra anyámnak. - Még mindig nem én vagyok Supeman. — De még mindig jobban nézel ki, mint Christopher Reeve - válaszolja, és eloltja a villanyt. Az előszoba újra félhomályba borul. Megfordulok, hogy a szemébe nézhessek, de ebben a félhomályban anyám arca kivehetetlen, és csak elképzelni tudom, hogyan néz most ő rám. Itt áll előtte a lánya, aki olyan, mint egy felbontott és kikapart konzervdoboz, benne csak elvétve valami macskakajára emlékeztető cafatokkal, amik emlékeknek aligha nevezhetők. És most egy szó nélkül elfordul, és azt mondja, „Főzök kávét”, és elindul a konyha felé, én pedig halkan válaszolom, hogy „Jó”, és valamiért úgy érzem, hogy már azelőtt is, hogy egy üres konzervdobozzá váltam volna, se lehettek tartalmasabb beszélgetéseink. A tűzhely előtt áll kezében a forralóval, a szájában pedig egy meggyújtatlan cigaretta. Egészen közel hajol a kék lánghoz, a haját a bal kezével hátrafogja, úgy gyújtja meg, és csak azután enged vizet a forralóba. Nem értem a sorrendet, de tetszik. — Ezt nemrég láttam a Twin Peaksben — feleli és felteszi a vizet forrni. — Szeretnék rágyújtani - mondom halkan, ő pedig felém nyújtja a cigarettás dobozt, de én nem merem olyan Twin Peaks-esen meggyújtani, szóval csak beletartom a cigit a lángba. Mélyre szívom a füstöt, és amint kifújom, megszédülök kissé, mégsem érzem fojtónak. Szóval dohányzóm.- Hát, így élünk - mondja anyám, kissé keserűen és finoman körbeült a konyhában. Én pedig megfordulok és meglátom a kakukkos órát az ajtó fölött, amiről eszembe jut, hogy anyám ehhez is régen mindig felemelt. Azt hiszem, egyelőre mégsem kérek ezekből az emlékekből többet. Használhatadanok a jelenem számára. Legalábbis nem sokat érnek, ha az ember fél évig kómában fekszik, és csupán annyit tud önmagáról, hogy cukrász, ehhez ért, de azt már nem, hogy miért pont ehhez. Mintha csak valaki előre programozta volna ezt, felhúzta volna a rugót benne, a kulcsot pedig meszszire hajította. — Ez így nem fog menni - mondom anyámnak. - El kell mondanod, mi történt, mialatt aludtam. Leül az asztalhoz és elmondja, hogy „Kitört a forradalom, teljesen más világ van. Megváltozott a rendszer.” Ennyit mond, én pedig nem kérdezek semmit. Minthogy arra sem emlékszem, milyen volt az előző világ, és nehéz is lenne megmondanom, miben különbözik a mostanitól. Azt hiszem, aligha lehet más, ha anyámmal még mindig egy panellakásban élünk, mint ahogy sokan mások is hozzánk hasonlóan, így anyám mondata, a „más világban élünk” , nem vált ki belőlem semmilyen érzést. A kakukkos órára nézek, és újra megengedem magamnak, hogy emlékezzem. És én tudom, hogy az az óra már négyéves koromban se járt már. Furcsamód úgy lehetett megszólaltami, ha az ember a mutatókat kereken tizenkét órára áhította. De most a mutatók fél kettőn állnak. Megpróbálom elképzelni, hány ilyen panellakásban lehet ugyanilyen kakukkos óra a konyhaajtók fölött, és hány olyan konyha létezhet, ahol cigarettaszag terjeng. Az anyák a lányaikkal dohányoznak, kávét főznek, hallgatnak, a mutatók pedig már jó ideje nem mozdulnak. LAPAJANLO FEUEGYZESEK ÚTKÖZBEN Ali pasa dzsámija I. / a régi sehidek Prae: Líratechnikák Megjelent a Prae irodalmi és kultúratudományi folyóirat Líratechnikák száma. A költészetet értelmező dolgozatokban az a közös, írják a szerkesztők, „hogy a lírai hang, távlatosabban pedig a költészet képződésének mikéntje, annak következményei állnak érdeklődésük centrumában. Jonathan Culler A Ura nyelve című írása például a szerző nemrég megjelent nagy költészetelméleti könyvének (Theory of the Lyric, 2015) egyfajta előtanulmánya, amelynek speciálisan az angol nyelvű költészetre vonatkozó, mert grammatikai és szemantikai kontextusait az angol nyelvből merítő gondolatmenete azonban, úgy véljük, a költői hang és az írott szó jelenné tételének, prezenciájának és eseményszerűségének összefüggéseiben a magyar nyelvű olvasó, illetve a magyar költészet számára is fontos (és friss) belátásokkal bírhat. Friedrich Kitder Lullaby of Birdland című klasszikus dolgozata pedig Goethe A vándor éji dala jól ismert költeményét fókuszba helyezve jut revelatív belátásokra (...) az egész romantikus-szerzői líra keletkezésére vonatkozóan.” Craig Dworkin: A líra és a zene kockázata és L. Varga Péter: Szóra bírt anyagiság dolgozatait Kulcsár-Szabó Zoltán „prózaverssel foglalkozó, annak angolszász és német hagyományait felelevenítő, majd Nemes Nagy Agnes és Oravecz Imre egyes műveit összehasonlító tanulmánya, illetve Szabó Marcell a francia érzékelésfilozófiáktól erősen érintett Tandorielemzése bővíti ki és finomítja, igazolván, hogy a líraelmélet valóban elsősorban a szoros olvasatokon keresztül alkotja meg saját szótári és teoretikus bázisát.” A primér költészetet - mások mellett - Korpa Tamás, Tóth Kinga, Závada Péter és John Ashbery versei képviselik, (sz) inte minden nap itt járok el az Alipasina dzámija mellett, mely a mai Szarajevó két ütőerének, a Kosevot és a Skenderiját összekötő út és a centrum és a külvárosokat összekötő, a Miljackával párhuzamosan haladó Marsala Tita sarkán áll. Az ottomán városközponttól, a Bascarsijától távol eső dzsámi a forgalmas kereszteződés mellett, szockós és kockoid épületektől, buszmegállóktól körülvéve fekszik nyugodt méltósággal az állandó forgatagban. A tömegből néha emberek válnak ki, s a pici háremen (temetőkert) keresztül vezető útra térnek, néha, hogy hűsítsék magukat a szerény sadrvánnál, néha, hogy az abdest (rituális tisztálkodás) elvégzése után imádkozzanak a dzsámiban. A dzsámi építése, mint oly sok a városban, az ottomán seher (város) virágkorára esik (1561), ugyanazokra az évekre, amikor a Magyar Királyság végvárai egymás után estek el, s kerültek az általában Boszniából, és a hadakat ellátni képes Bosnasarafoól vezetett csapatok kezére. A vakuf alapítója, a dzsámi építtetője, Hadim, vagy Gázi („szolga”) Ah pasa azonban ellentétben ezen időszak vakuflijaival, helybéli volt, a Sarajevsko polje Drozgometve falujában született, a sztamboli karrier után Buda begler-bégje volt, majd ezután Bosznia szandzsák-bégje. Az emlékezet a nép barátjaként tartja számon. Halála (1557) előtti végrendelkezése volt az alapítólevél (vakufnáme), s vágya, hogy sírja fölé dzsámit emeljenek a Kosevo patak partján, néhány évvel később beteljesült. A dzsámi klasszikus sztambuli stílusban épült, feltehetőleg a híres építész, Mimar Szinán tanítványa tervezhette raguzai építészek segítségével. Három oszlopára hajló oszmán törtboltíveivel meglepően hasonlít a Bascarsiján található Ferdhadija dzsámira. Az arányaiban letisztultán harmonikus, ám szinte dísztelen dzsámi melletti kis temetőben máig állítják az egyik nisámó\ (sírkő), hogy az Ah pasáé, noha a feliratot már lerágta róla a kor. A temető azonban már korábban itt volt, a dzsámi előtt. Sőt, az egész városon kívül eső környéket elszórt temetők borították a Miljackába folyó Kosevo patak mentén (szintén török név, erős szelet jelent, innét a kősava megnevezés, amelyet a Vajdaságban az őszi szélre használnak). Sok időmarta turbános sírkövet láthatunk a közeli Veliki és Mali (A szerző felvétele) parkban is, ám Ah pasa halála után itt alakult meg a róla elnevezett mahala. Sokkal később az urbanizálódás, a város és az úthálózat kiépülésekor egyre szűkült a temetőkert, ide gyűjtöttek több nisánt is a környékről. Több érv szól amellett, hogy ez Szarajevó legrégibb muszlint temetője, az első sehid (mártír, azaz az igazhit „védelmezője”) sírkövekkel. A legenda szerint a vidék oszmán bevételekor Fatih szultán idején a hidzsra 866. évében (1461/62) életét vesztett két szúfi, Ajnided és Semsided sírja is a közelben található, valahol a mai villamosmegálló alatt a sesticánál - a Higenijski zavod (e szockocka mögött lakom) építésekor hozták ide a nisánokat 1950-ben, az arab írás máig olvasható a kövön. Semsidedé így végződik: „Ó, szív, ha túlszárnyalod a hét mennyet, keresd halálának kronogramját az isteni kegyelem tengerében.” Nem sokkal később, szól a legenda, valami igazságtalanságtól felbujtva, amely a lakosságot vallásra való tekintet nélkül az új uralom felől érte, kelt fel Damjan és Kuzmanov, akiket lázadásuk miatt börtönbe vetettek, megkínoztak, s végül belehaltak gyötrelmeikbe. Noha nem voltak muzulmánok, egyes vélekedések szerint haláluk előtt iszlám hitre tértek, s így Ajnided és Semsided türbéje mellé temették őket. Később a nép figyelt fel rá, hogy a két hős mezárján éjjelente fényes lángocska gyullad az áldozatok igaz leikéért. Az oszmánok ezért sírjuk fölé később türbét emeltek. Mindez azonban csak kétes hitelű legenda, melyet aligha ismerhet a vakuflija, Ah pasa dzsámija előtt megforduló hétköznapi járókelő. Ám ez azonban csak kezdete a hely véres, síri történetének A többiről legközelebb. Száz Pál Sz A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Uj Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
