Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-20 / 91. szám
TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 101 2018. április 20. | www.ujszo.com Az oroszok már a routerekben vannak ÖSSZEFOGLALÓ Orosz kibertámadásokra figyelmeztetnek az amerikai és a brit titkosszolgálatok - mindebben az az újdonság, hogy először teszik ezt közösen. Komoly nemzetbiztonsági és gazdasági kockázatot jelent az, hogy kormányzati támogatással, megbízással rendelkező orosz hackerek kompromittálódott műtereket és más hálózati eszközök sebezhetőségeit kihasználva kémtevékenységet folytatnak a világban, mivel ez megalapozhatja a jövőbeli kibertámadásokat - jelentette ki tegnap közös közleményben az amerikai belbiztonsági minisztérium (US Department of Homeland Security - DHS), az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda (FBI), valamint a brit titkosszolgálat (GCHQ) kiberműveleti osztálya (National Cyber Security Centre-NCSC). A közlemény szerint ezek a támadások a kormányzati intézmények mellett a privát szektort és a kritikus infrastruktúrák rendszereit veszik célba, illetve az ezeket támogató szolgáltató cégeket igyekeznek megfertőzni, működésükbe beavatkozni. Rob Joyce, a Fehér Ház kiberbiztonsági tanácsadója a nyilatkozattal kapcsolatban kijelentette, hogy biztos tudomásuk van arról, hogy Oroszország egy nagyszabású és alaposan megtervezett kampány keretében elégtelenül védett hálózati eszközök millióit fertőzte meg világszerte, és ez felveti annak alapos gy anúj át, hogy az így kiépített hálózatot későbbi kibertámadásokra kívánják felhasználni. A kiadott figyelmeztetés szervezetek és szolgáltatók számára készített teljes verziója technikai és technológiai tanácsokat is ad, hogy miképp lehet felderíteni, azonosítani ezeket a támadásokat, miképp lehet ellenük védekezni, illetve hogyan lehet minimalizálni a veszteségeket. E nyilatkozattal párhuzamosan az Egyesült Államok és Nagy- Britannia azt is bejelentette, hogy hasonló okokból újabb szankciókat vezetnek be a kínai távközlési vállalatok termékeivel és szolgáltatásaival szemben - különösképp a globális piaci nagyhatalommá vált ZTE ellen. (ITCafé) A túl hideg tenger miatt fehérednek a korallok MTI-H(R A szokatlanul hideg tengervíz miatt pusztulnak a világ legészakabbra található korallzátonyai Japán nyugati partvidékén — közölte az ázsiai szigetország környezetvédelmi minisztériumának illetékese. A tárca szakemberei az elmúlt hónapokban mérték fel a korallok állapotát, és megállapították, hogy tömeges fehéredés sújtja őket, a hat tanulmányozott helyszín mindegyikén 90-100 százalékos a virágállatok fehéredése. Négy felmért területen a kifehéredett korallok 85-95 százaléka elpusztult - mondta el Takahasi Jutó, a tárca regionális hivatalának szakembere. A pusztulás oka az, hogy a térségben idén szokatlanul hideg a víz, amelyet részben a Kurosio-áramlat irányának megváltozása okoz. A nagyon erős téli hidegfrontok hozzájárultak az alacsony vízhőmérséklethez — mondta Takahasi az AFP francia hírügynökségnek. A Kurosio-áramlat egy meleg áramlat a Csendes-óceán északnyugati részén, a szubtropikus délnyugat felől érkezve áramlik el Japán déli szigetei előtt. Az áramlási irány szokatlan megváltozása elősegítette, hogy a mélyben lévő igen hideg víz felemelkedjen. Keveset tudnak a szakemberek arról, mi változtathatja meg a Kurosio áramlásának irányát, de 1965 óta már hatszor figyelték meg a jelenséget, legutóbb tavaly nyáron. E jelenség miatt csökken a tengervíz hőmérséklete, változnak a halászterületek elhelyezkedései, sőt, a hajózási navigációra is hatással van a japán meteorológiai ügynökség szerint. Ez a korallfehéredés és -pusztulás visszafordíthatatlan, de eltér a délebbre élő virágállatok fehéredésétől. „Ez más, mint az ausztráliai Nagy-korallzátonyon vagy az Okinava szigeténél tapasztalt korallfehéredés, amelyet a tengervíz szokatlan melegedése okoz. A mi térségünkben a víz hideg, ami nagyon sérülékennyé teszi a korallokaf ’ - magyarázta Takahasi. A korallzátonyok a Föld tengeri környezetének 0,2 százalékát alkotják, de a tengeri élővilág mintegy 30 százalékának adnak otthont. A hat tanulmányozott helyszín mindegyikén 90-100 százalékos a virágállatok fehéredése (Fotó: Shutterstock) Az államalkotó hangyák céltudatosak, alapvető törvényük az egy mindenkiért, mindenki egyért elve (Fotó Ágh Péter) Hangyák, amelyektől tanulhatnánk CSIBRÁNYI ZOLTÁN Az utcán járva szinte mindennap láthatunk hangyákat. Esőmentes hőség idején sokan azt lesik, mikor mozgolódnak nagyszámban, mert úgy hiszik, onnantól már remálhető az eső. Mágis alig ismerjük ezeket a társas létükben tökéletesnek tekinthető állatokat. A hangyakutatók máig bő 15 000 fajukról és alfajukról tudnak (a Kaliforniai Tudományos Akadémia támogatta és működtette antweb.org oldalon sok ezer fajukról információk és képek is találhatók). A Hong Kong-i Egyetem és az Okinawai Tudományos és Technológiai Intézet által összehozott - a hangyák globális sokféleségével foglalkozó GABI projekt adataira is épülő -, új fajok fellelése folytán állandóan bővülő interaktív hangyatérkép, az antmaps.org szerint a Föld csupán néhány régiójában nem élnek őshonos hangyák, például Izlandon, a Maldív-szigeteken, a Wake-atollon, Kanada Nunavut territóriumában. Ellenben Ausztrália Queensland tagállamában 1458 faj őshonos. Esőelőjelző képességükre tudományos bizonyíték egyelőre nincs, ám ettől még nem feltétlenül elvetendők a velük kapcsolatos évszázados népi megfigyelések. Egyedülálló sajátságokkal bírnak. Fészkeik jól szervezettségről tanúskodnak, amelyekben mindenki tudja a dolgát. Némely fajok bolyai társulhatnak és az így létrejövő szuperkolóniájukban több százmillió dolgozó serénykedhet, míg a brazíliai dinoszauruszhangya fészkében tízegynéhány egyed képezi a bolyt. Életmódjuk szerint például szövő, gombatenyésztő, levélvágó, maggyűjtő, rabszolgatartó (más fajok fészkéből bábokat rabolnak, melyek kikelve nekik dolgoznak) és parazita fajok is vannak. Táplálkozásukban szintén akadnak furcsaságok: az észak-amerikai hosszúlábú hangyák egyes egyedei potrohúkban a többiek hazahordta nektárt tárolnak, táplálékhiányos időszakban a többiek belőlük lakmároznak. Az ausztráliai bikahangyák csípése és a Dél- és Közép-Amerikában élő Paraponera clavata, az ún. „24 órás hangyával” való találkozás rendkívül fájdalmas. A legnagyobb méret a dél-afrikai Dorylus fulvus királynőjéé, ezek akár öt centisek. Bizonyos hangyafajok más állatokkal kölcsönösen üdvös kötelékben élnek, az Antennophorus grandis atkák viszont csak kihasználják a borostyánsárga hangyákat. Ä gazdatest felszínén élő ektoparazita, ez esetben a dolgozó hangya feje mögött „lovagoló” atka mellső lábaival addig ingerli a kiszipolyozni kívánt állatot, amíg az eleséggel el nem látja; és úgy tűnik, a hangyáknak semmiféle védekező mechanizmusuk nincs az atkák tettei ellen (Journal of Zoology, 1991. szeptember). Az Afrika sok országában honos Megaponera analis hangya meglepő tulajdonságára találtak bizonyítékot 2017-ben: a főleg termeszekre vadászó faj azon egyedeit, amelyek közben megsérülnek, vegyi jelzéseik hatására a hazafelé tartó társaik hazasegítik, ahol felgyógyulnak - írnak róla a kutatók a Science Advances oldalain. Szlovákiában napjainkig 125 faj előfordulásáról tudni (antmaps.org). Néhány közülük: erdei vöröshangya, lapos hangya, maggyűjtő hangya, magyar gyepi hangya, tolvajhangya, szőrös lóhangya, borostyánsárga hangya, kóborhangya, szélescsápú hangya, kartonépítő hangya, tisztaszárnyú hangya, ragyogóhangya, nyeles hangya, tölgyfahangya, homoki élősködőhangya, sárga élősködőhangya, gubacshangya, gyűrűshangya, mocsári bütyköshangya, görbecsápú hangya, amazonhangya, fullánkoshangya, vöröstorú fahangya, négypettyes hangya, vérvöröstorú rablóhangya, nagy rabszolgahangya, vendéghangya. Nálunk a legméretesebb, 16-18 mm-es királynővel a faodvasító lóhangya (Camponotus ligniperda) bír. Ez a faj a számára megfelelő helyeken, főleg korhadó és holt fákban, 500-1950 m-es tengerszint feletti magasság között, nem számít ritkának, földrészünk sok országában előfordul. Sokféle természeti rendszer számára hasznosak, de helyenként komoly bajokat okoznak. Ausztráliában, 2001-es megjelenése óta, már a kontinensnyi egész ország egyedülálló természeti örökségére, mezőgazdaságra, különösen a fiatal borjakra, a nyugodt életre (az ausztrálok körében szinte elképzelhetetlen a kellemes élet szabadtéri pihenőnapok nélkül) is veszélyesnek ítélik a szakértők az agresszív, fájdalmas csípésű vörös tűzhangyák elszaporodását, ami az idegenforgalomnak, a gazdaságnak is árt. Ezért minden tőlük telőt megtesznek, 2001 óta 320 millió dollárt költöttek (abc.net.au) ennek a Dél-Amerikából bekerült fajnak a kiirtása érdekében, de még messze a teljes siker, sőt, sokan kétlik, hogy ez egyáltalán lehetséges. Az államalkotó hangyák céltudatosak, alapvető törvényük az egy mindenkiért, mindenki egyért elve. De eközben kutatói megfigyelések igazolják: egyetlen egyednek sincs áttekintése a többiek feladatáról; úgy tűnik, tetteik ösztönösek a környezet, a szagok, a rezgések és az érintkezések függvényében. Az összkép mégis úgy mutat, mintha a kolónia szerves egyként döntene. E kréta időszakban kialakult rovarok egységben az erő hozzáállását az embereknek is érdemes lenne átvenni. Kutatásuk fontosságát jól mutatja, hogy néhány éve a NASA az egyik kísérletsorozatában aratóhangyákat használt a világűrben.
